A gyönyörű jósvafői Forrásvölgy felett 264 m. tszf. magasságban nyílik a mesterségesen létesített jósvafői barlangbejárat. Pompás kilátást nyújt innen a mélységben elterülő völgy, a zöldesen csillogó tó és a meredek, erdős hegyoldalak. A bejárat mellett emelkedik a magyaros, meredektetejű irodaépület és a háromemeletes turistaszálló. A bejáratot, illetve tárnát 1928-ban nyitotta meg Abaúj-Torna vármegye támogatásával Kaffka Péter. 1934-ben a bejáratig vezető autóutat épített az áldozatkész vármegye.
Vezetőnk bekapcsolja a villanyvilágítást, majd becsukódik mögöttünk a nehéz tölgyfaajtó. A 140 m hosszú tárna első 60 m hosszú szakaszát omladékos törmelékkőzetbe kellett fúrni. Ezt a szakaszt most szilárdan megépített kőboltozat támasztja. A tárna többi részét szálkőzetbe robbantották. Ennek egyik érdekessége az út jobboldalán látható simára csiszolt csuszamlási tükör. A kőzetben helyenként látható kavicslerakódások arról tanúskodnak, hogy a barlang patakja ősidőkben ebben a magasságban tört a felszínre. Ma ez a patak 40 méterrel mélyebben folyik a Jósvaforrás felé. A táró végén beérünk a barlangba; a sötétszürke alsótriász-mészkősziklákban mély barázdákat és üstszerű mélyedéseket vájt a hajdani búvópatak, melynek vize a barlangot egészen mennyezetéig megtöltötte.
A simára hengerelt, fehér kőporral terített út jobboldalán nagyobb termet világít meg a villanyreflektor. Mögötte sötét sziklahasadékok ásítanak; valóságos labirintus indul innen, amit egyelőre még nem tettek a látogatók számára hozzáférhetővé.
Utunk két nagy termen keresztül egy harmadik, hatalmas boltozatú terembe vezet. Ennek elején, az út baloldalán a mélységben sziklatömbök között lámpa világít. Ezen a hajdani víznyelőn 1934-ben sikerült a kutatóknak 30 m mélységbe leereszkedniök, ahol az ún. Alsó barlang-ot megtalálták. Ez a rendkívül szűk, fejlődőfélben levő barlang vezeti a barlangi patak vizének nagyrészét a Jósvaforráshoz.
Hamarosan elérjük az első cseppkőképződményt: a „Cseppkőország határkővé”-t. Ezzel szemben hófehér, ragyogó cseppkőzuhatag, a „Megfagyott vízesés” kápráztatja szemünket. Szinte bámulatos, hogy ez a sötétszínű, majdnem fekete mészkő ilyen ragyogóan fehér, tiszta cseppköveket termelhet! Az egész barlangban talán itt láthatjuk a legfehérebb képződményeket.
Egyre több és nagyobb cseppkövekben gyönyörködhetünk; némelyike egészen áttetsző, szinte üvegszerű. Egyik függő cseppkőből (stalaktit) valóságos kis forrás csurog. Ennek mésztartalmú vize kis mésztuffagátakat (tetaráták) rak le. Néhány lépcsőn felmegyünk a „Kaffka terem”-be. Itt már a legváltozatosabb alakzatokat látjuk: hatalmas „Búboskemence” mellett az egymáshoz hajszálnyira hasonlító „Sziámi Ikrek” sorakoznak. Néhány centiméteres kis álló cseppkő (stalagmit), a „Dávid” mellett a hórihorgas „Góliáth” emelkedik. Megtévesztően hű a „Hentesbolt” a zsírosan fénylő „Háj”-jal, a „Belek”-kel, és a hatalmas, csüngő „Oldalszalonnák”-kal. A vezető kis fakalapáccsal megkongat néhány cseppkövet: kristálytiszta, csengő hang tölti meg a termet! Félelmetes az óriási kitátott „Krokodilszáj” a hatalmas fogsorokkal. A sima, lapos boltozatot a káprázatosan szép „Atlasz oszlopa” támasztja.
Alacsony sziklakapu alatt belépünk a „Pokol”-ba, melynek szépsége azonban meghazudtolja nevét. Balról az „Elátkozott lelkek” ágaskodnak, jobboldalt a mélységben látjuk a soktornyú, ragyogóan fehér „Lucifer kastélyá”-t csillogó tó partján. A mennyezetről csodálatosan finom, csipkeszerű képződmények lógnak. A fehér szín mellett élénk piros, zöldes, kékes árnyalatok is tarkítják a cseppköveket; ezeket a színezéseket a mészkőben levő vas- és mangántartalom okozza.
Az aggteleki barlangszakasz villanyvilágítással ellátott része.
A két párhuzamos vonal a barlangban épített utat, a vízszintes sraffozás vízfolyást jelez.
A „Pokol kapujá”-n keresztül újabb terembe jutunk, melynek egyik sarkából fekete kendőbe burkolt fehérarcú asszony mered ránk. Innen keskeny lépcsősor vezet a magasba. Az utolsó lépcsőfokról lapos térségre lépünk, ahonnan hiába igyekszik szemünk az áthatolhatatlan sötétséget kifürkészni. Jóformán semmit sem látunk, csak érezzük, sejtjük, hogy rendkívüli méretek, szinte elképzelhetetlen mélységek és magasságok vesznek körül. A vezető elmondja, hogy a Magyarország Kormányzójának 1936-évi látogatása emlékére elnevezett „Horthy Miklós-terem”-ben vagyunk, majd a kapcsolóhoz megy és a következő pillanatban valóságos fényözön zúdul a teremre. Többezer gyertyafényű reflektorok fénye hasítja keresztül az eddigi sötétséget és lepi el a legkáprázatosabb cseppkőképződményeket. A meglepetés annyira erőt vesz a közönségen, hogy jóformán szóhoz sem jut. Olyan óriásiak a méretek, olyan pazar szépségűek a képződmények, hogy az szóval ki nem fejezhető!
A 150 méter átmérőjű termet korláttal ellátott sétaúton kerülhetjük meg, ahonnan minden részletét alaposan szemügyre vehetjük.
A Kormányzó Úr látogatását megörökítő emléktábla felett szédítő magasságból ezer meg ezer cseppkőalkotta függöny lóg, majd megpillantjuk a milói Vénusz megtévesztésig hű torzóját. Az út mellett baloldalt emelkedik a csodás „Korintusi oszlop”. Ez a terem egyik legpompásabb alakzata. A kb. 8 m magas, pálmatörzshöz hasonló cseppkőóriásnak a Természet még külön talapzatot is alkotott, hogy szépsége még jobban kiemelkedjék. Jobboldalt hatalmas „Ágyúcsövek” merednek felénk, majd megpillantjuk a mélységben a hatalmas „Zeppelin”-t. Ez a 2 m átmérőjű és kb. 10 m hosszú cseppkőkolosszus még ősidőkben eldőlt, vízszintes helyzetbe került. Azóta újabb állócseppkövek keletkeztek rajta.
Utunk itt kettéválik. Jobboldalt továbbmehetünk a barlang főjáratában Aggtelekig, de miután innen egyelőre nem vezet tovább a villanyvilágítás, mi balra követjük utunkat és így a terem túlsó oldalára jutunk. Tekintetünket azonnal megkapja a vöröses, sárgás színekben pompázó „Kínai pagoda.” E mögött még szinte beláthatatlan távolságig folytatódik ez a hatalmas terem.
A Styx egyik vízesése.
Valóban csodás játéka a Természetnek a pozsonyi Mária Terézia-szobor cseppkőalkotta mása, mely nemcsak Mária Terézia lovasalakját, hanem még a ló fejét is pompásan utánozza. Utunk lassan visszakanyarog és becsatlakozik abba a térségbe, ahonnan ezt a termet először megpillantottuk.