Részlet a Felfedezőágból. A bejárati víznyelő közelében több magasra felszökő kürtő nyílik. Ezeken át csapadékos időben víz csurog a barlangba. A képen jól láthatók a meredeken álló mészkőrétegek. (Fotó: Hollenzer)
A kibontott víznyelőkürtőn át télen
a barlangba áramlik a hideg külső levegő. A bejárat közelében a csepegő
vizek jéggé fagyhatnak s így szabályos „jégcseppkő” képződik. A felvétel
1953 februárjában készült. (Fotó: Markó)
Fiatal cseppkőcsapok a Felfedezőágban. A csövek végén ragyogó vízcseppekből napjainkban is kiválik a parányi mészgyűrű, úgyhogy e csapok most is „élnek”, fejlődnek. (Fotó: Markó)
Cseppköves falrészlet a Felfedezőágban. (Fotó: Hollenzer)
A Felfedezőág „Csipkés függönyei” (Fotó: Hollenzer)
Átbújás a Felfedezőág egyik „kényelmes” szifonján. A személy feje felett látható homályos folt a szifonban izzadó kutatótársunk párakigőzölgése. (Fotó: Hollenzer)
Ez a vékony cseppkőcsap az uralkodó légmozgástól elferdítve nem szabályosan fejlődött, hanem a hozzátartozó sztalagmit oldalához forrott. (Fotó: Hollenzer)
Részlet a Főág felső szakaszából. (Fotó: Hollenzer)
A Főág felső szakaszán a barlang talaját csaknem tiszta kavicsszőnyeg képezi. (Fotó: Markó)
Útban a Főág felső vége felé. (Fotó: Hollenzer)
Cérnacseppkövek. (Fotó: Markó)
A „Megfagyott vízesés” a Főág felső szakaszában. (Fotó: Markó)
A Békebarlang „Nagytufagát”-ja páratlan szépségű képződmény. (Fotó: Markó)
Részlet a „Nagytufagát”-ból. Felszínén lökésszerű hullámokban folyik alá a víz. (Fotó: Markó)
A „lávafolyó” a „Nagytufagát” tetején. A kép felső részén látható sziklák felszínét borsókő fedi. (Fotó: Markó)
A „Nagytufagát” felszínének egy kisebb részlete. Ezek a „tetaráta” kagylócskák tízezerszámra sorakoznak egymás mellett és alatt ezen a különös szépségű képződményen. (Fotó: Markó)
A falakat bekérgező cseppkőbevonat színe igen változatos. A képen sötét színben mutatkozó részek a valóságban kimondottan vörösek. (Fotó: Markó)
Részlet a Főág középső szakaszából. A bal felső sarokba belógó hatalmas cseppkőfigurát a patak vize korrodálta ilyen szeszélyes alakúra (Fotó: Hollenzer)
Cseppkőgombák. (Fotó: Hollenzer)
„Óriások és törpék kapuja”. (Fotó: Markó)
Jellegzetes folyosórészlet a barlang főágának középső szakaszából. A baloldali sziklafalon szépen látszanak a hajdani patakmederszintek vízszintesen futó vályúi, a barlangi színlők. (Fotó: Markó)
„Cseppkőóvoda”. (Fotó: Hollenzer)
„Petrezselyem-raktár”. (Fotó: Markó)
Részlet a Főág középső szakaszából. (Fotó: Markó)
A „Zúgó-terem” a Főág középső szakaszában. Nevét onnan nyerte, hogy a patak csobogása benne igen erős (Fotó: Hollenzer)
„Tündérkapu”. (Fotó: Hollenzer)
A „Fejkoppintós-szifon” a Főág középső szakaszában. Ez a szifon arról nevezetes, hogy semmi különösebb nehézséget nem okoz a benne való közlekedés, mert elég tágas hely van a víz és a mennyezet között. Mindenesetre meghajolva kell előremenni benne. Mégis itt általában meg szokták ütni a látogatók a fejüket. (Fotó: Markó)
Kilátás a „Bronzkapu” sziklahegyéről. (Fotó: Hollenzer)
Az „Öttufa” lépcsős vízmedencéi. (Fotó: Hollenzer)
Az „Öttufa” egyik gátjának részlete. (Fotó: Markó)
Mésztufagátak a Főág középső szakaszában. (Fotó: Markó)
Az „Anyósnyelv” nevű hatalmas cseppkőléc. A képen szépen látszanak a sziklaszinlők, a különböző magasságokban futó bemélyedések formájában. A cseppkőmentes falrészleteken jól kivehetők a korróziós bemélyedések. (Fotó: Hollenzer)
Az előbbi képződmény a másik oldalról tekintve egészen új képet mutat. A falakat itt csaknem teljesen bevonja a cseppkőkéreg, a sziklaszinlők és a korróziós bemélyedések alig vehetők észre (Fotó: Markó)
Görbe cseppkövek a „Sündisznó” közelében. A függőleges irányt az egyenes, fehér cseppkőcsap jelzi. (Fotó: Hollenzer)
A barlangokból eddig ismeretes legszebb tüskéscseppkő a Békebarlang „Sündisznója”. Teljes felszínét dús tüskézet borítja. Egyes kalcittüskék hossza eléri a 15 centimétert. (Fotó: Hollenzer)
Cseppkőgomba a Főág középső szakaszában. (Fotó: Hollenzer)
A bizarr formájú agyagpiramisok, melyeket a csepegő víz alakított ki, „Holdbeli-tájra” emlékeztető képet nyújtanak a barlang egyes részeinek. (Fotó: Hollenzer)
A „Szigony” nevű korrodált cseppkőfüggöny a Főág középső szakaszában (Fotó: Hollenzer)
A „Kötélhágcsós szifon” előcsarnoka. A képen jól kivehető az alsó és a felső barlangi szint elkülönülése. (Fotó: Hollenzer)
Részlet a Főág alsó szakaszából. A „Kötélhágcsós szifon” után mintegy másfél kilométerre. (Fotó: Hollenzer)
A Főág alsó szakasza. A csónaktúrák útvonala. (Fotó: Magyari)
Vízben álló sztalagmitok. Az állócseppkövek képződése idején ezen a szakaszon még nem volt ilyen nagy víz. A cseppkövek szilárd és vízmentes talajon fejlődtek ki. A későbbiek során kialakult mésztufagát azonban visszaduzzasztotta a patak vizét s így a cseppkövek is víz alá kerültek. (Fotó: Hollenzer)
A „Felfedezőág” hatalmas cseppkőfüggönye, a 2 m hosszú, de mindössze csak fél centiméter vastagságú „Vörös lobogó”. (Fotó: Markó)
Barlangrészlet a „Kötélhágcsós-szifon” közelében. (Fotó: Magyari)
A Békebarlang főágának egyik jellegzetes, cseppkőképződmény nélküli szakasza. (Fotó: Markó)
A „Nagytufagát” pompás „borsókövei”. Ilyen képződmény idáig csak hévíz által kioldott barlangokból volt ismeretes. (Fotó: Markó)
Cseppkőképződmények a Békebarlang főágában. (Fotó: Markó)
A „Gyertyatartó”. (Fotó: Markó)
Részlet a „Vörösteremből”. (Fotó: Magyari)
„Világító-cseppkövek” a Békebarlangban. A felvételen a cseppkövek önfénye látszik, ezért nincsen árnyék. Ezt a különleges zöldes fényt csak a legtisztább kalcitanyagból álló cseppkövek sugározhatják. Magnéziumfény-behatás után 6-8 másodpercig világítanak. (Fotó: Markó)