A Békebarlang feltárásán kívül a Gömöri-karszt egyéb pontjain mellékesen olyan kutatásokat is végeztünk, amelyek esetleges újabb barlangrendszerek kimutatását s ilyenek jelenléte esetén, azok feltárási lehetőségének megállapítását célozták. Így a Kecsővölgy két pontján, az aggteleki Baradlában egy legfelsőbb szinten, az alsóbarlang irányában több ponton, a Meseország nevű barlangrészben, továbbá Égerszög község határában és Teresztenyén végeztünk tájékozódó kutatásokat.
Ezeknek a kutatásoknak az alapján újabb, ma még ismeretlen és feltáratlan barlangrendszerek létezéséről szereztünk igen érdekes és fontos adatokat s meggyőződhettünk arról, hogy ha a megkezdett irányban sikerrel folytathatjuk kutatásainkat, a jelenleg még elég ismeretlen Gömörikarsztból hamarosan egy világviszonylatban is kimagasló jelentőségű barlangterületté fejleszthetjük hazánknak ezt a szép és értékes kis területét. Nézzük csak meg ezeket az új lehetőségeket
1. Kecsővölgyi I. sz. munkahely (Nétilyuk). A Kecsővölgy felső végén, a csehszlovák határtól 20 méterre, az északi hegyoldalon kibontottunk egy időszakos forrást. A forrásszájnak a törmelékektől való megtisztítása után szűk és függőlegesen lefelé hatoló kürtőt kaptunk, melybe 30 m mélységig sikerült leereszkednünk. Ebben a mélységben a járat vízszintesbe fordul, azonban vízmosta, különböző méretű kavicsokkal ki van töltve. Semmi kétség, hogy ezek a kavicsok, sőt gyakran emberfejnagyságú, gömbölyűre kopott mészkőgörgetegek egy belső barlangjáratból, a kifelé áramló víz útján kerültek ide. Ebben a könyökben, ahol a víz járata a felszín felé függőlegesen halad, az anyagot a víz továbbszállítani nem tudta s így itt egy természetes törmelékdugó képződött, amely jelenleg megakadályozza a bejutást a barlangrendszerbe. Ennek a törmelékdugónak az eltávolításával a barlangrendszer feltárható lenne. A munkahely szűk, benne csak nagy fáradsággal lehet dolgozni, ezért a helyet csak akkor kutatjuk tovább, ha a Gömöri-karszt többi rendszerei már ismeretesek lesznek. Ennek a barlangrendszernek a feltárásával érdemes lenne a csehszlovák oldalról próbálkozni.
2. Kecsővölgyi II. sz. kutatás (Babotkút). A Kecsővölgy Jósvafőhöz közelebbeső szakaszán, a völgy északi sziklás oldala alól bukkan felszínre a hatalmas vízhozamú Babotkút karsztforrás. A forrás vize állandóan hoz a felszínre kvarckavicsot, amiből kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy a karsztforráshoz a Gömöri-karszt egyik leghatalmasabb cseppkőbarlangja tartozik. Mivel a forrás a helyi erózióbázison jelenik meg, és nincs semmi szerepe a forrás felszínrebukkanásában vízrekesztő rétegnek, igen valószínű, hogy a barlangrendszer a forrás közvetlen közeléig járható és csupán a legutolsó rövid szakaszon van eltömve belülről hozott patakhordalékkal. Feltárása forrásvízszintsüllyesztéssel és hordalékdugókaparással lenne megoldható. (Lásd Teresztenye!) Néhány hónapos munka árán valószínűnek látszik ennek az óriás cseppkőbarlangnak a feltárhatósága.
3. A Baradla legfelsőbb szintjein végeztünk kutatásokat azirányban, hogy vajjon található-e a jelenlegi főágnál magasabb szinten húzódó járatrendszer? A II. sz. Csikóspihenőtől mintegy 200 m távolságban a barlang északi oldalán, a járat talpa felett 12 m magasságban vízszintesen induló járatot fedeztünk fel, amely átlagban 3 m széles és magas s ugyanolyan típusú cseppköveket tartalmaz fekete színeződéssel (a fekete szín baktériumos eredetére újabb bizonyíték!), mint a főág. Ez a felső ág, mintegy 150 méter távolságban, az Indiánsátor mögött újra visszacsatlakozik a főágba, tehát tulajdonképpen szifonmegkerülő felsőjárat, a főágnak egy régi őse.
4. A Baradla alsóbarlangjának megközelítése, illetve feltárása céljából a Vaskapus víznyelőt bontottuk meg, robbantásos táróhajtásos módszerrel. Mintegy 20 méteres előrehaladásunk során kitűnt, hogy az alsóbarlang nem közvetlenül a Baradla alatt húzódik, hanem annak függőleges vetületétől merészen eltérve, talán többszáz méter távolságban attól. A barlangi víznyelő az alsóbarlangnak mellékága, amelynek hosszú vízszintes szakaszai vannak az alsóbarlang és a Baradlabarlang között. Ez a tény igen fényesen igazolja a Baradla „lefejezésének” és az alsóbarlang ilyen úton való kialakulásának módjáról kialakított elméletünket, ugyanakkor azonban azt is jelenti, hogy az alsóbarlang feltárása nem olyan könnyű feladat, mint ahogyan azt a régebbi kutatók képzelték.
Ugyanezt igazolják azok a víznyelőbontásaink is, amelyeket legutóbb a Baradla egyéb barlangi víznyelőin végeztünk. Az Óriások-terme előtti víznyelőt megbontva, kényelmesen járható méretű, erősen lejtő folyosóba jutottunk. Ez a folyosó az alsóbarlang mellékága, rajta keresztül jutnak le a Baradla vizei az alsószint főágába. Mintegy 30 méter hosszúságban követhettük a folyosót. Ekkor azonban felülről beszakadt kőtömbök állták utunkat, amelyeknek eltávolításával már nem volt időnk foglalkozni. A kövek közötti hézagokon keresztül azonban már az alsóbarlang huzatos levegője köszöntött. A kőtömbök eltakarítása elég veszélyes feladat ezen a helyen, mert számítani lehet újabb omlás megindulására. Mégis azt kell mondanunk, hogy ezen a víznyelőn aránylag könnyen el lehet érni a Baradla alsóbarlangját.
Nem kevésbé biztatóak a jósvafői szakasz „Megfagyott vízesés”-e alatti víznyelő reményei sem. Ezt az aránylag szűkjáratú víznyelőt kibontva, mintegy 12 méter mélységig ereszkedhettünk le benne. Itt a kürtő összeszűkül és kettéágazik. A szűkebb ágban elég élénk huzatot észleltünk, ami kétségtelenül azt jelenti, hogy ha sikerülne járható méretűvé kitágítani ezt a kürtőt, nem lenne eredménytelen munkánk.
Kétségtelen, hogy a legnagyobb mélységbe már most is a jósvafői szakasz „Vetődéses termében” levő víznyelőben lehet leereszkedni, ahol a kőtömbök között, bontás nélkül is mintegy 20 méterre sikerült lejutnunk. Az itt mutatkozó eltömődés azonban olyan erős, hogy még a barlangi huzat mozgását is megakadályozza.
A barlang Aggtelek felé eső végénél, a barlangi tóban is ismerünk néhány víznyelőt. Ezeknek kibontásával a közeljövőben Dancza János barlangigazgató kísérletezik.
Az alsó barlangrendszer feltárásával kísérletezni lehetne esetleg a felszínről kiindulva is. Vannak olyan víznyelők a felszínen, amelyek nem a Baradla ma ismeretes ágaiba adják le vizüket. Ilyen például az Imola község határában levő diósvölgyi víznyelő, továbbá Aggtelek mellett a Bábalyuknyelő. Lehetséges, hogy az Imolai nyelő közvetlenül az alsóbarlangot, illetve a főág ismeretlen, mélyben húzódó folytatását táplálja. Nézetem szerint a Bábalyuk az elnyelt víztömegeket a Rókabarlang ma még feltáratlan folytatásába adja le, minthogy azonban a Rókabarlang ma is ismert szakaszaiban vízfolyás nincsen, lehetséges, hogy a belső szakaszokon olyan méretű alsóbarlangi nyelő van, amely egymaga képes elnyelni a bábalyuki roppant víztömeget s így száraz időben talán közvetlenül, bontás nélkül is bemászható lenne.
Az alsóbarlang kutatása akár ezen, akár azon az úton, igen hálás és nagyjelentőségű feladat.
5. Az égerszögi kutatás. A Pitits keleti lábánál, Égerszög község határában megpróbálkoztunk egy víznyelő kibontásával. E helyen egy 13 m mélységű kutatóaknát mélyítettünk, amelynek a talpa laza és vízmosta görgetegekben állt meg. A munkahely veszélyes az omláslehetőség miatt, dúcolni nem lehet, de cementezéssel az akna tovább mélyíthető. Már kb. 10 méteres mélységben erős huzatot kaptunk a kőtörmelékek közül. A huzat erősségéből ítélve kb. békebarlangi méretű barlangrendszer megnyitását lehet itt elvégezni. Mivel időnk ennek a munkahelynek továbbmunkálására nem volt, mint igen jó lehetőséget, későbbre halasztottuk. A jövőben megejtendő vízfestés lesz hivatott eldönteni, hogy ez a barlangrendszer a Kecskekút-völgy karsztforrásának, vagy pedig a teresztenyei, esetleg égerszögi karsztforrásnak a rendszere-e?
6. Teresztenyei karsztforrás feltárás. Teresztenye község karsztforrása, akárcsak a Komlósforrás vagy a Babotkút, kvarckavicsot sodort ki a forrásszájon. A forrás felett közvetlenül a karsztosodó mészkő nyomozható az oldalban, vízzárótag nélkül. A forrás megjelenését az erózióbázis szabta meg. Ezekből a jelekből ítélve arra következtettem, hogy ebben az esetben ugyancsak egy olyan hatalmas méretű barlangrendszerrel van dolgunk, amelyet a forrás felől könnyű módon meg lehet nyitni. 16 m hosszúságban 3 m mélységű vízszint-süllyesztő árkot hajtottunk a forrásszáj előtti törmelékkúpon keresztül. Ennek eredményeképpen a forrás vízszintjét 2,5 méterrel sikerült süllyesztenünk és sziklakapus barlangbejáratot kaptunk, amelyből a víz most már eséssel folyt kifelé. A tágas és jól kidolgozott barlangrendszer megsejtése ezzel bebizonyosodott, csupán a feltárása nem volt még elvégezve. Amint előre is várható volt, a barlangszáj elé hullott és ott évezredeken át felhalmozódott hatalmas törmelékanyag kiszűrte a víz által a barlangon végigsodort kavicsot és egyéb törmelékanyagokat s azok nem tudván természetes eséssel kifelé eltávozni, a barlang legutolsó szakaszában felgyülemlettek. Ebből a dugóból mintegy 20 métert kihordtunk s így a teresztenyei karsztforrás barlangjának legelső rövid szakaszát feltártuk. A törmelékdugó anyagának fele mészkőtörmelék, másik fele pedig tiszta gömbölyített és jól osztályozott kvarckavics.
29. ábra. A Teresztenyén feltárt forrásbarlang eddig megismert részeinek szelvényrajza
A törmelékdugó kihordása során meggyőződhettünk arról, hogy az eredeti elképzelés helyes volt. A barlang méretei olyan tágasak, hogy abban kényelmesen tanyázhatott az ősember is abban az időben, amikor még a forrásszáj eltömődése előtt, természetes bejárata létezett. A legelső, mintegy húszméteres szakaszban a törmelékdugó minden hézagot kitöltött. Innen kezdve már egyre fogy, amint befelé haladunk. A barlang jelenlegi végét egy szifon képezi, amelynek lecsapolását az előtte felhalmozódott kőtömbök kihordása tenné lehetővé.
Arra vonatkozólag is nyertünk adatokat, hogy a Teresztenyei-cseppkőbarlang elzáródása már a történelmi időkben következett be. A barlang kavicsaiból ugyanis kikerült egy világoskék színű, üvegszerű gyöngyszem. Vértes L. meghatározása szerint ez valószínűleg a szarmata kultúrába sorolható üvegpasztagyöngy, amit asszonyőseink talizmán-ékszerként viseltek. Ezt a barlang szempontjából igazoló jellegű, de önmagában is érdekes leletet több olyan csontdarab egészítette ki, amelyeket a víz ugyancsak a még ismeretlen barlangból hozott ki. Többek között egy lábszárcsontot találtunk, amely nem volt erősen koptatott, tehát valamikor a forrás felől került be a barlangrendszerbe és nem a távoli víznyelőkön át. Ha bekerült, ez viszont azt jelenti, hogy valaki, vagy valami oda bevitte. Bevinni pedig csak akkor tudta, ha annakidején a barlang a forrásnál nyitott volt.
Előkerült még néhány cseppkőtöredék és mésztufaszilánk is, ami ugyancsak azt igazolja, hogy nem messze már kitöltetlen, szabad járatnak kell lennie. Ennek a barlangrendszernek a feltárása látszik az összes említett lehetőségek között a legkönnyebben kivitelezhetőnek. A forrás vízhozamából, a nyelők távolságából, stb. ítélve, a barlangrendszer hosszúsága (járható hossza) meghaladhatja a 4-5 kilométert!
Fel tehát a további kutatásra! Az újabb barlangok
ismeretlen világa vár. Ne várjon hiába!
Csend és nyugalom...
Naplómat behajtom és fiókomba zárom. Újat kell
kezdeni. Lassan, gondosan rajzolva a betűket írom a címet
a vastag füzetre:
„MUNKANAPLÓM 1953.”
Azután elindulok, hogy rendbehozzam több mint féléve
porosodó karbidlámpámat...
Budapest, 1953. március 9. 
geológus.