A békebarlangi helyzet kiválóan alkalmas volt a barlangi huzat tanulmányozására is. Lényegében itt adva van egy hatalmas, többszázezer légköbméteres földalatti üreg, ami a felszíni levegővel eddigi tudásunk szerint csupán egy ponton, a felfedezőági mesterségesen létesített kürtőn keresztül áll közvetlen kapcsolatban. A barlang feletti mészkő- és agyagrétegek vastagsága olyan nagy (helyenként 100-200 méter), hogy ez tökéletes szigetelést biztosít még a levegő számára is. A barlang hatalmas légtömege a felszíni légtömeggel a felfedezőági bejárat kürtőjén keresztül állván kapcsolatban, minden külső légköri változásra igen élénk légmozgással reagál ezen a szűk helyen. A kürtő szájánál huzatméréseket végeztünk. Ennek eredményeképpen megállapítható volt, hogy a huzat iránya egyidőben mindig állandó. Nem forog tehát fenn az a körülmény, amit mesterséges táróknál vagy kisebb barlangi üregeknél megfigyelhetünk, hogy a nyílás alján egyik, a tetején másik irányú légáramlás jelentkezik. Ez utóbbi eset egészen természetesen magyarázható a felmelegedő, illetve lehűlő és így könnyebbé, illetve nehezebb fajsúlyúvá váló levegő kicserélődési törekvéseiből. Ugyanezt tapasztaljuk akkor is, ha pl. egy fűtött szoba ajtaját télen kinyitjuk. A hideg külszíni levegő a küszöb felett befelé áramlik, az ajtónyílás felső részén viszont kifelé húz a belső meleg. A békebarlangi huzat iránya azonban mindig egyirányú. Ha a felszín felé irányuló, akkor a folyosó alján és tetején egyformán kifelé mozog a levegő, ha befelé, akkor ugyanígy, csak most a teljes szelvényben fordított irányban. Itt tehát szó sem lehet egyszerűen a különböző hőfokú külszíni és barlangi levegő kicserélődéséről.
Egyik augusztusi napon a légáram feltűnően erősen kifelé irányuló volt. Sebességét megmértem úgy, hogy a kürtő alján elengedtem egy igen könnyű tollpihét. A huzat a pihét magával ragadta és a 10 méterrel magasabban levő kürtő száján két és fél másodperc múlva kidobta. A légáram sebessége ezen a napon, a kb. négyzetméteres szelvényű kürtőben 4 méter/mp volt. A légmozgás irányát állandóan figyeltük. Ez napokig változatlan maradt. Ebből a megfigyelésből könnyen kiszámítható, hogy egy nap alatt 345.600 m3 levegő távozott a barlangból. Eleinte arra gondoltam, hogy ez az egyirányú huzat a külső légnyomásváltozásokkal áll kapcsolatban, olyan értelemben, hogy amikor a külszíni levegő nyomása esik, a barlangi levegő viszonylag nagyobb nyomása a kifelé áramlással kiegyenlítődik. Ha a külszíni légnyomás növekedik, akkor befelé áramló huzatot kell tapasztalnunk. A huzat iránya valóban változott is egész nyáron. Néha két-három naponként, néha napjában többször is. A későbbi számítások azonban meggyőztek róla, hogy a légnyomásváltozásokkal nem adhatunk kielégítő magyarázatot. Az egész eddig megismert barlang légköbtartalma ugyanis hozzávetőleges számítás alapján 3-400.000 m3. Ez a fennebbi huzatmérés napján azt jelentette volna, hogy a barlang összes levegője egy nap alatt eltávozott a barlangból és ott vákuum maradt. Ez természetesen nem így volt. A barlangban annak ellenére is, hogy a kiszámított mennyiségű légtömeg belőle valóban eltávozott, normális nyomású, tiszta levegő volt. Ebből a megfigyelésből két lehetőségre következtethetünk: 1. lehet, hogy a barlangnak még más bejárata is van, ami nem járható ugyan, de arra elegendő, hogy a levegő a földalatti üregrendszerbe behatolhasson rajta. Ilyet azonban a leggondosabb vizsgálat mellett sem találtunk; 2. a barlangnak talán csak kis részét ismerjük még, s így ez esetben a teljes üreg kiszámított légköbmétere csak tört része lenne a lényegében még sokkal tágasabb és nagyobb, ma még ismeretlen üregrendszernek. Ez esetben a nagy légáram magyarázható lenne a légnyomásváltozásokkal.
A huzat magyarázásánál teljesen el kell vetnünk azt a nézetet, ami a téli, általában befelé áramló huzatot azzal magyarázza, hogy a külső hideg és ezért nehezebb fajsúlyú levegő a mélyen levő barlangba súlyánál fogva áramlik be. Ez az elmélet ugyanis nem tudja megmagyarázni, hogy mi lesz azzal a nagytömegű hideg és sűrű levegővel, ami a barlangba áramolva, ott felmelegedve, nyilván ismét kiterjed.
Mindent összevetve, a békebarlangi huzatot észleltük, mértük és így sokmindent tudunk róla de jelenleg még nem értjük okának lényegét. Hozzájárul ehhez az a megfigyelés is, melyet 1953 februárjában a Baradlában végeztem. A Baradla összes bejáratain egyértelműen és egyidőben igen erős, mindenhol befelé irányuló légáramlás volt. A bejáratoknál a mért légáram-irány megfigyelésem időtartama alatt, három nap folyamán, változatlan maradt.