A Békebarlang tanulmányozása során különös figyelemben kellett részesítenünk a cseppkőképződéseket. Az új barlangban is megvannak a Baradlában ismert cseppkőtípusok. Feltűnő számban szerepelnek a Baradlában is meglevő retekalakú cseppkövek. Ezeknek képződését a Békebarlangban sikerült megérteni.
A retekcseppkő lényegében egy belül leggyakrabban üres cseppkőgömbből áll, melynek alsó feléről kőcsap (sztalaktit) nyúlik alá. Találunk olyan retekcseppköveket, melyeknek sztalaktitja lyukas, előfordulnak azonban olyanok, és ezek vannak túlsúlyban, melyeknek cseppkőcsapja tömött. A békebarlangi különböző fejlődési fokon megfigyelhető retekcseppkő-képződés magyarázatául úgy találtuk, hogy elsődleges fejlődési szakasz a retek gömbjeinek kialakulása. Alapja minden esetben egy nagyobb, pamacsszerű lublinit-előfordulás. A hajszálvékonyságú megnyúlt lublinit romboéderek, mint penészcsomók, sok helyen egy kis ponton rögzítve, szakállszerűen lógnak alá a mennyezetről. Ezeknek a csomócskáknak a felszínét másodlagosan kéregszerűen vonja be a szivárgó vizekből kiváló cseppkőbevonat. Így egy olyan gömb jön létre, mely kemény cseppkőkéregből és ezen belül laza, vattaszerű, vagy tüskés kristálykákból álló kalcitmódosulatot tartalmaz. Minél erősebben kalcitosodik a gömb belseje, annál kevésbé ismerhető fel benne az eredeti lublinit-módosulat. Idővel az eredeti szerkezet sugaras rostos, majd tömött, nagykristályos módosulattá alakulhat.
24. ábra. A Baradla és a békebarlangi emeletes barlangrendszerek kifejlődésének értelmezése
Ha a vízcsepegés helye pontosan a gömb rögzítési pontjában van, akkor a lecsepegő vizek lyukat ütnek a lublinitcsomó közepén és azt keresztüldöfve, a belsejében is kialakítják a sztalaktit falát. Ebben az esetben a cseppkőcsap lyukas. Ha a lublinitcsomót bekérgező vízszivárgás kívül, a gömb felületén történik, előfordulhat, hogy nem üres, hanem tömött cseppkőcsapban folytatódik a retek gömbje.
Lublinitkiválás észlelhető sok helyen a csősztalaktit szárán is. Ez esetben maga a cseppkőcsap olyan, mintha pamacsszerű szakálla lenne. Ha az ilyen lublinitcsomó felszínét a szivárgó vízből kiváló mészanyag bekérgezi, úgy azokat a retekcseppkőformákat kapjuk, amelyeknek gömbje nem a barlang mennyezetéhez vagy oldalához van felnőve, hanem a cső alsó szakaszainak kivastagodását adja.
A lublinit keletkezése a barlangban elég sok helyen megfigyelhető, azonban nem általános. Valószínűleg csak azokon a helyeken képződhet, ahol a szénsav valamilyen oknál fogva hirtelen távozik el a vízből. A megfigyelések azt mutatják, hogy olyan barlangi pontokon, ahol a barlang üregébe jutó víz nagy nyomás alól szabadul fel. Ezt látszik igazolni az a tény is, hogy a békebarlangi, feltétlenül nagynyomású víz által kialakult görbe cseppkövek és tüskéscseppkövek közelében mindig találunk vattás módosulatú lublinitet is.
A borsókő képződése is megfigyelhető a Békebarlangban. Legtípusosabb kifejlődésben a főág „Nagytufagát”-jánál, de egyéb helyeken is, így a Felfedezőág több pontján. Borsókő-előfordulások ugyancsak mindig kapcsolva vannak a lublinitszerű, gömbös-vattás, mikrokristályos kalcitképződmények előfordulásaihoz. A borsókő lényegében ugyanúgy képződik, mint a retekcseppkő. Alapja a falakon kivirágzó, penészszerű lublinitgolyó, melynek felszíni része idővel tömött kalcittá válik. A lublinitcsomónak tömött kalcittá, borsókővé való átalakulásához nem szükséges, hogy a víz lepje el a képződményt. A hajszálfinom lublinitkristálykák a fal nedvességét a hajszálcsövességnél fogva felületükre vonják és itt gyorsan párologtatják. A víz elpárolog, a mészanyag ott marad. A lublinitpenész így egyre tömöttebbé válik, míg végül kialakul belőle a falakat beborító borsókő.
25. ábra. Szakállas cseppkő, borsókő és retekcseppkő képződése
A borsókőképződés tehát nincsen a hévforrásos eredetű barlangokhoz kapcsolva. Mindenütt képződhet, ahol a lublinitkiválás feltételei, a gyors szénsavvesztés adva van. Természetes, hogy hévvizes barlangokban a jelenség általánosabb, mert itt a mélységi víz mindig nagy nyomás alól szabadul. Karsztbarlangokban is előfordulhat azonban, s előfordulása így érthető is. A fennőtt borsókő anyaga nem szükségszerűen aragonit, még képződésének idején sem.
Borsókőnek nevezik a tudományban azokat a kalcit gömböcskéket is, amelyek valamely forrás, vagy mozgó víz fenekén jönnek létre olymódon, hogy a víz által mozgatott homokszemcsék felszínére koncentrikus rétegekben mészkő vagy aragonit rakódik. Ez a borsókőfajta egészen más keletkezésű, mint a barlangi falakon fennőve található, keletkezési módjánál fogva sugarasan rostos felépítésű borsókőszerű bekérgezés.
Képződési folyamatát, kiindulási alapját tekintve tehát a borsókő bekérgezési módosulata, a retekcseppkő és a szakállascseppkő teljesen azonos jelenség, mindegyiknek alapját a kalciumkarbonát lublinit nevű módosulata adja és a lublinitcsomó, borsókő, retekcseppkő forma csak fejlődési folyamatot jelentenek, a fejlődés egyes állomásainak felelnek meg.
Másképpen jönnek létre a barlangban elég gyakran észlelhető görbe és tüskéscseppkövek. A kifejlődés alapja itt is a barlang boltozatának hajszálrepedéséből nagy nyomással előtörő víz. Ez a víz, ha a repedés nyílása legalább tűhegynyi, vékony sugárban lövell ki a sziklából. A vízsugár körül sztalaktit képződik, amely azonban, most nem függőleges helyzetű, hiszen nem a lefelé lógó vízcseppből vált ki, hanem a vízsugár irányának megfelelően, ferdén, sőt felfelé növekedve is fejlődhet. A vízsugarat burkoló nyomásos sztalaktit egyenetlenségei a sugár megtörését idézhetik elő s így a ferde cseppkő is irányt változtat további növekedésében. Így jönnek létre azok a hihetetlen alakú görbe cseppkőképződmények, amelyeknek típusait ábránk tünteti fel.
26. ábra. Görbe- és tüskéscseppkő kialakulása. (W. Prinze után)
Ha egy szabályosan fejlődő sztalaktit közepében húzódó, vízszállító csövecske eldugul, akkor a víz vagy utat tud találni magának a cseppkő tapadási helyénél a felszínre és ilyenkor kívül csurogva a cseppkőcsap felszínén, azt vaskosítja, vagy, ha utat találni itt nem tud, a cseppkőcsap üregében nyomás alá kerül és annak falán repedéseket feszítve, az anyacseppkő oldalán ülő görbe cseppkövek kialakulásához vezet. Az ilyen módon létrejött „tüskés cseppkövek” legszebb példája a Békebarlangban a „Sündisznó”.
