A Felfedezőágnak, de a többi mellékágnak és a Főágnak is az átlagos szelvénye magasságban erősen megnyúlt képet mutat. A Békebarlang folyosói az őket kiformáló vízmennyiségnek megfelelően jóval keskenyebbek, mint a Baradla alagútjai. Ez természetes is. A patakbarlangok alagútjainak a szélessége mindenkor az őket kialakító víz mennyiségével egyenesen arányos. A barlangszelvényben a magasságtényező azonban semmilyen összefüggésben nincsen a barlangi patak vízfolyásának mennyiségével, hanem csupán a barlangképződés időtartamának a függvénye. Azonos mértékű helyi erózióbázis-süllyedés mellett, egyenlő idő alatt, azonos törmelékanyag-szállítási viszonyoknál, különböző vízhozamú patakok ugyanabban a kőzetben egyenlő mértékben vágják mélyebbre medrüket s a vízhozambeli különbség csupán a barlangszelvény szélességében mutatkozik. Ez a tétel ilyen formában az aggteleki karszt-barlangpatakjaira vonatkoztatva helytálló, mert itt az időtényező olyan hosszú, hogy ezen belül a legkisebb vízfolyás is folyamatosan tudja mélyebbrevágódásával követni a mindenkori erózióbázis által kialakított karsztvízszintet. Az aggteleki karszton a földalatti patakok nagymennyiségű kvarckavics-hordaléka is biztosítja ezt. A Békebarlang szelvényeiben a süllyedő erózióbázis által mélyebbreszálló karsztvízszinthez való folyamatos igazodást látunk. Ezért a békebarlangi folyosók nagy magassága. A Baradlánál azonban, ha a két szelvényt összehasonlítjuk, feltűnik, hogy lényegesen nagyobb szélesség mellett is a magassági tényező kisebb marad. Ha a két barlang szelvényét (szelvénytípusát) összehasonlítjuk (lásd az ábrán), azonnal feltűnik, hogy a Baradlában a fejlődési folyamat nem jutott el odáig, mint a Békebarlangban. A Baradla jelenleg ismert főága egy régi, már régen inaktív, illetve csökkenten aktív alagút, hiszen a barlangképző vízfolyások legnagyobb részét már a barlangban elnyelik az alsóbarlang nyelői. A nyelőmentes aggteleki szakaszon legnagyobb a folyosómagasság. Ez Jósvafő felé haladva, ahogy a barlangi nyelők jelentkeznek, folyamatosan csökken. A Baradla nem követte tehát folyamatos mélyebbrevágódással a karsztvízszint süllyedését, hanem fejlődésének azon a szakaszán, amelyet a Békebarlangban az álfenékek és a barlangszelvénybefűződések szintje jelöl (lásd később), hirtelen inaktívvá, illetve csökkent aktivitásúvá válott s az üregfejlődés ettől kezdve súlyponttal az alsó barlangra tevődött át.
22. ábra. A Baradla főágának a Békebarlang felső szintje felel meg. Az álfenékszint alatti aktív folyosó a Békebarlang alsóbarlangja. A Bardlában ez a szint még ismeretlen
A két barlangrendszer összehasonlításával világossá válik, hogy a Baradla fejlődésében megállt. Illetve tovább fejlődött és aktívan fejlődik még ma is, de a teljesen elkülönült alsóbarlangi szinten. Azonnal felmerül a kérdés, hogy miért különült el az alsóbarlang a Baradla esetében és miért csak alig elkülönülve, de lényegében mégis egységesen fejlődött tovább napjainkig a Békebarlang?
A kérdés magyarázatát kéregmozgási okokban kell keresnünk. A barlangrendszereket magában rejtő karsztos tömb abban az időszakban, amikor a Baradla ma ismert főága a jelenlegivé fejlődött és amikor a Békebarlang bevágódása ezzel párhuzamosan az „álfenékszint”-ig jutott, tektonikusan kiemelkedett környezetéhez viszonyítva s így benne a karsztvíznívó hirtelen süllyedése következett be. A kiemelkedés mértéke a nyugati tömbrészben erősebb volt, így itt a karsztvíznívó viszonylagos süllyedése nagyobb lévén, a Baradla nem volt képes folyamatosan mélyebbrevágódni az új karsztszintre, hanem az új szinten elkülönülten, az alsóbarlangban fejlődött tovább. Keleten, ahol a kiemelkedés viszonylag kisebb volt, a Békebarlang patakja a folyamatos mélyebbrevágódással szintén kialakította az alsóbarlangi szintet, ez azonban a viszonylagosan kisebbmérvű karsztvízszintsüllyedésnek megfelelően összefüggésben maradt a felső szintekkel. A Békebarlangban csupán az álfenékszint maradt a két emelet között, amely helyenként csak a járat befűződésével, helyenként viszont valódi szikla- és breccsiafenékkel (álfenék) teszi nyilvánvalóvá a békebarlangi alsó és felső emelet közötti határszint meghúzását. Néha az álfenék okozta elkülönülés olyan tökéletes, hogy a felső szintben is, egy felső kavicsos patakmederben sétálhatunk hosszabb távolságban, anélkül, hogy észrevennénk, hogy alattunk néhány méterrel húzódik a jelenleg is aktív és ugyancsak járható békebarlangi „alsóbarlang”.
23. ábra. Részlet a Békebarlang főágából. A képen világosan látszik az álfenékszint erős befűződése, sőt a két barlangi szintet teljesen elkülönítő tényleges álfenék is. Képünkön nyíllal jelzett mésztufagát formájában. (Fotó: Hollenzer)
Fennebbi megállapításokból magától értetődően következik, hogy ha a Békebarlang alsóbarlangja járható méretű (mint ahogy járható méretű) és kb. azonos mértékben fejlett, mint a felső szint, a Baradla még ismeretlen alsóbarlangja is járható méretű kell, hogy legyen, sőt kb. azonos mértékben fejlett, mint a ma is ismeretes felső szint.