A Komlósforrás vízfestésekkel kimutatott fedett karsztos vízgyűjtőterülete a forrástól délre kb. 3 km távolságban, a Szomorhegyi víznyelők vízgyűjtő felszínének összességében adható meg. (Lásd a térképvázlatot.) Ezen a helyen, ívesen csoportosulva 8 határozott víznyelő van, amelyek a Szomorhegy nyugati csúcsától kiindulva, déli irányban megkerülvén a Szomorhegyet, attól keletre, a Bíbictöbörig nyomozható görbe vonal mentén sorakoznak. Ezeket a víznyelőket nyugatról keletre kiindulva 1-8-ig terjedőleg számokkal jelöltem meg. A régebbi irodalomban (Kessler: Az Aggteleki-barlang hidrográfiája) csak a 2. és 3. számmal jelzett nyelők voltak megemlítve, mint a Baradla víznyelői, „Homokos”- ill. „Sziklás”-nyelő néven. Kessler Sziklás-nyelőnek a Nagyvölgy nyelőjét nevezte. A környékbeli lakosság csak két nyelőt ismer névről, a „Sziklás”-nyelőt Nagyvölgyi-víznyelő és a 8. számmal jelzett nyelőt „Bíbictöbör” néven.
A víznyelőkkel kapcsolatban végzett megállapításaink a következők voltak:
1. sz. nyelő. A Szomorhegytől nyugatra elterülő szántóföldeken összefutó csapadékvíz nyelője. Vízgyűjtő területe nehezen körvonalazható, mert morfológiailag nem válik el élesen a 2. számú nyelőjétől. Nagysága kb. 125.500 m2. A vízgyűjtő terület felszíne pannon agyag, kevés kaviccsal. A víznyelő nyílása erősen eltömődött, úgyhogy a csapadékvíz huzamosabb stagnálás után szivárog csak el belőle. Nagy áradások alkalmával átcsap a víz a 2. számú nyelő felé, amelynek jóval aktívabb a nyelőképessége. Ez a víznyelő nem volt festve, lehetséges, hogy nem is a Komlós-rendszerhez tartozik, hanem a Baradla Kúszóágának víznyelője.
2. sz. nyelő. Vízgyűjtő területe kb. 200.900 m2, mely a nyelő szájától déli, majd délnyugati irányban húzódó, néhány száz méter hosszúságú vízgyűjtő völgy két oldalában nyomozható. A nyelő szája kevésbé van eldugulva, azonban ez a nyelő is zártnak tekinthető. A víznyelővölgy legutolsó szakaszán a völgyalluviumba erősen bevágódik a vízvezető árok s a víz egy rövid, de mély árok végén tűnik el. Ez a jelenség azt mutatja, hogy nemrégen a nyelő erősen el lehetett tömődve. Ebben az időszakban alakult ki a határozott völgyalluvium. A vízárok legutolsó szakaszának mélysége és hátravágódó tendenciája arra enged következtetni, hogy a nyelő napjainkban ismét egy erősebb aktivitás állapotába kezd lépni. Napjainkban a víz által a nyelőbe sodort anyag összetétele: kevés kavicsot tartalmazó agyag. Ennek a nyelőnek a vize a főág baloldali bejárt mellékágán keresztül jut a Békebarlangba.
3. sz. nyelő. (Nagyvölgyi nyelő). A Komlósforrás fő vízgyűjtő völgye a két főágból és ezeken belül 2-2 kisebb mellékágból összefutó Nagyvölgy. A vízválasztó gerincekkel minden irányban jól lehatárolható nagyvölgyi vízgyűjtőterület nagysága kb. 1,078.400 m2, tehát több, mint 1 km2. A Békebarlang főágának víznyelője. A Nagyvölgy a legősibb valamennyi Komlós-rendszeri víznyelő között. A széles és lapos, tányérszerű völgyfejek lapos völgyben tartanak a nyelő felé, a nyelő közelében azonban a völgy morfológiai képe megváltozik. A Nagyvölgy a Szomorhegy alatt terraszos völggyé alakul. A völgy végétől már kb. 300 méter távolságban megjelenik az első határozott terrasz, amely az ottani völgyalluviumhoz viszonyítva kb. 3 méterrel magasabb szintet jelöl (C terrasz). Közelebb a nyelőhöz, a fentebbi völgyalluvium válik terrasszá, olyan értelemben, hogy ebbe kezd bevágódni az aktív völgyszint (A szint), s ezáltal a völgyvégződésben kialakul a B terrasz. A nyelőnél az A és B szint közötti távolság függőleges irányban kb. 2 m. Ugyanezen a ponton azonban a B és C szint elkülönülése kb. másfél méterre csökken. A nyelős záródásnál, a völgy nyugati oldalában bizonytalanul felismerhető egy jóval magasabb D terraszszint is, amely csak azért vehető észre, mert mögötte a fedettkarszt térszíne nyugati irányban emelkedő. A víznyelő keleti oldalában a D szint a 4. számú nyelő 2. terraszszintjébe simul bele s vízszintesen követhető egészen a 4. számú víznyelő aktív szintjének bevágódásáig. Nézetem szerint ez nem azt jelenti, hogy a D szint aktivitása idején mindkét nyelő közösen alakította ezt a terraszszintet, hanem azt, hogy a 4. számú víznyelő csak jóval később alakult ki önálló nyelővé, önálló vízgyűjtő területtel, s nem a nagyvölgyi D szinttel egymagasságú saját terraszába, hanem a Nagyvölgyi nyelő D terraszába vágta be magát. Ez tehát azt jelenti, hogy a Nagyvölgyi nyelő az idősebb s csak miután a Nagyvölgy nyelője által kialakított mélybeli hidrográfia annyira kifejlődött, hogy a jelentéktelenebb hozamú mélybeli vízáramlásokat is magához kapcsolta, fejlődött ki mélybeli hátravágódó erózióval a 4. számú víznyelő. Ez pedig a D terraszszint kialakulása után, tehát már a holocénben történhetett.
17. ábra. A nagyvölgyi víznyelő kétszeresen túlmagasított idealizált tömbszelvénye. A-D terrasz-szintek, I-II. a kutatóvágataink kiindulási pontjai. Bal felső sarokban felülnézeti vázlat
18. ábra. A Szomorhegy környékének vázlatos tömbszelvénye, a Szárhegyről tekintve. (Szerző rajza)
A terraszok kialakulási idejére vonatkozólag csak annyit tudunk mondani, hogy kellett lenni egy igen erős, aktív kivájó időszaknak, ami a Nagyvölgy teljes kimélyítését eredményezte. Ebben az időszakban kellett a legaktívabbnak lenni a barlangképződés folyamatának is. Ez a fejlődési szakasz mindenképpen a pleisztocén valamelyik bőcsapadékú szakába tehető. A továbbiak folyamán nyelőeltömődésre kell gondolnunk az egyes terraszok kialakításával, a feltöltődéssel, bevágódással, újratöltődéssel és újrabevágódással kapcsolatban. Nem hiszem, hogy ezek a terraszok klimatikus okokra lennének visszavezethetők, mert akkor nemcsak a nyelővölgy legutolsó szakaszában látszanának ilyen kifejezetten. Éppen annak következtében, hogy az eredetileg teljes mélységűre kierodálódott víznyelővölgy újból feltöltődött többé-kevésbbé laza törmelékanyaggal és vízszállította kaviccsal, a későbbi szakaszokban a víz ebben a kitöltésben könnyen talált magának újabb és újabb utakat, amelyeken keresztül lefolyhatott a valódi völgyfenék szintjén nyíló „Barlangkapuhoz”, tehát ahhoz a ponthoz, ahol a terraszhordalék törmelékeinek járataiból, hézagaiból a szálban álló mészkő karsztos járataiba léphet. Ennek az új és új, törmelékek közötti útkeresésnek köszönheti tehát kialakulását a nagyvölgyi A, B és C terraszszint, továbbá az a sok apró, ma már inaktív víznyelőtölcsér, amely a Nagyvölgy völgyzáródásában ma is megfigyelhető.
A nagyvölgyi vízgyűjtő terület talaja erősen kavicsos pannoniai agyag. A víz napjainkban is nagymennyiségű kavicsot szállít a nyelőbe.
4. sz. nyelő. Vízgyűjtő területe kb. 101.200 m2. A vízgyűjtővölgy a felsőszakaszon is aránylag meredek oldalú, az alsó szakaszon pedig V szelvényű. A völgymélyülés napjainkban is aktív. Aránylag kevés anyagszállítása van a víznek, mert a vízgyűjtő terület erdővel megkötött. A főág első jobboldali mellékága tartozik hozzá.
5. sz. nyelő. A Komlós-rendszer legkisebb és legfiatalabb, „rányelő” jellegű víznyelője. „Rányelő”-nek nevezem azokat a víznyelőket, amelyekhez nem tartozik önálló barlangi mellékjárat, hanem a mélyben alatta húzódó, messzebről jövő barlangi ág kürtőszerű felszínrenyílása hozta létre utólagos és a mélyből felszínre vágódó erózióval az önálló vízgyűjtő területet. A „rányelő” mindig fiatalabb az alatta húzódó, a „fejnyelőtől” kiinduló karsztvízjáratnál. Az 5. számú víznyelő vízgyűjtő területe mindössze kb. 4.400 m2. Vize a főág első jobboldali mellékágába ömlik.
6. sz. nyelő. A Szomorhegy keleti tövében egy nagy dolina van, amely napjainkban kezd víznyelővé alakulni. Keleti irányban völgykezdemény bevágódása észlelhető. Vízgyűjtő területe a dolinaoldalakkal együtt kb. 9.900 m2. A völgykezdemény felől folyó vizek tetemes mennyiségű kavicsot szállítanak a nyelőbe. A Felfedezőág „Vörös-lobogós mellékágá”-nak víznyelője.
7. sz. nyelő. Az előbbi nyelőtől alig 50 m távolságra van a felfedezőági „Kavicsos-ág” víznyelője. Vízgyűjtő területe kb. 84.400 m2. Igen erős és aktív völgybevágódása fiatal morfológiát kölcsönöz a vízgyűjtővölgynek. Vízgyűjtő területének altalaja erősen kavicsos, ezért noha a felszín erdővel kötött, jelenleg is sok kvarckavicsot sodor be a víz ezen a helyen a barlangba.
8. sz. nyelő (Bibic-töbör). Széles, lapos töbör alakult át víznyelővé. Vízgyűjtő területe kb. 272.700 m2. A „Felfedezőág” rányelőszerű víznyelője. A Békebarlang jelenlegi bejáratát képező rányelőszerű kürtőjétől délkeleti irányban, mintegy 30-40 m távolságban van még két egészen kicsi rányelő, ezek a „Felfedezőág” fejnyelői, ahonnan maga az ág is kiindul. Járható méretűvé azonban csak a szóbanforgó rányelőkürtő csatlakozása után válik az ág. Hordalékanyaga alig kavicsos, homokos agyag.
Amíg az 1., 2., 3., 4. és 5. sz. víznyelők a fedett és nyíltkarszt Aggteleken túl kimutatható határvonalát jelző pleisztocénbeli törés vonalán fejlődtek ki, addig a 6., 7. és 8. számú nyelők benn vannak a karsztban és többé-kevésbé töbröknek víznyelővé alakulásából jöttek létre. Azt a körülményt, hogy a töbrökbe itt nagyobb távolságokról eljuthattak a felszíni vizek, az tette lehetővé, hogy a pannon agyagos kavicstakaró, mint rossz vízvezető, csaknem vízrekesztő fedő, ezen a részen szélesebb kiterjedésben nyomozható a karsztfelszínen is, noha lényegesen csekélyebb vastagságban, mint a törésvonaltól délre húzódó tipikus fedettkarszton. Ez a vékony vízzáró fedőréteg akadályozza meg a csapadékvizeknek a mészkő repedéseibe való beszivárgását és alakítja ki a felszíni vízfolyásokat.
Ezeknek a megfigyeléseknek az alapján kellett kiválasztanunk azt a pontot, amelyen keresztül megkísérelni szándékoztunk a Komlós-rendszer földalatti járataiba jutni.
A Pitits nyugati lábánál húzódó, és a 9. sz. víznyelőhöz tartozó vízgyűjtő terület már nem a Komlósforrás vízrendszerének tagja, hanem az itt elnyelődött vizek a Tóth-völgy oldalában, a Gancza-lyuk nevű kis időszakos forrásbarlangban látnak újra napvilágot, tehát a terület már a Tóth-völgy vízgyűjtő felszínéhez tartozik. A 9. sz. víznyelő vízgyűjtő területének nagysága 557.700 m2.