A Békebarlang aktív patakos karsztbarlang. A víznyelőktől a forrás irányába több kilométer hosszúságban húzódik a főág kanyargós alagútja. A főág a Szárhegy körzetében több mellékágat vesz fel, amelyek a megfelelő víznyelőktől indulnak. Maga a főág a nagyvölgyi víznyelőnél kezdődik. A barlangrendszerből eddig több mint másfél kilométert mértem fel. Ez a következőképpen oszlik meg: a Felfedezőág hossza a bejárattól a főági csatlakozásig kb. 700 m, a főág a felfedezőági csatlakozástól felfelé a Nagy-tufagátig kb. 200 m, a főág a Felfedezőág csatlakozásától lefelé, a 46 sz. mérési fixpontig kb. 600 m.
A még fel nem mért, de feltárt részek szakaszainak hossza becslés alapján a következő:
1. Főág a Nagytufagáttól a felső végéig kb. 1 km.
2. A főág baloldali mellékága eddig kb. 600 m hosszban ismert.
3. A főág első jobboldali mellékága eddig kb. 400 m hosszban ismert.
4. A Felfedezőág Kavicsos-ága eddig kb. 200 m hosszban ismert.
5. A Felfedezőág „Vörös-lobogó-ága” eddig kb. 50 m hosszban ismert.
6. A főág a 46 sz. mérési ponttól a kötélhágcsós szifonig kb. 1 km.
7. A főág a kötélhágcsós szifontól a jelenlegi végpontig kb. 5 km.
A barlangrendszer eddig feltárt mért és felbecsült összes hosszúsága tehát kb. 9.75 km. Fenti számadat becsléses részei erős visszatartással készültek s több szakember (Venkovits, Vértes, Kessler, Markó, Kincses, Jakucs) egymástól függetlenül megállapított számadatainak középarányát vettem figyelembe.
A Békebarlang főága a nagyvölgyi víznyelőnél kezdődik. A víznyelőnél a II. sz. munkahelyünkön feltárt víznyelős szakasza még kb. 15°-os általános lejtéssel tart a mélység felé. Ezen a részen cseppkövek még alig vannak. Inkább a leszakadt és helyben maradt hatalmas szikladarabok adnak a barlangnak jellegzetes, vad képet. A patak kvarckavicsos üledékében ezen a legelső szakaszon nagyon sok apró, fehér, a víz által behordott ma is élő csigaházat találtunk. Az első nagy teremben gyakoriak a denevér, gyík, mezei egér, kígyó és egyéb, ma élő állatok csontjai. Kretzoi Miklós megállapítása szerint ezek a maradványok kivétel nélkül jelenkoriak. A barlangi üledékben sehol sem találtunk idáig fosszilis csontmaradványokat. A főág belső szakaszain többhelyen megfigyelhetők a mai mederszint felett 2-3 méterrel magasabban, sziklaszínlőkre tapadt kavicsdombok. Ezek a kavicsszínlők lényegesen idősebbeknek tekintendők, mint mai patakmeder szintjében fekvő alluviális kavicságy. Bennük szintén nem sikerült idáig még egyetlen ősmaradványra sem ráakadnunk. Ez a jelenség azt látszik igazolni, hogy a Békebarlang rendszere a barlangfejlődés korábbi időszakában sem volt nyitott. Legalábbis nem volt nyitott olyan értelemben, hogy nagyobb állatok csontmaradványai bekerülhettek volna a rendszerbe.
16. ábra. Típusos erősen szinlős barlangszelvény. A szinlővályúkban a hajdani kavicságy konglomerátummá keményedett maradványai ülnek
Az a szakasz, amelyet II. sz. munkahelyünkön, a nagyvölgyi víznyelőben feltártunk, kb. 150 méter hosszú. Belőle még ma sem lehet bejutni a főág további részeinek folytatásába az erős elszűkülés- és beszakadásos elzáródás miatt. A Bíbictöbörnél azonban bejutottunk a Felfedezőágba és ezen elértük a főágat. A főágat felfelé követve sikerült másirányból, alulról megközelíteni ezt az elszűküléses, omladékos helyet. Így ma már a Békebarlang főágának felső végződését egészen a víznyelőig ismertnek mondhatjuk.
A főág a felső és középső szakaszon kavicsos medrű patakbarlang. A felső kb. 800 méteres szakaszon átlagos szélessége két méter, magassága 6-8 méter. Erősen színlős falú, kanyargós folyosó. Benne több beszakadásos sziklaomlásból álló hegyet látunk. Ezeken a helyeken az omladék felett magas és széles teremboltozatok alakultak ki. Néhány helyen mésztufagátak hidalják át a barlangot. A tufagátak a patak vizét visszaduzzasztják. (Az ú. n. Nagytufagát nem keresztirányban hidalja át a járatot, hanem egy oldalirányú vízbefolyásnak a barlang hosszirányával párhuzamosan kifejlődött kristályos mészüledéke.)
A főág középső szakaszán (Felfedezőágtól a Kötélhágcsós szifonig) a folyosó méretei megnőnek. Átlagszélesség 4-5 méter, magasság 10-14 méter. Benne sok kiszélesedés és sziklaomlásból létrejött „hegy” található. Gyakoriak a szifonok és a szifonkerülő járatok. A középső szakasz szifonjai azonban olyan tágasak, hogy a közlekedésnél nem kell a szifonkerülő járatot használni. A középső szakasz jellegzetessége a tetőben megfigyelhető álfenekek előfordulása is. A több ponton észlelhető jelenség legszebb kifejlődésben tanulmányozható a „Vaskapu” és a „Bronzkapu” közötti szakaszon. Az álfeneket leggyakrabban mésztufa és mésztufával összecementezett kvarckavics képezi. Néhol nagyobb mészkőtömbökből áll, melyeket ugyancsak mésztufa tart össze. Az álfenék vastagsága különböző lehet (fél métertől a méterig). Felette, helyenként elkülönült felsőbarlang húzódik. Mésztufagátak a középső szakaszban ugyancsak elég gyakran fordulnak elő, a mai aktív barlangi szinten. Legszebben fejlett közöttük az „Öttufa” lépcsős vízesése.
A tufagátak ma is fejlődnek, elsősorban azokon a helyeken, ahol a medernek az átlagosnál nagyobb az esése. Megfordítva is áll azonban a dolog: ahol a tufagátak kifejlődnek, ott éppen a tufagátak miatt a meder esésében lépcsősség alakul ki. A nagyobb magasságban (a jelenlegi patakszint felett 4-5 méterrel feljebb) megfigyelhető korrodált cseppkövek (pl. „Szigony”) képződését is azzal magyarázhatjuk, hogy a cseppkő kifejlődése után mésztufagát képződött, amely idővel a mögötte levő hosszabb-rövidebb barlangszakaszban annyira felduzzasztotta a patak vizét, hogy annak szintje elérte a felülről lógó sztalaktitot és korrodálta azt. A későbbiek során a mésztufagát és az általa duzzasztott tó elpusztult s így a korrodált sztalaktitok ma szabadon függenek ismét, a mai patakszint felett nagy magasságban.
A középső szakaszban a csepegő víz által létrehozott agyagformák érdemelnek még említést. A lágy agyagra huzamos időn keresztül, mindig arra a helyre lecseppenő víz agyagsztalagmitot hozhat létre. Az agyagsztalagmit magassága 10 centimétert is elérhet. Átmérője 4-6 cm. Felső végén függőlegesen bemélyülő, lefelé tölcsérszerűen összeszűkülő mélyedés van, a víz lecseppenési helyén. Formailag a képződmény azonos a valódi sztalagmittal, keletkezését tekintve azonban vannak különbségek. Ezesetben ugyanis az agyag nem a lecseppenő vízből rakódik le, hanem az eső vízcsepp ereje a talajból veri fel az agyagrészecskéket és gyűrűszerűen a csepegési hely körül halmozza fel ismét. Később az agyagsztalagmit mészkiválással beborítódhat. Ilyenkor alapját képezi a cseppkősztalagmit további növekedésének.
A barlang agyagos talaján megtaláltuk mindazokat a formákat, amiket a felszínen is megfigyelhetünk a lágy rétegfelületre hulló esőcseppek munkája eredményeképpen (esőcseppnyomok, agyagpiramisok stb.).
A középső szakasz talaja általában kavics, vagy homok. Agyagtalaj, pontosabban agyagos patakfenék csak rövid szakaszokon, leginkább a mésztufagátak által duzzasztott magasabb vízállású részeken mutatkozik. A szifonkerülő ágakban és a csak árvizek által érintett magasabb barlangi fenékszinteken gyakoribb az agyagfelhalmozódás.
A főág alsó szakasza (Kötélhágcsós szifontól a jelenleg ismeretes végpontig) egészen új jelleget mutat. Az átlagos folyosószélesség 5-6 méter (bár vannak helyenként szűkebb szakaszok is), a járat magassága azonban ugyancsak kb. 5-6 méter. Ebben a szakaszban vannak a legnagyobb termek. A talaj vegyesen kavicsos és agyagos. A tufagátak jelentősége ugrásszerűen megnő. Az alsó szakaszban szabad patakmederrel már alig találkozunk. Az egymásután sűrűn következő tufagátak lépcsős tavakká duzzasztják a patak vizét. A vízmélység is megnövekszik. Az alsó szakaszon átlagban 1-1.5 méter mély a víz a tufagátak tavaiban. Az alsó szakasz vége felé a barlang szűkül.
A barlangrendszer legnagyobb eddig megismert mellékága a Felfedezőág. Magas, keskeny és erősen kanyargó folyosó. Legelső kb. 120 méteres szakasza korábbi feltöltésbe van bevágva. Ezen a részen a legszűkebb a járat. Itt mesterségesen bővítettük és magasítottuk. A kavicsos mellékág torkolatától azonban a járat erősen felmagasodik és kényelmesen járhatóvá válik. Ettől a ponttól beljebb talaja aprókavics, helyenként és alárendelten homokos agyag. A Felfedezőág igen erősen kanyarog. Kanyarai sok helyen nagyobbak, mint 90°. Az ág folyosójának átlagos magassága 6 méter, szélessége 0.80-1.00 m. A többi mellékág ennél szűkebb.