A TAPOLCAI TAVASBARLANG

 

II. KIADÁS

 

A VESZPRÉM MEGYEI TANÁCS IDEGENFORGALMI HIVATALÁNAK KIADVÁNYA 16

 

1962

 

Szerkesztette:

DR. ZÁKONYI FERENC

 

 

 

 

A füzet írói:

DR. KESSLER HUBERT (A barlang ismertetése)

DR. ZÁKONYI FERENC (Séta Tapolcán)

CSIKI LÁSZLÓ és RÁKOSI TAMÁSNÉ

(Kirándulások Tapolcára és környékére)

 

Lektor:

KŐVÁGÓ ANTAL

 

A címlapot

GÖNCZI TIROR,

a szöveg közti rajzokat

KOPPÁNY TIBOR,

a fényképeket

ORBÁN JÓZSEF

készítette.

 

Az elektronikus változat Szenti Tamás munkája (2005)

 

TARTALOM

 

Bevezető 3

A tapolcai tavasbarlang 6

Tudnivalók a barlangról 19

Batsányi János 21

Séta Tapolcán 32

Kirándulások Tapolca környékére 41

Irodalom 66

 

BEVEZETŐ

 

Eötvös Károly a kerek világ legragyogóbb foltjának nevezte el a tapolcai medencét. Ha ebben van is valami megbocsátható túlzás, nem vitás, hogy hazánk egyik legszebb területe a bazalthegyekkel körülvett tapolcai síkság.

 

A tapolcai medence nyugati fele Nemesvita felől

 

A szőlőkkel borított, testes, borszagú hegyekkel közrefogott medencét délről a Balaton színesíti napfénytől csillogó, millió tükör fényét visszaverő vizével, nyugatról a keszthelyi hegység völgyektől megszaggatott 400 méter fölé emelkedő egységes tömbje határolja, északon és keleten pedig a költőktől annyiszor megénekelt várromokkal ékes bazalthegyek sora övezi. A gúla, kúp és koporsó alakú, évmilliókkal ezelőtt lezajlott vulkánikus működést felidéző, ma már megszelídült hegyek látványa, a taréjukat ékesítő romkoronákkal felejthetet­len hatást gyokorol a szemlélőre.

A síkságot árkok szelik át, mellettük égnek nyúló őrtálló jegenyék sorakoznak, megadva a táj sajátságos képét. A patakok mentén vízimalmok állanak, kereküket még forgatja a víz, de belsejükben már villanymotorok dohognak, hirdetve a fejlődést az elmúlt századok eszközei fölött.

A hegyek aljában széles táblák húzódnak egyre nagyobb számban, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek földjei, hirdetve az új, szocialista gazdálkodás előretörését, ezen a vidéken is. Áldott termékenységet mutatnak azok a buja, gazdag színek, amelyek a zöldellő rétekből, kéklő, pirosló szőlősorokból, aranyló tarlókból, sötétlő nádasokból áradnak a szemlélődő felé kiapadhatatlan bőségben.

Az útkeresztezések mentén öreg csárdák épületei rejtőznek, ma már többnyire megszelídült présházak, egykor szegénylegények tanyái, utasemberek pihentető helyei. Emlékük inkább már csak az egykori látogatóikról szóló nótákban rejtőzik.

A hegytetők korhadt várromjai elmúlt századok harcairól mesélnek. Szigliget, Csobánc, Hegyesd, Rezi vár falai sok küzdelemre, harcra, bajra, népünk vérzivataros századaira emlékeztetnek.

Az egész vidék teleszórva a földtörténet és az emberi történet, közelebbről a magyar évszázadok emlékeivel. Erdők mélyén, domboldalakon, bokrok sűrűjében egykori kolostorok, elpusztult falvak, templomok romjai emlékeztetnek a nehéz időkre, elmúlt századokra.

 

A tapolcai medence keleti része a Szentgyörgyhegy felől

 

A medence középpontjában, mindenhonnan összefutó utak találkozásánál fekszik Tapolca, az ősi község. Mai hírnevét főleg barlangjának köszönheti, amelyet szerte az országban már mindenhol ismernek, az évente abban megforduló sok ezer látogató révén. A földtörté­neti emlékek között is előkelő hely illeti meg a már védetté nyilvánított Tavas-barlangot, amely a színeknek és fényeknek, a kristálytiszta átlátszó vizeknek, a mélységekbe lenyúló barlangi üregeknek gazdag tárháza. Ma már tudjuk, hogy a látható termeken kívül a víz alatt eddig nem ismert hatalmas termek, folyosók labirintusa húzódik, tág teret adva a képzeletnek, a felfedezés izgalmas kísérletezéseinek.

Aki a Balaton környékét járja, ne mulassza el megtekinteni a tapolcai medencét, az ősi Tapolca községet és gyönyörű barlangját. Rejtett szépségei felejthetetlen élményt jelentenek, melyeket mélyen lelkünkbe vésődve hozunk magunkkal mikor a napvilágra ismét feljutunk.

Füzetünk második kiadásában ezen becses természeti kincs részletes és alapos, amellett tudományos leírását adjuk, az egyik legkiválóbb barlangkutató szakemberünk, dr. Kessler Hubert tollából.

Ismertetjük ezenkívül Tapolca egyéb látnivalóit és a környékre vezető színes útjelzéseket is.

VESZPRÉM MEGYE TANÁCSÁNAK IDEGENFORGALMI HIVATALA

 

A TAPOLCAI TAVASBARLANG

 

A barlangok legtöbbje általában pompás cseppkőképződményeivel vonja magára a figyelmet és többnyire ennek köszönhetik a barlangok idegenforgalmi jelentőségüket is. Pedig nemcsak a cseppkőképződmények érdekesek.

A barlangi vízfolyások, kristálytiszta föld alatti tavak, zúgó vízesések látványa sok esetben még a legpompásabb cseppkőcsodák keltette élményt is túlszárnyalja. Ilyen vizet vezető barlangokban tanúi vagyunk a sokévezredes földtani folyamatoknak.

Aránylag ritkák az ember számára is járható, állandó jellegű folyó- vagy állóvizet tartalmazó barlangok, mert ezek még fejlődőfélben vannak és járataik többnyire még nincsenek annyira kifejlődve, hogy ember számára járhatók lennének. A vizet vezető barlangokban a cseppkőképződés általában nem ér el olyan fokot, mint a magasabb szinteken levő, régebben alakult barlangokban, vagy barlangemeletekben.

 

Részlet a barlang száraz részéből

 

Hazánkban is van néhány, a közönség számára megközelíthető föld alatti vízfolyás. Ilyen elsősorban a világhírű Aggteleki-barlangunk patakja, a Styx és mellékágai, valamint az abaligeti-barlang patakja. Nehezebben hozzáférhető a Békebarlang patakja és a legújabban felfedezett Kossuth-barlang vízesésekkel tarkított vízfolyása.

Állandó jellegű tavakat találunk a Miskolc-tapolcai tavasbarlangban és a Balatonvidék egyik gyöngyszemében, a tapolcai Tavasbarlangban. Mindkét barlang igen nagy jelentőségű, bár még távolról sem szentelnek elég nagy figyelmet e természeti értékeinknek. A Borsod megyei tavasbarlang rádiumemanációtartalmú levegője és termálforrása föld alatti gyógyfürdő létesítésére vezetett, a Veszprém megyei tapolcai Tavasbarlang idegenforgalmi jövőjét pedig a Balaton közelsége biztosítja.

A tapolcai Tavasbanlangot 1902-ben fedezték fel. A Kisfaludy Sándor u. 6. szám alatt Tóth Pál pékmester házat építtetett. A telken előbb vízszerzés céljából kutat ásatott, ezt a munkát Németh Ferenc kőművesmester vállalta. 1902 januárjában kezdték meg a munkát és befelé haladva először még csákánnyal, majd később robbantással tudták a kőzetet megmozgatni. Ahogy lefelé haladtak először egy kisebb üregre akadtak, majd a további ásás után a kútfenék egy szöglete beomlott és mögötte sötéten tátongó nyílás mutatkozott. Németh Ferenc a nyíláson bekúszott a rejtelmes, sötét üregbe és a kőomladékok mögött egy párás levegőjű nagy termet talált. Világító eszközöket szerzett és ezután munkásaival beljebb hatolt. Megállapították, hogy a föld alatt nagyobb méretű barlangra akadtak. A termek után egy föld alatti tó partjához értek. Ezen a tavon teknővel átkeltek, majd újabb, egymástól kőomladékkal elválasztott kisebb tavakat találtak.

A felszínre visszatérve, elmondták leletüket, amelynek hírére az akkori polgári iskola igazgatója, Rédli Gusztáv és még páran leszálltak a kútba és Németh Ferencet követve bekúsztak a felfedezett üregbe. Majd Lóczy Lajosnak, a Balaton-kutatás akkori vezetőjének, a kiváló geológusnak jelentették az esetet és megkezdődött a barlang tudományos feltárása.

 

A tavasbarlang bejáratának épülete

 

Megállapították a barlang különös érdekességét, hogy a benne levő tavak vizének hőmérséklete jóval magasabb a környező kutak vizének megszokott hőmér­sékleténél és ezzel összefüggésben a barlangi levegő is melegebb az átlagos pincehőmérsékletnél.

 

A csónakok kiindulási helye

 

Az újonnan felfedezett természeti ritkaság híre hamarosan elterjedt és egyre több látogatója lett. A kútba való leereszkedés azonban elég körülményes volt és a kút tulajdonosa sem vette szívesen, hogy vizét állandóan felzavarják. Ezért a lelkes tapolcaiakból alakult „Barlangtársulat” 1913-ban megépíttette a jelenlegi lejáratot. Ennek terveit Keszler Aladár készítette és ő irányította a munkákat is. A 74 lépcsős lejárat elkészülte után megindulhatott a barlang rendszeres látogatása. A kitört első világháború megakadályozta a barlang további feltárását, amely 1924-ben indult meg újból. Helyreállították a lejáratot, majd 1928-ban villannyal világították meg az egyes termeket. Hazánkban ez volt az első villanyvilágítással ellátott, az idegenforgalom céljaira berendezett barlang.

Az első alkalmazott idegenvezető Berger Jenő volt, aki éveken át nagy szeretettel és odaadással vette pártfogásába a barlang ügyét.

A szépen megvilágított barlang már nagy forgalomnak örvendett, azonban a látogató közönség még mindig nem tekinthette meg a barlang érdekesebb részét, a tavakat. Ezért 1938-ban eltávolították az egyes tavakat elválasztó kőtörmeléket és egy huszonöt méter hosszú mesterséges folyosó segítségével lehetővé tették, hogy a közönség csónakon bejárhassa a vízzel borított szakaszokat és a körút után visszatérhessen a kiindulás helyéhez.

A barlang nagy természetvédelmi jelentőségére való tekintettel az Országos Természetvédelmi Tanács védetté nyilvánította és gondoskodott szakszerű kezeléséről, amit a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal biztosít.

 

Részlet az egyik teremből

 

Újabban korszerűsítették a barlang villanyvilágít­ását és a bejáratnál modern ízléses fedett és nyitott váró­termet építettek, büféhelyiséggel. Az első pihenőnél helyezték el azt a kis márványtáblát, amely a felfedező Németh Ferenc kőművesmester emlékét örökíti meg.

A nagyközönség a barlangot jelenleg a váróteremből nyíló lejáraton keresztül közelítheti meg. A mesterségesen áttört 85 lépcsős lejárati szakasz a barlang első nagyobb termébe, a Balaton világhírű kutatójáról elneve­zett Lóczy-terembe torkollik.

Feltűnő a barlang kellemesen meleg, páradús levegője, aminek állítólag kedvező hatása van szamárhuru­tos, asztmás megbetegedéseknél. E kérdéssel, sajnos, még nem foglalkoztak behatóbban a szakemberek, bár egyes külföldi barlangokban már tudományos vizsgála­tokkal is igazolódott a por- és baktériummentes levegő kedvező biológiai hatása.

A terem elején, jobboldalt elhelyezett villanylámpa fénye megvilágítja annak a kútnak alján megcsillanó víztükröt, amelyen keresztül a barlangot felfedezték. A húsz méter hosszú és 6-8 méter magas terem falain és mennyezetén jól láthatjuk azokat a félgömb alakú kis fülkéket, odvakat, amelyek a barlangot hajdan kitöltő víz oldó hatása folytán keletkeztek. A teremből három sziklanyíláson át ötven méter hosszú, helyenként ter­mekké szélesedő folyosóba mehetünk, melynek falain hasonló oldási nyomokat láthatunk. A legnagyobb ter­met, melynek mennyezetén szép kioldások (üstök) lát­hatók, a falon levő márványtábla szerint, Batsányi Jánosról nevezték el. A folyosót végül is tavacskák zárják el. E tavak kapcsolatban vannak a barlang legújabban felfedezett vízalatti szakaszával.

A folyosóból visszamegyünk az előbbi nagy terembe, melynek északi végénél pompás látvány fogad: a vezető megnyitja a lámpákat és mint a legszebb színpadi díszlet rajzolódik elénk a mesevilág sárgás, kékes, zöldes színben, előttünk csillog, ragyog a föld alatti tó kristály­tiszta vize. Tökéletesen sima felületén tükröződik a rejtve elhelyezett villanylámpáktól megvilágított sziklaboltozat. Felszíni tó tükre sohasem lehet olyan sima, mint egy föld alatti tóé, amelynek felületét még a legkisebb szellő sem borzolja.

Várakozásteljesen beszállunk a tó partján kikötött egyik csónakba, és lassú evezőcsapásokkal elindulunk a kékeszöldesen csillogó vízen. A víz annyira tiszta, hogy a 3-4 méter mélységben levő köveket jól láthatjuk.

A víz szintje alatt jobbról-balról betorkolló folyosók nyílásai sötétlenek és sejtetik a barlang víz alatti folytatását. Itt-ott apró halat, a Malom-tóban is élő fürge csellét látjuk cikkázni, majd a víz alatti nyílásokban újra eltűnni. Egyelőre csak ezek a halak ismerik a Ma­lom-tó és a barlangi tó összefüggését, de a kutatók már nyomában vannak a rejtély megoldásának.

Már valahol a Viola utca alatt csónakázunk, amikor a barlangnak látszólag vége szakad, valójában azonban 40 m-es út után egy igen éles kanyarral balra fordul a folyosó és előttünk újabb pompás szakasz nyílik. A jól elhelyezett villanylámpák fénye verődik a boltozatra és tükröződik a víz felületén. A kristálytiszta víz bársonyos zöld színben tükröződik.

Az egyik szélesebb szakaszban, alattunk 4-5 méter mélységben sötét, széles folyosó torkolatát látjuk. Rádai Ödön, a kiváló búvárúszó, oxigénes légzőkészülékkel és vízmentes villanylámpával felszerelve beúszott ebbe a vízalatti folyosóba és nagy víz alatti termeket fedezett fel, amelyekből újabb, de igen szűk folyosók indulnak. E folyosók folytatásának további kutatása a magyar bar­langkutatás legérdekesebb feladatai közé tartozik.

Keskeny lagunaszerű rész után újra kiszélesedik a barlang. Itt kiszállhatnánk a partra és jobboldalt né­hány lépcsőn át egy magasan nyíló folyosóba mehetnénk, amely a Vásártér jelenleg beomlott kútjának aljához vezet. Régebben itt távozott a közönség a barlangból, de egy korábbi leomlás elzárta az utat, amelyre kü­lönben sincs már szükség. Mi csónakunkon továbbeve­zünk és végül egy 25 m hosszú mesterségesen létesített szakasz után újra visszaérkezünk kiindulási helyünkhöz, a csónakkikötőhöz.

Itt említjük meg, hogy a barlang látogatható hossza 340 m, hőmérséklete 19 C fok, a benntartózkodás hatá­rozottan kellemes. A víz mélysége 1/2 és 4,5 m között vál­takozik.

Tapolcán a kórház területén még egy másik, hasonló nagyságú barlangot is találtak. A labirintusszerű bar­lang néhány méterrel magasabb szinten alakult, mint a Tavasbarlang, ezért nincsenek vízzel borított szakaszai. A barlanggal régebben nem törődtek különösebben, bár kutatóink felhívták az illetékes körök figyelmét arra, hogy egyes szakaszai a felszín megközelítésével veszé­lyeztetik a kórház-telep épületeinek biztonságát.

Az egyik épület lábazatán mutatkozó repedések el­kerülhetetlenné tették a barlang részletesebb vizsgálatát és térképezését. A felmérés nyomán azután megállapították a veszélyes barlangszakaszokat, ahol pillérekkel és boltozatokkal alátámasztották a kórházépület alap­falait. E munkálatok során eltávolították a barlangban levő nagy mennyiségű kőtörmeléket, villanyvilágítást vezettek be, majd később a kórház betegei számára légoltalmi óvóhelyet rendeztek be. A barlangot régebben egy folyosó összekötötte a Tavasbarlanggal, de omlás folytán megszűnt a kapcsolat. A nagyközönség jelenleg nem látogathatja ezt a barlangot.

A Tavasbarlang és a kórház alatti barlang abban a vízszintes rétegeződésű szarmata-mészkőben alakult, amelyre Tapolca városa települt. A földtörténeti harmadkor vége felé a bécsi medencétől egészen az Aral-tóig terjedő területet elegyes vízű tenger borította. E tenger mésziszapjából rakódott le az a durvaszemű, igen sok ősmaradványt tartalmazó mészkő, amelyet uralkodó őscsigáiról cerithiumos-mészkőnek is neveznek.

A harmadkor utolsó szakaszában megindult földkéregmozgások következtében területünkön hatalmas törések, repedések keletkeztek, amelyek közül a legmélyebbeken a föld belsejének izzó anyaga láva alakjában a felszínre hatolt. Áttörte a fiatalabb homokos képződményeket, majd ezeken szétterült. A lassan megmerevedő bazaltlepények megvédték a lepusztulástól az alattuk levő lazább képződményeket, melyeket másutt az évmilliók folyamán működő letaroló erők, a szél és a csapadék elhordott. Így keletkeztek a balatonmenti bazalthegyek, amelyeknek tulajdonképpen csak a tetejük bazalt, többi részük homokos képződmény.

 

 

A földkéregmozgásokkal kapcsolatosan a Tapolca környéki mészkőtáblán is keletkeztek hasadékok. Ezeken találtak utat azok a föld alatti vízfolyások, amelyek később a repedések mentén részben vegyi hatásukkal (korrózió), részben fizikai, vájó erejükkel (erózió) létrehozták a tapolcai barlangokat.

Ez a barlangképző munka akkor indult meg erőteljesebben, amikor a jégkorszakban a föld alatti vizek áramlása is errefelé terelődött. A barlangokat alakító vízfolyások vízgyűjtőterülete a Tapolcától északra Sümeg - Nyírád vonaláig terjedő dolomitos, vizet áteresztő terület. Az itt lehullott és a felszínen beszivárgott csapadék a föld alatt folyik a lecsapoló völgyek, illetve a Balaton felé. Tapolca alatt a dolomit körülbelül 200 mé­ter mélységben van a rátelepült mészkő alatt, tehát ilyen mélységben száll a víz a mészkő repedésein felfelé. Ezzel magyarázható a víz magasabb hőfoka, de aránylag ma­gas magnéziumtartalma is a dolomitos eredetre vall.

Az említett vízgyűjtő területen beszivárgó és Tapolca felé föld alatt folyó csapadékvíz túlnyomórésze a tapol­cai Malom-tó forrásainál tör felszínre. Innen a Tapolca-patakban folyik a Balatonba.

A forrás egyike a legnagyobb karsztforrásainknak. Sokéves átlagos vízhozama percenként 22 000 liter, vagyis napi 32 millió liter, ami egymagában ellátná az egész Balaton menti lakosság és a fürdővendégek víz­szükségletét. A vízellátási szakkörök figyelme ezért a forrás felé irányult, amelynek bősége és vegyi összetétele teljesen kielégítő lenne, de a vizében található bakterio­lógiai szennyeződések óvatosságra intenek. Tapolca na­gyon sok házának szennyvízelvezetése ugyanis nincs ki­elégítő módon megoldva, ezért a mészkőben elszivárgó szennyvíz a forrásjáratok vizével keveredik.

A Vízgazdálkodási Kutató Intézet a balatoni vízellá­tás fejlesztési terveivel kapcsolatosan részletesen megvizsgálta azt a kérdést, hogyan lehetne a nagy mennyi­ségű forrásvizet még a szennyeződési lehetőségek előtt föld alatti járataiban tisztán felfogni. Meg kell találni a forráshoz tartozó föld alatti vízfolyást és folyása ellenében mindaddig kell követni, amíg a szennyeződési le­hetőségek, vagyis a város területén kívül jutunk. Itt az­után a felszínről mélyített aknán keresztül lehetne a vízfolyást megcsapolni. Egyelőre a vízfolyás felkutatása a legfontosabb feladat.

 

Merülésre készen a könnyűbúvárok

 

A Tavasbarlangban levő víz csak igen gyengén áramlik, tehát az itt ismert barlangszakasz az áramló vízfolyást vezető barlangnak csak egy elágazása. A hidrológiai kapcsolat az áramló vízzel kétségtelen. Erre utal az a körülmény, hogy a Malomtó szintjének lesüllyesz­tését szinte azonnal észlelhetjük a barlangi tó szintjénél is, továbbá bizonyíték a barlangban látható halak jelen­léte is, a hasonló hőfok és a víz szinte azonos összetétele.

A forrásjáratok valószínű útját a tapolcai ásott kutak vizsgálata alapján nyomozták ki. Megvizsgálták az összes kút vizének vegyi összetételét és hőfokát. A nem karsztvízeredetű talajvizet szolgáltató kutaknál ugyanis lényegesen eltért a víz hőmérséklete és a vegyi össze­tételre jellemző elektromos ellenállás a Malomtó forrásától. A forrásra és a barlangi vízre jellemző értékeket jelző kutak határozottan egy bizonyos irányban sorakoznak. Az egyik, ebbe a sorozatba beilleszkedő kútban, a Vörösmarty u. 9. számú ház előtt, vizet merítő vödörrel apró halakat is szoktak kifogni. E víz hőfoka 18,6 C fok. A kútban levő víz szintje 50 centiméterrel magasabban van a Malomtó forrásáénál, tehát ez is jelzi, hogy a víz innen áramlik a forrás felé. A kút közelében, a Kereszt utca, Kossuth utca és Vörösmarty utca kereszteződésénél levő téren, az ottlakók egybehangzó állítása szerint a hó ha­marabb olvad el, mint más helyen. Ebből arra lehet következtetni, hogy a feltételezett barlang egyik terme itt megközelíti a felszínt. A barlang magasabb hőmérsékletét a benne folyó langyos víz okozza. A feltételezett barlangjárat vonulására a következő támpontot a Kossuth utcai iskola udvarán néhány évvel azelőtt történt beszakadás szolgáltatta.

 

Víz alatti barlangrészlet. A búvár kezében a függőkompasz, amivel a tájolást végezte

 

Az említett jelenségek arra utalnak, hogy a forrásvizet vezető feltételezett barlangrendszer a Malomtó forrásától a Kossuth utcától délre, nagyjából vele párhuzamosan halad az iskola alatt a Kossuth utca és a Vörösmarty utca találkozásáig és keleti, vagy északkeleti irányban hagyja el Tapolca beépített területét. A barlangi tó vize valószínűleg az iskola környékén feltételezhető elágazással közlekedik a forrás főerével, melynek pontosabb kinyomozására még geofizikai módszereket, elsősorban elektromos talajellenálló méréseket is igénybe fognak venni. E vizsgálatok keretében történtek azok a nagyszabású kutatások, amelyeket a Honvédelmi Sportszövetség barlangkutató búvárai 1961-ben végeztek. A barlangi tó első szakaszából kiindulva több száz méter hosszú, teljesen víz alatt levő barlangszakaszokat fedeztek fel, amelyek kelet felé, a Vörösmarty utca alá, a város beépített részének vége felé vonultak és itt hatalmas, részben levegővel telt termet is találtak. Újabb víz alatti szakaszok megkerülték délről a barlangot és nyugati irányban is húzódtak. Az eddig feltárt csak búvárúszással megközelíthető szakaszok meghaladják a barlang eddig ismert hosszát és felkutatásuk a maga nemében világcsúcsot jelent.

A kutatásokat még tökélesebb felszereléssel jelenleg is folytatják és itt készült el a világ első víz alatti barlangfilmje.

 

TUDNIVALÓK A BARLANGRÓL

 

A Tavasbarlang Tapolcán a Kisfaludy utcában talál­ható. A vasútállomásról a Petőfi-ligeten, a Deák Ferenc utcán, Sztálin téren, Kossuth utcán át érjük el a Kis­faludy utca sarkát, ahonnan már megpillantjuk a barlang lejáratát.

Előzőleg tanácsos jelentkezni a Megyei Idegenforgalmi Hivatal kirendeltségénél, a Sztálin tér 8. sz. alatt (a főtéren), ahol a barlangvezető várakozik, ha nincsen látogató.

A barlang naponta 8-12 és 13-17 óra között van nyitva. Télen október 15-től április 15-ig vasárnap van zárva, a többi hónapokban április 15-től október 15-ig minden nap nyitva van. Ebben az időszakban szünnap nincs.

 

Visszaérkezés a víz alatti útról

 

Belépőjegy: felnőtteknek 1,- Ft, gyermekeknek 50 fillér. Csónakjegy személyenként 2,- Ft. 16 éven aluli gyermekek csak szülői felügyelettel, tanulók csak neve­lőik kíséretében csónakázhatnak. 16 éven felüliek (egy csónakban legfeljebb hárman) saját felelősségükre csó­nakázhatnak.

 

BATSÁNYI JÁNOS

 

A Petőfi Sándort megelőző kor legnagyobb forra­dalmár költője, Batsányi János, Tapolcán született 1763. május 9-én. Tapolca község igen büszke nagy fiára és emlékét számos módon megörökítette.

Batsányi János hosszas számkivetés után, távol hazájától, Linzben halt meg, ott temették el. Itthon elfelejtették és csak 1934-ben hozták haza hamvait. Azután újabb elfeledés lett osztályrésze és csak a felszabadulás után kapta meg azt az értékelést, amelyet a felszabadult magyar néptől joggal elvárhatott. Életére vonatkozóan talán a leghelyesebb, ha a Batsányi János emlékszoba megnyitása alkalmából dr. Keresztury Dezső író által el­mondott ünnepi beszédet közöljük, amelyben röviden összefoglalta Batsányi János egész életét.

„Batsányi János első igazi politikai költőnk, irodalmunk felújításának idején legjelentősebb előfutára Petőfinek. Mint Petőfi, ő sem elégedett meg azzal, hogy korának pusztán ki­fejezője legyen, hanem beleszólt a kor nagy vitáiba s kész volt rá, hogy tettekkel is szolgálja eszményeit. Az 1780/90-es évek reformmozgalmainak harcos résztvevője volt, a kor ha­ladó szellemű köreiben már ifjan komoly tekintély. Kortársai közül kiemelkedett széleskörű műveltségével, jellemszilárd­ságával, népéhez és a felvilágosodás ügyéhez való hűségével. Abban is Petőfi előfutára volt, hogy a kor erőinek felmérése után nemcsak temperamentuma, hanem belátása is a forra­dalmárok közé vezette. Világosan látta, hogy a magyar nem­zetet nem lehet csupán az alkotmányos viták eszközével fel­szabadítani a világreakció egyik legerőszakosabb hatalma, a Habsburg-monarchia elnyomása alól. Egész életén át vesze­delmes forradalmárként tartották számon, és csak a szeren­csés körülményeknek, meg fölényes politikai tudásának volt közsönhető, hogy megszabadult a hóhér kezétől. Két ízben is bebörtönözték, s a Martinovics-per véres befejezése után egész életén át nem telepedhetett le többé hazájában.

 

 

De Petőfi előfutára volt abban is, ahogyan a költő hiva­tását felfogta. A költő - szerinte – vátesz, ahogy ő mon­dotta: „látó”, akinek hivatása, hogy „Tekintsen a múltakra, nézzen a jövendőre, s intse hazája andalgó fiait előre”. A költő - így hirdette - a nyelvnek művésze ugyan, de a ritmus számára is csak „szolga: szolgálat a dolga”. A költő tehát vezére és részese annak az örök küzdelemnek, amelyet a nép szabadságáért, a felemelkedéséért folytatnak legjobbjai. Itt született Tapolcán, 1763. május 9-én, a szegényes kis házat, amelyben kisiparos apja, György, élt családjával, so­káig mutogatták. Ma már nyomtalanul elnyelte az idő.

A Dunántúl legjobb iskoláiban tanult, Keszthelyen. Veszprémben, Sopronban, s 1785-ben a Budára helyezett Universitáson fejezte be tanulmányait. Ekkor már az Orczy-családnál volt belső ember, az egyik fiú „tanulótársa”, akit Kassán is az öreg Orczy Lőrinc, „atyja helyett atyja” helyezett el vejénél. Pályája első felében tehát annak a főnemesi körnek volt bizalmi embere, amelyik a XVIII. század végének egyre erősödő Habsburg-ellenes magyar nemzeti ellenállását hordozta, sugalmazta és szervezte. A Rákóczi hagyományait őrző, de már gazdálkodásukban, élet­felfogásukban és társadalmi kapcsolataikban is erősen pol­gár-osodó Orczyak, Batthyányak, Rádayak, Forgáchok, Sztá­rayak, Bartsayak, Széchenyiek, mind gyanúsak voltak a Martinovics-perben amelynek vádlottjai közé nem egy esetben helyettük ültették bizalmasaikat. Ez a kör állt Batsányi mögött akkor, amikor Kassán Kazinczyval és öreg mes­terükkel, Baróti Szabóval 1788-ban megalapították az első magyar folyóiratot: a Magyar Múzeumot. Egész életén át büszkén tekintett vissza erre a vállalkozásra, amely­nek érdekében sikerült megszerveznie az egykorú magyar irodalom minden jelentékeny munkását, s amelynek meg­indulásától sokan - s nem éppen jogtalanul - az új magyar irodalom történetét számítják. A folyóirat, amelyet sikerült 1793-ig fenntartania, híven követte a Magyarországon is egyre forrósodó nemzeti közhangulatot: egyre élesebben megvillan­tak benne a francia forradalom villámai is. Batsányi forradalmi szellemű versei, főként azonban a „Franciaországi vál­tozásokra” írt költeménye miatt egyes számait el is kobozta a hatalom: 1793-ban elbocsátják hivatalából szerkesztőjét. Batsányi másfél évvel utóbb már a Martinovics-per legveszedelmesebb vádlottai között szerepelt: Hajnóczy, Laczkovics, Sigray, Ősz Pál, Verseghy s Kazinczy társaságában. Az ítélet kihirdetése után Kufsteinben szenvedett várfogságot. A börtönben az övével szomszédos cellában sorvadt el ifjúkorának egyik legrokonszenvesebb harcostársa Szentjóbi Szabó László.

 

Részlet a Batsányi emlékszobából

 

A Kufsteinből szabadult költő nem talált otthont hazájában: Bécsben élt, szűk jövedelméből tengődő kistisztviselőként. De továbbra is minden erejével a gondolatot, alkotást és tettet egybefoglaló politika szolgálatában állt. A bécsi osztrák és magyar írók közül azokkal fűzte össze szorosabb barátság, akik a felvilágosodás, a francia forradalom s a nemzeti szabadságmozgalmak hívei voltak. Magyarországi kapcsolatai is a köznemesi és plebejusszármazású értelmiség re­formista szárnyával kötötték össze. Nem adta fel a költői pályát, de továbbra is a magyar műveltségpolitika elvi és szervezeti kérdéseihez akart hozzászólni. Eredeti műveit - ­mind a magyar irodalom, mind saját fejlődésének nagy ká­rára - még sokáig nem adhatta közre. Egész életére jellemzők azok a sorok, amelyeket Kazinczy ekkoriban vetett egyik kézirata hátára: „Magam vágtam le az utolsó sort, még akkor az árnyéktól is rettegvén.” De készült rá, hogy minden mun­káját sajtó alá rendezhesse; 1808 körül amikor úgy látszott, Napóleon elűzi trónjáról a Habsburgokat, kiadásra készítette elő verseit és elvi jelentőségű iratait.

1809-ben azonban, minthogy köze volt Napóleon magyarokhoz szóló Habsburg-ellenes proklamációjának kiadásához, el kellett menekülnie Bécsből. Párizsban élt 1815-ig. Megint csak a szegénységet választotta osztályrészéül, bár a kor európai tudós köreiben már komoly tekintélyre tett szert: A legjobb Ossian-kutatókkal levelezett, páratlan latin nyelv­tudása az újlatin költészet művelőinek legjobbjai közé emelte, s hogy csak egy példát említsünk: a párizsi egyetem latin professzora az ő társaságában készült egy minden sa­laktól megtisztított Horatius-kiadásra. 1815-ben a Párizst el­foglaló osztrákok „minden írásával együtt” elfogták, Brünnbe szállították, s a Spielberg foglya ellen fölségárulási pert in­dítottak. Jellemző a kemény forradalmár tekintélyére, hogy a császár különbíróságot küldött ki ügye megvizsgálására, s magának tartotta fenn a végső döntést. Ekkor vált igazán hősnővé, a szeretet és önfeláldozás csodálatos példájává a költő felesége, Baumberg Gabriella, aki ifjúságában Bécs ünnepelt költőnője volt, s most minden befolyását latba ve­tette, hagy férjét kiszabadítsa. Batsányi ellen nem találtak komoly bizonyítékokat, de teljes szabadságának visszaadásá­ról szó sem lehetett. 1816-ban száműzte Linzbe a hírétől is tartó hatalom. 1845-ig élt Linzben, feleségével együtt, a tiszta, megalkuvást nem ismerő emberekhez méltó szegénységben. Hivatásához minden nehézség ellenére sem lett hűtlen. Újra kapcsolatot keresett a magyar élettel, s bár távolról és éve­ken át csupán névtelenül, de változatlan eréllyel és szigorú­sággal szólt bele a magyar irodalom dolgaiba. Sajnos, a kor harcaiban a jobboldalon álló dunántúliak vonták magukhoz, ezért egy időre elszigetelődött a Kazinczyt követő haladó erőktől. Kisfaludy Sándornak azonban ő volt élő nemzeti lelkiismerete, s ő sugallta e kör erős magyar függetlenségi törekvéseit. Élete vége felé pedig kapcsolatba került a Ka­zinczyn túllépő, s 1848 forradalma felé tartó fiatalokkal. Ezek közül néhányan felkeresték linzi magányában és érdemes megemlíteni, hogy a forradalmi ifjúság egyik tagjának, Erdélyi Jánosnak, az úttörő magyar népdalgyűjtőnek linzi látogatása után Batsányinál házkutatást tartottak, s rendőri felügyeletét megszigorították. Linzben újra hozzáfogott műveinek összegyűjtéséhez és sikerült is verseinek egy részét 1827-ben kiadnia. Mindent elkövetett, hogy Párizsban elkobzott kéziratait visszakapja. Példátlan szellemi erőfeszítéssel megkísérelte, hogy elveszett műveit újraírja. Amit így sikerült az enyészettől megmentenie, egy rendkívüli gondossággal és finom ízléssel kiállított kötetbe gyűjtve, 1835-ben közre­bocsátotta.

Ez volt a költői hagyatéka, amit még maga nyújthatott át az utódoknak. A szabadságharc felé haladó ország azon­ban már nem visszhangzott úgy szavára, ahogy egy félszá­zaddal azelőtt. A Magyar Tudományos Akadémia ugyan le­velező tagjává választotta a nyolcvanéves zord aggastyánt, de arról, hogy nincs már az élők sorában, csak két évvel halála után értesült, amikor Toldy Ferenc 1847-ben fel akarta keresni száműzetése helyén, hogy megengesztelje egy ifjú­korában írt méltatlanul éles bírálatáért. Elégtételt már csak úgy adhatott a költőnek, hogy emlékbeszédet mondott fö­lötte az Akadémián, s hogy húsz esztendővel halála után, 1865-ben kiadta egy kötetben Batsányi költeményeit és válogatott prózai írásait. A magyar haladó mozgalmak azóta is mindig magukénak tartották a költőt, akinek, ha vázlatosan is, elkészült életrajza, s munkái is több kiadást megértek. Életműve, mint annyi magyar lángelméé, csonka ugyan, de tele van mindig termékenyítő kezdeményekkel, példamutató erővel. Ezért fordulunk feléje ma is tisztelettel és bizalom­mal.

 

„Mint az égő fáklya, mely setétben lángol,

S magát megemésztve másoknak világol.”

 

Ezt a két sort számtalan papírszeletkén újra meg újra feljegyezte: ebben látja életének értelmét. Valóban, mint minden igazán nagy ember, ő is a népéért világítva égett el. Élete tele volt szenvedéssel, csalódással, harccal és üldözte­téssel. Az új Magyarország új életet építő népe azonban ha­ladó hagyományainak többi nagyjai között - az ő emlékét is megbecsüli. A Magyar Tudományos Akadémia sajtó alá rendeztette összes műveinek kritikai kiadását; szülővárosá­nak és Veszprém megyének dolgozó népe pedig gondoskodik arról, hogy emléke a szülőháza helyén épült emeletes ház falán elhelyezett emléktáblával és egy kis múzeummal is méltó módon, elevenen megörökíttessék szülőföldjén. A költő egy percre sem szűnt meg hinni abban, hogy

 

„Előbb, vagy utóbb diadalmaskodni fog a köz

Értelem és akarat; diadalmaskodni fog egykor

A nagy egész hasznát kereső törvényes igazság,

Melyet minden nyelv, minden szív, mindem erő véd,

S melyet az ész, mint bölcs kalauz, vigyázva vezérel.”

 

Amikor rágondolva, s emlékét ápolva igyekszünk igazságot szolgáltatni üldözött s megbántott szellemének, tudjuk s érezzük, hogy az ő hite valósággá változott.

 

Az emlékszoba vendégkönyve sok látogató emléksorát örökíti meg

 

Tapolcán Batsányi Jánosnak és feleségének követ­kező emlékeit találjuk. A vasútállomás közelében elterülő köztemetőben nyugszik a költő feleségével együtt. A te­mető kerítésén tábla hívja fel erre a figyelmünket. A nagy vasrácsos kapun keresztül érünk be a temető fő­útjára és a kápolnától balra kis térség közepén ott talál­juk az egyszerű fehér homokkőből faragott sírkövet. Batsányi János és feleségének hamvait 1934-ben hozták haza Linzből, ahol száműzetése után eltemették. A márvány­tábla felírása már igen elkopott, szövegét még Batsányi János állította össze.

Batsányi felesége Baumberg Gabriella a kiváló oszt­rák költőnő, aki a linzi száműzetésben is hűségesen ki­tartott férje mellett, 1839. júl. 29-én halt meg. Batsányi hamarosan síremléket állíttatott neki, s erre maga fogal­mazta meg a feliratokat. Bizonyosnak látszik, hogy azo­kat a szövegeket is ő írta, amelyeket halála után nyilván barátai vésettek fel a közös síremlékre. A sírkő né­met feliratai már kopottak és olvashatatlanok voltak, így azok pontos szövegét, új táblára vésve a sírkő hát­lapjára erősítették. Figyelemre méltó, hogy hiányzik be­lőlük a vallásos szokvány szövegek minden eleme, tel­jességgel Batsányi mindvégig megőrzött humánus világ­szemléletét fejezik ki.

A pontos német szöveg az alábbi.

 

Fern von Allen, die uns lieben,

Die Blut und Freundschaft uns verband,

Hier, wo mir nichts als du geblieben,

Hier ist mein letztes Vaterland.

 

*

 

Hier ruhet die Wohlgeborne Frau

Marianna Gabriela Batsányi

geborne von Baumberg.

 

*

 

Mit jedem Tag schloss unser Band sich fester.

Ich bin allein, sie deckt ein Grab!

 

*

 

Hier ruhet die Asche eines Körpers, dessen Seele da

sie ihn bewohnte, gross und beide liebenswürdig waren.

Zu wenig von rechtschaffenen Menschenfreunden gekannt zu

wenig beweint, setz ich dir du sanfte,

liebe, tugendhafte Dichterin zu Verewigung deines

Namens und deiner Tugenden diesen Leichenstein.

 

*

 

An der Seite seiner geliebten Gattin ruhet hier

Herr Johann Batsányi

Gelehrter und Dichter,

geboren zu Tapolcza in Ungarn den 9. Mai 1763.

gestorben zu Linz den 12. Mai 1845.

 

*

 

Armer Mensch, sie haben viel.

Dich betrogen auf der Erde.

Fort von deinem stillen Herde,

Weit ins trübe Weltgewühl

Riss dich falscher Träume Spiel.

Ach! was hast du nun gefunden?

Tief im Herzen schwere Wunden!

Ruhe sanft vom Kampfe aus, -

­Friedlich ist das enge Haus.

 

*

 

Die Mitwelt mag neidisch oder undankbar:

aber die Nachwelt wird gerecht seyn.

 

Magyar fordításuk (Keresztury Dezsőtől) a követ­kező:

 

Távol estünk szeretteinktől,

Vérrokonunktól és barátainktól,

Itt ahol csak Te maradtál nekem,

Itt van az én utolsó hazám.

 

*

 

Itt nyugszik nagyságos Batsányiné

született Baumberg Marianna Gabriella.

 

*

 

Sorsunk napról napra szorosabbra fűződött

Én egyedül vagyok, őt sír takarja!

Itt nyugszik hamva a testnek,

Amíg a lélek benne lakott,

nagy és szeretetre méltó mindkettő.

Igaz barátok kevéssé ismerték,

kevesen hullatták érte könnyüket.

Neved és erényeid örök emlékezetéül

állítom neked, szelídlelkű, szeretetre méltó!

Erényes költőnő ezt a síremléket.

 

Szeretett felesége mellett itt nyugszik

BATSÁNYI JÁNOS ÚR

tudós és költő

született Tapolcán, Magyarországon 1763. máj. 9-én,

meghalt LINZ-ben, 1845. máj. 12-én.

 

*

 

Szegény ember, sokan megcsaltak a földön.

Álmok csalfa játéka messze űzött.

Meghitt otthonodból a világ sivár zajába.

Ó jaj, s mit kaptál cserébe?

Szíved mélyén súlyos sebeket!

Harcod után pihenj csendben,

Béke honol szűk házadban.

 

*

 

Legyen bár a jelenkor irigy, vagy hálátlan,

az utókor igazságos lesz.

 

*

 

Az Idegenforgalmi hivatal helyiségében találjuk a Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum által összeállított kis emlékszobát, amely Batsányi János életének és írói mű­ködésének főbb szakaszairól ad áttekintést. A kiállítás először Batsányi ifjúságának emlékeit mutatja, ezután a költő kufsteini fogságának néhány jellemző mozzanata látható, majd a költő száműzetésének egyes részleteit megörökítő képek sorakoznak. A képek alatti tárlók­ban Batsányi párizsi munkásságának és száműzetésének emlékei vannak elhelyezve.

 

Batsányi János és feleségének sírja a tapolcai temetőben

 

A következő emléket a költőről elnevezett Batsányi utcában találjuk. A Batsányi utcában a Malom-tóhoz levezető kis köz sarkánál állott egykor Batsányi János szülőháza. Sajnos, a közöny miatt nyomtalanul eltűnt. A helyén épült emeletes ház falán azonban hatalmas márványtábla Batsányi bronz arcképével hirdeti, hogy Tapolca lakói nem feledkeztek el községük nagy szülöt­téről. A tábla felírása:

„Itt született 1763. május 9-én városunk büszkesége az új magyar irodalom úttörője, kiváló tudós költője BATSÁNYI JÁNOS Az elnyomatás gyászos éveiben izzó hazafisággal és törhetetlen hűséggel küzdött a haladásért és szabadságért. Kufsteinben és Brünnben várfogságot szenvedett s száműzöttként halt meg Linzben 1845. május 12-én. Munkás és áldozatkész élete, harcos hazaszeretete legyen példa számunkra.”

Végül a Malom-tó partján, ahol gyermekkorában annyit játszott a költő, ott áll bronzszobra Budapest Főváros ajándéka. A szobor Segesdy György szobrász­művész alkotása. A művész szép, több európai városban kiállított szobra a fiatal Batsányit ábrázolja életnagyság­ban. A szobrot 1960. május 8-án leplezték le nagy ünnep­ség keretében. Idézünk Dobozy Imre, a Magyar Írók Szövetsége főtitkára beszédéből.

„Batsányi János lelket, s nemzetet ébresztő költészetével oszlopot emelt magának és mi, egy jobb kor magyarjai, akik kilencszázmillió testvérünk karéjában erősen és biztosan me­gyünk előre az emberi és nemzeti boldogulás szocialista or­szágútján, mi sírjában is áldjuk, tiszteljük a forradalmár költőt, az igazság korának bátor előfutárát!”

 

SÉTA TAPOLCÁN

 

A gyönyörű bazalthegyekkel övezett Tapolcai-me­dence középpontjában fekszik a névadó község, Tapolca. Vasúti csomópont, minden irányból könnyen megköze­líthető.

Érdekességei aránylag rövid idő alatt megtekinthe­tők, mert látnivalói a községben helyezkednek el a há­zak között, megtekintésükért nem kell tehát sokat gya­logolni.

Tapolca már ősi település. Lakták már a kelták, amit a La Téne-kor leletei bizonyítanak. Egyes írók szerint Tapolca a rómaiak idejében is lakott volt és ott Galerius jeles fürdőket állított. Annyi tény, hogy a XIII. század­ban a város közelében egy határjárás Feredőszeg-et em­lít, de, hogy annak volt-e valami kapcsolata az egykori római fürdőkkel, azt nem állítjuk.

 

Batsányi szobra. Előtérben a szobor alkotója (jobbról) és a költő egyetlen élő leszármazottja (balról)

 

A rómaiak után az avarok lakhatták a területet, mert a Tapolca melletti úgynevezett „Avar domb”-ról kerültek elő avar leletek. A szlávok idejében Privina kis szláv fejedelemségéhez tartozhatott (Thoplucha, Tep­litza) Tapolca és nyilván innen maradt rajta a helységen a szláv elnevezés, amelyet aztán a magyarok átvettek. Tapolcát és környékét a magyarság Turoly, Turul nem­zetsége szerezte meg és innen ered, hogy Tapolcát néha Turul-Tapolcának is nevezték.

A község a XVI. század elején már vásártartási jog­gal is rendelkezik, tehát forgalmas hely. Az egykori oklevelek a tapolcai templom alatt levő két malmot már említik.

1347-ben Nagy Lajos király kezébe került, aki azt tapolcai népeinek és vendégeinek használatára adja át.

A városlődi karthauzi kolostornak is volt itt rendháza, amelyet várrá alakítottak át Zsigmond király alatt és az abban lakó prédáló zsoldosokkal fosztogatták a környéket.

A vasútállomástól kiindulva a Petőfi-ligeten át érjük el a község temetőjét, amelyben a kápolnától jobbra ta­láljuk Batsányi János és felesége, Baumberg Gabriella Linzből hozott sírkövét.

I. Ulászló király parancsára rendelték el ennek a kolostor-erődítménynek a lerombolását.

A XV. században Tapolcán már sókamara is műkö­dik. A török 1553 nyarán már elfoglalta a szántói és ta­polcai járásokat. Elfoglalták Hegyesd várát is 1561-ben, és úgy tervezték, amint erről Ormány Józsa sümegi ka­pitány leveléből értesülünk „Tapolcán csinálnának kás­télt az Hatos malomban, hogy bőven lovag lakhassék benne, nilván nem értem még, hogy csinálják, de nilván Huszár várat akarnak csinálni, kit nem kellene hadni csinálni, mert bizon az egész Zalavármegye el vész be­lőle”.

 

Malomtó lefolyása

 

A törökök alatt elpusztult és elnéptelenedett Tapol­cát I. Miksa király újra benépesítette és az 1573. január 3-án kelt oklevelével a Tapolcára visszatérni óhajtó la­kosoknak három évi adómentességet ad, ha házat épí­tenek.

A XVIII-XIX. században történet- és földrajzírók bár Tapolcát emlegetik, de váráról már nem történik említés és így az úgy látszik feledésbe merült. 1847-ben már 3231 lakosa van.

 

Az új autóbuszállomás

 

Az 1848-49-i szabadságharc alatt is sokat emlege­tett hely. A múlt század végén a Balaton-környéki szőlő­termelés központja, a felszabadulás óta pedig elsősor­ban a Balaton-vidéki kőbányászat központjaként isme­retes.

Az egykori tapolcai várra ma már csak a Malom-tó mellett omladozó falívek és kövek emlékeztetnek.

 

Batsányi emlékszoba az Idegenforgalmi Hivatal helyisé­gében

 

A temető után a Vöröshadsereg útja és Április 4 utca találkozásánál a szovjet hősök vöröskőből faragott em­lékművét találjuk. Azután az emeletes községi tanács­házát érjük, előtte áll az első világháború hőseinek em­lékműve. Vele szemben a járási tanácsháza emelkedik. Ezután már a városias jellegű Deák Ferenc utcába érünk, amelynek házait 1961-ben újrafestették. Az utca elején találjuk az 1961-ben megnyílt autóbuszállomást. A 20-as számú ház klasszicista stílusban épült 1820 körül, mű­emlék-jellegűvé nyilvánították. A 9-es számú épület, amely ugyancsak klasszicista stílusban 1820 körül épült és hasonlóképpen műemlékjellegű épület, másról is hí­res. Udvarában található a Balatonvidék egyik leg­nagyobb pincéje, a Badacsonyvidéki Borforgalmi Válla­lat kezelésében. A 7-es számú ház a posta- és távírda­hivatal. Itt végződik a Deák Ferenc utca, jobbra kezdő­dik a Batsányi János nevét viselő, a tér keleti végén pe­dig kezdődik a Kossuth Lajos utca. A Sztálin téren álló Szentháromság-szobor a XVIII. századból származó ba­rokk műemlék. A 8-as számú ház, amely ugyancsak 1820 körül épült, klasszicista stílusú és műemlékjellegű épület, rejti magában a megyei Idegenforgalmi Hivatal kirendeltségét és a Batsányi János emlékmúzeumot. Akik Tapolcán járnak, ne mulasszák el megtekinteni ezt a kis gyűjteményt, és áldozzanak itt néhány percet a nagy for­radalmi költő emlékének.

A Batsányi-emlékszoba megtekintése után a tér sar­kánál kezdődő Arany János utcából juthatunk el Ta­polca másik nagy természeti nevezetességéhez és kedves látnivalójához, a Malom-tóhoz. A 8-as és 10-es számú házak között, magas tűzfalak rejtekében, lépcsőkön ha­ladunk le a Malom-tó partjához, amely talán a legszebb látnivaló az egész vidéken. A legújabb kutatások szerint a ház, valamint a nagy boltíves kőfal aljában fakadó víz keletről, Hegyesd felől érkezik Tapolca alá. A Ma­lom-tó vize összefügg a Tavasbarlanggal, mert amikor a tó vizét leeresztik, a barlang vizének szintje is lejjebb száll. Az átlószó, hideg időben párázó meleg vízben ezernyi kis hal cikázik, a fürge cselle példányai, amelyek tömegesen rohannak a vízbe dobott kis kenyér da­rabokra és százával, egymással verekedve, tépdesik apró darabokra. A tó partján áll Batsányi János bronzszobra, a mögötte magasodó emeletes épület az új könyvtár, olvasóteremmel, amely 1961-ben épült. A Batsányira vo- natkozó kiadványok az olvasóteremben tanulmányozha­tók. Nyitva: hétfő kivételével, naponta 8-12 és 14-17 óra között. A Malom-tó keleti részén találjuk a strand­fürdő épületét és a tapolcai malmot, amely rövidesen megszűnik mint malom és átalakul valószínűen turista­szállóvá.

 

A szovjet hősök emlékműve

 

A malom feletti kis emelkedésen a gimnázium áll (Batsányi Jánosról elnevezve) és a templom helyezkedik el. Valószínű, hogy ez a domb lehetett Tapolca első települési helye. Ott telepedhettek meg a város első lakói.

 

A Malomtó

 

A rk. templom Tapolca második műemléke, páros bordás, keresztboltozatos szentélyét a XV. század végén készítették. 1757-ben bővítették és barokk stílusban át­építették.

A Malom-tó mellett húzódó Batsányi János utcában még egy érdekes, XVIII. századból származó műemlék­jellegű építményt találunk, a Handleny-házat, a 4. ház­szám alatt.

Akik Tapolcán hosszabb ideig akarnak tartózkodni, pár napot eltölteni, a Park szállóban (Dózsa György u. 5.) helyezkedhetnek el, amely az állomás mellett talál­ható. Hat szobája van, tizenkét ággyal. Egyágyas szoba ára 16,50 Ft, kétágyas 28,- Ft.

 

A Tapolca-patak, háttérben a Szentgyörgyhegy

 

Akik magánháznál, fizetővendég-szolgálat keretében óhajtanak elhelyezkedni, jelentkezzenek az Idegenfor­galmi Hivatal kirendeltségénél (Sztálin tér 8. sz. alatt).

Étkezés a Balaton étteremben, amely a Deák Ferenc utca 2. szám alatt van, nyitva délelőtt 10 órától este 12 óráig. Cukrászda, népbüfé ugyanabban az épületben.

A földművesszövetkezet étkezdéje, most Tavasbar­lang vendéglő, Iskola utca 1. szám alatt nyitva 11 órától éjjel 2 óráig. Cigányzene, magyaros ételek.

Tejivó Deák Ferenc utca 19. szám alatt található, nyitva ˝ 7-től ˝ 18 óráig.

Utasellátó a vasútállomás épületében. Nyitva 7-től ˝ 21 óráig. Barlangbüfé nyitva V. 1-től IX. 30-ig.

 

Fontosabb telefonszámok:

Községi Tanács           61        Tavasbarlang étterem 93

Járási Tanács        20, 43       Magyar Nemzeti Bank

Taxiállomás                 88                                 18, 138

Rendőrség                    5             Autóbuszállomás 178

Park szálló                 122     Idegenforgalmi Hivatal 23

Balaton étterem          278               Vasúti állomás 216

Balaton cukrászda       54

 

KIRÁNDULÁSOK TAPOLCA KÖRNYÉKÉRE

 

1. Tapolca Idegenforgalmi Hivatal - Gyulakeszi község – Csobánchegy – Rossztemplom -Diszel község.

 

Autóbusz megállóhely: Zöld jelzés. Menetidő: 2 ó. 30 p. Távolság: 9 km. Szintkülönbség: 172 m.

Tapolcán a vasútállomástól ÉK-i irányban a piros és zöld jelzéssel együtt indulunk és áthaladva az árnyas kis Petőfi-ligeten (3 p.), a Dózsa György utcában gya­logolunk tovább. A Hősök terénél (5 p.) balról csatlako­zik hozzánk a Tapolca-Kőorra felé vezető országos kék jelzés.

 

Csobánc - Rossztemplom

 

Most már ezzel és a piros jelzéssel együtt haladunk. Az Idegenforgalmi Hivatal tapolcai kirendeltsége előtt (8 p.) szegődik hozzánk az innen kiinduló Hegyesdre ve­zető sárga jelzés; viszont pár lépés után az országos kék jelzés tőlünk jobbra, az Arany János utcába kanyaro­dik.

A város utolsó házánál (8 p.) a sárga jelzés balra, Diszel irányába vezet, mi pedig a Gyulakeszibe vezető országúton, átlépve a kis bányavasút pályáján, DK-i irányba gyalogolunk. Utunkról szép rálátásunk van bal­ról jobbra a Véneki hegyre. Halápra, Agártetőre, az alatta meghúzódó Hegyesdre, a Boncostetőre, a Haja­gosra, a Köveshegyre, Csobáncra, a Tótihegyre, az őrsi hegyre, a Gulácsra, Badacsonyra, a Szentgyörgyhegyre, a Keszthelyi hegységre és a Kőorrára.

Az Egervíz hídján (25 p.) átmenve és kissé jobbra kanyarodva ott, ahol utunk balra fordul, átmegyünk a malompatak hídján (5 p.). Jobbra kanyarodva (3 p.) be­vezet Gyulakeszi község főutcájába, a Kossuth Lajos ut­cába. Itt DK-i irányba gyalogolva a vendéglő és a temp­lom között letérünk az országútról. (12 p.) Itt tábla is jelzi, hogy utunk balra, ÉK-i irányba vezet tovább. Utunkról szemben látjuk magasodni Csobáncot. Jobbról mellőzve a majort (5 p.), elhagyjuk a községet.

Innen a homokos úton Csobánc felé haladva, jobbra szépen látjuk a Kőmagast, illetve a Papsapka-köveket. Ezek a kőtengerhez hasonlóan a laza, pannóniai kvarc­homokból kimállott, óriási konkréciók.

Utunkat egy dűlőút keresztezi. A jobboldali, aká­cokkal szegélyezett mélyútra térünk. (13 p.) A hármas útelágazásnál a középső úton megyünk tovább, amikor kiérünk a mélyútból a baloldali gyepes tisztásról pazar kilátásunk van a tapolcai medencére. (8 p.) Utunk most már szintben halad tovább ÉK-i irányba. A második, jobboldali présházon zöld jelzés mutatja a várba jobbra kiágazó utat. (L. a 2. sz. leírást.)

Gyulakeszitől kissé K. magányosan mered fel Csobánc várromkoszorúzta szép bazalthegye. (376 m.) Két csonkakúp­ból van felépítve. „Az alsó csonkakúp pontusi agyag, kavics- ­és homokrétegekből áll és bázisán triász és szarmatakori üledék bukkan elő. A felső, meredek oldalú csonkakúp ba­zalt.” Bazalttufának csak foszlányaira akadhatunk több helyütt. A D-i oldalon leveles-padosan vált el a bazalt, míg az ÉNy-i spirálisan csavarodott oszlopok néznek a Gyűrhegy felé. A Csobánc alsó menedékes csonka kúpjának külső pe­remén is látni néhány apró előhalmot úgy, mint a Hajagos, vagy a Gulács körül, ezeknél azonban az erózió ellen a védő­takarót nem vulkáni termék, hanem kavicskonglomerátum szolgáltatta. Ezek az ún. Papsapkakövek („Kümagas”), a szentbékállai és kővágóőrsi kőtengerhez hasonlóan a laza, pannóniai kvarchomokkőből kimállott óriási konkréciók.

Chobanch hegye már 1255 előtt a keszii kir. udvarno­koké volt. Várának építését 1255-ben kezdték meg. 1300: Rá­tóti Gyulafi Demeteré. 1491. I. 24. berekszói Hagymás Miklós Csobáncból hívja meg tanácskozásra Gerlei Pethewfy Jánost. Csobánc urai: Gersei Pethő Katalin, Rátóti Gyulafy László özvegye és fia János 1491. júl. 22. előtt ide hívják védelmül Kinizsi Pál somlói várnagyát, Leányfalusi Ágostont. Ő azután a vár körül még hasznos épületeket emelt, távoztában pedig, Kinizsi megbízásából, a várat az említett özvegy Katalin fi­vérének, Gerlei Pethewfy Jánosnak adta át. 1533: Biczó Fe­renc várnagy a veszprémi püspök rendesi és köbölkúti birto­kain hatalmaskodott. 1554. nov. első napjaiban ostrom alá fogta a török Gyulaffy László Csobánc várát. 1559-ben is Gyulaffy Lászlóé, s a vár alatt az álnok és frigytörő török rabol és bár a virrasztónak is fejét vették már a fokon, be nem vehették. 1568 végén, vagy 1569 elején ment el végleg a vár ura, Gyulaffy László († 1579. V. 13.) Erdélybe.

 

Viharfelhők Csobánc felett. (Káptalantóti község - Cso­bánc látképe Tóti hegyről)

 

A Gyulaffy örökösöktől szerezte meg 1669-ben Eszter­házy Pál és őt ez évben ennek a várnak kapitányává is ki­nevezte a király. 1707: a vár commendáns kapitánya Szász Márton és Dóczy Péter tiszttartó maroknyi, alig 60 főnyi ku­ruc seregével vitézül ellenállott a hírhedt Rabutin császári altábornagy ostromló hadosztályának, 400 labanc esett el, köztük Kreuz vezénylő tábornok is. A kurucok e fényes haditettét most már szép dombormű hirdeti. A Gyulaffy-leányok híres várkertjének orgona (szelence) bokrai még máig hirdetik egykori úrnőik virágszeretetét.

Visszatérve a várból zöld jelzésű utunk ÉK-i irányba lefelé halad és a szőlők között kanyarogva balról érinti Diszel község első házát (14 p.). Innen ÉNy-i, majd É-i irányba térünk el és balról kutat mellőzve (8 p.) ráté­rünk a Diszel-Káptalantótit összekötő, eperfákkal sze­gélyezett útra (2 p.). Ezen balra, ÉNy-i irányba gyalogo­lunk. A jobb oldalon levő temető után átlépünk a bánya­vasút pályáján (4 p.) és pár lépés után már az aszfalto­zott országúton balra fordulva folytatjuk túránkat Di­szel község házai között. Átmegyünk az Egervíz kőhíd­ján (6 p.) és az első világháborús emlékműnél megérke­zünk az autóbuszmegállóhoz (1 p.). Itt találkozunk a Ta­polca-Hegyesd sárga jelzéssel.

Ha az utat rövidíteni akarjuk akkor az autóbusszal Tapolcáról Gyulakeszi községig mehetünk (a Tapolca-­Révfülöp autóbuszvonalon). A községből már csak a hegy megmászása van vissza.

 

2. Csobánci szőlőhegy - Csobánc vára. Zöld romjelzés. Menetidő: 25 p.

Az előző (1. sz.) túrában leírt, Tapolca vasútállo­másról Diszelbe vezető zöld turistaútból a 227-es H. F. 1930-as jelzésű pincénél a felső szőlőhatáron indul a zöld romjelzésű turistaút. Jól látjuk innen a felettünk mere­deken a magasba törő bazaltszikla pávafarokszerűen szétágazó oszlopait. Egyre meredekebben kanyargó szé­les úton a vár egykori feljáró útján 25 p. alatt érhetünk fel a hegytetőn omladozó Csobánc-vári romokhoz. Az innen élvezhető gyönyörű körkép megéri a kis fáradsá­got. (Bővebben lásd a Csobánc című 13. sz. útikalauzunk­ban.)

 

Csobánc. (Alaprajz Könyöki József után)

 

3. Hegyesd - útelágazás autóbuszmegálló - Hegyesd község - Hegyesd vára - Diszel község autóbuszmegálló - Tapolca Idegenforgalmi Hivatal.

Sárga romjelzés. Menetidő: 3 ó. 26 p. Távolság: 12,5 km. Szintkülönbség: 154 m.

Eltérően az eddigi útleírásoktól, melyek ezt a túrát Tapolcáról indítják el, mi fordítva, Hegyesd felől írjuk le az utat, mert innen a gyengébb gyaloglók is könnyeb­ben, kevesebb fáradsággal kereshetik fel ezt az Eger-pa­tak völgyében, az alaphegység fődolomitjából kiemelkedő bazaltkúpot. Ugyanis Tapolcáról autóbusszal mehetünk a Hegyesd-útelágazás autóbuszmegállóig és ha úgy tet­szik, gyalogtúránkat Diszel község autóbuszmegállójánál be is fejezzük.

Az autóbuszmegállótól Hegyesd község felé balra, É felé kiágazó bekötőúton, a jobb oldali kis ligetet mellőzve indulunk el. Balra magasodik Hegyesd vára, alatta a teraszvölgy aljában a tanácsházát, előttünk pe­dik az Agártető vonulatát, jobbra pedig a Boncsostetőt látjuk. Utunk balra, Ny-ra kanyarodik (4 p.). Áthaladunk előbb a Mária-séd (8 p.), majd a Egervíz (3 p.) hídján. A Petőfi utcában érjük a község első házait. Utunk bal oldalán az Úrdomb kísér, jobbról pedig mellőzve egy dombon álló, omladozó haranglábat, útcsomóponthoz érünk. (5 p.) Itt a Petőfi-kultúrotthonnal szemben, a ke­rekes kúton balra mutató nyíl jelzi, hogy utunk DNy-i irányba, a csapásútra fordul. Jó lesz ennél a kútnál vizet felvenni, mert Diszelig vízhez nem jutunk. Utunk bal oldalához legelő simul, jobb szélét orgonasövény szegé­lyezi, melynek sarkánál (3 p.) jobbra, Ny-i irányba ve­zet jelzésünk. Ösvényünk alig láthatóan vezet a legelőn, több helyen inkább csak sejtjük az utat. Rövidesen (3 p.) a jobb oldali bokros sövény és a bal oldali domb közötti szekérúton balra, DNy-ra fordulunk.

 

A Hegyesd Csobáncról

 

Innen pillantjuk meg az erdő fái felett kikandikáló várrommal ékes Csobáncot. Rövidesen (3 p.) átvágunk egy irtáson, a visszamaradt hatalmas tuskók tanúskod­nak a nemrég még árnyatadó fákról. Felettünk jobbra magasodik a tapolcai medence legkisebb tanúhegye, az erdővel borított Hegyesd, melynek dugóként kiemelkedő bazalt csúcsán innen még csak sejteni lehet a várromot.

 

A Hegyesd kúpja

 

Beérve az igen szép szálerdőbe (2 p.), az abban ka­nyargó szekérúton érünk el a várromhoz vezető romjel­zéshez (5 p.). Ezen jobbra ÉNy-i irányba egy keskeny nyiladékon indulunk ki. Egyre meredekebbé váló utun­kat egy szélesebb ösvény keresztezi (7 p.). Innen kezdve utunk még meredekebbé válik, érintve a vár első fal­maradványait (7 p.), a bazaltsziklákon kell felkapaszkod­nunk a csúcson levő öregtorony maradványaihoz. (6 p.)

A Hegyesd cukorsüvegforma, kicsiny, de felette hegyes kúpja már messziről magára vonja a figyelmet. A mint­egy 100 m magas kúp a tapolcai szarmatakarú hátságon, az alaphegység fődolomitjából emelkedik ki. A kúp menedéke­sebb alján bazalttufás breccsa-, bazalt- és dolomitrögök he­vernek, feljebb rétegezetten, még feljebb pados, tufás kong­lomerátum és breccsa jut túlsúlyra. Közvetlenül a kemény, tufás breccsán áll a kúp kicsiny csúcsát (mintegy 20 lépés hosszú és 10 lépés széles) alkotó kompakt bazalt. A vulkáni anyagokból felépített kúp kiformálódásában az erózió is nagy szerepet játszott.

Hegyesd vára a tatárjárás után épült. Eredetileg királyi vár volt. Első ismert várnagya az Ajka nembeli Vörös Bánd ispán, 1329-1359. A török portyázások alatt jutott fontos­sághoz a vár, mert a török 1561. ápr. 16-án elfoglalta. Részeg porkolábjai mellett könnyen belopózhatott az őrizetlen várba.

 

Hegyesd várának rekonstrukciója. Koppány Tibor rajza

 

A következő évben azonban kifüstölték onnan és 1562. ápri­lis 13-án, tehát éppen 400 évvel ezelőtt a törökök feladták a várat. A foglyokat Győrbe küldték, a várat a magyarok föl­dig lebontották úgy, hogy az mint erősség nem is szerepelt többé. (Részletes leírása olvasható Hegyesd, Rezi, Tátika című 22. sz. útikalauzunkban.) A 400 éves ostrom, illetve vissza­vétel emlékét emléktábla jelzi a végvár megmaradt falán. A feljáró utat a környékbeli faluk lakói tisztították ki, a já­rási Hazafias Népfrontbizottság kezdeményezésére.

A csúcsról a teljes körkép gyönyörű látványa kár­pótol a feljutás fáradalmaiért. É-ról D-felé fordulva lát­juk az Agártetőt, a Dabosi erdő hatalmas vonulatával, a Boncsostetőt, a Sátorma hegyet, a Hajagost, Gulácsot, Badacsonyt, Szigligetet, Szentgyörgyhegyet, alattunk a tapolcai medencét, melyet a Keszthelyi hegység, a Láz-hegyek kereteznek, végül a Haláphegy zárja le a kör­képet.

A csúcsra, melyről 13 perc alatt ereszkedünk le és térhetünk vissza a sárga jelzésű úthoz, csak gyakorlott hegymászók induljanak el, mert a hegy felső szakasza igen nehezen járható.

Visszatérve a csúcsról, túránkat továbbra is az erdei úton folytatjuk a szálerdő széléig (5 p.), innen legelőn, szántóföldek között kanyarogva (20 p.) DK-i irányba a Vashámori malomhoz vezet (6 p.) utunk.

Innen az Egervíz jobb partján DNy-i irányba gya­loglunk tovább. Áthaladunk egy romon (5 p.), majd a jegenyefáknál jobbra, ÉNy-i irányba fordulunk és bal­ról mellőzzük a Krajcár malmot (15 p.). A baloldali gyepűnél (4 p.), mellőzve egy jobbra kiágazó utat, balra, DNy-ra fordulunk és pár lépés után már Diszel község első házai között járunk. Összetalálkozva a legelőről a községbe vezető csapásúttal (5 p.), most már ezzel együtt D-i irányba megyünk. Az István utcában gyalogolva balról mellőzzük a Kasza malmot, majd jobbról a temp­lomot (8 p.), a Sztankovits malomnál (1 p.) balra az Osz­kár utcába fordulunk. Elhaladunk a vegyesáru-kereske­dés és italbolt előtt, kifordulunk jobbra a Rákóczi útra, ahol a MÁVAUT-megállót érintjük. (2 p.)

Innen indul, illetőleg itt fejeződik be a Csobánc­-tapolcai zöld jelzésű turistaút.

Amennyiben nem vesszük igénybe az autóbuszt és utun­kat Tapolcára továbbra is gyalog akarjuk folytatni, a Rákóczi úton Ny-i irányba gyalogolunk tovább. Elhagyjuk a falu utolsó házait (9 p.) és a jegenyefákkal szegélyezett or­szágúton haladunk Tapolca irányába. Balról az országúthoz simul a diszeli bányavasút (2 p.). Balról mellőzzük az or­szágúttól beljebb álló Csabi, majd Szarvasi malmot és érint­jük az autóbuszmegállót (10 p.), mely után ugyancsak balról a Tüskés majort. Tovább gyalogolva az országúton, balról hozzánk csatlakozik a zöld jelzésű Tapolca-Csobánc-i út (32 p.), mellyel együtt haladva pár lépés után már Tapolca első házai között járunk. 10 p. múlva érjük el a Megyei Idegen­forgalmi Hivatal tapolcai kirendeltségét. (4 p.)

 

4. Tapolca Idegenforgalmi Hivatal - Szentgyörgy utca - 60. sz. őrház - Szentgyörgyhegyi szőlők – Bogdánkút - ­Szentgyörgyhegyi turistaház - Vércseszirt alja - Orosz­lánfejű kút -Avorsai út - Balatoni műút.

Országos kék jelzés. Menetidő 3 ó. 08 p. Távolság: 11 km. Szintkülönbség: 243 m.

Tapolcán az Idegenforgalmi Hivataltól K-i irányba indulunk el és együtt haladunk a piros, valamint a zöld és sárga jelzésekkel, de már pár lépés után - elválva az előbbi jelzésektől - befordulunk jobbra, az Arany János, majd a Szentgyörgy utcába. Jobbra a 3. és az 5. sz. ház között lépcsős lejárat vezet a Malomtó főforrásá­hoz.

 

Szentgyörgyhegy látképe a lesencetomaji rétről

 

Rövidesen a Csobánci utca keresztezi utunkat (5 p.) az újonnan kiépített országúton gyalogolunk DK-irányba. Utunkról gyönyörködhetünk a híres „tapolcai forgó­színpad” szebbnél szebb tanúhegyeiben. Balról, jobbra sorakoznak: Csobánc, a Tótihegy, az Őrsihegy, Gulács és Badacsony hatalmas megcsonkított kúpja, valamint utunk célja a Szentgyörgyhegy is. Átlépünk a bányavasút vonalán (2 p.), majd a Tapolca-budapesti vasútvonalon (17 p.), a 60. sz. őrház után, a 10-es kilométerkőnél le­térünk az országútról és a jobbra kiágazó gyalogösvényen D-DNy-i irányba haladunk a szántóföldek között. Át­haladva egy dűlőúton (5 p.) továbbra is a gyalogösvé­nyen megyünk. Balról mellőzzük a közeli majorba ve­zető utat (2 p.) és még 150 lépést a gyalogösvényen teszünk meg, de ezután balra rátérünk a dűlőútra (2 p.), mely D-i (kissé DK-i) irányba, enyhén emelkedve vezet Szentgyörgyhegyre. 3 perces gyaloglás után mellőzzük az előbb már említett majorba vezető első, majd további 2 perc múlva a második dűlőutat. Elérjük az alsó szőlőha­tárt (3 p.) és eddigi irányunkat megtartva haladunk to­vább a dűlőúton, ahonnan már szép rálátásunk van a kőzsákokra.

Egy, a szőlőt bekerítő kőfal előtt (5 p.), ahol balról beérkezik a Tapolcáról vezető szekérút, D-i irányba gya­logolunk. Utunkhoz balról szőlők, jobbról akácos simul, de rövidesen, egy útbetorkollás után (2 p.) jobbról is szőlők váltják fel az akácost. Hármas útelágazásnál (5 p.) a középső, a D-i irányba egyre jobban emelkedő ös­vényre térünk (balra akácos, jobbra szőlők). Ösvényünk balra kanyarodva visszavezet a kövezett borhordó útba (6 p.), melyen továbbra is D-i főirányba gyalogolunk egyre feljebb a hegyoldalban. Ott, ahol jobbról egy gya­logösvény ágazik ki (7 p.), jelzett utunk DK-i irányba fordul és rövidesen összetalálkozunk a zöld jelzéssel (1 ˝ p.), mellyel jobbra, DNy-i irányba befordulva 45 lépés után érjük el a Bogdánkutat (1/2 p.). Innen vegyünk vi­zet, mert a turistaháznál vízhiány van. Itt már a piros jelzés is hozzánk csatlakozik. Így most már együtt ha­ladva a piros és a zöld jelzésekkel az egyre meredekebb gyalogösvényen, majd a lépcsőkön felkapaszkodva érke­zünk meg a bazaltból épült szép turistaházhoz (5 p.).

 

A Szentgyörgyhegyi turistaház

 

A turistaháztól a piros jelzéssel együtt a kőfolyáson át a „Nagy orgona” két szárnya között, a hatalmas kő­zsákokban gyönyörködve kapaszkodunk fel DNy-i irányba. Felérkezve a kőzsákok fejéhez, ott, ahol a zöld + jelzés kiindul és a piros jelzéssel együtt tőlünk jobbra, ÉNy-irányba elkanyarodik (8 p.), mi továbbra is DNy-i irányba haladunk egyre feljebb a nyeregben, melynek jobb oldalán szép szálfenyők kísérnek. Egy nagy bazalt tuskónál érjük el a nyereg legmagasabb pontját (8 p.). Innen DK-i irányba már lefelé haladunk a kiemelkedő Vércseszirt irányába, melyre a balra kiágazó kék + jelzés vezet (7 p.). A balra K-i irányba kiinduló, majd a gerincen D-re forduló kék + jelzésen jutunk fel a Vér­cseszirt csúcsára (5 p.). Szép kilátásunk van Halápra, Csobáncra, a Boncostetőre, a Köves- és a Kopaszhegyre, Hegyestűre, a Tóti hegyre, Gulácsra, az Őrsi hegyre, Ba­dacsonyra, a Szigligeti hegyekre, a Kápolna-dombra (Szépkilátó), felette a Keszthelyi hegységre, végül Szent­györgyhegy csúcsa zárja le a kilátást. Elhaladva a Vér­cseszirtre vezető kék kereszt jelzés mellett, átmegyünk a szőlőkön (4 p.) és továbbra is DNy-i irányba haladunk lefelé. Összetalálkozunk a jobbról hozzánk csatlakozó, a hegy csúcsáról levezető piros jelzéssel (2 p.).

 

Szentgyörgyhegy. A bazaltorgona

 

Most már a sziklák alatti szekérúton együtt hala­dunk a piros jelzéssel DNy-i irányba. Jobbra szebbnél-szebb sziklaalakulatokban gyönyörködhetünk, balról mélyen, a szőlők között a Lengyel-kápolnát láthatjuk. Ott, ahol hozzánk csatlakozik a sárga jelzés (9 p.) leté­rünk a szekérútról és Ny-ÉNy-i irányba gyalogolva, a balra kiágazó ösvényen (2 p.) Ny-i irányba ereszkedünk le a csepütésen át a szőlőútba (4 p.).

 

A Szentgyörgyhegyi kőzsákok

 

Ezen a piros és sárga jelzésekkel együtt DK.-i irányba fordulunk. A kanyargó úton érkezünk el az igen jó és bővizű Oroszlánfejű kúthoz (8 p.). Itt a sárga jelzés tőlünk balra elkanyarodik, mi pedig a forrás alatti úton jobbra fordulva, Ny-i irányba megyünk. Pár lépés után a szekérútról letérünk a derékszögben balra ki­ágazó ösvényre. A vízmosás jobb partja és a szőlők mel­lett D-i irányba induló ösvényünk később átvált a víz­mosás bal partjára (9 p.). Innen megtartva eddigi D-i irányunkat, az akácosban vezető szekérúton megyünk egyre feljebb. Egy bal oldali útbetorkolástól (3 p.) pár lépést DNy-i irányba, majd újból D-i irányba haladunk. Kiérkezve az Avorsai réten átvezető országútra (12 p.), ezen továbbra is D-i főirányban haladva érjük el a ba­latoni műutat (20 p.). Innen a balatoni műúton jobbra, Ny-i irányba fordulunk és 15 perces gyaloglással a Ba­laton Tsz majorjánál érjük el az autóbuszmegállóhelyet.

 

5. Tapolca vasútállomás - Halastó puszta - Szentkút forrás - Halápi bányakolónia - Sáska község – Emberkő - ­Bakonyszentjakabi kolostorromok - Szentjakabi forrás - ­Agártető.

Piros jelzés. Menetidő: 4 ó. 14 p. Távolság: 14 km. Szintkülönbség: 433 m.

 

A Szentgyörgyhegyi kőzsákok tövében

 

Tapolcán a vasútállomástól ÉK-i irányba a piros és a zöld jelzéssel együtt indulunk a Dózsa György utcá­ban, a Kossuth Lajos utcában még együtt megyünk a sárga és zöld jelzésekkel, de az autóbuszmegállónál (18 p.) azoktól elválunk és befordulunk balra, É-i irányba a Kisfaludy Sándor utcába. Pár lépés után jobbról a Ta­vasbarlang faragott kőből épített szép új lejárata kelti fel figyelmünket. A barlang megtekintése után, a Sza­badság téren majd a Halápi úton gyalogolva befordu­lunk balra, É-i irányba a Véndeki útba (7 p.). Itt rövi­desen elhagyjuk Tapolca házait és a Sűrűharaszti dűlő­úton folytatjuk túránkat. Minthogy a dűlőúton csak egy-egy határkövön találjuk meg a jelzéseket, ne tévesszük szemünk elől az É-i irányt jelző távoli mészégető jól ki­emelkedő kéményét.

A mészégető után (23 p.) átmegyünk az iparvasút pályáján majd Halastópusztát látjuk és az É-i irányban húzódó dűlőúton megyünk tovább. Jobbról újtelepítésű cseres csatlakozik, balról legelő kísér mindaddig, amíg be nem fordulunk az újtelepítésű cseresbe. Erdei szekér­úton érkezünk be a Szentkút pusztai erdésztelepre.

A Véndekhegy K-i, kisebb csúcsán (229 m) álló harang­toronyhoz - bár nem vezet oda jelzett út - tehetünk egy kitérőt mert ettől a kis kősisakos toronytól szép kilátás nyí­lik: ÉK-re a Csekethegy-környéki deflációs dolomitvidékre és az Agártetőre, K-re a Halápra, Hegyesdre, Boncostetőre és a Sátormára van jó rálátásunk. DK-re a Hajagos, D-re a Szentgyörgyhegy, Szigliget vára, a Balaton edericsi öble, DNy-ra a Sárkányerdő, Sarvaly, É-ra a Nyírádi-erdőrengeteg és a Somló kiemelkedő csúcsa teszi változatossá a képet.

A szépfekvésű erdésztelepen átvezető útunk jobb oldalán érintjük a kitűnő és kristálytiszta vizű Szentkút­forrást, mely egy mélyedésben, hatalmas fák árnyéká­ban búvik meg. A Szentkút után a Sédvölgyén át a bau­xitbánya drótkötélpályája alatt áthaladva a rét és szántó­földek között haladó ösvényen érjük el a Tapolca-nyi­rádi országutat (13 p.). Átmegyünk az országúton, balról a bányászkolónia házai kísérik utunkat. A kolónia szé­les útjáról letérünk, jobbra fordulunk és szőlők között gyaloglunk tovább. Egy magányosan álló fenyőfánál igen köves szekérútra érünk, azon haladunk egyre fel­jebb a Halápihegy oldalán, előttünk magasodik a bánya hatalmas hányója és felette a hegy csonkakúpja. (361 m.)

 

Szentgyörgyhegy-Zalahaláp látképe a Csekethegyről

 

A déli oldalon óriási kőbánya rombolja állandóan a he­gyet. A követ kötélpályán szállítják a hegy lábánál fekvő vasúti berakodó helyre. A Balatonvidék egyetlen bazalt­bányája sem nyújt olyan megdöbbentően szép képet, mint a halápi bánya. Oszlop oszlop mellett nyúlik meredeken az ég felé. A délnyugati oldalon két lávaömlés látszik; az alsó takaró szélesebb oszlopokban elváló durvaszemű kőzetére reásimul a felső takaró vékony oszlopos, finomabb szemű bazaltja. A felső oszlopok a hegy közepetáján kifelé fordul­nak, sőt vízszintesen feküsznek rá az alsó rész függőlegesen álló oszlopaira. A fejtés folyamán itt elérték a törmelékkel betöltött krátert. A vízszintesen fekvő oszlopok a kráter fa­lára merőlegesek.

A bánya vulkáni tufát és breccsát is feltár. A hegy ki­töréses kőzete északon a fődolomitra, délen a lajta- és szarmata-mészkőre települtek. A lávatakaró nem vastag, északon alig 60 méter.

Egy baloldali háznál a szőlő kőfalán piros jelzés hívja fel figyelmünket, hogy utunk befordul balra a szőlők közé (15 p.). Innen állandóan a szőlők között ha­ladunk, majd egy akácosnál letérünk a szekérútról és balra kiágazó, alig látható ösvényen lefelé megyünk. Egy baloldali kis pincénél érkezünk le az alsó szőlőútra (17 p.). Szép rálátásunk van túránk végpontjára, a ket­tős csúcsú Agártetőre és a síkságon Sáska községre.

Még tovább lefelé haladva elérjük a legelőt, majd azon átmegyünk és rátérünk a szántóföldeken kitaposott és Sáska község felé vezető K-i irányú ösvényre.

Utunktól balra egészen különleges táj köti le figyelmün­ket. A szelíd, kedves, erdős, szőlővel telepített tanúhegyek­től eltérő, a holdbeli tájakat ábrázoló, kihalt vidék képeire emlékezünk, ha a baloldali kopár, életet még nem is sej­tető dimbes-dombos vidéket nézzük. Ez a táj már ahhoz az érdekes dolomithátsághoz tartozik, amely a Kisalföldet a Balaton vízvidékétől elválasztja. Rendkívül érdekes geoló­giailag és tájképileg klasszikus, az egész Föld-kerekségen párját ritkító, széltől vájt (deflációs) terület ez. Főleg a Cse­ket (316 m), a tőle jobbra sorakozó Babukahegy (276 m), Kecskevár, a Magyalhegy (325 m) kiemelkedő csúcsa teszi különlegesen érdekessé a tájat.

 

A Haláphegy bazaltjának felépítése

 

Átlépve egy kőbürün (5 p.), jobbra az előbbivel el­lentétes táj minden szépsége, varázsa teszi változatossá utunkat. Jobbra kiemelkedik a Tapolcai-medencéből a Sátormahegy, Csobánc, Gulács, Badacsony és Szent­györgyhegy.

 

Az Agártető csúcsán

 

Eddigi gyalogutunk szekérúttá szélesedik és eléri a Zalaháp-sáskai országutat, majd bevezet Sáska köz­ségbe. A főutcán áthaladva elérjük az úgynevezett széles csapásúton az erdőhatárt (32 p.). A csepütés erdőszegély igen szép szálerdőbe megy át. Az átépítés alatt levő szé­les út balra, az erdésztelep felé kanyarodik, mi pedig az enyhén emelkedő szekérúton ÉK-i irányba haladunk. Baloldalon a sziklafalon piros jelzés kelti fel figyelmün­ket (18 p.) az utunk felett magasodó sziklákra. Itt a felső Szarvasvölgy sziklakapujában őrt álló, kámzsás barátra emlékeztető „Emberkő”-szikláról a környék népe azt tartja hogy a régi időkben, amikor a barátok még fent laktak a bakonyszentjakabi kolostorban, az egyik szer­zetes faragta ki útmutatóul az erdők vándorainak.

Jobbra még a vízmosás kíséri az egyre meredekeb­ben emelkedő utunkat, majd (20 p.) út után megtalál­juk a piros romjelzést, amely az utunk jobb oldalán om­ladozó bakonyszentjakabi kolostorromokra hívja fel a figyelmünket.

Az egykori páloskolostor nagykiterjedésű romjai ma már alaktalan kőhalmazt mutatnak. A központban álló temp­lom keleti része a legépebb. A kolostort a Gyulakeszin lakó Rátót nemzetségbeli Gyulaffy Lőrinc alapította 1260-ban. E tekintélyes kiterjedésű és szépfekvésű kolostor történetéről igen keveset tudunk. Valószínűleg a török időkben pusztult el.

K-i irányban forduló utunkon forrásjelzés figyel­meztet bennünket az út baloldalán fakadó Szentjakabi forrásra (3 p.). Itt rátérünk a jobbról felkanyarodó kö­zépső szekérútra és állandóan emelkedve É-i irányba, szálerdőben haladó szekérúton gyalogolunk. (32 p.) Utána DK-i és ÉNy-i irányú nyiladékhoz érünk. A nyiladék fejénél jobbra térünk és 35 lépés után az Agártető 513 méteres csúcsára érkezünk.

 

Sziklafal az Emberkő felett

 

Az Agártető tömegkiterjedésre nézve a Kabhegy után Veszprém megye legnagyobb hegye, amely tulajdonképpen a Dabas vagy Dabos nevű hegynek legmagasabb Ny-i csúcsa. Az óriási kiterjedésű, de vékony bazalttakaró DNy-on a felső triász mészkőre és dolomitra borul, míg ÉK-en főleg lösztakaró szegi be, mely alól a pannóniai rétegek is elő­bukkannak és azért nevezetesek, mert a Nagy és Kis Ma­gyar Alföld hasonló rétegei éppen itt, a Dabos K-i oldalán kapcsolódnak össze.

A Dabosi erdő vagy Dabas rengetege körülbelül tízezer katasztrális holdat foglal magában, helyenként hatalmas tisztásokkal. Felkapaszkodva a háromszögelési gúlára, bár egy-egy fának a koronája zavarja a kilátást, mégis igen szép körképben gyönyörködhetünk. ÉNy-felé a Somlóhegy, Ny-tól DNy-ig a Tátika, Rezi, Lázhegyek a Kőorrával, a Keszthelyi hegység hatalmas vonulata a Babarccsal, a Székmánnyal és a Sárkányerdővel, az Edericsi hegynél felcsillan a Balaton vize. DNy-on a Haláp, tőle balra Tapolca, majd a Szent­györgyhegy, Badacsony, Gulács, Csobánc, Diszel község és a Tóti hegy. A Balaton somogyi partján a fonyódi Várhegy és a Siposhegy. Előttünk a Hajagos, a Sátorma és Hegyesd, mögöttük pedig a Fülöphegy, a Küszöborra és a Bálinthegy. DK-re a Boncsostető. K-ÉK-re a Kabhegy, háttérben pedig a Bakony ködbe vesző hegyei. Az Agártető alatt a dabosi puszta zárja be a csodálatos panorámát.

 

6. Tapolca - Billege-puszta – Lesencetomaj - Lesence­istvánd - Kőorra.

Országos kék jelzés. Szintkülönbség: 349 m. Menetidő: 2 ó. 15 p.

 

A Kőorra

 

Tapolcán az Idegenforgalmi Hivataltól kiindulva, a temetőnél ágazik el a jelzés. A jobboldali úton folytatjuk utunkat. (8 p.)

Átmegyünk a vasúti síneken és a Sédvölgy hídján, elhaladunk a repülőtér és laktanya mellett, majd a vas­úti átjárón is (20 p.). Utunkról igen szép tájrészletekben gyönyörködhetünk. Balra látjuk a Csobáncot, Szent­györgyhegyet, Badacsonyt, Szigligetet. Előttünk a Keszthelyi hegység hatalmas tömege, a Sipos torokkal, a Székmánnyal, jobbra pedig a Lázhegy a Kőorrával teszi változatossá a képet. 20 p. múlva elérjük a Balatonede­ricsre vezető utat és rátérünk a Lesencetomaj felé ka­nyarodó útra. Balról elérjük Lesencetomaj első házait (8 p.), majd Lesenceistvándra érünk (15 p.) és a Dózsa György utcában a 85. sz. háznál hagyjuk el az utolsó házat (15 p.). Innen már földúton szántóföldek között, a temető mellett gyalogolunk tovább, előttünk már a Kő­orra zárja le a látóhatárt. (15 p.) Egy hatalmas vízmosást elérve balra, majd kanyargó utunkon szelíd gesztenyefák között megyünk az erdőhatárig. Kiérve az erdőből az út még meredekebbé válik, 17 perces kapaszkodás után ér­jük el a Kőorra csúcsára kanyargó kék háromszög jel­zésű és a Lázhegy vasútállomásra vezető piros jelzésű utakat. 15 perc múlva a meredek oldalon felkapaszkodva érjük el a Kőorra csúcsát, amelynek tetejéről teljesen szabad, semmitől nem zavart kilátást élvezhetünk a medence gyönyörű vidékére.

A Kőorrát megközelíthetjük rövidebb úton is, ha Tapolcáról autóbusszal megyünk Keszthely felé. Lesenceistvánd után a Várvölgy felé vezető és a domb­oldalban kanyargó országúton szállunk le a Lesencefalu után következő szőlőhegyi megállónál.

 

7. Várvölgy – Lesencefalu - Szőlőhegyi autóbuszmegálló – Kőorra.

Kék háromszög jelzés. Menetidő: 37 perc. Távolság: 1,5 km. Szintkülönbség: 151 m.

Az úton az autóbuszmegállóval szemben a Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalának jelzőtáblájától in­dul ki jelzésünk és végig az úgynevezett „határút”-on halad. Az első útelágazásnál a jobboldali úton megyünk tovább és az enyhén emelkedő úton régi présházat mel­lőzünk. (6 p.) Újabb útelágazásnál a bal oldali útra té­rünk (4 p.). Egyre szebb és szebb kilátásunk van a ta­polcai forgószínpadra.

Rövid elágazás után elérkezünk az országos kék jel­zésű úthoz. Majd nemsokára társul szegődik a piros jel­zésű út is. (12 p.) Itt a háromszög jelzésű út hirtelen jobbra fordul és szőlők között vezet tovább. Egy akáco­son balra fordulunk és a meredek oldalon felkapasz­kodva érjük el a Kőorra csúcsát. (11 perc.)

Az összes útjelzéseket és útmutató táblákat a Me­gyei Idegenforgalmi Hivatal készíttette és évenként fel­újítja.

Ezúton is kérjük Olvasóinkat, ha kirándulásaik köz­ben az útjelzésekkel kapcsolatban panaszuk van, közöl­jék velünk (Balatonfüred, Postafiók 10. címre), hogy a hiányok megszüntetése iránt intézkedhessünk. Köszönet­tel veszünk minden célszerű javaslatot, ötletet, amely­nek megvalósítása előmozdítja a természetjárást terüle­tünkön.

 

Búcsú a tapolcai medencétől

 

IRODALOM

 

Bátorfi Lajos: Adatok Zala megye történetéhez. Nagykanizsa, 1878. V. kötet. 349 l.

Déry József: Kirándulások Sümeg, Tapolca és Badacsony vi­dékén. Turisták Lapja, XIX. (1907).

Dr. Dornyai Béla: Bakony. Budapest, 1927.

Fritz Geyer und Hans Mann: Studien an Höhle und Ther­mal-Teich von Tapolca am Plattensee in Ungarn. Archiv für Hydrobiologie XXXVI. (1940). 359-385.

Dr. Iványi Béla: Tapolca város és várai. Kézirat, 1961.

Keresztury - Tornay: Batsányi János összes művei. Budapest, 1953-1960-1961.

Kessler Hubert: Tavasbarlang Tapolcán. Búvár, 1937. Márc.

Kessler Hubert: A Tapolcai Tavasbarlang. Turisták Lapja, L. évf. (1938).