Elekes Balázs - Nyerges Attila - Nyerges Miklós - Rose György

ÖSSZEFOGLALÁS - SUMMARY

A BEAC Barlangkutató Csoportja 1985 óta foglalkozik az Alsó-hegy jelenleg második legmélyebb zsombolyának kutatásával. A kötéltechnikailag hazai viszonylatban legnehezebbnek mondható zsombolyról részletes térképet készítettek, és a még felderítetlen magasba nyúló kürtők kimászásával mintegy 250 métert tettek hozz a barlang addig ismert hossz hoz, 120 méteres mélységét pedig jelentős bontások árán 151 m-re növelték.

A Szabó-pallagi-zsomboly - közismertebb nevén a Baglyok Szakadéka - az Észak-Borsodi-karszton, a Bódva, a Ménes- és a szlovákiai Torna-patak által bezárt háromszögben elhelyezkedő Alsó-hegyen található. Az országhatárral kettészelt fennsík több mint száz ismert barlangját főként zsombolyok, illetve néhány víznyelő képviselik. A magyar oldal legjelentősebb, a száz méteres mélységet elérő vagy meghaladó objektumai a Baglyok Szakadéka mellett a Vecsem-bükki-zsomboly (a terület jelenleg legmélyebb zsombolya, -236 m), az Almási-zsomboly (-100 m), a Meteor-barlang (-131 m) és a Kopaszgaly-oldali 2. sz. víznyelőbarlang (404-es barlang, -110 m); míg a szlovák oldalon egyedül az Óriás-zsomboly (-100 m).
Maga a Baglyok Szakadéka az úgynevezett Szilasi-(vagy Nagy-) fennsíkon, a Szabó-pallagi vadászháztól az Országos Kék turistajelzés mentén 300 m-re K-re, az úttól D-re fekvő töbör alsó harmadában nyílik 490 méter tengerszint feletti magasságban, tekintélyt parancsoló bejárati szádával.

A zsomboly kutatásának története

A Szabó-pallagi-zsomboly első említése Strömpl Gábor dr. nevéhez fűződik, aki 1911 nyarán összeírta az Abaúj-Gömöri barlangvidék akkor ismert barlangjait, s a Szilasi-fennsíkon találhatók jegyzékében 56-os sorszámmal szerepeltet egy Szabó-pallagi zsomboly nevű üreget (STRÖMPL 1912).
A barlangba 1927 nyarán ereszkedett le először ember, amikor Pongrácz Ernő komjáti földbirtokos meghívására a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület néhány tagja (Kessler H., Beliczay A., Frank J., Kiss Gy.) bejárták az Alsó-hegy legmélyebb zsombolyait, így a Baglyok Szakadékát is. Az akkori felmérés szerint a bejárati akna mélysége 63 méternek adódott, első bejárói továbbkutatásra nem találták érdemesnek (KESSLER 1927). Hosszú szünet után, a hazai barlangkutatásnak az ötvenes években történt fellendülését követően terelődött ismét a zsombolyra a figyelem. Az 1957. évi expedíció még mindössze csak a bejárásra szorítkozhatott, s a kenderkötelek és hágcsók elázása akkor csaknem balesethez vezetett. 1961-ben a Vörös Meteor barlangkutatói keresték fel Újra a barlangot, s a bejárati akna alján található szűk hasadékon robbantással próbáltak áthatolni (KÓSA 1964). 1964 nyarán a szűkület alatti rész kivételével elkészítették a zsomboly térképét, s 1968-ban végre elkészült az alsó szakaszt is ábrázoló felmérés (KÓSA 1968) is. Akkori 76 m-es mélységével a Baglyok Szakadéka az Alsó-hegy negyedik legmélyebb zsombolya volt.
A további feltár sok csak a korszerű egyköteles technika magyarországi megjelenését követően váltak lehetővé: a vertikális aknák bejárásának ezen módját Magyarországon az elsők között alkalmazó Lukács László 1978-ban - miután rábukkant a bejárati aknában -30 m-en nyíló ablakra - elsőként jelezte, hogy a barlang mélysége meghaladja a száz métert. Sajnos nem sokkal később bekövetkezett hal la miatt ezt már nem publikálhatta, s a zsomboly továbbkutatása egy időre feledésbe is merült.

A BEAC által végzett kutatások

A BEAC barlangkutatói 1985 óta foglalkoznak a zsomboly feltárásával. Ez évben találták meg a Mozdony alatt -65 m-es mélységben a - Lukács Lászlóról elnevezett - Drúz-aknába vezető átbújást, amely a későbbiekben a legegyszerűbb útvonallá vált a végpont eléréséhez. Az 1987-ben megkapott kutatási engedély birtokában már nagyobb beavatkozást igénylő kutatómunkát is végezhettek a fokozottan védett barlangban. Az 1988-ban megkezdett térképezéssel párhuzamosan, alpinista technikát alkalmazva megindult az addig ismeretlen felfelé haladó kürtők kimászása. Három év alatt kilenc kürtő kimászásával a barlang hosszát 250 méterrel sikerült megnövelni. A legjelentősebb eredmények közé sorolható a Drúz-akna felső szakaszának megismerése, amely -110 m-es mélységből -8 m-ig felnyúlva tulajdonképpen hazánk legnagyobb mélységű aknájának tekinthető (102 m), habár a -45 m-en található elég nagy párkány meglehetősen elkülöníti az akna alsó és felső részét.
Az újabb technikák (akkumul toros fúró, tolólétra) bevetésével elért első igazi siker a Három-bölcs-kürtő kimászása volt, amely -25 m magasságig nyúlik fel a Mozdony felett. Ennek felső részében a térképező brigád figyelt fel egy röpködő denevér nyomán a kitett helyen lévő repedésre, ahol mintegy 12 órás vésés után bejutottak a túloldalon levő sajtszerű aknába, amelyből a Drúz-aknába lehetett visszaereszkedni. Ez a szűkület később az Északnyugati-Átjáró elnevezést kapta, de a Drúz-akna továbbfeltárásában nem kapott szerepet, hiszen annak a felszín alatt -8 m-es mélységben járhatatlanul összeszűkülő tetejét a tágas, "L"-alaprajzú aknában két független úton is elérték az 1988-as év végére. A következő nagyobb feltárás már a később részletezendő mélyponti bont sokkal párhuzamosan történt a bejárati akna alján levő szűkület alatti zónában, ahol a barlang első térképein is láthatunk magasbanyúló kürtőket kérdőjelekkel ellátva. Itt a létra szállít s t kellemetlenné tévő szűkület miatt vissza kellett térni a hagyományos technikákhoz, ami az egyfalas áthajlásokkal tűzdelt kürtőben komoly tudást és bátorságot igényelt. -65 m-ről indulva összesen 20 m-t kellett egy kis fülke eléréséig kimászni, ahonnan át lehetett lendülni a túloldalon sötétlő ablakba. Innen indult felfelé a Nagy Manitou kürtője, amely 22 m magas; míg lefelé egy kis akna a régi rész aljára vezetett vissza. Említést érdemel még a "11-es csatorna" is, amely tulajdonképpen egy nagy cseppkőlefolyás által szeparált, 11 méter magas, függőleges szabályos cső alakú járatrész. Az utolsó mászással elérhető "fehér folt" a Kúszó felett induló hasadék volt - ez a rész az ott található éles formák alapján a Kőpengék elnevezést nyerte.
A kürtőmászással történő kutat s terep adta korlátaihoz közeledve érlelődött meg a gondolat, hogy a mélypont közelében, a Drúz-, és Szent-akna vonalának találkozásában, 110 méter mélységben a vízelfolyás nyomait követve esetlegesen növelni lehetne a barlang mélységét. Ezt azon elképzelés indokolta, hogy bár a zsombolyok a karsztvízszinten elterülő feltételezett rendszertől valószínűleg független keletkezésűek, az elfolyó vizeket követve esetleg elérhetjük azt. A mélyponton, -120,4 m-en a bont s az elszűkülő járat miatt nem látszott lehetségesnek; a felsőbb ponton azonban a hasadékirányokból és a felhalmozódott omladékból következően újabb zsombolyakna volt várható.
Az első kutatótábor számos egyesület, valamint az Aggteleki Nemzeti Park hathatós emberi, technikai és erkölcsi támogatásával az 1989-90-es év fordulóján került megrendezésre. Ekkor első feladatként a terep megtisztítása, biztosítása és a fő bontási irányvonal kijelölése történt meg, a két csörlő segítségével mozdítva el a több tonnás köveket a bont s útjából. A tavaszi, második kutatót bor végére a kutatóakna mélysége elérte a 8 métert. 1991 tavaszán - újabb t bor keretében - számos vendégkutatóval (itt elsősorban a Kinizsi és a MAFC barlangkutatói emelendők ki) kiegészülve éjjel-nappal folyt a száraznak éppen nem nevezhető végpont ostroma. Hosszú napok teltek el reménytelennek tűnő agyagbányászással, míg a t bor végére a kutatóakna alján egy négy méteres szabadlégterű oldaljárat mutatkozott a munka folytatására serkentve.
Az 1991-92-es év fordulójára eső negyedik "Baglyok-t bor" december 29-én tartott második műszakja során a bontás vezetője alatt félóra turkálást követően megindult az álfenék, és egy 10 méter mély, lefelé szűkülő igen sáros akna vált szabadd . Másfél méterrel az akna mélypontja felett egy kis ablak sötétlett folytatást sejtetve. A következő brigád még aznap éjjel átvéste a szűkületet, és egy 8 méter mély lefelé szélesedő, 110-350-os hasadékirányt követő, -145 m mélységig lenyúló aknára lelt. Innen másnap a talpon levő törmelék között egy további hat méter mélységű szűk hasadékjáratot sikerült feltárni. Ez a barlang jelenleg ismert legmélyebb pontja: -151 m. A hasadékakna magasabban fekvő végén levő szűkületet átvésve még egy 8 m magasságú kürtő feltárására került sor, a lefelé vezető, vízfolyások nyomait mutató meander azonban reménytelenül elszűkül.
Így a bontások és kürtőmászások eredményeként feltárt, illetve a korábban már ismert, de felméretlen részekkel együtt a barlang hossza elérte a 850 métert, s ezzel az Alsó-hegy egyik leghosszabb barlangjává lépett elő (BEAC 1992a., 1992b.).
A zsomboly térképezése

A korábban készült térképek közül a legteljesebb az 1964-68 között készült Kósa-féle felvétel volt. Az újabb feltárások azonban nagyon megbonyolították a képet, ezért a további kutatások elősegítésére elengedhetetlenül szükségessé vált a barlang teljes újratérképezése.
Az új, részletes felmérés a már hagyományosnak mondható barlangtérképezésben használatos műszerekkel (félfok osztású lejszögmérő, egyfok osztású bányászkompasz, acél mérőszalag, kisnyúlású poligonzsinór) történt. Az igényes munkát igen megnehezítette a kötött mozgási lehetőség. A pontosság növelése érdekében, ahol csak lehetett megtörtént a poligonvonal zárása. A fontosabb elágaz sokban, illetve kb. minimum 50 méterenként alumínium csavarokkal állandósított pontok kerültek elhelyezésre. A rajzol s centiméter szalag mellett ereszkedve történt; a szerkesztési rajzokat utólag a helyszínen ellenőriztük és korrigáltuk. A legutoljára feltárt mélyponti szakaszról csak vázlat készült, amely becsült hosszadatokon, de valós irányszögméréseken alapul (JUHÁSZ - TAKÁCSNÉ 1991).

Jelen ismereteink szerint tehát a Szabó-pallagi-zsomboly
- felmért poligonhossza: 800 m
- felmért mélysége: 120,4 m
- becsült mélysége: -151 m
- becsült hossza: 850 m
- vízszintes kiterjedése: 41 x 34 m

A Barlangtani Intézet anyagi támogatásával végzett felmérés alapján eredetileg egy 1:100-as méretarányú vetített hosszelvény (1800-0000) készült, 5 méterenkénti keresztszelvényekkel. Ettől csak a Szent-akna 2700-900-ra vetített ábrázolása tér el, amelyet annak a többihez képest gyökeresen eltérő irányítottsága indokol.
A jobb áttekinthetőség érdekében készült tovább egy térhatású rajz, amely a poligonvázra felszerkesztett keresztszelvényekből lett felépítve (1. ábra.); valamint egy úgynevezett "árnyéktérkép", amely mellőz minden részletet, általa inkább csak a zsomboly struktúrájáról nyerhető kvalitatív kép. Természetesen az alaprajzi ábrázol s sem maradt el, bár ez itt (mint általában a zsombolyok esetében) kisebb jelentőségű. A többnyire csak részleteket (aknák talppontjai, ablakok, párkányok) feltüntető alaprajzok inkább a tektonikai viszonyok megállapításához nyújtanak támpontot (2-3. ábra.).
Az új térképek segítségével lehetővé vált egy hasadék-irány diagram elkészítése is, amely minden várakozást felülmúlóan egyértelmű tektonikai irányítottság kimutat s t eredményezte (4. ábra.)

IRODALOM

BEAC (1992a): XXXVI. Vándorgyűlés Aggtelek. - MKBT.
BEAC (1992b): Éves csoportjelentés. - Kézirat.
JUHSZ M. - TAKCSNÉ BOLNER K. (1991): Barlangkutató csoportjaink életéből. - Karszt és Barlang, I-II. p.93-94.
KESSLER H. (1927): A Vecsembükki és az Almási zsombolyok első bemászása. - Turistaság és Alpinizmus, XVII. p.123-127.
KORDOS L. (1984): Magyarország barlangjai. - Gondolat
KÓSA A. (1964): Beszámoló a Vörös Meteor Csoport 1963. évi zsombolykutató expedíciójáról. - Tájékoztató, 2-3. p.46-48.
KÓSA A. (1968): Újabb adatok az Alsó-hegyi zsombolyok megismeréséhez. - Karszt és Barlang, I-II. p.17.
STRMPL G. (1912): Előzetes jelentés az 1911 év nyarán az Abaúj-Gömöri barlangvidéken végzett barlangkutatásokról. - Földtani Közlöny, 2. füzet, p.325-330.

NEW RESULTS IN RESEARCH OF SZABÓ-PALLAG SHAFT-CAVE

Although the 65 m deep entrance shaft of Szabó-pallag shaftcave (The Pitch of Owls) opening 410 m asl on the Alsó-hegy Plateau, Northern Hungary was entered first in 1927, the more complexe character of the cave could be discovered only in the seventies by using the modern single-rope technics.
The activity of Speleo Group BEAC started a new period in the exploration history of the cave in 1985. Since that time the systematical examination of upward sections of the shaft-system has resulted the discovery of further paralel shafts with a total length of 250 m, and a two-year excavation has increased the -120 m depth of the cave to -151 m. According to the detailed survey carried out by them, the length of the intricate shaft-system exceeds 800 m, and it represents the nineth deepest cave of Hungary.

Térképek - Surveys

1. ábra. A Szabó-pallagi-zsomboly térláttatós térképe (BEAC, rajz Nyerges Attila, 1991)
Fig. 1. The three-dimentional map of Szabó-pallag Shaft-cave

2. ábra. A zsomboly régi részének alaprajza.
Fig. 2. Ground plan of the "old" parts of the Shaft-cave.

3. ábra. A Lyukas akna és a Három-Bölcs-kürtő alaprajza.
Fig. 3. Ground plans of the ÍLyukas shaft and the Három-Bölcs aven.

3. ábra.A zsomboly végpontjának és környékének, valamint a Szent-akna alaprajza.
Fig. 4. Ground plan of the Szent-shaft and the deepestmost part of the Shaft-cave.

4. ábra. A Szabó-pallagi-zsomboly hasadék-irány diagramja
Fig. 4. Fissure-strike diagram of Szabó-pallag Shaft-cave