Dékány Péter, 44 éves hegymászó, nõs, két kisgyermek apja. Több mint húsz éve a magyar hegymászás élvonalában. Végigjárta az Alpok, Kaukázus, Pamír, Himalája, Andok számtalan csúcsát és sziklafalát. Átsíelte a Spitzbergákat. Elsõként volt 1000 m-nél mélyebben a magyar barlangászok közül. 2000. augusztus 8-án a Karakórum egyik hétezresérõl nem tért vissza.

Dékány Péter volt azon kevesek egyike, aki a hegymászást és a barlangkutatást abban a szellemben ûzte, ahogy azt az egykori legendás nagyok tehették. Õ volt az, aki bármilyen helyzetben tiszta logikával, józanul értékelve találta meg a hegyen is az optimális megoldásokat. Soha nem élt a felszerelések, a hírnév, a média bûvö-letében, nem érdekelték a külsõségek, a felesleges sallangok, csak a belsõ tartalom, az igazi értékek. A sportban is így volt: a tenyérizzasztó útvonalak, a teljes erõbedobással elérhetõ sikerek vonzották, és okoztak számára igazi örömet. Az új terepek felfedezése és a nagyszabású tervek izgatták és lelkesítették. A hegyek örök szeretete és a nehéz feladatok vállalása hajtotta Õt a csúcsok és gleccserek világába úgy, mint a Föld mélyébe – több mint 23 éven át.

Sokrétû és igazi sportemberré vált, nemcsak a hegymászásban találta meg a mozgás örömét. Megtanult sárkányrepülni, hogy korábbi munkáját összekapcsolhassa a szabadság érzésével, nagy szerelme a kerékpározás is sok ezer kilo-méternyi élményt okozott számára. A Föld mélyének szépségeit, a hazai és külföldi barlangokat ugyanolyan örömmel kutatta, mint ahogy a hétezer méter feletti csúcsok csábításának engedett – célokban soha nem szenvedett hiányt.

A 80-as években társam volt szinte minden külföldi barlangtúrámon. A Sniezna, Gamsovi, Bunevac és Jubiläum-barlang alján boldogan majszoltuk a közös végpont csokit. A Gortani-ban többször is együtt örülhettünk a nagy bejutásoknak. Mindezekkel együtt a barlangkutatás csak egy kis rész volt az õ változatos sportszen-vedélyében. Ahogy barátja és mászótársa Ozsváth Attila írja – csak megerõsíteni tudom “mindig nagyon bíztam és hittem benne”. Úgy gondoltam, ha együtt vagyunk, minden helyzetbõl kimászunk, velünk nem történhet baj...

Elvesztése pótolhatatlan hiány elsõsorban a családjának, valamint barátainak, de a hegymászó- és barlangásztársadalomnak is. Jellegzetes mosolya velünk marad.
  

Búvár barlangkutató barátunk szeptember 11-én, életének 57. évében, hosszan tartó, türelemmel viselt betegség után örökre eltávozott közülünk.

Surányi Csaba bányamérnök, az Amphora Búvár Klub alapító tagja, majd elnö-ke, számos szifon és vízalatti járat kutatásában vett részt. Ott volt a Kossuth-bar-lang Reménytelen-szifonjának, a Hévízi-tó forrásbarlangjának, az esztramosi barlangok, a Tapolcai-tavasbarlang, a beremendi mészkõbánya barlangjai vízalatti járatainak kutatásán, Eger városa alatti kazamaták feltárásán. Számos távoli egzo-tikus tengeri búvár expedíció aktív tagja volt.

Szeptember 21-én tartott búcsúztatója után, végakaratának megfelelõen, Zsolt fia és hajdani búvártársai Csaba barátunk hamvait az Adriai-tengerbe hintik szét.

Emlékét megõrizzük, nyugodjék békében!