BÚCSÚ RÉVÉSZ LAJOSTÓL

Nehéz végső búcsút venni olyan embertől, akivel évtizedeken át annyi közös munkánk, közös gondunk, közös örömünk volt. Akivel együtt jártuk a barlangoknak a mélységben húzódó földalatti ösvényeit, együtt másztuk át a Kaukázus magasba nyúló havas-jeges főgerincét, együtt szerveztünk kutatótáborokat, és együtt mentettük a bajbajutottakat.

Amikor most visszavonhatatlanul búcsúzni kell, az enyhíti csak az elválás fájdalmát, hogy Révész Lajos egész életet élt, teljes és töretlen pályát futott be. Nemcsak mint elveihez, világnézetéhez mindig hűséges munkásember, de mint természetbarát, mint a hegyek és barlangok szerelmese is.

Munkásemberek gyermekeként született Budapesten, 1909-ben. A polgári iskola után asztalostanuló lett, de utóbb a gazdasági válság idején, mint szakmunkás rövid időre tudott csak elhelyezkedni szakmájában, így éveken át mint lapkihordó, napszámos, kifutó és gyári munkás tartotta el magát és később családját is.

Ipari tanuló korában, 1923-ban belépett a faipari ifjúmunkásoly szervezetébe, melynek utóbb vezetőségi tagja is lett, de baloldali tevékenysége miatt 1927-ben kizárták a szakszervezetből. 1929-ben kapcsolódott be az illegális kommunista pártmunkába.

A munkásmozgalommal egyidőben, 1923-ban lett tagja a munkás turisták szervezetének, a Természetbarátolc Turista Egyesületének, amelynek keretén belül legszívesebben a hegyeket és barlangokat járta. Utóbb éveken át az Egyesület vezetőségi tagja 1935-től az Egyesület központi elnökségének tagja majd titkára volt a legnehezebb időkben, az Egyesület 1944 márciusában történt feloszlatásáig.

1944-45-ben az Újpesten működő ellenállási csoport tagja volt, és a felszabadulás után itt vett részt az újpesti kommunista pártszervezet megalakításában.

1945-ben az újjászervezett Magyar Turista, Sí- és Evezős Szövetségnek lett első titkára, majd röviddel utóbb, mint régi barlangkutatót az Aggteleki-cseppkőbarlang igazgatói teendőivel bízták meg.

A felszabadulás előtti hetekben Aggtelek és Jósvafő községek lakossága a gazdátlanul maradt barlangban keresett menedéket a front elől, háziállataival együtt. Így aztán a barlang 1945-ben szomorú állapotban volt, világítása tönkrement, járatait, termeit szerteszét szemét és hulladék borította, a barlanghoz tartozó épületek és szállodák kifosztva, ajtók, ablakok nélkül, használhatatlanul álltak. Révész Lajos jórészt kétkezi munkájával, a jó szakmunkás ezermester készségével tette a barlangot rövidesen újra látogathatóvá, és a hozzátartozó épületeket újra lakhatóvá. Így indulhatott meg ismét az idegenforgalom a Baradlában. Közben megszervezte az MKP jósvafői szervezetét utóbb annak titkári teendőit is ellátta. De tudott időt szakítani a barlangkutatásra is. Ez idó tájt sikerült kedves munkatársával, Margitics Jánossal együtt föltárnia a Baradlában a Meseországnak elnevezett gyönyörű barlangszakaszt.

1949-ben a Váci Erdőgazdaság igazgatója lett, majd más fontos posztokra került, de a természetbarát mozgalomhoz és a barlangkutatáshoz mindvégig hű maradt. 1952. augusztus 4-én részese volt a Béke-barlang feltárásának és első bejárásának, majd évekkel később a barlang felmérésének is.

1956 októberében fegyverrel a kezében védte a XIX. ker. pártbizottság épületét, majd a Partizánszövetségben jelentkezett szolgálatra, ahonnan az első csoporttal vonult be a BM karhatalomhoz. Ott előbb főhadnagy, utóbb századosként a páncélos század, majd más alakulat parancsnokának politikai helyettese és egyben a zászlóalj pártbizottságának Tagja, majd agitprop. titkára volt. 1958 márciusától az Uránércbánya Tervező Irodájához helyezték át.

Az 1958-59-ben újjászerveződött Magyar Karsztés Barlangkutató Társulatnak haláláig elnökségi tagja volt. Munkájára, higgadt ítéletére a Társulat mindig bizton támaszkodhatott. A Vörös Meteor Természetbarát Egyesület Barlangkutató és Hegymászó Szakosztályainak volt tevékeny tagja, de a barlangkutatók szerte az országban ismerték, tisztelték és szerették a kevés beszédű, de sokat dolgozó, szorgalmas és segíteni mindig kész embert. Gyakran meghívták kutatótáboraikba, és ő mindig szívesen ment, és fáradhatatlanul dolgozott, segített, feltáró munkában és felmérésben egyaránt. Amikor megszerveztük a Barlangi Mentőszolgálatot, készséggel állt közénk, és számos barlangi mentésben vett részt tevékenyen.

Az MKBT-ben vállalt feladatai mellett éveken át vezette a Magyar Természetbarát Szövetség Barlang Bizottságának munkáját is.

A feléje irányuló megbecsülést számos kitüntetés jelezte. Munkásmozgalmi érdemeiért a Szocialista Hazáért Érdemrenddel, a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékéremmel és a Magyar Partizán Emlékéremmel tüntették ki. A természetbarát mozgalomban évtizedeken át végzett kimagasló munkájáért a Magyar Népköztársasági Sport Érdemérem ezüst fokozatával tüntette ki az Elnöki Tanács. A barlangkutató munka terén elért eredményeiért az MKBT közgyűlése a Vass Imre érmet adományozta részére. Az eredményes barlangi mentésekért pedig a Magyar Forradalini Munkás-Paraszt Kormány Életmentő Érdeméremmel tüntette ki.

Sok-sokmunkaálltekitüntetésekmögött. Nemigen van hazánknak és a szomszédos országoknak olyan karsztvidéke, ahol Révész Lajos ne járt, ne kutatott volna. Otthon volt a Budai-hegyek barlangjaitól a Mecsek és a Bükk karsztjáig mindenütt. De a legtöbb munka és élmény mégis az Aggtelekikarsztvidékhez: a Baradlához, a Béke-barlanghoz és az Alsó-hegyhez fűzte, ahol annyi szép és eredményes kutatómunkának volt részese. Ez a gyönyörű gazdag út most végetért, de értelmes, tartalmas, szép életút zárult le.

A magyar barlangkutatást Révész Lajos távozásával nagy veszteség érte. Egy hallgatag, de fáradhatatlanul munkálkodó vezető tagjától búcsúzik az egész magyar természetbarát és barlangász társadalom. Búcsúzik az MKBT elnöksége és tagsága, búcsúzik a sok-sok barlangkutató és hegymászó, akikkel együtt dolgozott, küzdött, túrázott a föld mélyén és a hegyek ormain. Szeretettel őrizzük meg szerény, mindig segítőkész egyéniségének nem halványuló emlékét.

Dr. Dénes György