HÉGRÁTH GYULA
1909 – 1994
A fiatal irodagép-műszerész az 1930-as években már
gyakran túrázott a Solymári-ördöglyukban. 1948-tól főleg a Mátyás-hegyi és
Ferenc-hegyi barlangokat járta. 1952-től pedig a Szemlő-hegyi-barlang lelkes
kutatója volt ahová rendszeresen
szervezett barlanglátogatásokat iskolák és érdeklődők számára kik közül
társadalmi
munkásokat is toborzott a barlang kitakarítására.
Megszervezte a Kinizsi Liga barlangkutató csoportját és azzal új .járatrészek
feltárásához fogott. Más csoportok tagjai is gyakran csatlakoztak Hégráth Gyula
lelkes kis csapatához, és vezetése alatt több ponton is sikerült a
Szemlő-hegyi-barlangban újabb részeket föltárniuk, többek között a Kúszoda járatat, a Pöttyes-folyosót, a Meteor--folyosót az Óriás-folyosó folytatásában
a Halál omladékát és
kutatásainak koronájaként a Föld szíve szakaszt.
1956-57-58-ban nyaranta az égerszögi Szabadság- barlang bejáratánál álló kis kutatóház
rnellett szervezett nyári táboraiban főleg a Teresztenyei-barlang feltárása
volt a cél, évről-évre lelkes munka foIyt a víznyelőknél és a forrásnál
egyaránt. A nyári táborok állandó résztvevője volt felesége, a már évekkel
ezelőtt elhunyt Böbe mama is, aki a táborok egész népe számára főzte nap rnint
nap a töményteelen mennyíségű ízes ételeket.
Csoportjának heti összejövetelein az Égerszögre
vezető hosszú utazásokon, vontaton és autóbuszon, meg a kutatótáborok esti
tábortüzrei mellett gitárjával, szájharmonikáival és tréfás jeleneteivel
felejthetetlen hangulatot teremtett maga körül.
1958-ban Hégráth Gyula megvált a Kinizsi Ligától, de
a barlangkutatástól sohasem.Dolgozott a Pénzügyőr barlangkutatókkal
Csillaghegyen a Róka-hegyi-barlang feltárásán és több nyárom is a Déli-Bükkben
a Latorkútivízfő forrásbarlangjainak kutatásán. de találkozhattunk vele az
1960-as években az Esztramos barlangjaiban is.
De; nemcsak a kutatómunkák szervezésében jeleskedett
hanem a barlangfotózásban is. Remek fényképek diaképek és színes mozgófilmek
sora került ki a keze alól. Lakásán olyan a maga korában legkorszerűbb
fotolaboratóriumot rendezett be, amelyben már az akkoriban indult színes
technikával dolgozott. Akkor jóformán minden számottevő barlangtatója hozzá
vitte színes filmjeit, mert tudtuk. hogy ő gondosabban megbízhatóbban és szebben
dolgozik, mint a hivatásos műhelyek.
Az utóbbi években ugyan visszahúzódott de kapcsolata
sosem szakadt meg a barlangkutatással és barlangkutató barátaival. 1994
szeptember 10-én hagyott itt bennünket. Nehéz szívvel búcsúzunk tőle a rákoskeresztúri
Újköztemetőben és szeretettel őrizzük emlékét.