ESTÓK BERTALAN

(1909 – 1983)

Egykori tanítványai, a bükki barlangkutatók, természetbarátok és barlangkutató tevékenységén keresztül sokan mások szerte az országban ismerték és szerették Estók Bertalan gimnáziumi tanárt, a Nyugati-Bükk barlangjainak kitartó kutatóját, a terület geomorfológiai kérdései iránt élénken érdeklőő geográfust. Most is előttünk van derűs, mosolygós tekintete, fülünkbe csengenek megfontolt hozzászólásai.

A jó erőben élő és dolgozó Berci bácsit egyik napról a másikra nem láttuk Eger barokk házaitól övezett utcáin, s rövidesen megtudtuk a szomorú hírt, hogy elbúcsúzott tőlünk. 1983. jún. 4-én, 74 éves korában rövid szenvedés után, súlyos betegségben halt meg.

1909. március 27-én a Szabolcs megyei Mezőladányban született. Elemi iskoláit szülőhelyén végezte el, majd gimnáziumi tanulmányait Kisvárdán folytatta. Az egyetemet Debrecenben, majd Budapesten földrajz-történelem szakon végezte igen nehéz körülmények között, nagy kitartással, akaraterővel és nélkülözések közepette. Kevés földdel rendelkező, gazdálkodó paraszt családból származott, az első világháborúban édesapját elvesztette, így tanulmányait édesanyja szerény keretek között tudta csak támogatni. Csak két évvel a diplomaszerzés után kapott Nyíregyházán, majd Ungváron tanári munkát. 1942-től a hajdúdorogi tanítóképző szervezésére és igazgatására kapott megbízást, melynek 1949. szeptemberéig igazgatója volt. Az iskola államosítását követően Egerbe kérte áthelyezését, ahol 1955-ig igazgatóhelyettesként tevékenykedett. Mélyebb földrajzi érdeklődése arra ösztönözte, hogy felmentését kérje az igazgatóhelyettesi tevékenység alól. Sokat tett a gimnáziumban a korszerű földrajzi ismeretek tanításáért, lelkesedését számos földrajzi kiállítás bizonyította. 1955-től megkülönböztetett érdeklődéssel fordult a karszt- és barlangkutatás felé. Hogy mikor ment nyugdíjba, a legközvetlenebb munkatársai, hozzátartozói sem tudják. Tanított, sokat vállalt, aktívan dolgozott mindvégi . Iskola- és szakmaszeretete soha nem hagyott alá. Erre példa, hogy 1983-1984-es tanévre is komolyan gondolt és várta a szeptembert, az új tanév kezdetét. Diákjai kedvelték, szerették, hiszen jó kapcsolatot alakított ki velük nemcsak az órán, hanem a bükki barlangok mélyén is. Barátságos, jókedélyű vezető, idősebb tapasztaltabb munkatársként beszélgetett, vitatkozott, érvelt fiatal kutató munkatársaival a feltárásra váró barlang küszöbén vagy járataiban, karbidlámpa fényénél, az esti tábortüzek mellett. Magam nem voltam tanítványa, de a Bükkből, a karsztkutatással kapcsolatban jól ismertem, tiszteltem, sőt csodáltam az évtizedeken át folytatott kitartó szervező, feltáró tevékenységét.

Derék, egyenes testtartása, a pipa, a rézfokos, az éles tekintet sokunk emlékezetében él. Nagyszerű vitapartner volt. Türelmesen megvárta, meghallgatta más véleményét, majd azt mondta - „lehet, hogy igazad van" - elgondolkodott, szinte érezni lehetett, hogy helyére teszi a vitapartner által elmondottakat, majd folytatta a saját elgondolását, amelyeket rendszerint alapos bizonyítékokkal, megfigyelésekkel támasztott alá.

Karsztkutató tevékenysége a bükki Vörös-kő-völgy kutatásával kezdődött. A völgy és környékének felszínfejlődéséről megalapozott elméleti tanulmányt írt, majd Lengyel Gábor munkatársának vezetésével hozzáláttak a völgy időszakos és inaktív forrásbarlangjainak feltárásához. A Tar-kői kőfülke kutatása szintén egy régebbi forrásbarlang járatainak megtalálását célozta. Bízott és kitartóan dolgozott a Bükk-fennsík alatt feltételezett nagyméretű barlangrendszer forrásbarlangon keresztül történő feltárásán. Szakmaszeretetét és sokirányú érdeklődését, egyben segítőkészségét dokumentálta az a nehéz, fáradságos kutatómunka, amit diákjaival a Tar-kői-kőfülke őslénytani anyagának megismeréséért végeztek, félretéve egy időre a forrásbarlang feltárást.

Elméleti elképzeléseit bizonyítva látta, amikor Felsótárkány térségében megnyílt a Gyetra-völgyben az Esztáz-kői-barlang, melynek több teremből álló cseppköves üregrendszerét továbbkutatta és meghatározta a feltételezhető folytatás irányát.

A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatnak 1958. évi újjáalakulása óta tagja volt. A Bükki Nemzeti Park megalakulását. követően 1978. novemberében a Nemzeti Park Baráti Körének vezetőségébe választották be, ahol a földtani szakcsoportot vezette. E társadalmi funkciójában is aktivan, sok újszerű ötlettel, a BNP területén kihelyezett szakszerű magyarázó táblák szövegének megfogalmazásával segített.

Számos kisebb-nagyobb tanulmánya, közleménye jelent meg a helyi újságokban, a Hevesi tájak lapjain. Részlet jelent meg tollából a Bükki Nemzeti Park című 1983-ban megjelent könyvben is. A publikált írásain kívül jónéhány naplószerűen lejegyzett geomorfológiai megfigyelés és azokból levonható következtetések maradtak ránk.

A magyar karszt- és barlangkutató társadalom számára nagy veszteség Estók Bertalan távozása, aki a Nyugati-Bükkben számos karsztgenetikai kérdés ismerője, jónéhány barlang feltáró munkájának vezetője volt. A Nemzeti Park Baráti Köre aktív, fiatalos lendülettel dolgozó szakembert veszített el. A Bükk karszt- és barlangkutatói, volt tanítványai, kollégái és mindazok, akik a Magyar Karsztés Barlangkutató Társulat keretén belül megismerhették, nagy tisztelettel és szeretettel gondolnak az Eger környéki barlangok neves kutatójára, emlékét nem felejtjük el.

Dr. Tóth Géza