(1870. július 23.,
Veszprém - 1950. július 5., Budapest)
Apja, Cholnoky László köztiszteletben álló ügyvéd volt Veszprémben. Anyja,
Zombath Krisztina nyolc gyermeknek adott életet, közülük három fiatalon
meghalt. Középiskoláit Veszprémben és Pápán végezte. Érdeklődése már ebben a
korban a földrajzra irányult, gimnazista korában írta első
"földrajkönyveit". Apja azonban nem a Tudományegyetemre, hanem a
Műegyetemre íratta be, mondván: a tanárok mind szegények.
A mérnöki diploma megszerzése után
1892-ben a Műegyetem vízépítési tanszékén kapott tanársegédi állást Klimm
Mihály professzor mellett. Közben megismerkedett Lóczy Lajossal,
az akkor már világhírű földrajtudóssal és Ázsia-kutatóval, aki 1894-ben
meghívta őt maga mellé asszisztensnek a Tudományegyetem földrajzi tanszékére.
Ez a "pályamódosítás" végleg meghatározta életútját, de a geográfiai
kutatómunkában is kitűnően tudta hasznosítani mérnöki ismereteit és műszaki
rajztudását.
Lóczy Lajos ajánlására 1896-ban szerény
ösztöndíjjal Kínába ment tanulmányútra. Mestere azzal a feladattal bízta meg,
hogy tanulmányozza a Kína-alföld nagy folyóinak deltavidékét, derítse fel a
Sárga-folyó és a Jangce mederváltozásainak okait, körülményeit. Utazása közel
két évig tartott, ezalatt feldolgozta a deltavidékek hidrográfiáját,
felfedezett egy nagy lávamezőt Mandzsúriában, és a néprajtudomány számára is
értékes anyagot gyűjtött. Naplója 1235 rajzot tartalmaz, köztük sok vízépítmény
és különféle mérnöki pontosságú ábrázolás.
Kínából hazatérve adjunktussá léptették
elő. A mérnöki diplomája mellé megszerezte második doktori oklevelét, és nem
sokkal később a leíró földrajz magántanárává habilitálták. Feleségül vette
Barrois Petronellát. Három gyermekük született: Béla, Tibor és Ilona. Bélából a
botanika híres tudósa, Tiborból Kossuth-díjas műegyetemi tanár lett.
1905-ben a kolozsvári Tudományegyetemre
nyilvános rendes tanárnak nevezték ki, és megbízták a tanszék vezetésével. 15
évet töltött Kolozsváron, magas színvonalra emelte az egyetemi oktatást, közben
részletesen tanulmányozta és leírta Erdély természeti viszonyait. 1919-ben a
románok bevonulása után menekülnie kellett Kolozsvárról. Budapesten földrajzi
szakértőként beosztották a béketárgyalásokat előkészítő bizottságba. 1920-ban
az MTA levelező tagjává választotta, a következő évben pedig kinevezték a
budapesti Tudományegyetem tanszékvezető tanárává. Kifosztott, elhanyagolt
tanszéket örökölt elődjétől, Czirbusz Gézától,
de kitartó munkával újra nemzetközi színvonalra emelte a hazai
földrajzoktatást. Tanítványai sorából olyan kiváló professzorok emelkedtek ki
mint Bulla Béla, Kéz Andor, Szabó Pál Zoltán, Kádár László. Hetvenéves volt,
amikor 1940-ben nyugállományba vonult. Otthonában szakadatlanul dolgozott
tovább, 80 éves korában bekövetkezett haláláig.
Cholnoky Jenő a magyar geográfia
legnagyobb tudósainak egyike. Hunfalvy János
és Lóczy Lajos
munkásságának folytatója. Tudományos kutatásainak területe tág határok között
mozgott, a geográfián kívül maradandót alkotott a hidrológiában és a
klimatológiában is. A természeti földrajzon belül elsősorban a felszínalaktant
(geomorfológiát) művelte. Az amerikai W. M. Davis szemléletét tette magáévá és
honosította meg hazánkban, miszerint a domborzati formák szakaszosan változó
(ciklikus) lepusztulási folyamatok eredményeképpen jönnek létre. Ennek
szemléltetésére nagyszerű tömbszelvényeket készített, melyek a fél évszázáddal
későbbi tankönyvekben is helyet kaptak. Utólérhetetlen sikereket ért el a
földrajzi ismeretterjesztésben. Mintegy 50 könyvet adott ki, továbbá 700
különféle tudományos dolgozata és népszerű cikke jelent meg. Lebilincselő
előadó volt, egyetemi előadásain a tantermek zsúfolásig megteltek. Szerte az
országban több ezer népszerű földrajzi előadást tartott. Ő vetített először
színes diaképeket Magyarországon, amelyeket maga állított elő fekete-fehér
diapozitívok átfestésével. A mérnöki pontosságú szakmai rajzokon kívül mesteri
grafikákat készített és művészi tájképeket festett.
Mint kolozsvári tanár az Erdélyi Kárpát
Egyesület (EKE) elnöke volt. Az MTE előbb vidéki választmányi tagja
(1908-1917), majd 1920-tól elnöke volt egészen az MTE 1946-ban történt
feloszlatásig. A Magyar Turista Szövetség társelnöke 1918-1923 és 1940-1941
között.
Főbb művei:
Írásai: - ITT ELOLVASHATÓ !!!
Irodalom:
Forrás:
[Balázs Dénes, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Better kiadó, Budapest 1997.,
219. o.]
[Magyar Turista Lexikon, szerkesztette Polgárdy Géza, Budapest 1941., 37. o.]
|
|