Dr. Bogsch László
(1906-1986)
A magyar karszt- és
barlangkutatás nagy egyéniségét vesztette el 1986. február 19-én. Egy állandóan
sziporkázó fénnyel világító fáklya szűnt meg lobogni, amikor 80. életévében
váratlanul elhunyt dr. Bogsch László professzor, a Magyar Karszt és
Barlangkutató Társulat tiszteleti elnöke. Az őslénytan kitűnő professzorának
gazdag és sokirányú tudományos, oktató és tudományszervező munkássága
termékeny, alkotó élet sikereiről és eredményeiről tanúskodik.
Bogsch László 1906. szeptember
28-án született Vajdahunyadon. 1924-ben kezdett a barlangokkal foglalkozni,
amikor első éves egyetemista korában Kádic Ottokár gerinces őslénytani,
valamint t Lenhossék Mihály anatómiai előadásait hallgatta. A Barlangkutató
Szakosztály elnöke Lenhossék professzor briliáns előadásaival ragadta magával,
Kadic pedig már 1925-ben magával vitte a Diósgyőr környékén végzett
ásatásaihoz. Ebben az évben a Büdös-pestben folyt a kutatás, és ekkor ismeri
meg közelről Kádic igen lelkiismeretes és pontos barlangkutatási módszerét a
gyakorlatban is. 1926ban készíti el első barlangi témájú dolgozatát a Csákvár
határában fekvő, Báracháza-barlangból származó Hipparion anyag feldolgozásáról.
A Kadic és Kretzoi társaságában végzett kutatásokról visszaemlékezéseiben így
ír „ ...a fiatal, minden szép és jó befogadására készlélek számára revelációt
jelentett ez az első háromhónapos tanulmányút ...”
1926-ban a megalakuló önálló
Magyar Barlangkutató Társulat tagja. 1927-ben az első Magyarországon megtartott
Nemzetközi Barlangtani Konferenciának aktív szervezője, munkájáért az
osztrák-német Barlangtani Főszövetség a „Barlangi Medve" bronzplakettet
adományozta Bogsch Lászlónak. Ez az első kitüntetése barlangkutató
tevékenységéért. 1929 májusában földtan főtárgyból és őslénytan-ásványtan
melléktárgyakból „summa cum laude" minősítéssel szerzi meg doktori
fokozatát, ezt követően 1929. szeptember 1-én a budapesti Tudományegyetemen
kezdi meg egyetemi oktató munkáját. 1932-tól a Magyar Barlangkutató Társulat
titkára. A háború utáni időszakban sem hanyagolta el a tudományos
barlangkutatást, tekintélyével támogatta az újjászerveződött Magyar Karszt- és
Barlangkutató Társulat megalakulását, s az 1958ban létrejött új szervezetnek 1962 és 1966 közt választott elnöke
volt. 1960-ban a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége
kereteiben megalakult Karszt- és Barlangkutató Bizottságnál is betöltötte az
elnöki tisztet. Nevéhez és szakmai tekintélyéhez fűződik az is, hogy a Magyar
Karszt- és Barlangkutató Társulat a MTESZ tagegyesületeihez csatlakozott
1970-ben. 1972-ben a Társulat tiszteleti taggá, 1974-ben pedig tiszteleti
elnökké választotta.
Dr. Bogsch László 1938-tól az
őslénytan egyetemi magántanára, a felszabadulás után az Eötvös Loránd
Tudományegyetem Őslénytani Tanszékén intézeti tanár, majd docens Telegdi Róth
Károly professzor mellett. 1955-től mint egyetemi tanár vezette a tanszéket
1973-ig. Az egyetemi oktatómunka iránti odaadó elhivatottságát jelzi, hogy
monografikus részletességgel dolgozta fel a budapesti Egyetemi Őslénytani
.Intézet száz esztendős történetét. Ez a munkája tudománytörténeti szempontból
igen jelentős, hiszen Európa második legrégibb őslénytani tanszékének
történetéről van szó. Egyetemi oktatómunkája mellett tudományos közéleti
tevékenységének mindig fontos területét jelentették a földtudományok.
A MTESZ Magyarhoni Földtani
Társulatának munkájában is sokrétű tevékenységet végzett, és egészen haláláig
aktívan dolgozott. A Földtani Társulatnak már 1925-ben tagja lett, és számos
területen töltött be tisztséget, többek között társelnöki funkciót is. Jelentős
szerepet vállalt az Őslénytan Rétegtani Szakosztály létrehozásában, amely „ŐsIénytani
Szakcsoport" néven 1963-ban alakult meg, és első elnöke Bogsch László
volt. 1964-ben a Bécsi Földtani Társulat levelező tagjává választotta.
Kimagasló tudományszervezői
tevékenysége mellett az őslénytan és a karszttudományok témakörében megjelent
több mint 170 tanulmánya és négy tudományos témájú könyve fémjelzi, hogy Bogsch
professzor a barlangokhoz és a karsztosodó kőzetekhez kapcsolódó őslénytani
tudományos kutatásaival nemzetközi szinten is kimagasló eredményeket ért el.
Tudományos lelkiismeretességgel haladt az általa mindig tisztelt nagy elődei és
tanítómesterei nyomdokain, kortársaival és a fiatalabb nemzedékekkel,
eredményesen fáradozva a magyar karszttudomány és barlangkutatás tekintélyének
szerte a világon történő elismertetésén.
A tudomány művelése mellett
sokat dolgozott Társulatunk felemelésén is, amelyhez gyakran tudománytörténeti
elemzésből indult ki. Itt is realista gondolkodásmóddal szemlélte a
jelenségelvet és irányító, tanácsadó munkáiban nemcsak a ma, hanem a holnap
diszciplínáiból indult ki. Ezeket az elgondolásait többek között részletesen
kifejti a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 70. éves ünnepi ülésén.
Emlékezéseiből idézve „. a barlangtan vagy szpeleológia eleve rendkívül
sokoldalú, sok rész-szakból összeötvöződő tudomány. Egész sereg tudományágat
képviselő szakosztályaink mindegyike valamely tudományágnak a barlangokkal
kapcsolatos ismeretanyagával dolgozik. A szpeleológiának ez a nagyarányú „ab
ovo" tagoltsága adja egyrészt a barlangtan sokszínűségének varázsát,
romantikus vonzó tényezőjét, másrészt azokat az olykor ellentmondásos és
gyakran feloldhatatlan nehézségeket, amelyek a barlangtannak, mint tudománynak
a mezején jelentkeznek, s a dolgok természetéből következően Társulatunk
életében is. De, ha nagyon kritikusok akarnánk lenni, talán azt a kijelentést
is megkockáztathatnánk, hogy még több rész-szak bevonása lenne szükséges
Társulatunk érdekeltségébe". Gondolatai számunkra ma is fontos intelmeket
és a tudományszervezésben nélkülözhetetlen megállapításokat tartalmaznak.
Bogsch professzor tudományos
munkásságának méltó összefoglalását jelentette az általa megírt „Általános
őslénytan" című egyetemi tankönyv, amely legnagyobb szabású munkája,
tudományos kutatási eredményeinek és egyetemi oktatói tapasztalatainak
szintézise, amelyen a fiatal szakemberek számos generációja is felnőtt.
Elévülhetetlen érdemeket
szerzett a magyar tudomány eredményeinek külföldön történt megismertetésében
is, amelynek csupán egyetlen példája, hogy a Stuttgartban megjelenő
„Zentralblatt für Geologie und Paláontologie" című szakfolyóirat számára
1938 óta folyamatosan több ezer magyar szakcikk ismertetőjét küldte meg a
geológia és paleontológia területéről. Példás kutató, oktató és tudományos
közéleti munkásságáért számos kitüntetést kapott.
Bogsch László sokoldalúan
művelt tudós volt. Fiatal kora óta együtt élt a Magyar Karszt- és Barlangkutatb
Társulattal gondjaiban és örömeiben, sokat tett sikereiért. Örökségül hagyta
ránk bölcs szellemét, amely tiszta fénnyel világítja be a barlangkutatóknak a
köztisztelethez, a közmegbecsüléshez és a szakmai sikerekhez vezető útját.