BARÁTOSI JÓZSEF
(1909 – 1990)
1990. január 15-én Budapesten elhunyt Barátosi József, a
Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat alapító tagja és munkájának több mint
három évtizeden át tevékeny részese.
Losoncon született 1909.
augusztus 13-án, ott végezte a gimnáziuni tanulmányait, ott lett kisdiákként
tagja a cserkészmozgalomnak, amelynek szelleme egész életét meghatározóan
végigkísérte. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán
1933-ban természetrajz vegytan szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett,
majd ösztöndíjas volt az egyetem ásványtani tanszékén. 1935 decemberéhen a
kispesti gimnáziumban kezdte meg tanári munkáját, amely mellett utóbb néhány
éven át a Budapesti Tankerületi Főigazgatóságon is dolgozott. 1941-től a mai
Petőfi Gimnáziumban tanított; 1945-ben sikerült a súlyosan romos gimnázium
lebontását megakadályoznia, majd vezette annak újjáépítését. Közben
megszervezte a háború után súlyos helyzetbe került budai pedagógusok
élelmiszerellátását és iskolai konyhákat létesített. 1946tól a Petőfi
Gimnáziumban a műszaki egyetemre előkészítő tagozatot, valamint egész sor
pedagógus átképző tanfolyamot szervezett és vezetett. 1948-ban létrehozta és
tanári munkája,mellett éveken át vezette a Budai Gyermeklélektani Állomást.
1951-ben a vegyipari technikum igazgatója lett. Előbb ott tagozatként, majd
1952ben önálló középiskolaként megszervezte az ország egyetlen geológiai
technikumát, amelynek nyugalomba vonulásáig,1970-ig igazgatóhelyettese és
műhelyfőnöke, szakmai vezetője volt. Azután szerződéses, majd helyettesítő
tanárként ugyanott tanított tovább 1983 decemberéig, így tanári tevékenysége
kereken 50 esztendőt, fél évszázadot fogott át. Pedagógiai szaklapokban cikkei
jelentek meg, két tankönyvet is írt. Iskolaszervező és földtani oktatási
munkásságával 1957-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1966-ban a Földtani
Kutatás Kiváló Dolgozója, 1969-ben a Nehézipar Kiváló Dolgozója kitüntetéseket
érdemelte ki.
Életét kitöltötte a természet
szeretete, valamint a természet és az emberi élet védelmének ügye. Ez utóbbi
késztette, hogy a légoltalomnak egyetemi éveitől idős koráig társadalmi munkása
legyen előadásokkal szakcikkekkel és szervezőként is. E téren végzett
mukásságát 1967-ben Honvédelmi Érdeméremmel ismerték el. Számos természetrajzi,
természetvédelmi tárgyú cikke, kisebb írása és ezekből összeállítva két kötet
könyve is megjelent. 1941-ben Diákkaptár címen ifjúsági havi folyóiratot
alapított, és azt éveken át szerkesztette.
A Magyar Karszt- és
Barlangkutató Társulat megalakulása után az Oktatási Bizottság vezetője lett,
majd 1960-ban, amikor a Társulat arra kérte, hogy vállalja el az ügyvezető
társelnök sok gonddal, munkával, elfoglaltsággal járó feladatát, nem tért ki ez
elől, és 1962 végéig nagy felelősségtudással állt helyt ezen a poszton, kiváló
szervezőkészségével, fáradhatatlanul munkálkodva vitte előre a magyar
barlangkutatás ügyét. Nevéhez fűződött a Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató
szerkesztése hosszú éveken át. Ügyvezetése alatt indult útjára Társulatunk
folyóirata, a Karszt és Barlang, amelyben több írása is megjelent, valamint az
ő köszöntő soraival indult be Karszt- és Barlangkutatás néven évkönyveink új
sorozata is, üdvözölve a Bécsben akkor összeülő III. Nemzetközi Szpeleológiai
Kongresszust, amelyen ő a magyar barlangkutatók delegációjának egyik vezetője
volt. Eredményesen mmkálkodott azon, hogy a Társulat mellett létrejöjjön a
MTESZ Karsztés Barlangkutató Bizottsága, amely aztán évek múltával
megkönnyítette a társulat felvételét a MTESZ-be akkor, amikor a Nehézipari
Minisztérium nem vállalta tovább a Társulat felügyeletét, és azt már emiatt a
feloszlatás fenyegette.
Nehéz lenne felsorolni Barátosi
Józsefnek Társulatunk érdekében végzett valamennyi munkáját, kezdeményezését és
eredményét, de nem hagyhatjuk említés nélkül a Vár-barlang ügyét, amely oly
közel állt a szívéhez. Mint a főváros I. ker. Tanácsának tagja és a légoltalom
társadalmi munkatársa elérte, hogy a Társulat a Vár-barlang egy jelentős
szakaszát bemutathassa az érdeklődőknek, és ott a régi helyén újra
berendezhesse a nagy múltú Barlangtani Múzeumot csak azt sajnálhatjuk, hogy
annak utóbb meg kellett szünnie. De ő azután sem adta fel a Vár-barlang ügyét,
munkatársaival közel két évtizeden át minden hétvégén vállalta ott a
társadalmi ügyeletet, és mutatta be továbbra is az érdeklődőknek a barlang
történelmi légkört árasztó, földtani szempontból is érdekes és tanulságos
labirintusát. Ezt a magas szintű tudományos ismeretterjesztő munkát önzetlenül
és fáradhatatlanul végezte mindaddig, amíg egészsége ezt lehetővé tette.
Nagyon sok és áldozatos
munkával érdemelte ki azt a megbecsülést, hogy Társulatunk őt 1978-ban
tiszteleti tagjává választotta.
Távozásával a Magyar Karszt- és
Barlangkutató Társulat a magyar barlangügy egyik nagy öregétől, a természet az
ásványok, kőzetek és barlangok szerelmesétől, a közösségért mindig önzetlenül
dolgozni kész, nyíltszívű, humánus embertől búcsúzik.
Szeretettel és tisztelettel
őrizzük meg emlékét!
BARÁTOSI JÓZSEFNÉ, AUGUSZTINY PIROSKA
(1911 – 1989)
Csendben örökre távozott
körünkből Barátosi Józsefné, Augusztiny Piroska. Budapesten született 1911.
január 7-én, és itt végezte gimnáziumi tanulmányait is. A Pázmány Péter
Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult tovább, ahol 1934-ben kémia-földrajz
szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett, majd a főváros több
főiskolájában tanított. 1951-ben a Petőfi Gimnázium kémia tanára lett, és onnan
is vonult nyugalomba.
Társulatunk munkájába 1960-ban
kapcsolódott be. Nagy lelkesedéssel működött közre a Vár-barlangban 1961-ben
újra megnyitott Barlangtani Múzeum létrehozásában, majd folyamatosan annak
bemutatásában is. Részt vett az 1961-beu beindult Karszt- és Barlangkutatási
Tájékoztató szerkesztésében, az Oktatási és Közművelődési Bizottság, majd utóbb
a Vár-barlang Bizottság munkájában is. Mindezeken felül a Társulatunkban vezető
tisztségeket betöltő férjének sok társulati munkát is magára vállaló
segítőtársa volt. Mindig szerényen visszahúzódott, kerülte a feltűnést,
munkásságának hosszú időszakában mégis benne volt a Társulat eredményeiben az ő
önzetlen munkája is.
Szerény, mindig segítőkész
emberségére tisztelettel és szeretettel emlékezünk!