BARÁTOSI JÓZSEF

(1909 – 1990)

1990. január 15-én Budapesten elhunyt Barátosi József, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat alapító tagja és munkájának több mint három évtizeden át tevékeny részese.

Losoncon született 1909. augusztus 13-án, ott végezte a gimnáziuni tanulmányait, ott lett kisdiákként tagja a cserkészmozgalomnak, amelynek szelleme egész életét meghatározóan végigkísérte. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1933-ban természetrajz vegytan szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett, majd ösztöndíjas volt az egyetem ásványtani tanszékén. 1935 decemberéhen a kispesti gimnáziumban kezdte meg tanári munkáját, amely mellett utóbb néhány éven át a Budapesti Tankerületi Főigazgatóságon is dolgozott. 1941-től a mai Petőfi Gimnáziumban tanított; 1945-ben sikerült a súlyosan romos gimnázium lebontását megakadályoznia, majd vezette annak újjáépítését. Közben megszervezte a háború után súlyos helyzetbe került budai pedagógusok élelmiszerellátását és iskolai konyhákat létesített. 1946tól a Petőfi Gimnáziumban a műszaki egyetemre előkészítő tagozatot, valamint egész sor pedagógus átképző tanfolyamot szervezett és vezetett. 1948-ban létrehozta és tanári munkája,mellett éveken át vezette a Budai Gyermeklélektani Állomást. 1951-ben a vegyipari technikum igazgatója lett. Előbb ott tagozatként, majd 1952ben önálló középiskolaként megszervezte az ország egyetlen geológiai technikumát, amelynek nyugalomba vonulásáig,1970-ig igazgatóhelyettese és műhelyfőnöke, szakmai vezetője volt. Azután szerződéses, majd helyettesítő tanárként ugyanott tanított tovább 1983 decemberéig, így tanári tevékenysége kereken 50 esztendőt, fél évszázadot fogott át. Pedagógiai szaklapokban cikkei jelentek meg, két tankönyvet is írt. Iskolaszervező és földtani oktatási munkásságával 1957-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1966-ban a Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója, 1969-ben a Nehézipar Kiváló Dolgozója kitüntetéseket érdemelte ki.

Életét kitöltötte a természet szeretete, valamint a természet és az emberi élet védelmének ügye. Ez utóbbi késztette, hogy a légoltalomnak egyetemi éveitől idős koráig társadalmi munkása legyen előadásokkal szakcikkekkel és szervezőként is. E téren végzett mukásságát 1967-ben Honvédelmi Érdeméremmel ismerték el. Számos természetrajzi, természetvédelmi tárgyú cikke, kisebb írása és ezekből összeállítva két kötet könyve is megjelent. 1941-ben Diákkaptár címen ifjúsági havi folyóiratot alapított, és azt éveken át szerkesztette.

A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat megalakulása után az Oktatási Bizottság vezetője lett, majd 1960-ban, amikor a Társulat arra kérte, hogy vállalja el az ügyvezető társelnök sok gonddal, munkával, elfoglaltsággal járó feladatát, nem tért ki ez elől, és 1962 végéig nagy felelősségtudással állt helyt ezen a poszton, kiváló szervezőkészségével, fáradhatatlanul munkálkodva vitte előre a magyar barlangkutatás ügyét. Nevéhez fűződött a Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató szerkesztése hosszú éveken át. Ügyvezetése alatt indult útjára Társulatunk folyóirata, a Karszt és Barlang, amelyben több írása is megjelent, valamint az ő köszöntő soraival indult be Karszt- és Barlangkutatás néven évkönyveink új sorozata is, üdvözölve a Bécsben akkor összeülő III. Nemzetközi Szpeleológiai Kongresszust, amelyen ő a magyar barlangkutatók delegációjának egyik vezetője volt. Eredményesen mmkálkodott azon, hogy a Társulat mellett létrejöjjön a MTESZ Karsztés Barlangkutató Bizottsága, amely aztán évek múltával megkönnyítette a társulat felvételét a MTESZ-be akkor, amikor a Nehézipari Minisztérium nem vállalta tovább a Társulat felügyeletét, és azt már emiatt a feloszlatás fenyegette.

Nehéz lenne felsorolni Barátosi Józsefnek Társulatunk érdekében végzett valamennyi munkáját, kezdeményezését és eredményét, de nem hagyhatjuk említés nélkül a Vár-barlang ügyét, amely oly közel állt a szívéhez. Mint a főváros I. ker. Tanácsának tagja és a légoltalom társadalmi munkatársa elérte, hogy a Társulat a Vár-barlang egy jelentős szakaszát bemutathassa az érdeklődőknek, és ott a régi helyén újra berendezhesse a nagy múltú Barlangtani Múzeumot csak azt sajnálhatjuk, hogy annak utóbb meg kellett szünnie. De ő azután sem adta fel a Vár-barlang ügyét, munkatársaival közel két évtizeden át minden hétvégén vállalta ott a társadalmi ügyeletet, és mutatta be továbbra is az érdeklődőknek a barlang történelmi légkört árasztó, földtani szempontból is érdekes és tanulságos labirintusát. Ezt a magas szintű tudományos ismeretterjesztő munkát önzetlenül és fáradhatatlanul végezte mindaddig, amíg egészsége ezt lehetővé tette.

Nagyon sok és áldozatos munkával érdemelte ki azt a megbecsülést, hogy Társulatunk őt 1978-ban tiszteleti tagjává választotta.

Távozásával a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat a magyar barlangügy egyik nagy öregétől, a természet az ásványok, kőzetek és barlangok szerelmesétől, a közösségért mindig önzetlenül dolgozni kész, nyíltszívű, humánus embertől búcsúzik.

Szeretettel és tisztelettel őrizzük meg emlékét!

Dr. Dénes György

BARÁTOSI JÓZSEFNÉ, AUGUSZTINY PIROSKA

(1911 – 1989)

Csendben örökre távozott körünkből Barátosi Józsefné, Augusztiny Piroska. Budapesten született 1911. január 7-én, és itt végezte gimnáziumi tanulmányait is. A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult tovább, ahol 1934-ben kémia-földrajz szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett, majd a főváros több főiskolájában tanított. 1951-ben a Petőfi Gimnázium kémia tanára lett, és onnan is vonult nyugalomba.

Társulatunk munkájába 1960-ban kapcsolódott be. Nagy lelkesedéssel működött közre a Vár-barlangban 1961-ben újra megnyitott Barlangtani Múzeum létrehozásában, majd folyamatosan annak bemutatásában is. Részt vett az 1961-beu beindult Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató szerkesztésében, az Oktatási és Közművelődési Bizottság, majd utóbb a Vár-barlang Bizottság munkájában is. Mindezeken felül a Társulatunkban vezető tisztségeket betöltő férjének sok társulati munkát is magára vállaló segítőtársa volt. Mindig szerényen visszahúzódott, kerülte a feltűnést, munkásságának hosszú időszakában mégis benne volt a Társulat eredményeiben az ő önzetlen munkája is.

Szerény, mindig segítőkész emberségére tisztelettel és szeretettel emlékezünk!