Dr. Korpás László
(1943–2007)

Geológus és kartográfus diplomával a tarsolyában élete végéig egyetlen munkahelye volt, a Magyar Állami Földtani Intézet. Ennek ellenére közel egy évtizedet töltött külföldön, legtöbbet munkával. Már egyetemista korában is kitűnt kitűnő nyelvérzékével, amit nem csak a felsőfokú nyelvvizsga bizonyítványai tanúsítanak, hanem négy nyelvű – német, spanyol, orosz és angol – tárgyalói, fordítói és tolmács tevékenységével, úgyszólván naponta demonstrált is.
Korpás László 1943. december 17-én született Budapesten. Egyetemi tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte.
Szakmai életútjának első harmadában tevékenységének súlypontját a földtani, esetenként egyúttal ércföldtani célú térképezés jelentette (Bakony, Börzsöny, Visegrádi-hegység, Rudabányai-hegység, Kuba), melyet egy időben osztályvezetőként is irányított (1970–1971). Első monográfiája is ebből a korszakából datálódik, és a Csatkai Formáció részletes elemzésével, ősföldrajzi értelmezésével foglalkozik. További tevékenysége során – táguló érdeklődési körének megfelelően – egyre inkább párhuzamosan művelt egymástól meglehetősen távol eső szakterületeket. Kubában először a földtani térképező expedícióban térképező csoportvezetőként dolgozott, majd második periódusában irányította, de aktív kidolgozója is volt Kuba első bauxitprognózisának, amit a trópusi szigetívek bauxitmodelljének is szánt. E feladata mellett a Központi Földtani Hivatal megbízottjaként ellátta a magyar-kubai földtani térképező expedíciók szakmai felügyeletét is. Természetesnek adódott, hogy első akadémiai doktori pályázatának témájául is Kuba bauxitprognózisát választotta.
Kubából hazatérve a Szedimentológiai osztályt vezette, ahol bauxit-anyakőzet tanulmányokat folytatott. Később, 1989-től projektvezetőként előbb a hazai paleokarszt-rendszerek rendszeres kutatásával foglalkozott. A magyarországi paleokarszt kutatás termékeként született meg második akadémiai doktori pályamunkája. Ennek eredményeit is egy önálló kötetben összegezte.
Még hazai térképező munkája során szeretett bele a vulkáni jelenségek rejtélyeinek megfejtésébe. Ez a tárgykör, nevezetesen a miocén vulkanizmus – főként a Börzsöny és a Visegrádi-hegység területén – az utolsó pillanatokig foglalkoztatta. Félben maradt munkái között található egyik kedvence a csódi-hegyi lakkolit modelljének újraértelmezése is. 
Kitűnő nyelvismerete mellett jó szeme és érzéke is segítette abban, hogy felismerje és elsajátítsa az új üzeneteket hordozó módszereket. Ebből fakad az újabb témaváltás, illetve témabővülés is, mert a harmadik akadémiai doktori disszertációjának tárgya – a nálunk addig teljesen ismeretlen – Carlin típusú aranyérc-potenciál hazai felmérése volt. Ez a munka az amerikai–magyar együttműködés keretében fogant, és az MTA doktora cím megszerzését, valamint újabb, immáron több szerzős kötet megjelentetését is eredményezte. Már a fentiekből is kitetszik, hogy munkabírása töretlen volt, a legelkedvetlenítőbb helyzetekben sem adta fel, nem hagyta magát legyűrni, ha kellett, újított. Legutóbbi témájául az édesvízi mészkő genetikai kérdéseinek boncolgatását választotta. Kezdeményezője és egyik megvalósítója volt a 2004-ben a Szedimentológiai Bizottság keretében Magyarországon megrendezett nemzetközi terepi travertínó kurzusnak.
Számos publikációval gazdagította Kuba és a térség földtani irodalmát, ami Kuba földtani térképezésében való részvételének egyenes következménye volt. A monografikus munkák és az összesen 149 publikációjából és a fent elmondottakból látszik, hogy a szakma nagyon szűkmarkúan bánt érdemeinek elismerésével. E tekintetben mi, kollégái sem lehetünk büszkék magunkra. Ennek ellenére nem háborgott, csendesen, de keményen dolgozott tovább. Őszintén remélem, publikálatlan, esetenként befejezetlen kéziratai méltó figyelmet keltenek, s ez által hasznosulnak az utódok munkáiban. Nem állhatom meg, hogy ne idézzem József Attilát: „Jó volt, tán konok, ha bántották vélt igazában, s egyben másban istenhez is hasonlított”.
Többünk kínnal-keservvel izzadta ki az MTA doktora cím eléréséhez vezető, minimálisan szükséges kettő disszertációt, míg ő közvetlenül az MTA doktora cím megszerzéséhez rövid másfél évtizeden belül hármat is készített, mégpedig egymástól teljesen eltérő témakörökben.
Sokoldalú, tapasztalt, a regionális földtanban jártas kutató volt. Számos országban – Kubában, Angliában, Mexikóban, Kolumbiában, Izraelben, Brazíliában, Spanyolországban – és itthon is több helyütt (Magyar Olaj és Gázipari Részvénytársaság, Placer Outukumpu Exploration Ltd.) végzett szakértői és oktatói tevékenységet. Több hazai egyetemnek és főiskolának volt meghívott előadója. Ezeket az alkalmakat kitűnően használta fel arra, hogy az általa aktuálisan művelt témákba bevonja az egyetemi és PhD hallgatókat. Publikációk sora tanúsítja, hogy ez az együttműködés gyümölcsözőnek bizonyult, és velük, mint ifjú szakemberekkel később is folytatódott a közös munka. Igaz, ehhez jó alapot teremtett az a körülmény, hogy számos hazai és külföldi pályázatnak (OTKA, MAKA, OMFB, PHARE) volt témavezetője, illetve társkutatója.
Több hazai és külföldi szakmai szervezetben vállalt tagságot és tisztséget is. Ezek az alábbiak: Magyarhoni Földtani Társulat, Magyar Földrajzi Társaság, Magyar Geofizikusok Egyesülete, Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat, Kubai Földtani Társulat, Amerikai Földtani Társulat. Ezen túlmenően a külföldön élő magyar földtudományi szakemberek világszövetségének, a HUNGEO-nak elnöki tisztét is ellátta, amin keresztül szorosabban kötődött a Magyarhoni Földtani Társulathoz is. Ezért, amikor örök búcsút veszek Korpás Lászlótól – barátomtól és kollégámtól, akkor teszem ezt mindenek előtt szűkebb családja: felesége Gitta, leánya Noémi, fia Zoltán, menye Mészáros Ildikó, veje Szakács Károly, két nagy unokája Szakács Dani, és Ábel nevében, egyetemi évfolyamtársai és barátai, a Magyar Állami Földtani Intézet vezetése és minden dolgozója, a Magyarhoni Földtani Társulat elnöksége és valamennyi tagja nevében, valamint családtagjaim nevében is. 
Emlékét életünk végéig megőrizzük, az utókor pedig munkái olvastán fog rá emlékezni.
Nyugodjék békében! 


Császár Géza