Gráf Andrásné

(1909 – 1992)

Nemrég köszöntöttük Lenkét 80. születésnapján a Karszt és Barlang hasábjain és oly sokan személyesen is, hiszen sokan ismertük és szerettük ezt a végtelenül szerény, de segíteni mindig kész, nagyszerű asszonyt, megannyi kutatótábor lelkes résztvevőjét, akit a magyar barlangkutatók tisztelete és megbecsülése övezett. Nemrég köszöntöttük őt, és most végső búcsút kell vennünk Tőle.

Imádott, tudós férjét, a 13 nyelvet beszélő, kiváló klasszika-filológus és történész dr. Gráf Andrást a fasiszták 1944-ben kolozsvári katedrájáról hurcolták munkaszolgálatra, azután a halálba. A háború után magára maradt Gráfné 1949-ben a Magyar Állami Földtani Intézetben helyezkedett el, előbb adminisztratív, majd - miután geológus technikusi képesítést szerzett - szakmai munkakörökben.

Így került kapcsolatba Jakucs Lászlóval, és az ő révén a barlangokkal meg a barlangkutatókkal, akiknek lelkesedése magával ragadta, és ettől kezdve élete összefonódott a magyar barlangkutatással. Részt vett a béke-barlangi, baradlai, pénz-pataki és sok más kutatómunkában. Évtizedeken át sok-sok barlangkutató tábornak mindenese volt, a szó legtiszteletreméltóbb értelmében: Lenke lelkesen térképezett, bontott, vödrözött, sárban kúszott, sziklán mászott, víznyelőbe ereszkedett, és vállalta a táborban, ha kellett, a főzés, mosogatás és overallmosás kevésbé lelkesítő munkáit is. Társulatunknak 1958-ban történt újjászervezésétől alapító tagja volt. Hosszú időn át a választmányban, valamint az oktatási és közművelődési bizottságban, majd a Vár-barlang bizottságban is dolgozott. 1981-től 1986-ig elnökségünk tagja volt. A magyar barlangkutatás érdekében évtizedeken át kifejtett értékes és önzetlen munkásságának elismeréseként 1980-ban Társulatunk Herman Ottó-éremmel tüntette ki, 1986-ban pedig tiszteleti tagjává választotta, és ezzel a választmány örökös tagja lett.

Ezután üresen marad a helye a választmányi üléseken. Dr. Gráf Andrásné, mindnyájunk kedves, örökifjú-kortalan Lenkéje 1992. március 22-én, egy szörnyű, tragikus baleset folytán örökre itt hagyott bennünket. Nagyon fog hiányozni, de ha a Baradlát járjuk vagy a Béke-barlangot, meg a magyar barlangkutatás hőskorának más színhelyeit, Lenke ott lesz közöttünk, és számos kedves történet, amelynek hőse volt, legendává válva öröklődik át a barlangkutatók következő nemzedékeire, hiszen Gráfné Lenke része immár a magyar barlangkutatás történetének.

Akik pedig személyesen ismerhettük és szerettük őt, amíg élünk őrizzük szívünkben kedves emlékét.

Dr. Dénes György