Zsombolyok titkai nyomában

HAZSLINSZKY TAMÁS

Legérdekesebb - méreteiknél és nagy számuknál fogva egyedülálló ­karsztjelenségei a zsombolyok, ezek a függőlegesen a mélybe vezető aknabarlangok. A zsomboly elnevezés a helybeli lakosságtól származik, melyet azután a barlangokkal foglalkozó tudomány, a szpeleológia is átvett.

Az Alsó-hegy első barlangkutatóinak érdeklődését is elsősorban a zsombolyok keltették fel. A Magyarhoni Földtani Társulat megbízásából 1911­ben azzal a céllal keresték fel a fennsíkot, hogy számba vegyék és bejárják ezeket a különleges karsztjelenségeket. Olyan nevekkel találkozunk az akkori expedíció tagjainak listáján mint Jordán Károly, Bekey Imre Gábor, Scholtz Pál Kornél. Felszerelésük hiányosságaival és a terület feltáratlanságával magyarázható, hogy akkor mindössze 12 zsomboly helyét vették számba, s ezekből is csak nyolc kisebbet jártak be.

Hosszú szünet után csak 1927-ben, majd pedig a harmincas években Kessler Hubert és munkatársai vizsgálták újból az Alsó-hegy zsombolyait. Ők már korszerűbb felszereléssel, kötélhágcsókkal, telefonnal, fejlámpákkal ellátva bejárták többek között a 93 m mély Almási-zsombolyt és a 83 m mély Vecsem-bükki-zsombolyt, melyek akkor a legmélyebbeknek bizonyultak.

Ezután újabb hosszú szünet következett, s csak az ötvenes évek közepétől fordult ismét a kutatók figyelme az addig félreeső fekvése miatt elhanyagolt Alsó-hegy felé. Az akkor megkezdődött és napjainkban is folyó kutatásoknak egy része továbbra is a zsombolyok vízsgálatára irányult. Céljuk volt a fennsík összes aknabarlangjának számbavétele, bejárása, térképezése, valamint egyéb, a zsombolyok keletkezésével kapcsolatos mérések és megfigyelések végzése. A kutatás végső célja ugyanis: megnyugtató magyarázatot adni a zsombolyok sokat vitatott kialakulására.

Először a Kinizsi, majd a Vörös Meteor barlangkutatói által szervezett expedíciók kutatásai nyomán ma már több mint száz zsombolyt ismerünk az Alsó-hegyen. (A lap hátsó borítóján közölt térképünkön az Alsó-hegy központi részének zsombolyait tüntettük fel.)

A kutatás során az 1958­ as év új rekordot hozott. A fennsík csehszlovák részén egy hatalmas nyílású aknába ledobott kő szabadeséséből következtetve nagy mélységre számítottak a kutatók. Megkezdték a leszállást a mélybe, de a rendelkezésre álló kötélhágcsóval nem érték el a zsomboly fenekét. Csak a következő évben, megfelelő mennyiségű kötéllel és kötélhágcsóval felszerelve, sikerült végig bejárni a zsombolyt, mely 105 méternek bizonyult, s ezért az Óriás-zsomboly nevet kapta.

De minden várakozást felülmúltak az 1969-70. évben elért eredmények. A kutatók a Kessler Hubert által 83 m mélységig feltárt Vecsem-bükki-zsombolyban kutattak tovább. Az akkori törmelékes fenéken sikerült egy kis nyílást kibontaniuk, mely egy újabb, hatalmas méretű aknába torkollott. Ezen újabb 90 métert tudtak leereszkedni, melyet gazdagon díszítettek cseppkőképződmények. Az akna alját agyag zárta el, itt nem is tudtak továbbjutni. Hat méter magasságban azonban kis nyílást találtak, amelyen most már a harmadik lépcsőt képező tágas, de kevésbé mély kürtőbe jutottak. Végül még egy kisebb akna alján, 245 m mélységben érték el a jelenlegi ismert végpontot. Ezzel nemcsak az Alsó-hegy legmélyebb zsombolya vált ismertté, hanem egyszersmind az ország legmélyebb barlangja is.

A zsombolyok feltárása, bejárása a legnehezebb barlangkutató feladatok közé tartozik. A kötélhágcsón az ismeretlen mélységbe alászállni, és különösen onnan visszamászni, különleges mászási technikát és fizikai erőt igényel. Ezen a szabadon függő, imbolygó és sokszor a saját tengelye körül forgó „létrán" lógva kell elvégezni a méréseket, mintavételeket, a térképezést, fényképezést és még sok apró teendőt, ami csak

bonyolítja és nehezíti a hágcsón himbálódzó kutató dolgát.

A Vecsem-bükki-zsomboly 1969-70. évi kutatásánál ezek a hagyományos hágcsós módszerek már nem voltak alkalmasak. Az ilyen mélységbe való le- és felmászás igen nagy fizikai megterhelést jelent. Ezért az első két aknába csörlőberendezést szereltek be, s ezzel engedték le, illetve húzták fel a kutatókat.

Az Alsó-hegyen feltárt zsombolyok nagy száma lehetővé tette, hogy vizsgálatuk alapján következtetéseket vonjanak le keletkezésüket illetően. Ehhez valamennyi zsomboly pontos térképét, nyílásának helyét, főbb hasadékirányait és még sok egyéb jellemzőjét össze kellett gyűjteni. A sok adat alapján valószínűsíthető az az elmélet, mely szerint a zsombolyok tektonikus hasadékok mentén, a víz oldó hatására jöttek létre, mégpedig a felszín alatt, kavernaszerűen. Ugyanis az intenzív oldáshoz elegendő mennyiségű, a felszínről egyenletesen beszivárgó víz csak jó néhány méter után gyűlik össze annyira, hogy megkezdje a hasadék tágítását. E mellett szólnak azok a megfigyelések, melyek a zsombolyokból több helyen felfelé vezető ún. vakkürtőkre vonatkoznak. A zsombolyok is ilyen vakkürtőként keletkeztek, s csak a víz munkájának előrehaladtával nyíltak a felszínre úgy,hogy az időközben meggyengült legfelső kőzet- és talajréteg beszakadt. A kutatók is több olyan zsombolyt tártak fel mesterségesen, melynél egy karvastagságnyi lyuk vagy a talaj döngése árulta el a zsomboly jelenlétét.

A tektonikai hasadék menti kialakulást a zsombolyokról készült térképek jól szemléltetik. A zsombolyok térképe természetesen más jellegű mint a vízszintes barlangoké. Két függőleges, egymásra merőleges sík mentén vesznek fel hossz-szelvényt, s mindkettőre merőlegesen, több jellemző ponton keresztszelvényeket. A mellékelt ábrán egy jellemző zsombolytérképet mutatunk be, melyen élesen kitűnik a hasadékjelleg.

A zsombolyokat is sok esetben díszítik cseppkőképződmények. Természetesen leggyakoribbak a függőleges falakat beborító cseppkőlefolyások, bekérgezések, de sok zsombolyban láthatók az aggteleki méretekkel is vetekedő cseppkőoszlopok. Egyik kiemelkedően érdekes zsomboly az Alsó-hegyen a Rejtek-zsomboly, amelynek falait dúsan borítják a borsókőszerű, szőlőfürtre, korallerdőre emlékeztető képződmények. Ezek a szépségek kárpótolják a kutatókat a feltárás nehézségeiért és a fáradalmaiért.