HAZSLINSZKY TAMÁS

(Tihanyi Péter fényképfelvételeivel)

Az Erdélyi-szigethegység számos karsztjelensége, barlangja közül talán legérdekesebbek a jégbarlangok. Romániának három jégbarlangja van, mind a három itt található, mégpedig a szigethegység központi részén elhelyezkedő Bihar karszttömegében.

A legszebb és a legnagyobb a három közül a Szkörisorai jégbarlang (Ghetarul de la Scárisoara). Felfedezésének időpontja nem ismert, de a múlt században már nevezetes látványosságként tartották számon. A barlang első térképét 1863-ban Adolf Schmiedl, neves osztrák geológus készítette. Akkor még csak a felső részeit - azaz a bejárati tölcsért, a Nagy-termet és a Dómot - ismerték.

A barlang a környékbeli lakosság mondavilágába is bekerült, mely szerint a barlang egy hatalmas sárkány palotája volt, ahova minden évben magával hurcolta a gajnai leányvásár legszebb lányát.

Az Eszkimó-jégbarlang Nagy-terme

A barlang a Bihar hatalmas triász mészkőtömegének déli részén, a festői Aranyos-patak völgye fölött emelkedő változatos karsztvidéken, 1150 m magasan nyílik. Bejárata az ún. Tölcsér, egy 48 m mély, függőleges, átlagosan 20 m átmérőjű beszakadás, melynek oldalába épített falépcsőkön ereszkedhetünk le. Lefelé haladva egyre hűvösebb levegő fogad, az alján még a nyári hónapokban is télről megmaradt havat találunk. A Tölcsér falán, a felszíni meleg és a barlangi hideg levegő találkozásánál kialakult sávban szép sárga zergevirágok nyílnak. Mivel ezek a virágok csak alacsony hőmérsékleten virágzanak, tavasszal a Tölcsér felső részén találjuk őket, és ahogy a külső hőmérséklet emelkedésével a kedvező hőmérsékleti zóna lejjebb és lejjebb hatol, a sárga virágok sávja is fokozatosan lejjebb és lejjebb húzódik, míg a nyár végére eléri a Tölcsér alját.

A Tölcsér aljáról lépünk be a hatalmas Nagy-terembe. A 80 m hosszú és 50 m széles teremben már jégen járunk, mégpedig a terem nagy részét kitöltő óriási méretű jégtömb tetején. A 15-20 m vastag jégkitöltés 73 000 m³ jég mennyiséget képvisel, melynek lerakódása a jégkorszakban kezdődött meg, amikor a Bihart gleccser borította.

A Nagy-teremben már feltűnik néhány nagy jégképződmény, de az igazi jégparadicsom a terem északnyugati végéhez csatlakozó, néhány méterrel alacsonyabban levő teremben - a Dómban - tárul elénk. A jégbe vájt lépcsőkön magányosan és csoportosan álló, több méter magas, bunkószerűen legömbölyített végű jégsztalagmitok erdejébe ereszkedünk le. Lámpáink fényét szikrázva verik vissza a hófehér, kristályosan csillogó jégoszlopok.

A turistaforgalom számára eddig nyitották meg a barlangot. A Nagy-terem északi és déli két végében a jégtömb meredeken letörik. Mindkét 18-20 m-es - jégfal aljában melyeken csak kötélhágcsó segítségével lehet lejutni - folytatódik a barlang. Az északi barlangrész a Kis-rezervátum, a déli pedig a Nagy-rezervátum. Mindkettőt 1947-ben fedezték fel és a kolozsvári Szpeleológiai (Barlangtani) Intézet tudományos kutatásainak szolgálatában állnak.

A Kis-rezervátumba teljesen függőleges, szép réteges szerkezetű jégfal mellett kell leereszkedni. A jégfalból előkerült virágpor (pollen) tanúsága szerint a jégtömb mintegy 3500 éves. Ez a barlangszakasz nem hosszú, egy nagy teremből áll, melynek közepén sok szép, átlagosan méteres nagyságú jégsztalagmit áll.

Ezek a jégképződmények mint a Dómban is - a mészkövön átszivárgó és a mennyezetről lecseppenő víz megfagyása útján jönnek létre. Télen teljesen átlátszóak, üvegszerűek, nyáron azonban a barlangi levegő felmelegedésével megindul a jégképződmények lassú olvadása, s ekkor fehérré, tejszerűvé válnak. Ilyenkor szabad szemmel láthatóvá válik hexagonális („hatszögletű") kristályokból álló szerkezetük.

A Nagy-rezervátumba hosszabb jéglejtőn kell leereszkedni. Hatalmas teremmel kezdődik ez a szakasz is, ahol a Kis-rezervátumból ismert jégsztalagmitok erdeje fogad. A terem végén azonban elérjük azt a határt (90 méterrel a bejárat szintje alatt), ameddig a hideg levegő benyomulása a jégképződést lehetővé teszi. Itt egy átmeneti zóna van, ahol télen kialakulnak a jégképződmények, de nyáron teljesen elolvadnak. Régebben itt találták meg egy kárpáti zergének a csontvázát, amely a szigethegységben csak a jégkorszakban élt.

Érdekes időeltolódás található a barlangban. Az évszakok késésben vannak: a nyár, azaz az olvadás - a kőzet hőtároló képessége miatt - decemberig; a tél, azaz a jégképződmények növekedése illetve hízása április-májusig eltart.

Hatalmas jégsztalagmitok a

Szkörisorai Jágbarlangban

A barlang további szakaszaiban, a Coman folyosóban  mely lefelé vezet - a jégképzőményeket szép cseppkőképződmények dús változatossága váltja fel. A barlangszakasz végén - 105 m-rel a felszín alatt - a járatot cseppköves agyag és kőzettörmelék tömi el. A mérések szerint az eltömődött barlangrész négy-öt m után a nem messze nyíló Pojarul Politei-barlangba torkollik, amely kalcitkristályainak csodálatos gazdagságáról és változatosságáról híres. Noha a két barlang közötti összefüggés bizonyos, mégsem kísérlik meg a nem nagy munkát igénylő összenyitásukat, mert ebben az esetben a barlangi légáramlás és ezzel a klimatikus viszonyok megváltozása a jégképződmények teljes elolvadását eredményezné.

A Nagy-terem átlagos hőmérséklete - ahol a külszíni hőmérséket hatása még eléggé érződik - télen - 7 C-ig süllyed, nyáron + 1 °C-íg emelkedik. A barlang mélyebb részein az ingadozás ennél kisebb. A jégmentes szakasz hőmérséklete + 2 és + 5 °C között ingadozik. A Nagy-teremben nyaranként több centiméter vastag jégréteg olvad meg, mely a következő télen új jégréteggé fagy, magába zárva a felszínről behulló és az esővíz által besodort földet, fenyőtűket, leveleket, ágakat.

A hosszú nyár és enyhe tél a jégtömb létét veszélyezteti. A megfigyelések szerint az utóbbi 20 év alatt a jégtömb magassága közel egy métert csökkent. Jelenleg az olvadás és hízás - néhány kiugró évtől eltekintve - egyensúlyban van.

Bihar központi részének nyugati peremén, mintegy 950 m magasságban nyílik az Eszkimó jégbarlang (Focul Viu). A nagyság szerinti második jégbarlang kb. 30 m átmérőjű Nagy-termébe falépcsők vezetnek le. Mennyezete beszakadt és tágas ablakkal nyílik a felszínre. Sajnos ezen az ablakon keresztül erdőirtás alkalmával hatalmas kupacba halmozódott szálfatömeg hullott be, mely lassan rothad el.

A barlangot kitöltő jégtömeg 8-15 m vastag és mintegy 10 000 m³ térfogatú. A termet és az abból induló rövidebb járatot néhány szép és nagy jégképződmény díszíti.

Rendkívül érdekes a Bortig zsomboly (Avenul Bortig), amely az Eszkimó-jégbarlangtól mintegy két km-re, 1200 m magasságban nyílik. Ez egy kb. 10-15 m átmérőjű, 40 m mély, függőleges akna, melynek az alját jégtömeg tölti ki. A peremére gerendákból ácsolt „balkon"-röl teljes bepillantást nyerhetünk az aknába. Kötélhágcsóval az aljára is leereszkedhetünk, a nyugati részén a sziklafenék is elérhető, ahol esős évszakban tó képződik.

A zsomboly keletkezését illetően valószínűleg összefüggésben áll a légvonalban 300 m-re levő Csodavár hatalmas szakadékdolinájával és víznyelőbarlangjával.

Meg kell végül említeni az Eszkimó-barlangtól légvonalban 600 m-re levő Barzai jégbarlangot (Ghetarul de la Barsa), amelyet ugyancsak az osztrák Schmiedl fedezett fel és írt le 1863-ban. A „jégbarlang" elnevezés tulajdonképpen helytelen és nem is sorolják az igazi jégbarlangok közé. A 200 m hosszú, több folyosóból és kürtőből álló barlangot nem tölti ki jégtömb, mint az előzőeket, hanem csak főfolyosójának alját borítja jégkéreg (helyenként eléri a 40-50 cm-t), s ez a száraz és meleg évszakok alatt teljesen el is olvad.

Falépcsők vezetnek az Eszkimó-barlang Nagy-termébe