Vajon mit ettek 8000 év előtti őseink? - erre a
kérdésre kereste a választ Hendrik Pionar, a lipcsei Max Planck
Evolúciós Antropológiai Intézet kutatója. Ebből a célból a mai Texas, Utah és
Colorado amerikai szövetségi államok területén valaha élt barlanglakók
megkövesedett ürülékét vizsgálta. Az eredmény nagyon lelkesítő volt: rendkívül
meglepte a kőkorszaki emberek étrendjének gazdagsága. Kiderült, hogy olyan
csemegéket is ettek, mint antilopfilé, ürüsült, szarvascomb és halak. Eddig ez
nem volt ismeretes, mert ilyen állatok csontjait még soha nem találták a
barlangok étkezési helyein. A húshoz agave- és yukkalevelekből készített
salátát ettek, de a kaktuszt, napraforgót, homoktövist és dohányt sem vetették
meg.
Persze nem volt egyszerû a megkövesedett
ürülékből mindezt kideríteni: előbb vízben áztatták, majd megrostálták, és így
a legkisebb növényi maradékok is előkerültek. Nehezebb volt a húsfélék nyomára
jutni, mert ezek az emésztés folyamán teljesen felbomlottak.
A Max Planck Intézetben dolgozó kollégáival
Poinarnak sikerült olyan módszert kifejlesztenie, amellyel azonosítani tudták
az elfogyasztott növények és állatok genetikai anyagát. Volt azonban egy gond:
az évezredek során a DNS molekulái az ürülékben levő cukorral stabil vegyületet
alkottak. Sikerült azonban ezeket a vegyületeket N-fenacilthiazolium-bromid
segítségével széthasítani, és így megnyílt az út a fekáliában található
öröklési anyag vizsgálatához.
Pionar és munkatársai a genetikai anyag
szennyeződésének elkerülésére maximálisan steril, túlnyomásos laboratóriumban
végezték vizsgálataikat, maszkot és overallt viseltek, mint a mikrochipeket gyártó
üzemek munkásai. Az így nyert öröklési információkat aztán a génadatbankokban
tároltakkal összehasonlítva, könnyen meg lehetett állapítani őseink étlapját.
Pionar arról meg van győződve, hogy az ősfekália
a növény- és állatvilág azóta bekövetkezett változásait is tükrözi, és kutatása
a múlt idők ökológiai rendszereinek jobb megértését is elősegíti.