ÚJ BARLANGOK A BÜKKBEN
A Myotis csoport feltárásai a Bükkben - rövid
összefoglalás
László bányamester-barlangja
- 62 m
Peskő-katlani-barlang
- 51 m, kb.400 m járattal
Kerek-rétfői-barlang
+6, -36 m
Kálmán-lápafői-barlang
-42 m
Kopasz-réti-barlang -40
m
Nagymezői-hasadékbarlang
-35 m (ebből csak az alsó 5 m a mi munkánk eredménye -egyenlőre)
Medvetükrös-barlang
-32 m, 110 m járattal
Vöröskő-völgyfői-barlang
kb. -20 m mélyen értük el az Estók Bertalanék ' 69-es végpontját az új
szállító pályával
Hármaskúti-víznyelőbarlang most csak -55 m-ig
járható, de volt már -68 m is. Most kezdtük újra a feltárást a
GUBACS-csal. (Ez a kivétel, ennek a feltárásában sokan vettek részt.
A Myotis mindig kivette a munka "oroszlán részét". Én ennek
a feltárására fordítottam a legtöbb időt eddigi életemben.)
Nem írom le a többi tízen-méteres találásokat,
feltárásokat, mert legalább még egyszer ilyen hosszú lenne a felsorolás.
Lehet, hogy nem látványos ez a lista, inkább
sok 100 m3 megmozgatott kitöltést, és főleg izzadtságot jelent, ami még
önmagában nem érdem.
Melldöngetés helyett, mert valóban kevésnek érezzük
mi is az eredményeket ahhoz képest, hogy az itteni adottságok 400 m mély
barlangokat sejtetnek, gondoljuk tovább, miért csak ennyi? Miért állunk
meg 40-50-60 m mélységnél?
A Bükk keleti felén 20-30 m mélységet elérve
már bejutottak az elődök (pl. István-lábán, Szepessy-ben, Feketében,
stb.). Itt úgy látszik ilyenek az adottságok, hogy mélyebben nyílnak
meg véglegesen az üregek. De, hogy megnyílik, azt merem remélni.
A Bükk keleti felén a 40-es évek végétől
kutattak, közel 60 évig, ami a napjainkig eltelt idő alatt vált jól
megkutatottá - bár ma is volna még ott is mit feltárni.
A Bükk nyugati felén a 80-as évek elején
voltak az első kapavágások (csákánnyal). Gyanítom, hasonló
munka mennyiséget itt is bele kell tenni, nem jön a siker magától. Meg
kell dolgozni érte.
A keleti oldalon a tárgyi feltételek is hamarabb
adottak voltak: A Létrási ház bázisa volt mindig a munkáknak. A nyugati
oldalon csurgó-kúti házat is csak 1979-ben építettük át
barlangos háznak. Eleinte innen jártunk át gyalog Kopasz-rétre. A
Kopaszréti ház 1989-re készült el. Még utat is kellet építeni,
hogy személygépkocsival is meg lehessen közelíteni, ne csak terepjáróval. Ettől
az időponttól vált rendszeressé, egész évben folyamatossá a feltárás
itt is.
Miskolc kulturális élete, fejlettsége, stb. számos
barlangkutató csoportot nevelt ki, akiknek karnyújtásnyira volt a Keleti-Bükk.
Még Budapestről is jól elérhető volt tömegközlekedéssel is. A bükki
feltárásokat mi is itt kezdtük Létrás környékén.
A nyugati oldalon Egerben csak a 60-as években
volt szervezett barlangkutatás Egri Vörös Meteorban, Estók Bertalan vezetésével.
Halálával megszűnt a munka. Dr. Tóth Géza, Czenthe Huba aktív időszaka
is erre az időre esett.
A tömegközlekedéssel még ma is 6-7
óra Budapestről Kopasz-rét. A relatív jólét és a műszaki
fejlődés eredményeként a nyugati oldal gépkocsival már viszonylag hamar,
pár óra alatt elérhető, egy tank benzin költséggel.
A szervezett barlangász életet igyekszünk feltámasztani
Egerben. A 2006-ban végzett tanfolyamosok adják a KAPTÁRKŐ Egyesület
barlangász csoportjának gerincét. Persze ez még csak a kezdet, rendszeressé
szándékozunk tenni az utánpótlás nevelését, hogy kialakulhasson itt is
egy szélesebb barlangkedvelő réteg, akikből talán lesz kutató is idővel.
Itt se lehet kihagyni ezt a lépcsőt, ami megint idő és munka igényes. Köztudott,
hogy az alapfokú tanfolyamoknál 20-30-% a lemorzsolódás. 100 végzett
emberből 10-nek válik tartós szenvedélyévé a barlangászat, és 10-ből
1-2 fő az, akiből barlangkutató válik.
A legtöbb tanulságot abból tudjuk levonni, ha
megvizsgáljuk miért akadt el a feltárás egy-egy konkrét helyszínen,
illetve mit kel vagy kellene tennünk, hogy tovább juthassunk:
László bányamester-barlangja:
A bejárat fölé kupolát építettünk a sziklafalból hulló kövek
miatt. A Felfedező-aknában létra-csúszdás szállítással dolgoztunk
először, két emelő hellyel. Jelenleg - 42 m-en vagyunk, kihordtunk
kb. 150 m3 kitöltést. Az oldal aknában (Zsófi-ágban) - 62-n. Itt a
bontási anyagot helyben deponáltuk. A végpontnál fokozatosan beszűkül az
egyébként nyitott járat. Mivel már minden deponálási helyet feltöltöttünk,
csak úgy lehet folytatni a munkát, ha kiürítjük a depókat, és a bontási
anyagot folyamatosan kiszállítjuk. Ezt kíséreltük meg az idei évben a
Felfedező-akna tovább mélyítésével, mert a felmérésünk szerint
van esélye, hogy a két akna ismét egyesül, és egy viszonylag egyszerűbb
szállítópályával a felszínre érhetünk. E végett 45 m hosszú
egytagú mecseki-pályát építettünk, amin egyszerre két vödröt
mozgatunk ! ! ! Bár jelentős mennyiségű anyagot kihordtunk, még nem értük
el a kitűzött célt a két akna egyesítését (vagy ha nem egyesül,
esetleg innen a tovább jutást).
Peskő-katlani-barlang: A bejáratot
betonba rakott kőfallal biztosítottuk. 28 m hosszú körmös-pályát építettünk
egy kocsival, mellyel 200-300 m3 kitöltést hordtunk ki az évek során. Az
egyébként szövevényes járat (nyelő deltában vagyunk) két mélyponttal
közelíti egymást. Az Alsó-Visító járata -42-n beszűkült, valószínűleg
a tűzköves mészkő miatt. Rendkívül nehéz, mondhatnám embertelen bontási
körülmények miatt abba hagytuk ezen a ponton a feltárást. Durva
beavatkozás nélkül nem építhető szállítópálya erre a helyre, ami
megkönnyíthetné az itteni feltárást.
A Zsákos-ági végpont (-51 m-en) nevét arról
kapta, hogy műanyag zsákokba töltöttük a végponti kitöltést, majd ebből
készítettünk depót. Természetesen megtelt a tároló hely, és abba
hagytuk a munkát. A pontos felmérés után feltűnt, hogy töredékére le
lehet rövidíteni az eddigi hosszú megközelítő utat. Sikerrel járt az összebontás,
így nincs akadálya, hogy a közeljövőben beépítsük végre a
"T"-sínes, kis helyigényű szállítópályát, mellyel a körmös-pálya
végéhez csatlakozhatunk. Utána ismét csak dolgozni kell.
Kerek-rétfői-barlang:
Viszonylag kevés munkával, pár tíz m3 elbontása után nyílt meg -36
m-ig. A végpontot kitöltő anyagot az aknát 3/4 részben lerekesztő rakott
kőfal mögé helyeztük el. Itt is betelt a tároló hely, abba kellett
hagyni a munkát. A közeljövőben mecseki-pálya építését tervezzük,
hogy felszínre szállíthassuk az ősi víznyelő kitöltését.
Kálmán-lápafői-barlang. A
bejárati ácsolathoz csatlakoztatva létra-csúszdát telepítettünk,
melyet az alsóbb járatok megnyílása után elbontottunk, "kitártuk"
a barlangot. Viszonylag kevés munkával, pár tíz m3 elbontása után nyílt
meg 20 m mélységig az üreg. A tovább jutás érdekében a viszonylag
széles járatban lerekesztő ácsolat mögé tettük a kitöltő anyagot. Pár
m3 elbontása után jutottunk ismét tovább - 42 m-ig. Eddig ez
volt az egyetlen hely, ahol megérte "helyben tologatni" az anyagot.
Napjaink problémája, hogy a faácsolat korhad, sürgősen végleges megoldás
kell. -42-n már nem jött be a "tologatás", a depóra termelés.
Mivel megtelt, abba hagytuk a feltárást. Szállítópálya építését
tervezzük. Valószínűleg mecseki rendszerűt építünk, mert annak a
legegyszerűbb a telepítése, és legnagyobb a mobilitása.
Kopasz-réti-barlang: Pár száz
m3 eltávolítása után -40 m-en vagyunk. -10-ig betonozással véglegesítettük
a faácsolatot. -28 m-ig teljes szelvényben bontottunk létra-csúszdákkal.
Miután a két párhuzamos akna egyesült, a bontási szelvény kb. 15 m2
lett, ami ezzel a technikával nem volt hatékony. Abba hagytuk a feltárást
addig, míg nem építettünk egy körmös-pályát két kocsival (egyszerre 2
vödröt szállít). Bár két percenként ér a felszínre
egy vödör, ennek ellenére az volt az érzésünk, hogy lassan
halad a munka a nagy bontási szelvény miatt. Szándékunk szerint teljes
szelvényben bontottunk volna, de - 29 m-en É-i irányban egy széles járat
indulás(?), vagy teremmé kiöblösödő járat kezdetet találtunk.. -34
m-ig részleges, de így is 15 m2-es szelvényben bontottunk
mindaddig, míg az É-i agyagfal 5-6 m magasan nem tornyosult fölénk. Nem
mertük tovább mélyíteni, mert nem ismertük az állékonyságát. Kibiztosítani
költséges és iszonyú nagy ácsolási munka lett volna. Helyette e
szint alatt falhoz támaszkodó, faácsolattal biztosított, 2 m2 bintási
szelvényű aknát hajtottunk ki -40 m-ig. A kitermelt anyaggal megtámasztottuk
az agyagfalat. Lehetne folytatni a munkát, most már akár felszínre
juttatva a bontási anyagot. Kételyeim azt illetően vannak, hogy az ácsolat
elkorhadása előtt bejutunk-e levegős járatba, hogy véglegesíthessük
az ideiglenes járatbiztosítást. Az ugyan is egyáltalán nem biztos,
hogy ezen a helyen van a továbbjutás, lehet, hogy szálkő talpat fogunk és
akkor amatőr eszközökkel végleg megáll a kutatás, míg nem folytatjuk
ismét a teljes szelvényű bontást. Ennek viszont az az akadálya, hogy a
K-i oldalon ...... Az ördögi körből úgy léphetnénk ki, hogy mindkettő
irányt megbontjuk. Ennek viszont rendkívül hatékony szállítás a
feltétele, mert több száz m3 anyagot kell megmozgatni. Foglalkoztat a
gondolat, hogy legalább egy 1 m3/óra szállító kapacitású pálya kellene
! ! !
Nagymezői-hasadékbarlang: -
30 m-en egy 3 m átmérőjű akna oldalában nyíló szűkületet kitágítva
5 m-rel lentebb jutottunk. A hasadék kitöltését a tágasabb aknába deponáltuk.
A gyors előre haladás során tapasztaltuk, hogy a hasadék vissza nyílik a
nagyobbik aknára, ami ki van töltve teljes szelvényben.
Az aknabarlang jelleg miatt egy viszonylag egyszerű
mecseki-pályával a felszínre juttathatjuk a kitöltést nagy termelékenységgel,
melyre meg is kaptuk az engedélyt. Az elhatározást már csak tettnek kell követnie.
Medvetükrös-barlang: Létra-csúszdás
szállítással talán 10 m3 kitöltés eltávolítása után -19 m-ig
jutottunk, 70 m járat megtalálása mellett. A tovább jutást újabb létracsúszda
beépítésével kíséreltük meg, feltermelve az anyagot alkalmas deponálási
helyre. A depó megtelte után úgy döntöttünk, hogy "T"-sínes
pályát építünk. Ezzel juttattuk felszínre a megtelt depó anyagát, majd
tovább mélyítettük a barlangot. Folyamatosan hosszabbítva létracsúszdát
ácsoltunk a "T"-sínes pálya végéhez, mellyel 32 m mélységet
értünk el, miközben felszínre juttatunk 150-200 m3 anyagot. Csak dolgozni
kell ........
Vöröskő-völgyfői-barlang: a
Vöröskő-forrás egyik legfelsőbb ősi forrásbarlangja. A '
60-as évek végén Estók Bertalan tanár úr tanítványaival kezdte meg itt
a feltárást. Csekély mennyiségű anyagot juttattak csak a felszínre.
A feltárásban résztvevő egyik tanítvány elmondása alapján egy
belső depóniába termelve kísérelték meg a továbbjutást. Napjainkra az
üreg 2/3 részéig teljes szelvényben visszatöltődött, így nem volt egyértelmű
a kapott információ.
Létra-csúszdán szállítva a kitöltést kezdtük
meg a feltárást. A távolság növekedésével egyre több ember kellett az
anyagmozgatáshoz. Ekkor határoztuk el, hogy szállítópályát építünk.
A mecseki-pálya mellett döntöttünk, mert a laposvas szalagot a járat
kanyarjaihoz lehet igazítani, így semmilyen átalakítás, bővítés nem
kell . Ennek eredményeként egy dugóhúzónyi spirált tesz a vödör a
jelenlegi 26 m hosszú útja során. Talán 20 m3 visszapergett anyag kiszállítását
követően megnyílt egy kapu, melyen áthatolva egy hasadékterembe értünk,
melynek plafonja összeszorult kövekből és egyéb agyagos kitöltésből áll.
Ez az egykori forráskürtő. Megtaláltuk és azonosítottuk Estók Bertalanék
feltárásának végpontját. Ettől kezdve új utakon járhatunk .......
Az egri illetékességű Staticky csoport tagjai
(pl. Taskó Dani) mondták, hogy szívesen részt vennének a feltárásban,
de eddig még nem került sor erre. Ami késik nem múlik. Akár közös kutatási
hely lehetne ......
Hármaskúti-víznyelőbarlang:Ennek
a barlangnak a feltárására fordítottuk a legtöbb energiát 1975 óta. A
bejárati szakaszban létracsúszda készült először, illeszkedve az ácsolathoz.
Az ácsolatot betonozással véglegesítettük -18 m-től.
Betonba rakott kőfallal akadályoztuk meg a
hegyoldali törmelék befolyását, mely egy esőbeálló jellegű tetővel egészült
ki.
22 m hosszú "T"-sínes szállítópályával
váltottuk ki a bejárati létra-csúszdát. A barlang jelenleg kb. 50 m mélységig
járható, de 1995-ben még -68 m-ig nyitott volt. Ahhoz, hogy a felszínre
termelhessünk, minimum 10 fő kellett a láncba ekkor. Az idei évben kezdtük
meg 12 évi szünet után ismét mi (Myotis) a barlang feltárását a
GUBACS-csal közösen. (1975-től 1995-ig a Myotisnak volt kutatási engedélye
Szenthe István vezetésével, majd 1995-től Szenthe Istvánnak volt egyéni
kutatási engedélye).
A szállítási útvonal kiépítésével kezdtük
(folytattuk) a munkát. A "T"-sínes-pályához egy 28 m hosszú
mecseki-pályát csatlakoztattunk. Mindkét pályán egyszerre két vödör
mozog, így 1,5 percenként ér a felszínre egy vödör. Tervezzük, hogy
megduplázzuk a vödrök számát, így óránként közel 1 m3 anyagot
juttathatnánk a felszínre, amit jelen körülmények között
"forradalminak" gondolok. Legfőképpen azért, mert nem kell hozzá
csak 5 fő, hogy közel 70 m mélyről a felszínre jusson a bontott anyag
nagy mennyiségben anélkül, hogy megszakadnánk, többnyire csak az
elektromos csörlő gombját nyomva. Ilyen termelékenységnél el kell
felejteni az ideiglenes járatbiztosítás melletti feltárást.
A teljes szelvényű bontással kiváltható lesz
véglegesen a mélyebb szinten lévő faácsolat, és hatékony előre jutásra
számítunk.
Összegzés: Vannak eredmények, csak még
kevés. Megvan a módszer, hogy hogyan, milyen módon tudjuk tovább
feltárni barlangjainkat: amatőr keretek között is hatékonyak lehetünk,
ha nagy szállító kapacitású pályákat használunk. Az után csak
kutatni, kutatni, kutatni kell.
Budapest, 2007-11-26 Üdvözlettel:
Lengyel Janó
ÚJ FELTÁRÁSOK AZ ISTVÁN-BARLANGBAN
Kedden (2004 XI. 9.) megint voltunk
az István-barlangban kürtőket mászni Kismoha, Ligeti Marci a helyszín rendkívül
koca túristás, csak ki kell szállni a kocsiból, besétálni a kiépített
barlangba, beöltözni kürtőmászó szkafanderbe, felkapcsolni a megfelelő
reflektort, és a korlát a stand ha lemerül az aksi, vagy a fotógép, hát rádugom
a konnektorra szóval így könnyű, csak össze kellet söpörni magunk után
tehát a lényeg: néhány rövidebb, már ismert járatban való poligonálás
után a szanatóriumrész feletti hatalmas űrt vettük górcső alá egy 8*8as
szelvény megy 45 fokos szögben fölfelé vagy 50 méter hosszúságban, ennek
az oldalából-plafonjából nyílik néhány, részben összefüggő kürtőszáj
lélegzetelállító, ahogyan néhány méter traverz után már 15 méteres
magasságól tekintek magam alá a kivilágított teremre, miközben a kantárban
lógva mintegy ülveigyekszem elérni a következő bütyköt, ahová a trepnit
akaszthatom a felső zóna egy cseppköves-agyagporos, egymással összefüggő
fülkerendszer, melynek a legmagasabb pontja érintetlen volt nagyon fasza kis
hely, a cseppköves-cseppkőlefolyásos vakkürtő- végpont szerintem amúgy is
az egyik legszebb magyar barlangmorfológiai elem most 600 m körül van az
Isvtán-bg poligon-öszhossza, nem kizárt, hogy km fölé tornázhatjuk
Szabó Leo
(Folyt. köv. Leó után)......Megint másztunk a tényleg hihetetlen
komfortos István-barlangban. Ezúttal nagyobb meglepetés nélkül. Azonban a
Fekete-terem felett egy kis "új rész" azért akadt. A régi térkép
nem jelölte párhuzamos de már valaha, valaki által jár 15-20 m-es kürtők
rendszere (Pista te gyanús vagy megint !). Pici új résszel (10-15m). No
valami hasonló a Tordai-hasadék felső (végső) részén is volt, azonban ott
a mai pattintós módszerrel "könnyen" lehetne tovább nyomulni a
szembe lengedező huzattal egy hasadékban. Kérdés hova ? Mert a fő rendszer
talán nem arra van, de ki tudja, bármi lehet.
István eddig 690m hosszú az új felmérés szerint (még sok hiányzik), a
régi szerint 711 volt arra jött az új rész a Kupola Csarnok felett azzal
830m lett, de tényleg lehet 1 km feletti még a végén. A szintkülönbsége
94m, ez már nem igen változik (kár), csak ha, hacsak....irány a fennsík és
István-Lápa.
Mostanra már azt is tudjuk hogy a Lápa a Pokol aljától 250 m-re van 30
m-el feljebb. ...és azt is hogy a Lápától a Szepi meg 770 m-re szintén
30m-el feljebb. Lehet hogy a Lápa lesz a következő ami Béke-barlang (7100m)
fölé emelkedik a hosszával. Már 6 km felett van és jövőre kész lesz az
új immár publikus térképe (Szabó-Szabó-BEAC). Komoly.
Nyerges Attila (kis Moha)
ÚJ FELTÁRÁS A BÜKKBEN!
Karácsony-Szilveszter
táján és január elején, pár napos bontással, Kiss János és Várszegi Sándor, a
Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület tagjai, a bükki Felsõ-forrás
közelében található 15 m hosszúságú és 8 m mélységű Bronzika-barlang alsó
végpontját átbontva, 4 szűkületen át, jelentős kiterjedésű, cseppköves
járatokba ju-tottak. Az eddig talált, jellemzően szintes jellegű
barlangszakaszok hossza kb. 250 méter. Ebben tágas járatok, kürtők, 15x25
méteres cseppköves terem, hatalmas homokszifon a
Kaszáskúti-víznyelő/Lilla-barlang irányából, egykor talán a felszínre nyíló
nagy terem (jelenleg ősi, nagyrészt becseppkövesedett omladékkal elzárva) stb.
találhatók.
A barlangban esély van további járatok feltárására. A kutatási
engedélyt meg-kértük. A közeli turistaút miatti túlságosan is gyakori hívatlan
látogatók és a karsztvíz közelsége miatt a barlangot lezártuk.
Fényképek: http://www.pbase.com/kisjano
és http://www.sodexho-pass.hu/mlbe/fotoalbum/kisjano/bronzika/index.htm
Kovács Attila
Kiss János két felvétele a Bronzika-barlangból
2001. június 2-án a Debreceni Búvárklub Barlangkutató
Szakosztályának hat
lelkes tagja terepbejárást tartott a Lyukas-gerinci-zsomboly környékén. A
zsombolytól dél-délkeleti irányban levõ Betyár-barlang közelében
vizsgálódtak leginkább. Egy korábbi információ alapján két barlangra utaló
karsztképzõdményt találtak, és hozzá-fogtak ezek bontásához. A csapat
egyik embere egyórás “görcsölés” után elindult a hegyoldal déli oldalán kelet
felé, és a Lyukas-gerinci-zsombolytól
kb. 100 méterre a hegygerincen egy fél négyzetméteres aláhajló sziklára lett figyelmes. A nála
levõ rigolírozó (kétágú villás talajlazító) szerszámmal (mely korábban
az “ördögûzõ” nevet kapta) elhúzta a szikla tövétõl az
avart, és lapát híján kézzel szedte a köves-földes törmeléket. A körvonalazódó
bejáratot 3—4 nagyobb kõtömb zárta el, melyet kez-detben megmozdítani
sem lehetett. Segítségre volt szükség, ami meg is érkezett egy újabb csapattárs
személyében. Ketten mozdították ki helyérõl a mázsás köveket, így
nagyobb hely maradt a további munkálatokhoz. Egy méter mélységben emberfejnyi
kõtömbök elmozdítása után kisebb kövek hangos, hosszantartó kopogással
gurultak a mélybe. E sokat sejttetõ hangok új erõt adtak
embereinknek. 1,5 méteren hatalmas beékelõdött kõtömb zárta el az
utat, mely kiemeléséhez kötélre volt szükség. A csur-gói barlangászházból már
kötéllel és mászócuccal felszerelve tértek vissza a bar-langhoz. Ekkorra már a
többiek is a helyszínre értek. Ketten lemásztak a járatba, kö-telet kötöttek a
kõ köré, majd négyen kihúzták azt a barlangból. Szabaddá vált a bejárat,
és elsõként a felfedezõ szállt a mélybe. Kb. 5 m szabad mászás
után kisebb akna tetejéhez ért, melynek leküzdéséhez kötélre (10 m) volt
szüksége. Õt követte még két kutató. Az aknába (kb. 5 m) leereszkedve a
járat jobbra kanyarodik, lejt és kb. 10 m megtétele után omladékban ér véget. A
barlangászok megkezdték az omladék bontását, és tervezik további folytatását. A
barlang becsült hossza 20 m, mélysége kb. 21,5 m. Az
“Ördögûzõ-barlang” nevet kapta, utalva ezzel a feltárásánál használt
egyetlen kéziszerszámra. A barlang további feltárását, térképezését az
õsz folyamán a birtokunkban levõ kutatási engedélyben foglaltak
szerint folytatjuk.
Horn
István (Pihe)
Továbbjutás a
Jávorkuti III. sz. víznyelőben
A BEAC csoport évek óta foglalkozik a Jávorkúthoz közel,
közvetlenül a műút mellett található nyelő kutatásával. A hétvége során
(2001.05.01.) a kutatóakna alján szépen oldott formákat mutató járatokba
lyukadtak, melyek jelenleg –26 méter mélységig vezetnek a végponton a
továbbjutást hordalék dugó akadályozza. A bontást tovább folytatják.
A Jáspis-barlang felfedezese
FERENCZY Gergely - F. NAGY Zsuzsanna
(Képek: KOVACS Attila)
|
|
|
A Jaspis Barlang bejarata.
|
|
Bevezetés
A hazai barlangkutatás
1993-as évének egyik legjelentősebb eredménye, a Jáspis-barlang feltárása
volt. A barlang a Bükki Nemzeti Park területén, porfirit-mészkő határon
nyílik, járatrendszere benyúlik a még napjainkban is művelt Nyavalyás-hegyi
dolomit külfejtés bányatelkébe, csakúgy mint a közeli, fokozottan védett
Balekina-barlang.
Jáspis Barlang,
merőleges vetületek és 3 dimenzios ábrázolás.
|
|
|
Kutatástörténete:
A Szilfás-nyelőt a Marcel
Loubens Barlangkutató Egyesület jogelődjei a 70-es évek elején már bontották,
ekkor azonban a töbör mélypontján létesített akna alján talált nagyméretű
köveken nem tudtak áttörni. A feltárást abbahagyták, pedig leírásuk szerint
ekkor is erős huzat tört fel a kövek közül.
A barlang feltárása
1993. augusztusában történt meg, a csoport nyári táborán. A bontást nem
a mélyponton, hanem néhány méterrel följebb, egy réteglap alatt kezdte meg
négy fiatal kutató (Apró Zoltán, László Róbert, Liksay László, Lipták
Roland), és 6 nap alatt sikerült a bejárati eltömődést megszüntetniük.
Aznap egyikük a Nagy-akna tetejéig jutott, azonban a végpontot kötél hiánya
miatt csak a bejutást követő második túrán tudták elérni. Az első bejáróknak
az a ritka szerencse adatott meg, hogy a közel 200 méter mélységű
végpontig szabad volt a járat, eltömődés nem állta útjukat.
A barlang feldolgozása,
dokumentálása azonnal megkezdődött, s 1994. júniusáig, a Dzsenga-folyosóban
történt omlásig intenzíven folyt. A vesztett-pontos felmérést követően
1993. decemberében - a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága
felkérésére - az egyesület elvégezte a pontos geodéziai mérést. Ezek
alapján a barlang mélysége 190,2 méter, felmért hossza 626,6 méter,
fel nem mért járatainak hossza körülbelül 200 méter, ezzel hazánk
4. legmélyebb és 26. leghosszabb barlangja.
|
A Termeszet
Kompozicioja - Jaspis Barlang
|
Ezen túlmenően elkészült a
barlang természeti állapotának felmérése, a fotódokumentálás a jellegzetes
képződményekről, a fokozottan védetté nyilvánítási kérelme, ezen kívül a
barlang ideiglenes lezárása. Az omlást követően megszűnt a barlang intenzív
kutatásának lehetősége. A biztonságos járhatóság, esetleges életmentés
érdekében szükséges műszaki bevatkozások csak nagyösszegű beruházással oldhatók
meg.
(KARSZT ÉS BARLANG - 1993, Preprint - 1999.) (Source: http://mlbe.freeweb.hu/)