A BÜKK BARLANGJAI

 

 

A Bükk igen változatos földtani felépítése következtében hiányzanak a nagy keresztmetszetű, több kilométeres barlangok kifejlődéséhez szükséges előfeltételek. A vízvezető, karsztosodó triászkori mészkövek és a vízrekesztő agyagpalák, porfiroidok sűrű váltakozása miatt nem tudott nagyobb területen összefüggő, egységes karsztvízrendszer kialakulni.

A csapadékvíz a Bükkben igen sok víznyelőn keresztül tűnik el a mélyben és számos forrás alakjában jelenik újra meg. Erodáló és korrodáló hatását ezért nem tudja összpontosítva kifejteni, mint pl. az Aggteleki-Karsztvidéken, hanem barlangképző erejét szétforgácsolva számos kisebb, de tudományos értékben annál jelentősebb barlangot hozott létre.

A Bükkben nyilvántartott barlangok, sziklaüregek száma megközelíti a háromszázat. Nagyrészük ugyan kisméretű, de vannak közöttük olyanok, amelyek vagy ősrégészeti vagy más, barlangtani szempontból világhírre tettek szert. A barlangok feltárásában az utóbbi évtizedben a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat és a Magyar Hidrológiai Társulat miskolci csoportjaiban tömörült kutatók kimagasló érdemeket szereztek.

A barlangok közül csak a legnagyobbakat ismertetjük részletesebben, majd felsorolunk néhányat a kisebbek közül legjellemzőbb adataikkal és végül rövid összefoglalást adunk az ősrégészeti szempontból legfontosabb barlangokról.

 

A lillafüredi István-barlang

 

Az István-barlang mesterséges bejárata a Lillafüred-Eger közötti műút mellett, a Palota-szállótól kb. 500 méternyire 318 m tengerszint feletti magasságban nyílik. A barlang természetes nyílása kb. 15 m-rel magasabban, bokrok között található. A barlangot Kadic O. 1913-ban részletesen megvizsgálta és leírta. Lillafüred idegenforgalmi kiépítésével kapcsolatban az állami erdészet 1927-ben kutatótárnák segítségével megkezdte a barlang folytatásának feltárását és ekkor fedezték fel a ma ismert, cseppkőképződményekben bővelkedő szakaszokat.

Az utakkal, lépcsőkkel és villanyvilágítással ellátott barlangot a Borsod megyei Idegenforgalmi Hivatal kezeli.

Ez a barlang is föld alatti vízfolyásának köszönheti létrejöttét. A vízfolyás a földtani idők folyamán alacsonyabb szintre került és a barlang szárazzá vált, majd megindult a cseppkövek képződése. Feltehető, hogy az alacsonyabb szintre került barlangi patak ma a Soltészkerti-barlangban folyik. Nagy csapadék, hóolvadás idején azonban erősen felduzzad a patak szintje és ilyenkor előfordul, hogy az István-barlangban tör a víz felszínre.

A terméskővel kirakott mesterséges barlangbejáratból 55 m hosszú, több természetes sziklahasadékot keresztező táró vezet a barlang első nagyobb termébe, a Nagyterembe. Annak idején ide ereszkedtek le a természetes bejáratból. A teremből a hajdani, ma már kibővített kutatóárkon keresztül elágazáshoz jutunk. A jobboldali rész a meredeken magasba vezető Lépcsős folyosóhoz vezet, melynek felső végéről érdekes kilátás nyílik a 15 m-es mélységbe és a közel 20 m magas hasadék felső részébe.

Visszatérve és a baloldali elágazást követve több lépcsőn feljutunk a Baradla-barlang termeinek méreteivel is vetekedő hatalmas Kupola-csarnokba. A 20 m hosszú, 10 m széles és kb. 30 m magas csarnok nemcsak méreteinek lenyűgöző hatásával, hanem cseppkőképződményeinek változatosságával és szépségével is legkiválóbb föld alatti látványosságaink közé tartozik.

 

 

Az Óriás vízesés nevű, szinte beláthatatlan magasságból eredő, fent hófehér, lent szürkés színű cseppkőképződmény mutatja azt az utat, amelyen az évezredek óta parányi mészmennyiségeket lerakó csapadékvíz felülről a sziklafalak mentén leszivárog. A Bástya után az Őserdő mellett haladunk el és az Oszlopok csarnokába érünk, melynek alsó részében kis tavacska kristálytiszta vize csillog: A Hátsó csarnokban véget ér utunk, de a barlang még folytatódik a mély Lejtősaknában, ahonnan az 1958 júniusi nagy esőzések után olyan nagy mennyiségű víz tört fel. hogy az egész barlangot elárasztotta. A miskolci kutatók most ennek az aknának az alján kísérlik meg a barlang folytatását feltárni.

 

A lillafüredi Forrás-(Anna) barlang

 

A lillafüredi Forrás-barlang - régebbi nevén Anna-barlang - eredeti bejárata a Palota-szálló (SZOT-üdülő) függőkertjei alatt, a Garadna-patak mellett 264 m tszf. magasságban nyílik. A barlang felfedezésének története még Fazola Henrik által a Bükkben létesített első vasgyárakhoz, kohókhoz fűződik. A Garadna-patak mellett bővizű forrás fakad, amelynek vizét az egyik hámor meghajtásához használták. Talán nagyobb vízmennyiség, talán nagyobb esés elérése végett 90 m hosszú tárót hajtottak a forrásjárat mentén a hegy belsejébe.

Táróhajtás közben a mésztufában egészen különleges képződményekkel díszített kisebb-nagyobb üregekre akadtak. Az üregeket az István-barlang feltárásával egyidejűleg kiszélesítették és villanyvilágítást vezettek be.

Miskolc vízellátásának újabb javítása érdekében 1951-ben Kessler H, irányítása mellett kutatótárókkal tovább követték a mésztufában megjelenő forrásvizet eredete felé és végül megtalálták a forrás dolomitkőzetben levő eredeti fakadási helyét, ahol a forrásfoglalást elvégezhették. Azóta ez a barlangi forrás napi 5000 köbméter vízzel járul hozzá Nagy-Miskolc ivóvízellátásához: A kutatások során még több nagy termet fedeztek fel, de ezeket a fölötte levő szálló biztonsága érdekében betonnal el kellett tömedékelni.

A barlang villanyvilágítását a megyei Idegenforgalmi Hivatal helyreállíttatta és azóta ez a barlang egyik legérdekesebb idegenforgalmi látványosságainknak. A barlangot ugyanis nem cseppkövek, hanem a maguk nemében egészen egyedülálló; csipkefinomságú mésztufaképződmények díszítik.

A barlang és képződményeinek keletkezését könyvünk általános részében már magyaráztuk. A lillafüredi mésztufában talált csigák alapján megállapítható, hogy az itteni lerakodás a jégkorszak vége felé történt.

A barlang látogatását ma a Szinva-vízesés alatti mesterséges bejáratnál kezdik meg és ugyanott jönnek ki. Az eredeti bejáratot a források foglalása óta állandóan zárva tartják.

A látogatók a barlang szeszélyes alakú mésztufaképződményeit a legkülönbözőbb nevekkel látták el. Megtalálhatjuk itt a Szív-barlangot, a Szomorú fűzet, az Orgoanatermet, az Északi fényt és még számos más, a természet szeszélye folytán keletkezett alakulatot.

A barlangnak kb. 200 m-es szakaszát nyitották meg' a látogatók részére.

 

LILLAFÜRED KÖRNYÉKÉNEK HELYSZÍNRAJZA

 

 

A Miskolc-Tapolcai tavasbarlang

 

A tavasbarlang a tapolcai Várhegy déli tövében nyílik. Jellegzetessége a barlangban fakadó 28-30 C°-os források, amelyek kisebb tavakat alkotnak. A kb. 80 m hosszú járatok több helyen teremmé szélesednek, amelyeknek magasba nyúló kürtői a felszínnel közlekednek. A hegyoldalban régebben – mielőtt ezeket a kürtőket elfalazták - télen párafelhők árulták el a barlang közelségét. A Vízgazdálkodási Kutató Intézet részletesen ~ megvizsgálta a barlang karszthidrológiai viszonyait és ezzel kapcsolatban kitűnt, hogy a barlang levegője gyengén rádiumemanáció-tartalmú, tisztasága, illetve „mag"-tartalma pedig olyan, mint a magasabb légrétegeké. Az Intézet javaslatára Miskolc város tanácsa 1959-ben föld alatti gyógyfürdővé építette ki a barlangot. Ebbe a maga nemében világviszonylatban egyedül álló föld alatti gyógyfürdőben ma csak a fürdőépületen keresztül lehet bemenni.

 

 

A barlangból a törmeléket kiszállították, talaját kiegyengették, villanyvilágítást vezettek be. A barlang végén magasból zuhanó meleg vízesés gyönyörködteti a fürdőzőket. Ha a megbetegedésekkel kapcsolatban várt gyógyhatás megfelelő lesz, akkor a barlangban kutatótárókkal megkísérlik a folytatást feltárni és ezzel nagyobb tömegek elhelyezésére alkalmas „légteret" biztosítanak.

 

A Pénzpataki-víznyelőbarlang

 

Magyarországnak talán legmélyebbre nyúló barlangja a Pénzpataki-víznyelőbarlang, amelynek azonban pontos szintezése ez ideig nem történt meg, s így csak hozzávetőlegesen tudjuk mélységét megadni. Ez az érték Jakucs L. szerint - a nyelőszáj és a barlang jelenlegi végpontját jelentő szifon között - mintegy 150 m lehet.

A barlang a Pénz-patak völgyében összegyűlő esővizeknek (áradmányvizeknek) és a Pénz-patak állandó vízfolyásának napjainkban is aktív víznyelője, kibontása útján vált hozzáférhetővé. A nyelőt 1953 nyarán Jakucs L. tárta fel munkatársaival, s még ezen a nyáron a barlang jelenleg is ismeretes végpontjáig jutottak.

A Pénzpataki-barlang a Déli-Bükkben, a Lillafüredet Egerrel összekötő országúttól 400 m-nyire, a pénzpataki erdészház közelében, a felsőbb szakaszain Pénzpataki-, alsóbb - vízfolyásmentes - szakaszain pedig Csúnya-völgynek nevezett völgyrendszer fenekén, 510 m tszf.-i magasságban nyílik. A barlangot rejtő kőzet alsó-triász világos színű mészkő. A Vámőrség Barlangkutató Csoportjának (Szilvássy Gy.) 1959-ben végzett eredményes vízfestése (I5 kg fluoreszcein) igazolta, hogy a Pénzpataki-víznyelő a latorúti Vízfő karsztforrásához szolgáltatja a vizét. Fel kell tételeznünk, hogy a jelenleg feltárt barlangszakasz egy nagy kiterjedésű összefüggő barlanghálózatnak csak kicsiny része. A barlang még ismeretlen szakaszai több környékbeli víznyelő (pl. Diósvölgyi­nyelő) vízrendszerét egyesítik.

A barlangnak 3 jellegzetes és eltérő morfológiájú szakaszát különböztetjük meg. Ezek: 1. a legfelső omladékos szakasz, 2. a középső kagylós-folyosó szakasz és 3. az alsó, ún. kürtőszakasz. Az omladékos szakaszban roppant mennyiségű helybenrogyott és odahordott sziklatömbök halmaza között vezető labirintusjáratok fejlődtek ki, amelyek kevéssé állandó jellegűek. Egy-egy nagyobb árvíz alkalmával itt újabb omlások és kőzetmozgások keletkezhetnek, amelyek a járatok képét időről időre változtatják. A barlang legszűkebb, legnehezebben járható részei találhatók ebben a szakaszban (Záporos, Háromszög stb.). A barlang középső szakasza a tágas és többágú, ún. Jutka­kürtővel kezdődik (18 m mély), majd ennek aljából kiindulóan egy átlagosan 15 fokos lejtésű szűk, eróziós barlangfolyosóban folytatódik. A barlangfolyosó átlagos szélessége 60 cm, magassága pedig 2-3 m. Benne cseppkőképződmények is láthatók. Helyenként a folyosónak 2-3 m-es lépcsői vannak, ezeket szépen fejlett eróziós vízesés-üstök jellemzik. A barlang legalsó, ún. kürtőszakasza a 10 m mélységű Retyi-kürtővel kezdődik, amelynek aljából szűk járaton juthatunk el a monumentális Nagyfal szakadékáig. A Retyi-kürtő tetejéből indul egy vízszintes rövid folyosó is, ennek végéből újabb kürtők sorozata vezet a mélység felé. Ezek a kürtők (Száraz-kürtők) a Nagy-fal szakadékának alján folytatódó rövid vízszintesebb szakaszhoz csatlakoznak. A barlang jelenleg ismeretes végpontját egy változó vízszintmagasságit szifonrendszer alkotja.

 

 

A Pénzpataki-barlang bejárása és kutatása igen nehéz és veszélyes munka. A leszállás előtt célszerű a patak vizét gátakkal elrekeszteni. A barlang továbbkutatása azonban hálás feladat lehet; mert sikeres továbbjutás esetén az országnak kétségtelenül egyik leghosszabb kiterjedésű karsztvízjáratát, barlangrendszerét lehetne megismerni.

 

A Jávorkúti-víznyelőbarlang

 

A Bükk egyik legérdekesebb víznyelő barlangja, amelynek további feltárásától még sok meglepetést várhatunk. A régi jávorkúti halastó közelében nyílik 610 m A. f. magasságban. A jávorkúti kis forrás által táplált tó túlfolyó vizét állandóan nyeli, de csapadékos időben, hóolvadás idején minden vízmennyiséget visszaduzzasztás nélkül befogad. A vízbe adagolt jelzőanyag a Garadna-forrásban jelentkezett, a forrás vízhozamától függően 6-23 óra alatt.

A bejárattól egymás alá kanyargó, majdnem csigalépcsőszerű járat vezet egy 3 m-es, egy 11 m-es, végül egy 20 m-es függőleges szakaszhoz. Utóbbi alján kezdődik az a több száz méter hosszú, erősen kanyargó és lejtő járat, amely a föld alatti patakhoz vezet. Az eddig megtett út tehát tulajdonképpen oldalág, úgynevezett ,rányelő", mert az állandó, nagy vízmennyiség nem a Jávorkúti-víznyelőbarlangból ered, hanem még számos más, kisebb-nagyobb nyelőből és szemünk előtt már egyesülve jelenik meg a föld alatti patakban, hogy innen azután a Garadna-forrásnál 499 m A. f. magasságban újra napvilágra kerüljön.

Az aktív barlangszakasz helyenként 5-6 m széles és 10 m magas. Ebből csak kb. 100 m-es részt lehet bejárni, mert a patak megjelenési és eltűnési helyén szifon zárja el. A szakasz felső részén szép cseppkőképződmények varnak.

 

A Bolhási-víznyelőbarlang

 

Az előbbi víznyelőbarlangtól kb. 500 m-nyíre K-re. Ellentétben az előzővel, itt a függőleges szakaszok száma és mélysége jóval nagyobb. Előbb a törmeléktömbök közötti, erősen lejtős bejárati folyosón megyünk, majd az egymás utáni és egymás alatti függőleges járatrészeken közlekedünk. Az első patakmedres járatba csatlakozik a barlang legnagyobb, szép cseppkövekkel díszített oldalága. Alja törmelékes, agyagos. A Bolhás-patak föld alatti medre csakhamar kétfelé ágazik. Egyik ága régebbi, és agyaggal teljesen kitöltött szifonhoz vezet. A másik ág fiatalabb és ma is aktív patakmeder. E szakaszon öt, rendkívül nehezen leküzdhető szifon van.

Az eddig feltárt barlang teljes hossza 400 m, legnagyobb mélysége a bejárat alatt 80 m.

 

A Létrástetői-víznyelőbarlang

 

A Bükkfennsík északi pereme közelében a jávorkúti műúttól 15 m-re, a Szárdoka-hegy 670 m-es pontjától délre, a régi létrástetői halastó közelében találjuk a Feketesár felől folydogáló patakocska víznyelőbarlangját. Aktív víznyelős szádája a környékbeliek előtt már régóta ismeretes volt, a barlang felkutatását azonban első ízben Jakucs L. végezte el munkatársaival, 1950-ben. A tágas bejárat után szűk folyosón egy 11 m-es szakadék peremére értek, ahonnan kötéllétrával ereszkedtek le. A barlang itt már tágasabb, mintegy 50 m hosszúságban. Itt árvízi hordalékiszappal a járat mennyezetéig el volt tömődve. Jakucsék mintegy 8 m hosszúságban átásták az agyagszifont, s a barlang belsőbb szakaszaiba jutottak kb. 200 m újabb távolságban. Most újabb agyagszifon állta útjukat, amelynek az átásása még nem történt meg. Feltűnő leletként került elő a leghátulsó teremből két korhadt, de kétségtelenül oda emberi kéz által bevitt rövid nyelű faevező, ami azt látszik bizonyítani, hogy valamikor a barlangnak ezek a belső, sőt valószínűleg még további részei is ismertek voltak. A víznyelő barlang - mint ezt a fluoreszceinos vízfestés bizonyította - a Garadna-völgy Margit-forrásának Jakucs L. által korábban már elméletileg meghatározott nagy barlangrendszeréhez tartozik.

 

A Bükk legújabban feltárt barlangja

 

A Bükk-fennsíkon, 1962 júniusában tárták fel a miskolci barlangkutatók hazánk legújabb, nagyszabású barlangját. A Létrás farakodójának közelében levő ún. Szepesy-zsombolyból kiindulva, sok éves munka árán érték el a kutatók a barlangot. A kezdetben igen szűk hasadék, 145 m mélységben kb. 1 és 1/4 km hosszú, cseppkőképződményekben igen gazdag, átlag 3-4 m széles vízszintes folyosóba vezet, amelynek keleti végét szifon, nyugati végét omlás zárja el. A barlang további feltárása, térképezése jelenleg folyik.

 

Kisebb barlangok

 

Alabástrombérci-barlang. Ómassa határában a Felsősebesvölgy egy szirtjében, közel a völgyfőhöz. A szirt felső végén van az egyik, alsó végén a másik bejárata. Kb. 35 m hosszú, másfél méter széles folyosószerű barlang középső részén kisebb termet alkot.

Bodzásoldali 1. sz. zsomboly. A Diósgyőr felett emelkedő, igen meredek Bodzásoldalban nyílik. típusos zsomboly, függőleges falakkal és törmelékes fenékkel.

Bodzásoldali II. sz. zsomboly. Előbbitől néhány méterrel É-ra. Igen szűk nyílásán kb. 50 m mélységbe lehet leereszkedni.

Büdöspest-barlang. Hámor határában, a Forrásvölgy D-i oldalában emelkedő szirtek között 42 m magasságban nyílik. Egyetlen, széles teremnek is beillő járatból áll. Vége annyira megközelíti a felszínt, hogy a beszakadt boltozat kis kürtővel a napvilágra nyílik: Kadic O. eredményes ásatásokat végzett a barlangban.

Csókási-barlang. Varbó határában, a Csókás D-i alján, a Csókási kút előtti töbör fenekén nyílik. A lejtős bejáratú 55 m hosszú barlangnak különös cseppkőképződményei vannak.

Diósgyőr-Tapolcai-barlang. Bejárata a langyosvizű strandfürdő területén van. Egy nagy terme és néhány keskeny járata ismert. Egyik szűk, körkereszt metszetű folyosója a barlang feletti sziklás hegyoldalba lyukad ki. Saád A. ásatásai szépszáma jégkorszakbeli kőeszközt és állati maradványokat eredményeztek.

Diósgyőri „Agyaglyuk". Az előzőtől kb. 20 m-re K-re nyílik. Feltehetően forrásjárat volt. A háromszögletes keresztmetszetű folyosó régebben teljesen feltöltődött finom agyaggal, amit újabban a környék lakói házkörüli munkákhoz kitermelnek.

Felső forrási-barlang. A Felsőforrás feletti sziklás oldalban, a forrástól DNy-ra nyílik. Mennyezete több helyen zsombolyszerűen felszakadt a felszínig. Befelé néhány méterre omlás állja utunkat.

Fényesköi-zsomboly. Diósgyőr határában a Fényeskői völgy D-i végén. Sebős K. által elért legnagyobb mélység 48 m, ezután teljesen összeszűkül. Egyes részen szép cseppkövek.

Gulicskaszirti-üreg. A Gulicska-hegy Ny-i oldalában, egy kis szirt falában nyílik. A 11 m hosszú, fokozatosan szűkülő üregben folytatott, próbaásatásnál csak újabbkori leletek kerültek elő.

Görömbölytapolcai-zsomboly. Miskolc-Tapolca határában, a fürdő feletti hegy DNy-i oldalában nyílik. Szép eróziós kürtője 15 m után agyaggal eltömődött.

Gulicskai-zsomboly. Hámor határában, a Gulicska-csúcstól DK-re levő töbör ÉNy-i oldalában. A 16 m mély zsomboly első részében sok korhadó fatörzs, végső szakaszában pedig kőtörmelék akadályozza a járást.

Herman Ottó-barlang. A Puskaporos nevű sziklaszoros jobb partján, közvetlenül a Szinva mellett nyílik. Emiatt az eleje az év nagyrészén víz alatt áll. A 20 m hosszú, csarnokszerű üreg befelé egyenletesen emelkedik, majd visszakanyarodik a bejárat felé.

Imókői-forrásbarlang. A Lőkvölgy felső végén, az Imókő sziklafalának tövében nyílik. Időszakosan aktív forrásbarlang, amelyből tavaszi hóolvadáskor hatalmas vízmennyiség árad. A folyosószerű járat 17 m után több, egyre elkeskenyedő ágra szakad.

Istvánoldali „Zsivány-barlang" az István-barlang feletti sziklás hegyoldal felső részén. Elaggott barlang, bejáratától néhány méternyire beszakadás állja utunkat

Kecskelyuk. Hámor határában, a Forrásvölgyben, a Királykúttól néhány percnyire nyílik hatalmas sziklafal aljában. Kb. 400 m-nyire nyúlik a Csanyik háta alá. Aktív patakos barlang kis vízfolyással. Helyenként igen szűk folyosóját csak hasonkúszva járhatjuk be. Végét agyagos szifon zárja el. A barlang előcsarnokában Kadic O. ásatásai nyomán az ún. „bükki kultúra" ritka szép vonaldíszes edénymaradványai kerültek felszínre.

Királykúti-zsomboly. Hámor határában a Büdöspest-barlangtól 120 m-nyire Ny-ra. Több emelettel 26 m mélységben végződik. Különleges cseppkőképződményei miatt megtekintésre méltó.

Kőháti-zsomboly. A Kiskőhát tetejének É-i lejtőjében nyílik 16 m átmérőjű torka, amely 35 m mélységben hatalmas csarnokba vezet. Eredetileg 43 m mélységig ismerték, Dancza János 110 m mélységig bontotta ki.

Kőrös-barlang. Szilvásvárad határában; a Körös­bérc teteje alatt D-re. Széles ív alakú bejárata 38 m hosszú teremsorozatba vezet. Az elöregedett barlang első terme hatalmas felszakadt kürtővel a szabadba nyílik.

Kőlyukgalyai-zsomboly. A Kaszás-forrástól É-ra., a második töbörsor legnyugatibb töbrében nyílik. Közelítően függőleges csipkézett és mohos falai lent aláhajlik.

Leányvölgyi sziklaüreg. Nagyvisnyó határában, a leányvölgy felső sziklás részén, közel az első jobboldali mellékvölgy torkolatához, magasan nyílik. Hossza mintegy 20 m.

Nagykőmázsai-zsomboly. A Kékmező és a nagykőmázsai új kőbánya közötti enyhén lejtő karsztos oldalban nyílik. Széles kürtőjének szűk nyílásán át alacsonyabb terembe jutunk. Innen erősen feltöltődött hasadék vezet lejjebb.

Nagykőmázsai-víznyelőbartang. Az új mészkőbányától Ny-ra, a töbörsor harmadik töbrében. Kis nyílása 12 függőleges kürtőbe vezet, legnagyobb eddig elért mélysége 93 m. Az 1980-ban végzett karszthidrológiai vizsgálatok során a nyelőbe juttatott jelzőanyag 22 óra múlva megjelent a tapolcai vízmű forrásaiban.

Nagymezei-zsomboly. Nagyvisnyó határában, a Nagymező É-i sarkában nyílik. Hatméteres kürtője egy lejtős folyosóval magas cseppköves terembe vezet.

Peskői-barlang. Tágas nyílása 32 m hosszú váltakozó magasságú csarnokba vezet. Elején két, szabadba vezető kürtő. Hillebrand J. és Kadic O. ásatott benne.

Soltészkerti-mésztufabarlang. Lillafüreden, a Soltészkertben fakadó forrás barlangja. A Forrás­barlanghoz hasonlóan, mesterségesen tágított kis üregek sorozata. A benne folyó víz feltehetően kapcsolatban van az István-barlang alsó szintjével. Kis vízeséssel végződik.

Szeletaoldali I: sz. folyosóbarlang. A nagy Szeletától K-ÉK-re nyílik a hámori völgybe néző Szeleta­oldalban. Egy keskeny, magas részből áll, amelyhez felszínrevezető csőszerű járat csatlakozik.

Szeletaoldali II. sz. folyosóbarlang. Előbbitől néhány m-re K-re nyílik. Egyetlen 7 m hosszú, keskeny, háromszögkeresztmetszetű járata van.

Udvarkői szakadéktöbör. (Dante pokla) Varbó határában a Bükk kis fennsíkján a Dolka-Örvénykői turistaút mentén találjuk a hatalmas szakadéktöbört sziklakapuval. Nagyobb barlangterem beszakadása folytán keletkezett.

 

A Bükk ősember-barlangjai

 

A Bükk-hegységben elég sok az olyan barlang, amely széles szájú, boltozatos mennyezetű, viszonylag rövid, zsákszerű üreg. Ezek kevés barlangjárási és továbbkutatási lehetőséget kínálnak. Annál nagyobb viszont jelentőségük az emberiség őstörténete szempontjából. A jégkorszak idején sok-sok évezreddel ezelőtt, ősember csoportok laktak ezekben az üregekben. Az aljukon felhalmozódott törmelék megőrizte az ősember durván pattintott kőeszközeit, csiszolt csontból készült vadászfegyvereit és az általa elejtett jégkori állatfajok csontmaradványait.

Az ősember legrégibb nyomait a Lambrecht Kálmán-barlangban találták meg. Ez az üreg a Bükk északi részén, Varbó község határában, a Nagygalya északi lejtőjére nyílik, 410 m tszf, magasságban. Bejárata É felé néz. Az üreget az ásatás előtt csak négykézláb, kúszva lehetett bejárni, ma tágas, 14 m hosszú barlanggá bővült. Sok melegkedvelő állatfaj csontján kívül néhány, kb. 100 000 évvel ezelőtti durva kvarciteszközt eredményezett ásatása.

Nem sokkal fiatalabbak a Subalyuk leletei. Ez az üreg Cserépfalu mellett a Hór-völgy jobb oldalán nyílik, kb. 270 m tszf. magasságban, mintegy 44 m-re a patak felett. Bejárata K felé néz. A neandervölgyi ősember ún. moustiéri kőeszközeit találták kitöltésében, s ami leletanyagát különösen értékessé teszi: előkerültek magának az ősembernek csontmaradványai is.

Hasonló korúak a Sólyomkúti sziklaüreg (Vidróczki-barlang) leletei is. Ez az üreg a Garadna-völgy jobb oldalán, a Magoskő sziklagerince alatt nyílik 570 m tszf. magasságban. Ásatása néhány tipikus moustéri eszközt eredményezett, amelyeknek érdekessége, hogy egy részük egy, csak Lengyelországban előforduló v kovaféléből készült.

A Kecskésgalyai barlang Cserépfalutól nem messze, a Kecskésgalya-hegy délnyugati lejtőjén nyílik, 380 m tszf. magasságban. A Subalyukhoz közel fekvő üreg legalsó rétegében moustéri eszközöket találtak. Talán fontosabbak ennél a felsőbb rétegek eszközei, amelyek feltehetőleg a moustéri-kultúrát a jellegzetesen magyarországi szeleta-kultúrával kötik össze. Ennek az értékes átmeneti kultúrának másik lelőhelye a Ballavölgyben, kb. 370 m tszf. magasságban nyíló kis Balla-völgyi sziklaüreg, amely DNy felé néz.

Hazai ősember-barlangjaink közül talán. a Szeleta-barlang a legfontosabb. Lillafüred mellett, a Szeleta-tető déli lejtőjén nyílik, nem sokkal a legmagasabb pont alatt, kb. 360-380 tszf. magasságban. D felé néz. A Szeletában végezte Kadic Ottokár 1906-ban az első, valóban tudományos szempontú magyarországi barlangi ásatást. Az ezután következő években még sokszor ástak a barlang gazdag kitöltésében. A leletek jellegzetesek és szépek: kalcedonból készült, mindkét felszínükön gondosan megmunkált, levél alakú lándzsahegyek. Európa-szerte szeleta-kultúrának nevezik azokat az őskőkori iparokat, amelyek ehhez hasonló levélhegyeket tartalmaznak.

A Szeleta alatt a Szinva partján, a Puskaporosi sziklaszoros jobb oldalán egymás mellett nyílnak a Puskaporosi sziklaüreg, a Herman Ottó-kőfülke és a Herman Ottó-barlang. A két előbbi a Szeleta-barlanghoz tartozó eszközkészítő műhely volt, az utóbbiban már kőpengés, ún. felsőpaleolit leleteket találtak.

A Forrás-völgyben, 250 m tszf. magasságban nyílik ÉK felé a Büdöspest-barlang igen nagy ürege, amely ugyancsak Szeleta-kultúrát szolgáltató kőeszközműhely volt.

Répáshuta határában a Balla-hegy nyugati lejtőjén kb. 540 m magasságban van az ÉK-re tekint Balla-barlang hatalmas ürege. Kitöltésének alsó rétegéből szeleta-kultúrához tartozó eszközöket, felső rétegéből jégkorvégi törpe pengéket és egy gyerek megkövesedett koponyáját ásták ki. A szeleta-kultúra lelőhelyeinek sorát a Diósgyőr-Tapolcai-barlang (a strand területén nyílik) és a Lökvölgyi-barlang (a lökvölgyi „Vaskapu" északi oldalán, 360  m-es tszf. magasságban nyílik) zárja be.

Az Istállóskői-barlang a Szalajka-völgy fölött, az Istállóskő  erősen DNy-i oldalán nyílik kb. 550 m tszf. magasságban. Ásatásai a kőpengés, csontlándzsahegyes, az ún. aurignaci-kultúra gazdag leletanyagát eredményezték. Hasonlóak hozzá a Peskő-barlang leletei. Ez az üreg a Bükk-fennsík D-i peremén nyílik 745 rn tszf. magasságban a meredek sziklafalban. Bejárata D felé néz. Rétegeiben az aurignaci eszközökön kívül a késői jégkorból származó apró kőpengéket is megtalálták.

A bükki barlangokban, sajnos, nincsenek olyan szép sziklafestmények és karcok, mint amilyenekkel a francia vagy spanyol barlangok büszkélkedhetnek. Egyetlen „karcos" barlangunk a Hillebrand Jenő-barlang. A Kőlyuk-galya DK-i lejtőjén nyílik kb. 400 m tszf. magasságban. Bonyolult üregrendszer, amelynek egyik termében újabbkőkori cölöptanya van, s egy végső kis üregében találni a barlangi medve kaparászás nyomait utánzó ősemberi karcolásokat. Tőle néhány méterre nyílik a jobbára átkutatlan Kőlyuk-barlang, amelyben az ősember vallásos elképzeléseit megvilágító barlangi medve-koponya temetőt találtak.