A BUDAI-HEGYSÉG ÉS A PILIS BARLANGJAI

A Budai-hegység földtani felépítésében és belső szerkezetében nem önálló, hanem a Pilis folytatása, de barlangjaink tárgyalásánál mégis bizonyos mérvű elkülönítést kell alkalmaznunk, mert a Budai-hegység barlangjainak keletkezése, formája némileg eltérő a Pilisben és többi karsztvidékünkben keletkezett barlangokétól.

A Budai-hegység barlangjait kevés kivétellel hévizes eredet jellemzi és ez formájukban, kitöltésükben határozottan felismerhető. Ezek a barlangok túlnyomórészt a felsőeocénkori nummulinás mészkőben keletkeztek, amely a hévizek eredetéül szolgáló karsztosodott triászkori dolomit és mészkőalapra települt. E barlangok nem hosszú; folyosószerű üregek, hanem a kőzet tektonikus hasadékait, repedezettségét követő rendkívül bonyolult alaprajzú labirintusok. Díszeik nem annyira a cseppkövek, mint inkább a hidrotermális eredetű ásványok (aragonit, alabástrom, barit, gipsz stb.).

A barlangok ma 100-200 méterrel magasabban vannak a jelenlegi hévforrások szintjénél. Keletkezésük a harmadkor végére tehető és mai magas fekvésük élénk bizonyítéka a Budai-hegység nagymértékű kiemelkedésének. Természetesen nemcsak a harmadkorban alakultak ilyen barlangok, hanem jelenleg is fejlődnek ilyenek. Pl. a Lukácsfürdő vagy a Rácfürdő forrásbarlangjai. Ezek azonban csak igen kis részükben járhatók. A Pilis-hegységben a karsztosodás és a barlangképződés csak a túlnyomórészt dachsteini mészkőből felépült részeken alakult ki, de a nagymérvű tektonikus feldaraboltság miatt nem keletkezhettek hosszú, vízszintes barlangrendszerek; ez azonban kedvezett bizonyos esetekben a mélyből feltörő hévizeknek. A pilisi barlangokban a hévizes eredet egy-két kivétellel nem ismerhető fel olyan határozottan, mint a budai barlangoknál, bár a legújabb kutatások egyre több termális eredet mellett szóló bizonyítékot találnak.

A tárgyalt hegyvidék barlangjai közül is csak a legnagyobbakat ismertetjük részletesebben, míg a kisebbekről rövid felsorolást adunk.

A Pálvölgyi-barlang

A Pálvölgyi-barlang a Szépvölgyi út 182. sz. előtti kőfejtő keleti részében nyílik. A kőfejtőben megnyílt barlangok kutatását 1902-ben kezdték meg, de a legnagyobb barlangot csak 1904-ben fedezte fel Bagyura János és Scholtz Pál Kornél, akik később Jordán Károllyal és Bekey Imre Gáborral a barlang ma ismert, kb. 1 km hosszú szakaszát feltárták. A barlangot később a Pannonia Turista Egyesület vette kezelésébe, utakkal, lépcsőkkel látta el, majd 1927-ben villanyvilágítást vezettek be. Jelenleg a Turistaházakat Kezelő Vállalat kezelésében van a barlanghoz tartozó turistaházzal együtt.

A barlang felső szakaszai márgában, alsóbb részei nummulinás mészkőben képződtek. A kőzet ÉNy-DK és erre közel merőleges irányú tektonikus hasadékai szabták meg a folyosók irányát is. A hasadékok kereszteződése mentén kisebb-nagyobb termek alakultak. Aránylag kevés a cseppkőképződmény, de az érdekes oldási formák helyenként igen érdekes látványosságot nyújtanak.

A barlang keletkezésére vonatkozóan sok vita volt. Cholnoky Jenő felismerte a hévizes eredetet, de a hideg víz betöréseknek is jelentőséget tulajdonított.

A kőfejtő falában, kb. 210 m t. f. magasságban nyíló, ajtóval zárt bejáraton keresztül a Bejárati terembe, majd több lépcsőn a Lóczy Lajos tiszteletére emléktáblával ellátott Lóczy-terembe érünk, ahol utunk kétfelé ágazik. A mészkőben látható tengeri kagyló lenyomatok megtekintése után a baloldali ágon számos lépcsőn a Keresztezéshez megyünk le, ahonnan a derékszögben jobbra forduló Széles folyosó a Sziklaterembe vezet. Itt érdekes cseppkőkérgezés egy krokodil körvonalait utánozza. Újból jobbra fordulva a barlang legnagyobb terme, a Színház fölé érünk. Ide létrán ereszkedünk le; közben látjuk a Jánoshegyi kilátó nevű képződményt. A Színházterem, aljáról a vízszintes Hosszúfolyosón át a Scholtz próba nevű meredeken felfelé vezető szakaszhoz érünk, amely régen a kutatókat nehéz feladat elé állította. Ma létrákon mászhatunk itt a magasba és a Turistafolyosón át a barlang legnagyobb cseppkőképződményeit rejtő Cseppkőterem mellett elhaladva az Erkélyhez érünk. Előbb még megtekintjük a Paradicsomot Ádám és Éva cseppkőalakjaival. A Károlykút nevű sziklamedencéből kristálytiszta vízzel olthatjuk szomjunkat. A Bástyáról letekinthetünk a félelmetes mélységben alattunk levő Rádiumterembe. Ide 21 méteres kötélfüggeszkedéssel lehet leereszkedni, majd egy másik úton, a Jordántermen és a Geológusfolyosón keresztül lehet a Lóczy-terembe jutni.

A barlang a Bástyától ÉNy-i irányban is folytatódik és a Bekey-folyosó végén megközelíti a kőbánya sziklafalát.

A barlangot látogató közönséget azonban a Bástyától visszairányítják a Lóczy-terembe és onnan a kijárathoz.

Fentiekben röviden leírtuk azt az útvonalat, amit a látogatók számára utakkal és villanyvilágítással elláttak. Ezenkívül különtúra keretében ajánlatos a Rádiumterembe vagy a Labirintusba vezető szakaszokat is megtekinteni.

A barlang további feltárása a legutóbbi évek folyamán szünetelt, bár a Cseppkőteremből vagy a Keskenyteremből DNy-i irányban vezető hasadékok folytatással kecsegtetnek.

A pálvölgyi kőfejtő kisebb barlangjai

A Harcsaszájú-barlang messziről látható hatalmas, szögletes bejárata a kőbánya nyugati sarkában, a Szépvölgyi út magasságában nyílik. A. kb. 20 m hosszú, meredeken lefelé vezető barlangtölcsér végén párhuzamos hasadékok vannak. A tölcsér alján a félméternyire összeszűkült sziklafalak között öt méter hosszú vízszintes igen szűk csatorna végén kötéllel kb. 8 méternyi mélységbe ereszkedünk és hosszabb, többfelé ágazó folyosóba jutunk, amelynek falait helyenként rendkívül tiszta, áttetsző cseppkőkérgezés borítja.

A Bagyura-barlang az előbbi alatt, a kőbánya udvaráról nyílik. Nyílása egy ÉNy-i irányban haladó átlag 4 m széles, hátrafelé keskenyedő 20 m hosszú üregbe vezet. A barlang régebben összefüggött a felette levő Harcsaszájú-barlanggal.

A Jordán-barlang a turistaház alatt nyílott, jelenleg kőtörmelék torlaszolja el. Két egymás feletti nyílása van. Az első kutatók kb. 30 m mélységig tudtak kötélhágcsóval leereszkedni, de az egyre szűkülő hasadékok lehetetlenné tették a továbbjutást.

A Mátyáshegyi-barlang

Budapest belterületén, a Szépvölgyi úton, a Pál-völgyi-barlang mellett épült turistaházzal szemben, messziről feltűnik a Mátyáshegy oldalában létesített kőfejtő. Itt nyílik Pest-környék legnagyobb barlangjának, a Mátyás-barlangnak bejárata. Az ajtót zárva találjuk; aki túrázni kíván benne, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulattól kell erre engedélyt - és ha szükséges - vezetőt kérnie.

A Mátyáshegyi-barlangnak egy, alig több, mint kétszáz méteres kis szakasza már évtizedek óta ismert. A felszabadulás előtt Kristály-barlang, vagy Tűzultó-barlang néven emlegették. Vele összefügg a kőfejtő szintjében létesített második világháborús légoltalmi óvóhely mesterséges folyosó-rendszere. A ma ismert Mátyáshegyi-barlang mintegy három kilométert kitevő járat-rendszerébe 1948 tavaszán jutottak be a már ismert barlangrészből kiindulva a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület barlangkutatói (Albert Béla, Kalmár László, Mohos Béla és társaik). A barlang feltérképezését is ők végezték Jaskó Sándor vezetésével. Az újonnan feltárt, kiterjedt járatrendszert felfedezői az 1848-as szabadságharc centenáriuma tiszteletére Centenáris-szakasznak nevezték el.

A Mátyáshegyi-barlang zöme felső eocén korú nummulinás mészkőben van. Felső járatai felnyúlnak az e fölött levő bryozoás márgába is. A barlangban két helyen, a Tűzoltó-ág északi végében és az Agyagos-tóhoz vezető patakmederben felsőtriász korú, szürkéssárga színű szarukőlencséket tartalmazó, vékonypados mészkővel találkozunk.

A Mátyáshegyi-barlang bonyolult járatrendszerének labirintusában különféle nehézségű és hosszúságú túrákat bonyolíthatunk le. Ehelyütt két túra rövid leírását ismertetjük: a barlang mélypontjára, az Agyagos-tóhoz vezető túrát, valamint az Óriások útján és a Névtelen folyosóban tehető körutat.

A barlang kapuján belépve az óvóhely tágas mesterséges folyosójába jutunk. Néhány lépés után jobbra jelentéktelennek látszó hasadékot találunk, ebben folytatjuk utunkat. Lépcsők vezetnek lefelé a közeli útelágazásig. A balfelé induló folyosó nehezen járható, szakadékos barlangrészbe vezet: a már évtizedek óta ismert Tűzoltó-ágba. Ide nem térünk be, hanem a jobboldali folyosóban folytatjuk túránkat. Egy éles kanyar után rövidesen újabb elágazáshoz érünk. A jobboldali szűkület mögött zsákutca van, tehát balra haladunk tovább. Néhány lépés után magas kürtőt figyelhetünk meg a fejünk fölött. amely felnyúlik a mesterségesen kiépített óvóhely járatáig. Néhány szűkületen bújunk át és ezzel bejutottunk az 1948-ban felfedezett Centenáris-szakaszba. Omladékos termecskén mászunk át, majd jobbra két szűk, lejtős járatot mellőzünk. Ezután nagyobb terembe jutunk, melyből balra tágas üregrész nyílik, az Ebédlő, rnelyből nincs továbbjutás. élesen jobbra fordulva egy keskeny hasadékban indulunk tovább, gyors ereszkedéssel. Jobbról betorkollik utunkba a röviddel előbb mellőzött két oldaljárat folyosója. Nedves agyaglejtőn ereszkedünk le ezután; majd egy szűk lyukon, a Glórián átbújva a Nagy-terembe jutunk. Ennek falain jól láthatjuk a hévizek által kialakított, jellegzetes oldásnyomokat. Balra egy agyagdombra felmászva találjuk meg a továbbvezető utat. Rövidesen egy nagy, téglány alakú kőtömbhöz érünk, melynek oldalára valamikor egy csontvázat festett valaki. Ezt a jellegzetes kőtömböt Koporsó néven ismerik a barlangjárók. A Koporsótól balra a kövek közt szűk repedésen át a Névtelen-folyosóba juthatunk. Erről az útszakaszról az 1 sz. túraleírásunkban írunk bővebben.

1.sz túra: A Koporsótól jobbra kúszva haladunk tovább, majd egy kis agyagdomb tetejére jutunk, melyről egymásra rakott kövekre, a Laci-lépcsőre léphetünk. Néhány lépéssel tovább utunk kétfelé ágazik, balra az Óriások útjára vezet, mi azonban jobbfelé haladunk és hamarosan elérjük a barlang egyik legtágasabb termét: a Színház-termet. Innen ugyanott indulunk tovább, ahol beléptünk. A barlang legszebb folyosójába, a Vadvizek útjára jutunk. A falakat körös-körül a hévizek jellegzetes, kagylós oldásnyomai díszítik. A folyosó kis szakadékban végződik, ahol óvatosan leereszkedve, tágas, omladékos terembe jutunk, az Operába. Itt gondosan figyeljük meg, hogy honnan érkeztünk, mert visszaúton igen környű eltévedni. Ahol a terembe beléptünk, változatlan irányban megyünk át a szemközti oldalra. itt kis tölcsér alakú nyílás indul a mélybe. Ezen leereszkedve, mindig balra, szinte spirálisan kell haladnunk lefelé. Rövidesen szakadék tetején találjuk magunkat, melyben óvatosan mászva ereszkedhetünk le. Alján balra, kis szűkületen folyosóba jutunk. Két mélybenyíló tölcsér mellett haladunk el óvatosan, majd a folyosó vége előtt pár méterrel jobbra, kis nyílásba ereszkedünk, mely rövidesen kiszélesedik és egy tágas, mély szakadékba torkollik. óvatosan a szakadék két oldalán, támaszkodva, traverzálással ereszkedünk a szakadék aljára, ahonnan néhány lépés után újabb szakadékhoz érkezünk. Itt a leereszkedést egy vaslétra könnyíti meg. Ennek alján sáros folyosószakasz, az Agyagos-patak medre vezet a barlang mélypontjához: az Agyagos-tóhoz, melynek mindössze néhány m²-es vízfelülete a bejárathoz viszonyítva 90 m mélységben van.

Túránkat visszafelé célszerű ugyanezen az útvonalon megtenni.

2. Az 1. sz. túrában leírt útvonalon haladunk a Koporsó nevű kőtömbig. Ettől balra az omladék között egy nyíláson lefelé átbújva kis fülkébe jutunk, melyből előre egy szűk hasadékon kúszunk tovább. Ha ezen átpréseljük magunkat, tágas járatba, a Névtelen-folyosóba jutunk. Ebben hosszan haladhatunk hatalmas kőtömbök között, néhol agyaglejtőkön kúszva keleti, majd északkeleti irányba. Egy agyagdomb tetejére felmászva, szűkületen bújunk át, majd újra kitágul a folyosó. Jobbra járat indul, mely az Óriások útjára vezet. Mi azonban tovább haladunk a Névtelen folyosóban, míg annak végén jobbra egy szűk kúszójáratot találunk. Ebben kb. 10 métert kúszva, majd négykézláb haladunk előre, utána jobbra fordulunk és egy lejtőn leereszkedünk az Óriások útjának tágas folyosójára. Ez az impozáns méretű járat a Névtelen folyosóval párhuzamosan halad. Jobbra egy nyíláson át a Geográfus-terembe juthatunk. Ezt mellőzve haladunk tovább az Óriások útján, míg találkozunk a szűk összekötő járattal, mely a Névtelen-folyosóba vezet. A folyosó végén hatalmas kőtömbök mellett a Cseppköves-terembe jutunk, ahol azonban ma már hiába keressük a terem névadóit. Ebből a teremből jobbra indulva egy törmelékes folyosón keresztül a Laci-lépcső alá érünk, honnan tetszés szerint a kijárat felé vagy a Színház-terembe vagy azon túl, az Agyagos-tó irányába folytathatjuk utunkat (l. 1. sz. túrát).

A Ferenchegyi-barlang

A Törökvész út 65. sz. ház előtt, a járdába épített csatornaaknából nyílik. A ma ismert; több mint két km hosszú barlang elülső szakaszai 1933 szeptemberében csatornaárok készítésekor nyíltak meg. Ekkor Kessler H. tárta fel a három főhasadékot a Labirintusig, és elkészítette a barlang első térképét, amit később Jaskó S. és Antos M., legújabban a Szilvássytestvérek az újabb feltárásoknak megfelelően kiegészítettek. Az eredeti bejárattól K-re 120 m-nyire később a barlang felső szakaszaihoz újabb mesterséges bejáratot létesítettek. A barlang nyugati ágai megközelítik az új általános iskola alagsorát, ahonnan harmadik bejáratot lehetne létesíteni.

Ez a barlang is - hasonlóan a többi hévízeredetű budai barlanghoz - a nummulinás mészkőben levő tektonikus hasadékok mentén fejlődött ki. Hévizes eredetét a nagy mennyiségben látható szép kifejlődésű hidrotermális ásványi lerakódásokon kívül a II. főhasadékban levő, hosszában kettémetszett csatorna is igazolja. Különös érdekessége a helyenként a hasadékokat kitöltő mésztufával összecementezett kvarckavics-konglomerátum, amiről feltehető, hogy pliocénkori.

Az alaprajz elárulja a barlang rendkívül szövevényes labirintusszerű voltát. éppen ezért nagyon nehéz benne a tájékozódás. Leírásánál a két bejárat közötti legrövidebb útvonalra szorítkozunk.

A barlangot az alaprajzon B-vel jelölt, fiatal fenyvesben levő tölcsér alakú nyíláson keresztül közelítjük meg, amelyben kb. 3 métert leereszkedünk. Sima falú kis gömbfülkébe érünk, ahonnan kényelmesebben folytathatjuk utunkat. Két terem közül a második északi részében egy szűkületen keresztülhaladva balra aknát találunk, amelyen 8 m-t leereszkedünk. Innen két méternyire Ny-i irányban hasadék vezet a Bocskay-terembe, amely a barlang egyik legnagyobb terme. Összeszűkülő ÉNy-i végén a jobbra induló járaton bejutunk szép, füstszínű baritkristályokkal díszített hasadékba. A balra ágazó járat a szűk Bocskaykapuhoz vezet. A kapun lábbal előre hasoncsúszva kell bejutnunk. A becsúszásnál nagyon vigyázzunk, mert jobbra alattunk egy mély hasadék van és csak keskeny párkányon lehet végigmenni. Előrehaladva a labirintusba jutunk, amelynek közepétől jobbra nyílik az V. számú főhasadék a Mixer felírással szemben. Ebbe azonban nem megyünk be, hanem továbbhaladva és lefelé ereszkedve elérjük az Aknatermet. Bal kézre elhagyjuk a többfelé ágazó 19 m mély Zrínyi-aknát és befordulunk jobbra az első járton. Tíz méter után balra fordulunk és továbbhaladunk a közelítően D-i irányú járatban, míg be nem jutunk a Talpas terembe, ahol jobbra fordulunk és egészen a szemben levő .falig haladunk. Baloldalt nagy kőtömb van, amely alatt hasonkúszva a Cseppkő-folyosóba érünk; ahol már állva mehetünk tovább.

A cseppkő-folyosó végén vaslétrát találunk, amit jobbról megkerülünk és ott pár métert leereszkedve a Karfiol aljába jutunk, ahonnan jobbra a II. sz. főhasadék nyílik. A hasadékból balra a második hasadékba fordulunk be, majd abban továbbhaladva pár méteren belül kétszer balra kanyarodva meredek lejtőhöz jutunk, amely a barlang harmadik szintjére, a barlang legmélyebb pontjára vezet.. Innen visszatérve a II. sz. főhasadékban ÉNy-i irányban folytatjuk utunkat, amíg el nem érjük a Hévforráscsövet, majd balra tartva az I. főhasadékba érünk. Innen azután a szűk Kígyótorkán, és a Csúzdán, át elérjük a barlang legfelső szakaszát, ahonnan 1933-han a feltárás indult és a mesterséges aknán felkapaszkodva újra a szabadba jutunk.

A Szemlőhegyi (Kadic Ottokár)-barlang

A Szemlőhegy északi lejtőjén, a Barlang utca 15312 hrsz. telkén nyílik. A telken folyó kőbányászás közben 1930-ban meredeken lefelé vezető, a végén eltorlaszolt sziklahasadék nyílt, amelyből az Egyetemi Turista Egyesület barlangkutatói Kessler H. vezetésével bontás útján továbbjutottak és felfedezték az akkor még páratlan szépségű aragonit- és alabástrom kristályokkal díszített barlangot. A felfedezés tudományos körökben rendkívül nagy feltűnést keltett, mert ez volt az első barlang, amelyen a hévizes eredetet minden kétséget kizáróan meg lehetett állapítani és ezzel a többi, addig ismert budai barlang keletkezésének kérdését is határozottabban meg lehetett válaszolni. Cholnoky J. a barlang keletkezésének idejét a harmadkor végére helyezte.

A barlang egyedülálló képződményeinek nagyrésze az évtizedek folyamán vandál pusztítók áldozatáúl esett, de még mindig olyan természeti értéket képvisel, hogy tervbe vették idegenforgalmi kiépítését. A barlangot természetvédelem alá helyezték, 1958-ban pedig Palánkai J. vezetésével újabb, hidrotermális képződményekkel díszített szakaszokat fedeztek fel.

A barlang főfolyosói nagyjából DNy-ÉK-i irányú tektonikus hasadékok mentén képződtek és erre merőleges irányú rövidebb folyosókkal vannak összeköttetésben. A kelvirághoz hasonló - idővel kalcittá átalakult - aragonitok csak a barlangnak egy bizonyos szintje alatt láthatók, feltételezhető tehát, hogy a barlangot eddig a szintig lepte a hévíz. A föld alatti hévizes tó tetején vékony kalcitkristály-hártya keletkezett, amely egyre vastagodott, majd felülről lehulló kövek hatására eltört, a vízbe süllyedt és annak alján felhalmozódott. A barlang több helyén megtalálták ezeket az érdekes kalcitlemezeket.

Helyenként kénes hévíz tört fel, itt alabástrom (gipsz) kristályok rakódtak le. Legújabban találtak egy hajszálnál vékonyabb kristályszálat, amelyről feltehető, hogy a levegő páratartalmában levő kalciumból képződött.

Az a körülmény, hogy az aragonit csak egy bizonyos szint alatt található meg, nem zárja ki azt, hogy hévíz volt a barlang magasabb szakaszaiban is. A barlang legfelsőbb szakaszaiban ugyanis igen jól láthatók azok a félgömb alakú mélyedések, fülkék, amelyek az alulról feltörő hévíz hatása nyomán keletkeztek. Az aragonitok képződése ezért egy hosszabb, nyugalmi állapotra vezethető vissza, amely a barlang teljes kialakulása után állt be.

A Budai-hegységnek a harmadkor vége óta tártó kiemelkedésével kapcsolatban egyre lejjebb került a vízszint, a barlang végül szárazzá vált és a hajdan ott fakadt források ma a Duna szintjében kerülnek napfényre, mint Budapest világhírű gyógyforrásai.

A barlang látogatását a ma már lényegesen kibővített és kőbevésett lépcsőkkel ellátott Örvényfolyosónál kezdjük, amelynek középső szakaszát a barlang felfedezői 1930-ban a bentszorult sziklatömböktől megtisztítottak. A folyosó falain jól láthatók a régi hévízfeltörés örvényeinek nyoma. A folyosó végén néhány kőlépcsőn jutunk le a tulajdonképpeni hasadékrendszerbe, amelyben hamarosan meglátjuk az első aragonitképződményeket. Különösen szép példányait találhatjuk az Örvényfolyosó alatti Rózsalugasban, ahonnan hosszabb, labirintusszerű járat indul. Kissé jobbra fordulva terpeszmászással fel lehetne a barlang legfelsőbb emeletébe jutni, de mi inkább baloldalt, sziklakapu alatt a beláthatatlan magasságba nyúló Óriásfolyosóba megyünk. A gyengén lejtő folyosó falain szembetűnnek az egyre szebb aragonitképződmények.

Hatalmas, lezuhant sziklatömb állja utunkat. Jobboldalt van a híres Gyémántfülke, amelyben a felfedezőket ragyogó alabástromkristályok szikrázása fogadta. Ma már, sajnos, nyoma sincs ennek.

A sziklát baloldalt megkerülve továbbhaladunk az Óriásfolyosóban, melynek képződményei egyre sűrűbbek, nagyobbak lesznek. Oldalain, a vízszintes, kiugró felületeken látjuk azokat a lebbencsszerű, egymással összeragasztott kalcitlemezkéket, amelyek a hajdani föld alatti tó felületén képződtek. A folyosó látszólagos vége előtt annyira összeérnek falai, hogy terpeszmászással a magasba mászhatunk és itt a felső emeletbe juthatunk, amelyen hatalmas, félgömb alakú kupolák láthatók annak jeléül; hogy a hévíz itt is kifejtette barlangképző munkáját.

A folyosó újra kis teremmé bővül, majd ismét összeszűkül. A falak közötti rést kőtörmelék tölti ki. A barlang kutatói itt sejtették a barlang folytatását és több ízben megkísérelték a kőtörmeléket kibontani, de felülről mindig újabb kövek hullottak le, ami a munkát egyre veszélyesebbé tette. 1958-ban végül sikerült a folyosót elzáró törmelék tetején, a mennyezet alatt a folyosó folytatását szabaddá tenni, majd a törmelékkúp túlsó oldalán kötélen leereszkedve újra leértek az Óriásfolyosó szintjére. Itt teljesen érintetlen képződményeket találtak. Ha ezeket meg akarjuk nézni, akkor elég veszélyes mászással fel kell a törmelékkúpra kapaszkodnunk, majd átmászva a Halál nevű szakaszon, ahol a kibontás nagy veszélyek árán sikerült, újra leereszkedünk az omlás túlsó oldalán és bejutunk az igen szép Kadic-terembe, melynek végén jobbról a csodás szépségű, alabástrommal bélelt Hópalota ragyog.

Néhány sziklatömbön felkapaszkodunk, majd aránylag széles folyosóban, eredeti irányunkat követve, haladunk egészen a kalcitlemezkékkel borított Csengőteremig, ahonnan szűk járaton átbújva az újonnan felfedett ág végén, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1958. évi alakuló közgyűlése tiszteletére elnevezett Közgyűlésterembe jutunk.

Innen visszatérünk a már megjárt úton az Óriás-folyosóba, ahol a nagy sziklatömbnél jobbra fordulunk és az alacsonyabb, de képződményekben gazdagabb Hosszúfolyosóba megyünk. Ezt végül látszólag elzárják a sziklafalakat borító képződmények, de egy szűk nyíláson, a Tűfokán átbújva megtaláljuk a járat folytatását. Újabban a nehezen bújható nyílás alatt kényelmesebb „átkelőhelyet" bontottak ki. A Hosszúfolyosó innen kezdve megváltoztatja eredeti jellegét. A képződmények gyérülnek és nagy, egymás tetején heverő sziklatömbök nehezítik a haladást, míg végül, a Purgatóriumban teljesen megszűnik a továbbjutás lehetősége. A tervek szerint a barlang idegenforgalmi kiépítésekor innen kb. 25 méteres mesterséges tárót létesítenek, amelyeken át a Pusztaszeri útra lehet kijutni.

A leírt útvonalon kívül vannak a barlangnak még nehezebben járhat, de igen szép és érdekes szakaszai. ilyenek pl. a Hosszúfolyosó elülső szakaszából induló Kuszoda és az Örvényfolyosó kezdetén nyíló I. szakasz. A barlang további feltáró kutatása elsősorban az Óriásfolyosó és Hosszúfolyosó irányaival párhuzamos főhasadékok felfedezésére irányul.

A Báthory-barlang

Hévizes barlangjaink között a legmagasabban, kb. 440 m t.f. szinten nyílik a Nagy Hárshegy csúcsa alatt, az ÉNy-i oldalban. Irodalmi adatok szerint már az 1200-as években a Pálos-rend remetéinek lakhelyéül szolgált, 1437-1456. években Báthory László bibliafordító szerzetes lakta, akitől nevét nyerte.

A barlang falain fellelhető mesterséges tágítások nyomai, az egyik oldalágban legújabban feltárt lépcsők, cserepek és csontleletek középkoriak. A barlangot az utolsó évtizedekben több ízben is eltömték, majd újra kibontották. 1961 óta Vajna György vezetésével folynak sokat ígérő feltáró kutatások.

A barlang járatai dachsteinmészkőben, részben a hárshegyi homokkő határán fejlődtek ki. Gömbfülkéi, aragonit- és gipszképződményei miatt ma már vitathatatlanul a hévizes barlangok közé sorolandó. A barlang alsó szintjeiben limonit és göthit is található.

A bejárati terembe 15 lépcsőn juthatunk le. Hátsó részéből szűk folyosó vezet ÉNy-i irányba és 8 m után kiszélesedve kétfelé ágazik. Az egyik ág először K-re fordul és visszafelé haladva a bejárati terem alá húzódik. A másik ág DNy-i irányban meredeken lefelé tölcsérszerű üregbe vezet. A barlang itt ismét elágazik, az egyik ág az előbbi irányban folytatódva fölfelé halad s végén 2 fülkére oszlik. A másik ág ÉNy-i irányban meredek lépcsőkön lefelé vezet.

A barlang felmért hossza 120 m.

A Remetehegy barlangjai

A Remetehegy-Zsíroshegy fennsíkjának DK-i peremén, ahol a Máriaremetei-szoros a dachsteinmészkőbe bevágódott, több kisebb, de tudományos szempontból jelentős barlang nyílik. Ezek közül legérdekesebb a

Hétlyuk zsomboly, amely a völgy keleti végénél, a tetőhöz közel nyílik. A hét közvetlenül egymás mellett levő lyuk két különálló, beomlásnak indult üregbe vezet. Az első kettő a tulajdonképpeni 21 m mély zsombolyba vezet, melynek vízszintes folytatását Kessler H. 1931-ben tárta fel. Ebben 4 m vastag denevérguanóréteget talált. A másik 5 lyuk egy sziklatömbökkel borított felszakadt barlangrészbe vezet. Ez a barlang képviseli a Remetehegyen megállapítható barlangszintek közül a legfelsőbbet kb. 400 m absz. magasságban.

Remetehegyi-kőfülkének a völgy nyugati végénél, kb. 340 m magasságban levő hatalmas nyílása messziről látható. Kormos T. és Lambrecht K. ásatási jégkorszakbeli faunát eredményeztek.

A Remete-barlang a legalsó szintbe, kb. 290 m t.f. magasságban nyílik a völgy nyugati végénél, a patak felett. A 20 x 6 m-es elülső teremből a belső, 14 x 5 m-es terembe lehet jutni. A barlangban Kadic O. végzett 1914-ben próbaásatást.

Utóbbi két barlang, valamint még több kisebb, a hegyoldalban nyíló üreg hajdani forrásbarlangok lehettek, amelyeknek hidrológiai rendszeréhez a Hétlyuk-zsombolyból induló vízszintes barlang is tartozhatott.

A solymári Ördöglyuk

A solymári Ördöglyuk a Budai-hegység É-i szélén, a Zsíros-hegycsoport ÉK-i oldalán nyílik 325 m tszf. magasságban. Három bejárata van, amelyek közül az egyik mesterséges, de ez omladékos, veszélyes. Az összes járatok hosszát csak közelítően kb. 2 km-re becsülhetjük, a főbejáratok felmért hossza 809 m.

A dachetein-mészkőben alakult barlang Koch A. és Jablonkai P. szerint víznyelőbarlangként keletkezett, az újabb vizsgálatok szerint (Jakucs L. és Radó D.) azonban számos jel a hévízeredetre utal. Az ÉNyDK, ÉK-DNy, valamint É-D és K-Ny irányú törések mentén kialakult barlangrendszer fejlődése szakaszosan; több fázisban ment végbe, ami szoros kapcsolatot mutat a területet érő földkéregmozgásokkal és a hévíz hőmérsékleti és kémiai változásaival.

Az eddigi vizsgálatok szerint már a harmadkor elején és közepén is működtek hévforrások ezen a területen, de ezek csak kisebb méretű járatokat oldhattak ki, amelyeket a felülről bekerülő anyag újra betömött. A mai nagy folyosók és termek kialakulása a harmadkor végére tehető. Az újabb, hideg víz beszivárgások sok helyen elmosódottá teszik az eredeti hévizes formákat.

Közvetlenül a kőfejtő felett nyíló főbejárat mély kürtőbe vezet, amelyből a Denevérterembe betonlépcsőkön lejutunk. A lépcső aljától Ny--DNy-i irányban haladva elérjük a, tágas Cirkuszt. A Cirkusz nagyterméből az Alsó-körút zegzugosan haladó járatain keresztül elérjük a barlang egyik legmélyebb pontját, a Pokolt, ahonnan a Kigyótorkán át igen meredek hasadék megmászása után elérkezünk a Gilisztákhaz. Keskeny, tekervényes járatrendszer vezet a barlang legmélyebb pontjához és egyben egyik legnagyobb terméhez, az Óriás-teremhez. A Gilisztákat balról hagyva elérjük a Lófejet. E teremből keskeny megkerülőjárat vezet az Útvesztőbe. A főbejáraton azután ÉK felé haladva szintén bejuthatunk az Útvesztő nagytermébe. A Cirkusz és Útvesztő termeit rövid járat köti össze. A főág ÉNy felé halad tovább. Jobb kézről megcsodálhatjuk a Zuhatag csodás falát, bal kéz felől pedig a Szemüreget. Az ügyesebbek a Szemüregen át is lejuthatnak a Vörös-terembe.

A Szemüreg elhagyása után a Guanó-terembe, a nagy elágazáshoz érünk. innen váltakozó irányú hasadékok alján, az Aragonit-folyosó, a keskeny Szuszogó, az Anonymus-terem, a monumentális Nagy templom érintésével a kijárathoz juthatunk.

A Guanó-teremből DNy felé bejutunk a Fehér-termi járatba. Mindjárt az első ereszkedő után, balra indul lefelé az eléggé nehezen járható Vörös-termi járat. A Fehér-termi járat egyik legszebb részét, a Gipsz-folyosót elhagyva, kiérünk a Dobogó-terembe, ahonnan ÉNy felé a Nagy Kéményen, illetve megkerülő járatokon át a Lyukas-terembe jutunk. E nehezen felmérhető rész érdekességét az egymás alatt és mellett elhelyezkedő járatok és szép oldási formák adják meg. A Lyukas-terem a felszínhez igen közel van, ezért esős időben sáros.

A Dobogó-teremből DNy felé haladva eljutunk a legismertebb részhez, a Fehér-termi kürtőhöz. Ezen keresztül lejutunk a guanóban igen gazdag Guanó-terembe. A Dobogó-teremből egy könnyebb megkerülő járaton át is le lehet jutni a Guanó-terembe. Újabban feltárták a Fehér-terem és az Óriás-terem közötti zegzugos és igen veszélyes összekötő járatot.

A Farkasverem, Útvesztő, Fehér-terem, Aragonit-folyosó falait gazdagon díszítő borsókő, valamint a Fehér-terem járataiban található gipsz a barlang hévizes eredete mellett bizonyítanak.

A Kevély-hegycsoport és az Ürömi-medence barlangjai

Rókahegyi Kristály-barlang. A Csillaghegy feletti nagy kőfejtőből nyílik. Bejáratánál jellegzetes hévforrás-tölcsér maradványai. Hévizes eredetű barlang, erősen pusztuló állapotban. Nagy mennyiségű borsókő rakódott le benne.

Ürömi víznyelőbartang. Üröm község K-i szélétől 300 m-re, DK-re egy lefolyástalan mélyedés fenekén nyílik. A barlangot az egyetemi Földrajzi Intézet barlangkutatói tárták fel Leél-Össy S, vezetésével, 1950ben. A feltárt részek hossza kb. 200 m, mélységük pedig 40 m. Folytatása el van tömődve, de csapadékos időben elnyeli a befolyó vizet. A barlang nummulinás eocénkori mészkőben alakult, többszintű, bonyolult labirintus szűk járatokkal.

Rókahegyi-barlang. Csillaghegy felett, a Rókahegyen, kőfejtőben nyílik. 1959-ben tárták fel Szilvássy Gyula vezetésével. Az aknajellegű barlang mélysége 60 m, hossza kb. 100 m. Igen gazdag hidrotermális eredetű ásványi lerakódásokban, amelyek ma még érintetlenek, de előreláthatólag a barlanggal együtt a kőfejtés áldozatául esnek.

Aranylyuk. Az Ezüst-hegy és a Nagy-Kevély közötti nyeregben a gerincút közelében, sűrű cserjésben nyílik. Jelenlegi hossza kb. 15 m. Egy függőleges és egy ferde folyosóból áll. Hévizes eredetű barlang, jellegzetes gömbfülkékkel.

Kevélynyergi zsomboly. A Kevély-csoport legnagyobb barlangja. A kevélynyergi turistaháztól mintegy 500 m-nyíre K-re egy cserjés erdőben, úttalan, nehezen található helyen rejtőzik. Egyetlen hatalmás, 17 m mély aknából áll, amely lefelé kupolás teremben végződik. Ebből egy rendszerint eltömődött akna vezet befelé a kb. 100 m-es alsó barlanghoz, melyet az 1940-es években Venkovits 1. vezetésével feltártak. Hévizes eredetű barlang jellegzetes gömbfülkékkel.

Mackó-barlang. A Kis-Kevély meredek É-i oldalában, Csobánka felett nyílik a kétszintű barlang. Összes hossza kb. 30 m. Tektonikus hasadék mentén alakult. A barlang vastag jégkorszakbeli üledékében Hillebrand J. végzett eredményes ásatásakat, amelyekből a kiskevélyi penge néven ismertté vált kaparópengék előkerültek. Ezek a barlangi medve kettéhasított szemfogából készültek.

A Hosszúhegy barlangjai

Macska-barlang. A Ziribár-hegy DK-i tövében, Csobánkától kb. másfél kilométernyire nyíló víznyelő barlang. Eleje hárshegyi homokkőben, többi része dachsteinmészkőben keletkezett. Kétszintű barlang, hossza kb. 20 m, mélysége 8 m. Az alsó termet vastag iszapréteg borítja, amely alatt folytatása sejthető. Kisebb méretű cseppkőképződményei vannak. Időszakosan nagy vízmennyiséget nyel, de a víz újramegjelenési helye ismeretlen.

Ziribár-barlang. Kicsiny, rövid, majdnem teljesen eltömődött barlang a Ziribár tetején.

Hosszúhegyi zsomboly. A Hosszúhegy közepén nyílik néhány méterrel a főgerinc alatt a D-i oldalon. Néhány méter széles aknabarlang, melynek alja eltömődött.

A Pilis-hegy barlangjai

Legény-barlang. A Pilis-hegység legnagyobb barlangja. Klastrompuszta felett a Pilis meredek, sziklás Ny-i oldalában nyílik a dachsteini mészkőben alakult, kb. 350 m hosszú és 60 m mély barlang. Járatai szűkek, nehezen járhatók, alaprajzuk labirintusos. Legmélyebb aknája 45 m mély (Sárlyuk). Helyenként nagy termek alakultak benne, pl. a Bejárati terem és a kb. 20 méteres Óriás-terem. Vannak a bejáratnál kb. 15 m-rel magasabban levő szakaszai is. Venkovits I. kutatta részletesen.

Leány-barlang. A Legény-barlang közelében, vele azonos szinten nyílik. Hossza kb. 200 m, mélysége 40 m. Járatai szűkek, nehezen járhatók, alaprajzuk kissé egyszerűbb a Legény-barlangénál. Eredetét bonyolult alaprajza és gömbfülkéi miatt hévizesnek tartják.

Pilisszántói kőfülke. A Pilis DK-i végének meredek sziklafalában Pilisszántótól É-ra -nyíló kőfülke, melynek egyetlen ürege 5 m széles és 10 m magas. Jelentősége az, hogy kitöltésében igen gazdag jégkorszakbeli ősrégészeti és őslénytani leleteket találtak.

Szoplaki Ördöglyuk. A Pilis-hegység főtömegétől a Vaskapu-völgy által elválasztott Kis-Szoplak DK-i végében Pilisszentkereszttől ÉNy-ra 4 km-re nyíló mély aknabarlang. Kettős, függőleges aknája összesen kb. 30 m mély. Oldalában és aljában mellékágai vannak. Belseje valószínűleg hévizes eredetű, bár kristályképződmények alig találhatók benne. Bejárati aknája felszakadt zsomboly. Alapjában sok az agyagos eltömődés és a denevérguanó felhalmozódás. PappVáry Á. részletesen tanulmányozta és térképezte.

A Sátorkőpusztai-gipszesbarlang

Dorogtól É-ra, a. Nagy-Strázsahegy K-i oldalában megnyitott mészkőbányában nyílik Magyarország, sőt talán az egész földkerekség egyik legérdekesebb hévforrásbarlangja, a Sátorkőpusztai-gipszbarlang. A barlangot 1944-ben a mészkőkitermelés közben fedezték fel. Az üregbe azonban akkor nem hatoltak be. Csak 1946-ban terjedt el a híre a különleges barlang létezésének, amikor dorogi ifjúmunkás természetjárók (Várhidi Károly és Rudolf) levél útján a barlang létezésére felhívták kutatóink figyelmét. A barlangot Jakucs L. és Venkovits I. járta be először teljes kiterjedésében, s még 1946-ban az Állami Földtani Intézet megbízásából a felmérését is elkészítették. E felmérés alapján Jakucs L. a barlang bonyolult járatrendszerének gipszmodelljét is elkésztette.

A Sátorkőpusztai-barlang a hévízi korróziós barlangok prototípusának tekinthető, amelyben a hajdani forró víz barlangalakító tevékenységének valamennyi arca együttesen tanulmányozható. A barlang térbeli, háromdimenziós kiterjedésű, bonyolult elágazású kürtő- és járatrendszerből (felső-szakasz) és egy nagykiterjedésű egységes teremből (alsó-rész) áll. Az alsó nagy üreg (Kővirág-terem) a bejárat nyílása alatt 40 m mélységben helyezkedik el. Méretei: hosszúság 34, szélesség 27, magasság 2-6 m. Már ezekből a méretadatokból is kitűnik, hogy ez a terem korábban egy csaknem vízszintes síkú hasadéküreg Lehetett, melynek tektonikusan preformált üregét a hévforrás oldó vize csak másodlagosan bővítette és formálta át.

A barlangrendszer egész alsó felében, de különösen a Kővirág-teremben csodálatosnál csodálatosabb pompával és formagazdagsággal ragyog a gipsz. Több méter átmérőjű, ragyogó fehér, az aljtól a tetőig nyúló színtiszta gipsz cseppkőpillérek, gipsztörzsekből álló fa alakú csoportok, a fő lejáró kürtőnél 3 egymás mellett álló, 8 m magas aragonitoszlop, mindenfelé gipsz és kristályos aragonit tündöklik a falakat, a talajt és a mennyezetet 20 cm vastagságban bevonó csillogó, kristályos, cukros rétegekben. Emitt egy csomó dugóhúzó alakúan csavarodott gipszvessző, amott egy gyémántos fényben szikrázó sündisznó formát látunk aragonitból. A leghosszabb gipszkristály (Vívótőr) hossza 70 cm.

Mindezeket a csodálatos szépségben kifejlődött kristályokat a hajdani hévíz - amely a barlang üregét is kioldotta - rakta le az üregekbe. A gipsz valószínűleg autochton eredetű, azaz a kénsavtartalmú meleg víz az üreg falának mészkövével kémiai reakcióba lépve alakította ki. A legtöbb gipszforma arra enged következtetni, hogy elsődlegesen nem gipsz, hanem anhidrit képződött, s ebből utólagos vízfelvétellel, térfogatnövekedés közben alakult ki a mai gipsz.

Az aragonitnak két kifejlődési formája tűnik azonnal szembe: a tűszerű kristályos és a borsókás, szőlőfürtökre emlékeztető formájú kifejlődés. Az előbbi színe minden esetben fehér, míg az utóbbié sárga, narancs színű, vagy rózsaszín. Néhol a tűkristályok csúcsainak végér helyezkedik el egy-egy bogyószerű aragonit gömböcske. Helyenként igen szépen fejlett kalcit-romboéderek helyettesítik az aragonitot. Elvétve barit és fluorit is előfordul az alsóbb szakaszokban.

A barlang ásványtani érdekességei közé kell számítanunk az említetteken kívül a piritkristály utáni limonit-pszeudomorfózákat is, amelyek főként egyes kőzetrepedések mentén fordulnak elő nagy számmal, s barna, a környezettől elütő színükkel azonnal magukra vonják a figyelmet. (Sajnos, a barlang egészen különleges ásványvilága a feltárás óta rengeteget károsult, s napjainkban már az eredeti állapotokra legfeljebb a szakember tud visszakövetkeztetni, illetve arról az első fényképek tanúskodnak.)

A barlang felső szakaszaiban egészen más jellégű a morfológiai és az ásványtani kép. Itt a hévíz által oldott és kimállasztott gömbfülkék sorozatait tanulmányozhatjuk. A Sátorkőpusztai-barlang gömbfülkéi szabályos gömb alakúak, olyanok, mint valami óriási kőbefagyott buborékok. Átmérőjük 1-4 m-ig változik. E morfológiai formatípusok képződésének magyarázatára könyvünk általános részében bővebben kitértünk.

A barlang felső szakaszában, különösen a gömbfülkék belsejében a dachstein (felső-triász) mészkőből álló sziklafalak 8-10 cm felületi mélységig erősen megbontott, mállott szerkezetűek, porlódnak. A jelenség a hévíz hő és vegyi hatásaival, illetve azok hatására a kőzet szövetében képződött ásványtársulások másodlagos átalakulási folyamataival áll szoros összefüggésben, úgy, mint erre könyvünk általános részében már ugyancsak rámutattunk.

A Sátorkőpusztai-gipszbarlang képződési korát a harmadkorra kell visszavezetnünk; amikor a hegyvidék mai arculati képét eredményező töréses hegyszerkezet kialakult, s a törésvonalak mentén hévforrástevékenység - valószínűleg a Duna-könyöki miocén andezit-erupciókkal szingenetikusan - erőteljesen kifejlődött. A Dorog-környéki szénbányákban is feltártak több kisebb hévizes üreget, amelyeknek ásványtársulásaik a Sátorkőpusztai-barlangéhoz nagyon hasonlóak, sőt a Kis-Strázsahegyen 1946-ban Jakucs és Venkovits egy másik hasonló, de kisebb kiterjedésű hévizes aknabarlangot is felmért, amely azonban azóta a kőbányászat folytán megsemmisült. Mindez arra enged következtetni, hagy a Pilis központi tömegétől DNy-ra eső terület hévízi - még ismeretlen, feltáratlan - barlangjelenségek kifejlődésében igen gazdag, értékes terület, ahol szpeleológiai szempontból még további meglepetéseket is várhatunk.

A Sátorkőpusztai-barlang kiépítését és továbbkutatásának munkáját az elmúlt években a Barlangkutató Társulat Dorogi Csoportja megkezdte.