A BALATON-KÖRNYÉK BARLANGJAI

 

 

A tapolcai Tavasbarlang

 

Tapolcán, a Kisfaludy Sándor utcában nyílik a Balaton-környék legnagyobb és leglátványosabb barlangja, a Tavasbarlang.

Keletkezése visszavezethető azokra a harmadkor végén végbement földkéregmozgásokra, amelyek tapolcai medence mészkőalapjában hatalmas repedéseket okoztak. Ezek mentén tudott a Bakony karsztos felszínén beszivárgó és a Balaton felé folyó csapadékvíz a föld alatt kisebb-nagyobb barlangokat kioldani. E barlangok egyikét, vagy talán egy nagy összefüggő barlangrendszer egyik részét fedezték fel 1902-ben, amikor a Kisfaludy utcában kutat ástak. Nyolc méter mélységben a kút oldalában kis nyílást vettek észre, amit annyira kibővítettek; hogy Németh Ferenc kőművesmester azon be tudott bújni, és felfedezte a ma ismert barlang nagy részét.

Id: Lóczy Lajos kezdeményezésére megindult a barlang további feltárása, majd 1913-ban megépítették a közönség által ma is használt lépcsős lejáratot. 1928-ban villanyvilágítással látták el a barlangot, amit a látogatók akkor a jellegzetes föld alatti tavak első partjáig tekintettek meg. 1938-ban eltávolították az egyes tavakat elválasztó kőtörmeléket. és 25 m hosszú mesterséges, vízzel borított tárót létesítettek. Így lehetővé vált, hogy a látogatók csónakon a barlang vízzel borított szakaszait is bejárhassák. A felszabadulás után a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal elvégeztette a barlang idegenforgalmi kiépítését és szép épületet emelt a bejárat fölé. Kessler H. elkészítette ennek a barlangnak, valamint a városi kórház alatt feltárt barlang térképét és megindította a részletes hidrológiai kutatásukat. Ezekhez kapcsolódóan fedezték fel 1961 elején a Honvédelmi sportszövetség barlangkutató búvárai Hortolányi Gy. vezetésével azt a kb. 300 m hosszú víz alatti barlangszakaszt, amely a barlangban levő víz eredetének kérdésére hivatott feleletet adni.

 

 

A közönség a barlangot jelenleg a Kisfaludy utcában épült ízléses fogadóépületből induló 74 lépcsős lejárati tárón át közelítheti meg. A mesterséges lejárat az első nagy terembe, a Lóczy-terembe torkollik. Feltűnő a kellemesen meleg, párás levegő. A terem elején, jobboldalt elhelyezett lámpa megvilágítja azt a kutat, amelynek építésekor a barlangot felfedezték. A húsz méter hosszú, 6-8 m széles terem falain és mennyezetén jól láthatók azok a félgömb alakú fülkék, odvak, amelyek a hajdan itt folyt víz oldó hatásától erednek. Innen három sziklanyílás vezet egy ötven méter hosszú, helyenként teremmé szélesedő folyosóba, amely végül kis tócsával végződik. Ez a tócsa kapcsolatban van a búvárok által legújabban felfedezett víz alatti barlangszakasszal.

A folyosóból visszamegyünk a Lóczy-terembe, amelynek északi végén kékes-zöldes színben csillog a föld alatti tó tükre. Innen csónakon folytatjuk utunkat. Jobboldalt, kb. két méternyire a víz szintje alatt láthatjuk azt a nyílást, amelyen keresztül a kb. 300 méter hosszú víz alatti barlangszakaszt felfedezték. Itt jelennek meg azok a kis halak (Fürge csele), amelyek a Malom-tóból ma még ismeretlen úton a barlangba jönnek. Kb. a Viola utca alatt éles szögben balra kanyarodik utunk. Itt 4-5 méter mélységben újabb víz alatti nyílások tátonganak, amelyek újabb feltárási lehetőségekkel kecsegtetnek. Egyik hegyen, a tó jobboldalán kiszállhatunk a csónakból és elég kényelmetlen úton a Piac tér beomlott kútjának aljához érhetünk.

További csónakutunk során balra kanyarodunk, majd bejutunk abba a 25 méter hosszú mesterséges táróba, amely kiindulási helyünkig, a Lóczy-teremben levő kikötőig visszavezet.

A barlang további kutatásához komoly népgazdasági érdek fűződik, mert a 18 fokos barlangi víz eredetének kérdése nemcsak barlangtani, hanem ivóvízellátási szempontból is igen fontos. Ha sikerülne ugyanis a föld alatti vízfolyásnak azt a szakaszát megtalálni, ahol a víz még a városon kívül, tehát fertőzési lehetőségek nélkül foglalható lenne, akkor ez a Balaton-vidék ivóvízellátása szempontjából felbecsülhetetlen jelentőségű lenne.

 

A  balatonfüredi Lóczy-barlang

 

A barlang Balatonfüredtől északra kb. háromnegyedóra járásnyira, a Tamáshegy egy felhagyott mészkő bányájából nyílik. Hossza kb. 100 m. A kedvelt fürdőhelyhez való közelsége miatt a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal villanyvilágítással látta el. Cseppkőképződményei ugyan nincsenek, de a barlang falaiban érdekes oldási nyomok láthatók. A megtekintési szándékot ajánlatos a balatonfüredi Megyei Idegenforgahni Hivatalnál jelenteni.