Az alábbiakban csak a tulajdonképpeni Bakonyt tárgyaljuk (régi nevén: Bakonyerdő), melyet a Tapolca-Nagyvázsony-Veszprém-i országút választ el a tőle DK-re elterülő Balatonfelvidéktől. A Devecser-Veszprém-i vasútvonal választja két részre: a Déli Bakonyra és az Északi Bakonyra.
A tulajdonképpeni Bakony földtani felépítésében a karsztosodó (triász-, júra-, kréta- és eocénkorú) mészkövek is nagy elterjedésűek, igazi nagy barlangrendszert mégsem találunk itt. Ennek egyik oka a földtani szerkezet rögökre tagolt, erősen felaprózott volta. A másik ok a fiatalabb takarórétegek (miocénkavics, lösz) nagy elterjedése, melyek a kialakult karsztjelenségeket is sokfelé eltakarják, sőt eltömik. Végül komolyabb feltáró kutatás is kevés történt még.
A bakonyi barlangokra vonatkozólag főleg Rómer F. (1860), Koch A: (1870), Pávay Vajna F. (1911), Laczkó D. (1911-1929) és Dornyay B. (1927) jegyeztek fel értékes adatokat a régebbi időkben. Számbavételük és rendszeresebb kutatásuk az 1930-as években indult meg (Bertalan K.), de még távolról sem fejeződött be, bár számuk az első útikalauzban említett 20-ról már közel 140-re emelkedett. Ásatás még kevés történt bennük (Laczkó D: 1911, 1914, Hillebrand J. 1916, Mottl M. 1941, Bertalan K. 1935, 1937, 1946, 1957 és Roska M. 1950-1954). Karsztmorfológiai szempontból Révész T. (1946) és Láng S. (1948, 1958) foglalkoztak velük. Feltáró kutatásukkal jelenleg a veszrémi barlangkutató csoport foglalkozik 1956 óta Markó László vezetésével.
A Bakony sziklás hegyoldalaiban és mélyre bevágódó szurdokvölgyeinek az oldalában olyan nagyszámú kisebb üreg rejtőzik, hogy puszta felsorolásukra sincs helyünk: Az alábbiakban ezért csak a nevezetesebbeket ismertetjük, ezenkívül főleg azokat, melyek a régebbi összefoglaló jegyzékekben (Turisták Lapja, 1938 és 1943, Földrajzi Értesítő, 1955) még nem szerepeltek.
Bótakői-barlang A Döbrönte község határába eső Ilka-majornál emelkedő Bótakő D-i lejtőjébe mélyülő kisebb üreg felsőkréta korú, hippuriteszes mészkőben.
Bujólik Eocén korú nummulinás mészkőben kialakult víznyelőbarlang Padrag határában; a Kabhegy Ny-i aljában, a Királykúti nyiladék és a 28-as nyiladék keresztezésénél: A régóta ismert, 9 m mély nyelőlyuk alján 1960-ban a veszprémi barlangkutatók bontották ki a továbbhatolás útját, mely 136 m összhosszúságú, s a felszín alá 43 m mélységre lenyúló hasadékrendszerbe vezetett, az egész Bakony leghosszabb és legmélyebb barlangjába. Bejárata a balesetveszély miatt ráccsal el van zárva.
Csatárhegyi-barlang A legújabb bakonyi barlang, melynek kürtőszerű bejárata 1960 május 11-én szakadt be egy legelésző tehén lába alatt. A Csatári templomtól K-re 300 m-re, kb. 300 m tszf. magasságban levő, 5 m mély, függőleges nyílása mintegy 21 m összhosszúságú, dolomitban kialakult, omlásos eredetű üregrendszerbe vezet.
Csengőhegyi-zsomboly (Ördöglyuk.) Bakonynána határában, a Csengőhegy É-i részén, dachsteini típusú, liászkorú mészkőbe mélyülő, 13,5 m mély víznyelő-zsomboly. Bejáratát egy megmaradt boltozatrész íveli át. A kötél nélkül bejárható, kőtörmelékkel erősen feltöltött zsombolyból egy vakkürtő harapódzik felfelé. Közelében kisebb dolinák, egy sziklahasadék (Alsópérepusztai sziklahasadék) és egy típusos karrmező; az „Ördögszántás" találhatók. Feltáró kutatásra csábító karsztterület.
Cseresi-zsomboly Csesznek határában, Imre-majortól É-ra, eocénkorú nummulinás mészkőbe mélyülő, mindössze 2.4 m mély, kőtörmelékkel eltömődött üreg, mely feltáró kutatásra vár.
Cseszneki-barlang A cseszneki Várhegy Ny-i tövében nyílik, a Kőmosó szurdokának D-i végénél. Alacsony bejárata tágabb kereszthasadékba vezet, amelynek a bejárattal szemben fekvő falán 8 m magasra felvezető, helyenként igen sáros szűk járat vezet tovább egy vakkürtőig. A barlang előterében és bejárati részeiben Vértes L. 1943. évi próbaásatása középkori, hallstatti, bronzkori és neolitkori rétegeket harántolt 1,8 m mélységig anélkül, hogy a sziklafeneket elérte volna.
Cseszneki Kővölgy sziklaüregei A Csesznektől DK-re húzódó szurdokvölgy két oldalában, fődolomit és eocénkorú mészkő határán alakultak ki. Igen szerény méretűek.
Cseszneki-sziklaodu (Kecskelyuk) A Kőmosó szurdokának D-i végén, a Csesznekibarlanggal szemközt, kb. 17 m magasságban. Roska M. 1950 júliusában a mindössze 3 m sziklaodut fenéig kiásatta jelentősebb eredmény nélkül.
Csőszpusztai-barlang A Tés község határában levő Csőszpusztától K-re mintegy 2 km-re, vastag löszleppellel takart dachsteini mészkőterület egyik 8 m mély víznyelőjének az aljából nyílik. Bejáratát a veszprémi barlangkutató csoport tagjai bontották ki Markó László vezetésével. Ők tárták fel omlás folytán képződött, bonyolult alaprajzú hasadék- és üregrendszerét is, amelynek összes hosszát 70-80 m-re, mélységét pedig 12 m-re becsülték a bejárat alatt. Környékén számos víznyelőben van még hasonló feltárásokra lehetőség.
Gaja-szurdok sziklaürege A bodajki Gaja-szurdok ÉK-i oldalában nyílik, az egykori malomtól K-re kb. 460 m-re, mintegy 30 m magasságban a völgy talpa felett. A pados fődolomit ÉNy-nak dőlő lépcsős rétegfejein kell felmászni hozzá eléggé kitett helyzetben. Maga az üreg is a réteglapok mentén alakult ki egy ÉNy-DK-i és egy rá közel merőleges litoklázis hatására. A főág DK-i végén járhatatlanul szűk kürtő nyílik a felszínre. ÉK-nek vezető, erősen feltöltődött mellékágának végén még további részek feltárására van remény. A két mellékág találkozásánál mélyített, ismeretlen eredetű próbagödör hányójáról egy emberi ujjperec került elő.
Gyenespusztai-barlang Szentgál határában, Gyenespuszta pajtájától É-ra 80 lépésre. A júramészkőben kifejlődött egykori víznyelőbarlang 20 m hosszú és 5 m mélyre nyúlik le. alján tócsákat tartalmazó kisebb teremmé bővülve.
Gyenespusztai (hárskúti)-víznyelő Gyenespusztától D-re van 320 m-re, kb. 470 m tszf. magasságban, júramészkőben. A veszprémi barlangkutató csoport 1960-ban 10 m-es hosszban bontotta ki Markó L. vezetésével.
Hajszabarnai-barlang (Pénzlyuk, Sobri Jóska barlangja.) Iharkút határában, a Hajszabarna ÉK-i oldalában., a csúcs alatt 24 m-rel. Az országos kék jelzésből kiágazó kék barlangjelzés vezet hozzá. A megmozgatott fődolomit sziklák között maradt járható üregek összhossza 35 m, mélysége 9,5 m, 1960-ban iharkúti fiatalok is kutatták. Denevérek tanyáznak benne.
Hódoséri-átjáró (Lyukaskő.) Bakonyszentlászló határában, a Hódosér völgyének Ny-i peremén, a Szentlászlói-erdőben. A miocén kavicstakaróból magánosan kiemelkedő kis eocén mészkőszirtet egy csőszerű folyosó fúrja át, mely mindkét végén kőfülkévé bővülő ágakra oszlik: Érdekességén kívül kitöltésének tudományos jelentősége is lehet.
Kapolcsi Pokollik A Bondoró-hegy bazalttakarójának DK-i peremébe mélyül a pannon homok határán, az Eger-patak völgye felett 96 m magasan, kb. 268 m tszf. magasságban. Háromszög alakú, 3 m magas nyílása ÉK-re néz és 23 m hosszú, hátrafelé lealacsonyodó főágba vezet, melynek ÉNy-i oldalán 18 m összhosszúságú alacsony melléküregek nyílnak. Teljes hossza 41 m. A főág végében és a mellékágban sekély vizű tócsák találhatók. Kialakulására valószínűleg a bazaltperem egy darabjának a leszakadása vezetett.
Kisszépalmai-viznyelő Porva határában, a Szépalmáról Kisszépalmára vezető kék jelzésű turistaút legmélyebb pontjánál. A veszprémi barlangkutató csoport tagjai Markó L. vezetésével 1956-ban 14 m mélységig bontották ki a júramészkő hasadékait. Huzatot is észleltek, ami indokolná a továbbkutatást.
Klein-pusztai (Hárskút) állandó víznyelő Szentgál határában, Hárskút közelében.
Kőpince (Savanyú Jóska barlangja.) Bakonyszentlászló határában, Vinyesándormajornál, a Cuha szurdokvölgyének Ny-i oldalában. A dachsteini mészkőpadok közé nyúló üreg egy vékonyabb rétegzésű rész kimállása útján jöhetett létre. A 18 m hosszú, 8-10 m széles, jól járható üreg mennyezetén egy repedés húzódik végig, mely beljebb kürtővé tágul. Alatta törmelékkúp van. A barlang padkáján sziklába vágott ülőhelyek (tűzhelyek?) láthatók.
Kőrishegyi-zsomboly (Ördöglik.) Bakonyszűcs határában, a Kőrishegy csúcsa alatt közel 100 m-rel, a DK-i oldalon levő „márványbánya" alatt. Az országos kék jelzésből kiágazó kék barlangjelzés vezet hozzá. Alsóliászkorú „hierlatz"-mészkő vastag padjaiba mélyülő kútszerű nyílásába - melybe egy kőtuskó szorult - 6 m mélyre lehet lemászni, ahol egy 9 m hosszú, kőtörmelékkel erősen feltöltött hasadékon kívül egy újabb, szűknyílású akna torkollik, melybe csak kötélen lehet lebocsátkozni újabb 12 m mélységig. A lefelé erősen kitáguló hasadék alját kőtörmelék borítja. Feltáró kutatásával még nem foglalkoztak, pedig talán itt volna lehetőség a Bakony egyik legnagyobb barlangrendszerének a feltárására.
Macskalik A Kabhegy É-i lábánál vezeti le a bazalttakarón összegyűlt csapadékot a nummulinás mészkő mélyebb rétegeiben keletkezett üregekbe. Kútszerű aknájának akkori alján 1935-ben Bertalan K. és Szokolszky 1. kisebb melléküreget tárt fel, melyet a Markó L. vezette 1961. évi kutatások aknája már 5 m mélyen talált meg az újabb fenékszint alatt. Az akna 11 m mélységig hatolt a humuszos kitöltésbe, járható üreg feltárása nélkül. A nagy tömegű (3000 liter/perc) víz eltűnési útja tehát - egyelőre - továbbra is rejtély.
Magoshegyi Kőlikak Dudar határában, a Magoshegy eocénkorú mészkőből álló sziklafalának a tövében sorakoznak a fődolomitra való rátelepülés határvonalán. Legnagyobb közülük a Csapóné konyhájanak is nevezett, 22 m-es összhosszúságú üreg a barlangcsoport DNy-i végződésénél.
Mecsekhegyi Kőlik Szentgál határában, a Mecsekhegy ÉNy-i oldalának dolomitszikláiban. Félig beszakadt, ásatásokra kínálkozó előcsarnokának É-i oldalából körszelvénnyel kezdődő egykori karsztvízjárat vezet lankásan lefelé 5 m-ig, ahol kitágul és meredekebbre fordul, de egyszersmind el is tömődik.
Odvaskő barlangcsoportja Legrégebben ismert barlangjaink közé tartozik (bakonybéli apátság alapítólevele, 1037.). Bakonyszűcs község határában, a Gerence egyik mellékágában, a Szarvad-árok É-i oldalának a peremén fekszik, mintegy 80 m relatív magasságban. A piros turista útjelzésen közelíthető meg. Odvaskő nem a barlang neve, hanem egy magában álló fődolomit sziklabástyáé, melynek tetejéről elragadó kilátás nyílik a környékre. A sziklaszirt Ny-i oldalába mélyül az Odvaskő-barlang 20 m hosszú, 8-10 m széles és 3-4 m magas, csarnokszerű ürege. A barlang vastag kitöltésében már Laczkó Dezső, a Veszprém vármegyei Múzeum igazgatója is végzett sekély próbaásatást 1914-ben, majd 1916-ban Hillebrand J. mélyíttetett egy próbagödröt a terem közepén. 1941-ben a Földtani Intézet megbízásából Mottl Mária három kutatóaknát ásatott a terem középvonalában, melyekkel jégkori kitöltést és tűzhelynyomokat is harántolt, de a sziklafeneket még 3 m mélységben sem érte el. A sziklabástya ÉK-i oldalában egy 7 m hosszú, kényelmesen járható, folyosószerű üreg nyílik: az Odvaskői sziklafolyosó. Ennek kitöltéséből az 1941. évi ásatás gazdag későjégkori gerincesfaunát hozott felszínre, sok barlangi medvecsonttal. A sziklafolyosóba a főbarlangból is el lehet jutni egy nehezen járható, kürtőszerű, lankásan emelkedő ferde hasadékon át. Független azonban az eddigiektől a sziklaszirt DK-i oldalába mélyülő Odvaskői kőfülke, melynek próbaásatása meddő volt.
Ördögárok barlangjai A vadregényes bakonyoszlopi Ördögárok mindkét oldalában számos barlangroncs található. Legnagyobb részük az eocénkorú mészkő alól kibúvó fődolomit határvonala mentén . alakult ki, akárcsak a környék (Csesznek, Dudar) többi kisebb barlangja is. Teljes felsorolásukat adja az 1957-ben megjelent „Csesznek és Zirc" című útikalauz. E barlangok között említésre méltó az Ördögárki sziklaüreg (Kisbarlang). Bakonyoszlop határában, az Ördögárok középső szakaszának Ny-i oldalában, 12,4 m magasan a meder felett. Fődolomitba mélyülő, 7,5 m hosszú, emelkedő aljú üreg. Előterének felásatása (Roska M. 1950) római és neolitikus kultúrát és az aurignac-kori ősember bizonytalan nyomait eredményezte, barlangi medvecsont társaságában.
Padragi Pokollik A Köleskepeárok meredek Ny-i oldalában, 20 m-re a völgyperem alatt. Szűk bejárata É-ra néz és pados nummulinás mészkőben keletkezett, 20 m hosszú, befelé lejtő teremszerű üregbe vezet.
Padragi-zsomboly A Pokolliktól ÉNy-ra kb. 200 m-nyire, mintegy 10 m-rel magasabban nyíló szenilis víznyelő, mely 8,5 m mélyre vezet le a nummulinás mészkőbe. Kibontásra érdemes.
Parajosi-víznyelők Bakonyszűcs határában, a Parajos lapos hátán dachsteini mészkőbe mélyülő impozáns méretű dolinák alján. Járható üregük nincsen, de feltáró barlangkutatás szempontjából igen bíztatóak.
Pincelyuk (Savanyu Jóska barlangja.) Németbánya határában, a községtől KÉK-re, kb. 1,7 km-re. Egy 6 m magas fődolomit sziklafal tövében nyíló, 3 m hosszú folyosószerű ürege elöl 6 m széles kőfülkévé bővül. Eső előli menedéknek jó, egyébként jelentéktelen.
Remetelyuk Bakonyszentlászló határában, a Cuha végső szurdokának az É-i oldalában. Fődolomitban kialakult, 7 m hosszú, emelkedő aljú ürege teremmé szélesedik, mennyezetén két beomlásos eredetű kürtővel. A jobboldalin kimászva szép kilátásban részesülünk.
Somhegyi-barlang (Nagy Pénzlik.) Bakonybél határában, a Somhegy DK-i lejtőjén, 800 m tszf. magasságban. A kilátótól piros barlangjelzés vezet hozzá. Alsókrétakorú krinoideás mészkőben kialakult barlangrendszer roncsa. A 10 m hosszú, téglalap alakú beszakadás aljából egy terjedelmes előcsarnok nyílik, melyből kőtörmelékkel erősen feltöltött aljú járatok vezetnek a réteglapok alá, három irányban is. Magas fekvése és zsákszerű alakja miatt a téli hideg meggyűlik benne és tavaszonként látványos jégcsapok meg oszlopok keletkezésére vezet. Kutatásra vár.
Somhegyi-zsomboly (Kis Pénzlik) Bakonybél határában, a Somhegyi-barlangtól nem messze, a piros barlangjelzés mentén, kb. 607 m tszf. magasságban. A KÉK-i irányú kőzethasadékok mentén kialakult, mintegy 12 m mély, beszakadásos eredetű zsomboly középső júrakorú (dogger) mészkőben keletkezett, ezért a szomszédos Somhegyi-barlanggal való összefüggése nem valószínű, mivel közöttük tektonikai kőzethatár tételezhető fel.
Sűrűhegyi-barlang (Éva-barlang, Nagybarlang, Ördöglik, Sűrűhegy 2. sz. barlangja; több szerzőnél tévesen Magoshegyi-barlang néven is szerepel.) Dudar határában, az Ördögárok meredek K-i völgyoldalában, a peremhez közel, mintegy 45 m relatív és 370,1 m tszf. magasságban. A VIII. sz. barlangjelzés vezet hozzá. Bejárata nummulinás mészkőpadok alatt nyílik. A kisebb termekké bővülő, elágazó folyosók alkotta felső szakasza a triász-eocén réteghatáron alakult ki, de egy aknán át csak kötélbiztosítással megközelíthető alsó termei már lenyúlnak a triászba. Járatainak összhossza kb. 120 m, s így a Bújólik feltárásáig a Bakony legnagyobb barlangja volt. Régebben belső részeiben voltak kisebb próbaásatások (Laczkó D. 1911; Vasbányai A. 1934), 1950-ben pedig Roska az előterét és a bejáratát ásatta le 6,7 m mélységig, miközben a neolitikumtól máig terjedő korok kultúrmaradványait mutatta ki. További kutatásokra itt minden téren tág lehetőség nyílik.
Szárazgerence-barlangja (Betyár-barlang, Pörgölhegyi-barlang) Bakonyszűcs határában, a Szárazgerence meredek Ny-i oldalának a peremén. A völgyben futó sárga útjelzésből kiágazó sárga barlangjel vezet hozzá, de megtalálható az ásatások anyagából származó törmelékkúp nyomán is. A dachsteini mészkőben kialakult jókora szenilis forrásbarlang eredetileg annyira feltöltődött, hogy bejárata is alig volt látható és csak csúszva lehetett behatolni az előcsarnokába. További részei is csak kúszva voltak megközelíthetők mintegy 40 m összhosszúságban. Először Bertalan K. és Szokolszky I. végzett kisebb próbaásatást az előcsarnokban 1935ben és 1937-ben, mely már megállapította a jégkori kultúra jelenlétét. A Földtani Intézet első ásatása (Mottl M., 1941.) a bejáratnál képződött törmelékkúpot szelte át egy árokkal és az előcsarnokban levő régi kutatógödör kiszélesítésével ismét igazolta a jégkori kitöltés jelenlétét, de kultúrnyomokat nem eredményezett. A rendszeres ásatás (Roska M., 1951-1954) a barlang előterét közel 4 m-rel, előcsarnokát pedig több, mint 2 m-rel mélyítette, de belsőbb részeire nem terjedt ki. A würm I. korú faunát tartalmazó kitöltésből ez alkalommal szegényes kidolgozású, moustiérikorú ősemberi kovakőeszközök kerültek ki nagy számban, karcolt állatcsontok és egy állítólagos lószobrocska társaságában, mely utóbbi azonban a természet játékának bizonyult. A még kitöltéssel eltorlaszolt járatok mögött valószínűleg a Bakony egyik legnagyobb, egykori patakos barlangja rejtőzik.
Tekeresvölgyi kőfülke Veszprém határában, a Tekeresvölgy torkolati részén folyó karsztvízkutatások közelében. Ásatása (Bertalan, 1946) jégkori (würm III.) faunát eredményezett.
Tekeresvölgyi-sziklaüreg Nemesvámos határában, a Tekeresvölgy erdős szakaszán. Kitöltéséből Bertalan K. 1957-ben jégkorvégi (würm I.) mikrofaunát gyűjtött, mely az örvös lemming nevezetű tundrafaj legdélibb európai előfordulásaként vált nevezetessé.
Tiloserdei-barlang Lókút határában, a Tiloserdőre felvezető nyiladék K-i oldalán. A középső krétakorú radiolitheszes mészkőben 70-80°-os ferde tektonikus hasadék mentén kialakult, csak sziklamászással járható barlang. Teljes hossza 40 m, mélysége 10 m. Közelében egy 7 m hosszú, lejtős sziklahasadék van.
Tönkölösi-sziklaüreg (Likaskő.) Kisebb dolomitüreg Bakonybél határában, a Tönkölős-hegy D-i lejtőjének a derekán. 1941ben Mottl M., 1953-ban Roska M. végeztetett benne próbaásatást, melyek jégkorvégi (würm I.) faunát és javaaurignaci-kultúrát eredményeztek. A további ásatásoktól itt még szép eredmény várható.
Törkülik Szentgál
határában, a Középső Hajag és a Rendkő közé vágódó völgy D-i, kapuforma
tágulatának Ny-i sziklabástyájában, 22 m magas, áthajló júramészkő sziklafal
oldalában. Nehezen megközelíthető, V alakú bejárata enyhén kanyargó,
hasadékszerű szűk járatba vezet, mely 14 m távolságban ketté ágazik. Mindkét
ágat vastag, hófehér mészbekérgezés szűkíti, mely végül is elzárja a járatokat,
végükben cseppkőmedencéket alkotva. A Törküliktól D-re, valamivel alacsonyabban
egy hasonló, de mindössze kb. 6 m hosszú, folyosószerű üreg nyílik: a Kis-Törkülik.
Töpéri kőfejtő barlangja Tapolcafő határában; a községtől K-re fekvő, elhagyott Töpéri kőfejtő (Kiskőhányás) felsőkrétakorú inocerámuszos mészkövében. A barlang mintegy 20 m hosszú, jól járható, folyosószerű üreg. A közeli Öregkőhányás nevű kőfejtőben is vannak törmelékkel eltömött üregek.
Tűzköveshegyi-barlangok A Szentgál vasútállomásánál tátongó hatalmas kőfejtő liászkorú mészkövében már 1892-ben megnyitottak egy kb. 50 m hosszú, tágas barlangot, mely akkoriban nagy feltűnést keltett. Ezt idővel elfejtették, de 1897-ben egy újabb kisebb, majd 1927-ben ismét két nagyobb üreget nyitottak meg, melyeket Laczkó D, is megvizsgált. 1935 és 1938 kőzött ismét számos kisebb üreget tártak fel. Ezek azonban sorra áldozatul estek az előrehaladó fejtésnek. Mindössze egy barlang dacol már évtizedek óta az elmúlással a kőfejtő elhagyott részében. Ez a vasútállomástól 278° irányban 630 m-re van, a lőszerkamra közelében, utóbbitól ÉNy-ra kb. 50 m-re. Nagyobb részét Jaskó S. tárta fel 1934-ben, kényelmesebb új bejáratát pedig Bertalan. K. és Szokolszky 1. bontották ki 1937-ben. Az akkoriban kb. 80 m összhosszúságú barlangban 1957-59-ben Markó L. újabb 20 m-es, cseppköves szakaszt tárt fel. A Tűzköveshegy környékén egyébként is több időszakos víznyelő található, melyek a feltáró barlangkutatás szempontjából rendkívül bíztatóak. Fontos volna a kőfejtő állandó figyelése is, ahol bármelyik napon újabb nagyméretű cseppköves barlangra bukkanhatnak.
Várvölgyi kőfülke (Bátorkői-barlang, Gazsilik) Romantikus fekvésű kisebb dolomitüreg Várpalota határában, a Várvölgy fejénél.
Vaskapui kőfülke Iharkút határában, a Televár DK-i oldalán. A piros kereszt jelzésű turistaútból kiágazó barlangjelzés vezet hozzá. A vastagpados fődolomitba mélyülő 7 m hosszú, 4-5 m széles kőfülke löszös kitöltésében Mottl M. 1947. évi ásatása késöjégkori (würm I.) faunát talált.
Zsiványbarlang Tágas, de sekély kőfülke Bakonyszentlászló határában fődolomitban, a Remetelyuktól DNy-ra, a Cuha-szurdok másik oldalában, 20 m magasan.