A Baradla Első Könyve

I. Az Barlang teremtése

1. Hatszáztizennégy nappal egy kiadós szauna és nyolc fél kevert után az Föld Szelleme arra ébrede, hogy rossz napja lőn.
2. Cefetül unatkoza, és miután a vakaroncok vakarák jobb, azután bal oldalát, majd lefetyencek nyalák jobb, azután bal talpát, még mindég nem derité kedvét semmi sem.
3. És hiába mókázának sárga pampilkák és lila-fehér csíkos szörönckék, még ezen túl is unatkoza.
4. Emiatt bizony igen morc lőn, s mivel jobb dolga nem akada úgy dönte, hogy körültekinté birodalmát.
5. És látá: zamaverdok tekeredének a büszke trikalcokra, frobervájszok zörgének a kék fertepörkökön, aztán a könnyed hírmajszok kókadtan billegének az áerban, szóval káosz lőn.
6. Mondá ezért az Föld Szelleme: „Nem jól van ez így."
7. És tényleg.
8. „Teszek tehát valami okosat, mert a birodalmam tiszta kupleráj és mivel takarítani utálék, kihajítám inkább ezt a sok régi göncöt, teremték helyébe valami frankó kacatot, ami elszórakoztat." És nekilendüle, de elsőre nem sikerüle.
9. És sajna másodszorra sem.
10. Így szóla ezért: „Kiveszek egy hét szabadságot, mert úgy látszik, ez nem holmi csip-csup ügy lészen."
11. És felvirrada a hétfői nap, április 31-e. És mondá az Föld Szelleme: „Legyen az Mészkő!" És lőn az Mészkő, karcolás és repedés nélkül, hófehéren, egy darabban. Felülete pedig szépen csiszolatos lőn, hogy ragyoga, mint a márvány, és gyönyörködék benne az Föld Szelleme.
12. És eljöve a kedd, szeptember 8-a. Nekilendüle az Föld Szelleme és teremte az Mészkő köré kavicsot, meg vulkáni kőzeteket, továbbá némi homokot, hogy mindenki érdeklődését kielégítse, mondván: „Autogén karszt nem karszt, az csak holmi túró, allogén az igazi, az kelle nékem!"
13. És ismét új nap lőn, a szerda, augusztus 5-e. Mondá ekkor az Föld Szelleme: „Mozgás kell ide, hozzám méltó nagy nyüzsgés!" Ezért felhőket vona az égre és eleredének az esők, minden délután 5-től este 8-ig.
14. És teremte még a földre talajt is, belé széndioxidot, doszt, mert egyesek azt mondák néki, hogy nem lesz abból karszt, csak nyavalyatörés, ha nem eléggé biogén.
15. És erre az eső telítőde széndioxiddal, zutty! nekiméne az Mészkőnek az ő folyása szerint. Mondá erre az Föld Szelleme: „Ez már döfi!"

(Eredeti illusztráció)

16. Üstöllést jövel a negyedik nap, a csütörtök. Gyengébbek kedvéért február 6-a.
17. Látá ám az Föld Szelleme, hogy a fránya víz csak nyaldossa az Mészkövet, s az csak kopik. Teremte ezért víznyelőket, hogy kedvében járjon a víznek, s annak legyen hol zubognia, meg dolinákat, hogy legyen hol szivárognia; szép tál alakú dolinákat, ahogyan a morfogenetikában olvasta, de törmelék nélkül ám!
18. Mindezek utána pedig alkota csinos kerek forrásszájat az Mészkőnek aljába és nevezé erózió-bázisnak. A forrást és a nyelőket pedig összeköté szép tágas folyosókkal, és nevezé Barlang-járatnak. Látá ekkor, hogy mán alakul.
19. Jövel ezután az ötödik nap, amit pénteknek híva, úgy december 12-e táján. És mondá az Föld Szelleme: „Fene nagy csönd van, és minden kopár."
20. Létrehoza hát piciny zöld, barna meg mindenféle algát, akik körtáncot járának, jobb dolguk nem lévén, meg szép kalapos és pucérfejű gombát, akik bélelék az Barlangot, meg kecses denevéreket, akik ellepék a járatokat, s levének barlang-tiszták. És látá, hogy jól van ez így.
21. Körültekinte az Föld Szelleme péntek este és látá, hogy elég becsületes munkát végzett.
22. Vala pedig az Barlang 10.000 km hosszú és keresztmetszete lőn 6,00 m átmérőjű szabályos kör. És a víznyelők levének az Barlang bejáratánál, meg 500 méterenként, szimmetrikusan a felszínen, szintén szép, szabályos kör keresztmetszettel.
23. Tarta a járat kezdetétől a forrásig, északnak elenyésző deklinációval és lejtése 100 méterenként 0,1 méter. És a patak két oldalán csinos kis járda futa, faragott mészkőkorláttal és borítá puha PVC süppedősen.
24. Az oldalágak pedig jövének minden nyelőtől derékszögben, falaikon import tapétával és ezüstös fogasokkal a denevérek számára.
25. És az patak medrében levének kis medencék, kecses szökőkutakkal, és a falakon drága bársonykárpit feszüle.
26. Lógának a mennyezetről kalcit-csillárok és még a legtávolabbi sarokban is fényözön lőn.
27. És mindenütt függének csillogó függőcseppkövek, hófehér kalcitból, aztán pirosak, vasberakással, csiszolt lapokkal, a falak mentén pedig állócseppkövek állának, ugyanilyen pompásak, meg kényelmes ülő- és fekvőcseppkövek ülének és fekvének az igényesebbeknek, meg mindenféle zászlók és retek alakú cseppkövek a szem gyönyörködtetésére.
28. És bolondos denevérek röpdösének mindenütt és négy nyelven vezetének túrát, ha a Föld Szellemének sétálni szottyana kedve.
29. A plafonokon itt-ott vak kürtők nyílának, bennük planetáriumokkal, és a fal mentén konnektorok lapulának a lemezjátszóknak, a légkondicionálóknak és a vízmelegítőknek.
30. És örül vala a Föld Szelleme, hogy ilyen csinos kéglit csinált vala magának, és még kiutaltatni sem kellett.

II. Az Barlangász teremtése

1. Midőn előcammoga a szombati nap a mészkőfal faragott oromzata mögül és a naptár mutata június 15-ét a Gergely-naptár szerint, az Föld Szelleme úgy dönte, hogy munkáját bevégzé.
2. Emiatt igen derült kedve lőn.
3. Körülkocogá az Barlang bejáratát s nagyokat szippanta az üde levegőből.
4. Ekkor egy kis pocsolyát pillanta meg az egyik repedésben, tele sárga agyaggal és erről eszébe juta, hogy nem takarítá el a nagy munka hulladékait.
5. Mivel viszont a szemétgyűjtő igen messze lőn s nem vala kedve fölösleges kunsztokkal fárasztania magát és egyébként sem talála több maszatot, úgy dönte, hagyja a fenébe a dolgot.
6. Midőn megszemlélé közelebbről az agyagot megállapítá, hogy az gyúrható.
7. Elhatározá ezért, hogy csak úgy kedvére játszadozik véle. Ez okból elkészíté vala az ő mását.
8. Eleinte szentségtörésnek érezé, hogy holmi trutyiból magát megformázza. Mivel azonban csak egyedül vala, nem röhöghet rajta senki sem, tehát mit számít az, ha fenséges képmása és holmi gusztustalan maszat között erős a párhuzam?
9. Midőn elkészüle a mű, igen megtetsze vala az Föld Szellemének, s mondá:
10. „Oly igen megkedvelém az magam képmását, hogy sajnálom kint hagyni az esőn s hagynom szétmállani, míg tényleg olyan lészen, mint az a csúnya barnaság, amelyre hasonlít!"
11. Bevivé ezért képmását az Barlangba és elhelyezé a cseppkő-díszek között.
12. De mondá magának: „Mit ér ez a figura, ha csak itt üdögel, még tán egyszer azt hiszem, hogy engem gúnyol valaki eme agyag-kölönccel! Meg aztán jó lenne valakivel elbeszélgetni ebben az Nagy Süket Barlangban, ezért életet lehelek én beléje."
13. Hozzáláta tehát, hogy lelket verjen a figurába.
14. Először is beléje táplálá az Barlang szeretetét.
15. Ezután pediglen érdeklődést minden iránt, amit az Föld Szelleme csinált vala.
16. Harmadszorra a fene nagy pofátlanságot, nehogy valaki kitúrhassa a helyéről. Még az idegenforgalom sem.
17. Majd erre egy adag humorérzéket, hogy kellemes társalkodója légyen.
18. Ötödszörre a társaság iránti vágyat, hogy mindig kövesse az Föld Szellemét.
19. Ezen felül rengeteg igénytelenséget, nehogy állandóan babusgatni kelljen.
20. Hetedszerre és utoljára pedig ménkű nagy epét teremte nekije, nehogy elviselje azt, ha létezik más ilyen pofa is a világon, s annak mindig fölébe helyezze magát.
21. Mindezek utána az Föld Szelleme így szóla: „Neved pedig legyen kettős: viseld szülőhelyed nevét, ez pedig az Barlang, valamint a legmagasabb kártya nevét, ami pedig lőn az ász!"
22. „Legyen tehát a neved Barlang-ász" szólt.
23. Azért tevé ezt az Föld Szelleme, mert igen szereté a kártyát, de partner híján általában csak magában játszott. Ilyenkor körülülé az asztalt és nagyokat nevetett, ha nyert, s magára borította az asztalt, ha veszített.
24. Végezetül pofán csördíté az agyagot, kettőt belerúga, majd kissé megtaposá. Így vere lelket beléje, mert szó szerint vette.
25. Midőn az Barlangászba nagy csattogással és puffogással elhelyezkedett a lélek, az először is oly retteneteset káromkoda, hogy a denevérek lepotyogának az ezüst fogasokról. Ettől kezdve nem levének barlangtiszták.
26. „Ejnye no!" - mondotta az Föld Szelleme - „Elég jól sikerült a mű, de nem kellene már születésekor ilyen nagy galibát okoznia, ráér később." Ráförmede tehát az Barlangászra:
27. „Kuss!"
28. Az Barlangász pedig csendben marada, mert rájövel, hogy urával és alkotójával áll, illetve hever szemközt. Innentől illedelmesen viselkede.
29. Az Föld Szelleme pedig úgy találá, hogy egészen szimpatikus fickó az Barlangász, szépen kézenfogá és egész nap sétálgatának az Barlangban.
30. Ezen a napon pedig beszélgetének az Mészkőrűl, a grúz teáról, az euklideszi geometriáról, Jancsó-filmekről és sok más, fontos dologról.

III. Az Barlangász feleségének teremtése

1. És jövel az utolsó napja az egyhetes szabadságnak és emiatt az Föld Szelleme pocsék hangulatban lőn. Egy darabig pocakját simogatá, majd morc kedvének elűzése céljából úgy dönte, megszemléli művét és lakóját.
2. Midőn beballaga az Barlangba, mindent rendben talála, csak az Barlangászt nem lelé sehun. Aztán, midőn ismételten átmotozá az Barlangot, meglátá, hogy az egy magas cseppkő tetején kuporog, és javában alszik.
3. Mosolyogva megcsóválta az Föld Szelleme az ő fejét, és lelöki az Barlangászt onnan, aki nagyot nyekkent vala, és felébrede.
4. Kérdezé rémülten az Barlangász: „Mivel érdemelém ki ez szigorú bánásmódot, ó, Föld Szelleme?"
5. „Hát illik fényes nappal még javában durmolni? Hát illik rákászmálódni az szép cseppkőre, hogy az szentségtelenítve legyen az üleped által?" - kérdezé viszont az Föld Szelleme.
6. „Ó, Szellem, hiszen tenmagad oltád belém az Barlang és az ő csodáinak szeretetét, és midőn feltűne nékem e csodás oszlop, úgy dönték, ennél szebb fekhelyet csak akkor találnék, ha pályaudvart is teremtettél volna, vagy valami vacak vasúti megállót, esetleg szivattyúházat, esetleg vizesárkot, mivel hogy az igénytelenséget is te adád nékem. Továbbá pedig mi a szöszt csináljak ebben a nagy odúban, ha egyszer azt sem tudám, mikor vala nappal, vagy éjszaka, hiszen egyformán világos lőn mindég."
7. „Máskor ne tégy ilyet!" - mondá megenyhülve az Föld Szelleme. - „Majd kapsz egy szép vekkert, hogy felkelhess reggel, aztán játszogathass az Barlangban egész nap kedvedre."
8. Ezzel folytatni akará útját az Föld Szelleme, de mivel az Barlangászban feltámada az érdeklődés, amit a születésnél plántált belé, nyomába szegőde, és ezt kérdezé:
9. „Mondd, ó, Szellem, milyen Mészkő ez, anizuszi vagy szarmata, vagy karbon ? És mennyi víz megy át az Barlangon
a.) évente
b.) szezonban
c.) óránként
d.) vérvörös csütörtökön?
És eszik-e a denevér legyet? És ha igen, akkor azt mé' nem teremtettél? És lehet-e algát nylonharisnyában fogni? (Egyébként nekem az sincs, mert pucérra csináltál.) És ha megfestem zöld, ha kijön piros, mi az? És honnan vetted azt a príma tapétát? És tényleg nincs egy deka dolomit sem a barlangban? És ha megnézem sósavval? És itt benn lehet fogni Luxemburgot? És ha leoltják a villanyt, akkor sötét lesz? És ha a járat keresztmetszetét beszorzom a denevérek számával, majd kivonom belőle az e heti lottószámok négyzetgyökét, kijön, hogy hány éves az Barlang? És van sarki kocsma csapolt sörrel? És ha holnap egész nap a víz alatt leszek, belefulladok? És ha bevezetik a vasutat, lehetek váltóőr? És ha leszakad a plafon, nő helyette másik? És hogyan születik a kis cseppkő? És nem kólis a víz? És én már csak mindig denevért ehetek? És megalakíthatom a Barlangtani Intézetet? És tudsz nekem szerezni tahimétert? És az alga fölmehet a cseppkőre csak én nem?"
10. És kirohana az Föld Szelleme az Barlangból, és úgy dönte, hogy nem állapot ez így, sok érdeklődést teremtett az Barlangászba, alkotni szükségeltetik mellé valami olyant is, ami ezt meggátolja.
11. Visszamene tehát az Barlangba és néhány fohásszal, valamint egy fütykössel elaltatá az Barlangászt. Ezután kiemelt vala belőle egy kis agyagot az pofa tájékáról, mert az túl nagy lőn, de azért marada így is éppen elég.
12. Mintáza belőle egy másik lényt s mondá: „Azért teremtem, hogy társa légyen emennek, legyen tehát ez az Barlangász Nő, míg az előbbi az Barlangász Férfi." És mivel az Nő következik az Férfiból, folytatást teremte az Férfiból az Nőbe.
13. Midőn ezt bevégezé, mondá: „Lelket adok az nőnek is, bár véleményem szerint nem érdemes, meg nem is sikerül."
14. S úgy lőn.
15. És először is beléje táplálá az Férfi iránti szeretetet, hűséget, és engedelmességet. De mivel az Föld Szelleme már valóban fáradt lőn, csak az első sikerüle, a második már alig, a harmadik már sehogysem valósula meg, mint az a történelem folyamán kiderüle.
16. És ebbe is táplála igénytelenséget, hogy el tudja viselni az Barlangász Férfit, mert a szeretet meg a többi csak lőn bakfitty, hozzá ennyi nem elég.
17. Aztán értelmet súlykola belé az Föld Szelleme, hogy válaszolni tudjon az Férfinak, de fenéktájon elakada és örüle, hogy a kétszer-kettő belefére, mert kemény lőn az agyag.
18. És negyedszerre beléoltá a kényelem szeretetét, hogy idejében lerángassa az Férfit az cseppkőről.
19. Továbbá néki adá az otthon és a gyermekek szeretetét, hogy az Férfit a frász törje ki emiatt és soha nyugta ne légyen.
20. Végül és hatodszorra pedig hatalmas epével látá el őt is, melyben fészkele a hiúság, általában minden iránt.
21. Teremté tehát az Föld Szelleme az két Barlangászt, Férfiúvá és Nővé teremté őket. S alkotá őket egyformáknak, de teljesen különbözőknek, mert az Nő vala az Férfi ellentéte.
22. Mert az Férfi lőn szép, okos, jó és ügyes, de az Nő vala szebb, okosabb, jobb és ügyesebb, saját bevallása szerint.
23. És csiklandozá vala az Föld Szelleme az Nőt, mire az felébrede. Meglátá az Férfit: és sikoltozni kezde, mert ennél mégis többet várt.
24. És felébrede az Férfi a sikoltozásra és meglátá az Nőt. Ezután együtt sikoltoztak vala estvélig.
25. Akkor az Föld Szelleme belenyomá fejüket a vízbe, amitől prüszkölének, de egyébként csendben valának.
26. Mondá ekkor az Föld Szelleme: „Ha már ilyen szépen összejövénk, feltalálom a házasság intézményét is, mert az Férfi csak mászkál és maszatolá magát, s az Nőhöz még a törvény is csak alig bírja hozzákötni. És ezentúl a házasság ürügy lészen arra, hogy az Nő visszacipeltethesse magához az Férfit."
27. Mondá még ezen túl az Föld Szelleme: „Mert az Férfi és az Nő amúgy is úgy éle, mint a sátoros cigány, ha vérbeli barlangász, legyen akár házas, akár nem. De a házasság legyen a jele ezentúl annak, hogy elviselik egymást."
28. Ezzel pedig elvonula az Barlangból pihenni, mert megfájdult vala a feje.
29. És akkor az Férfi szedelőzködni kezde és mondá: „Elmegyek sétálni lefekvés előtt."
30. És válaszolá az Nő: „Nem mégy sehová picikém, mert kint hóakadályok vannak, meg negyven fokos kánikula, hanem maradsz a fenekeden és megvárod szépen, míg ki nem takarítom az Barlangot! És ezek után csak lábmosás után mászkálhatsz ezen a szép szőnyegen!"

IV.

1. Éldegélnek tehát az Barlangban az két Barlangász, Tivadar és Emőke, mert így hívák őket.
2. Nem tudni miért. Ez lőn. Nem ejénd, nem kap mást.
3. Tivadar pedig nappal mászkála az Barlangban, melynek egyik zegében hagyá Emőkét, aki unalmában a denevérek szárnyait porolgatá és a cseppköveket fényesíté.
4. Estve pedig együtt valának és ilyenkor az asszony kérdezősköde, ilyeneket, hogy: „Milyen hosszú az Barlang? Fogtál nekem nercet? Mért nem fésülködél meg barlangászás után? Mért nem foglalkozál velem többet? Mi vala fölöttünk? És mi vala alattunk? Mit akarál azzal a cseppkődarabbal? Juj!"
5. Éjjel pedig az Férfi beméne a feleségéhez.
6. De reggel szöget üte az ő fejébe az Nő kérdése: „Mi vala az barlang alatt?"
7. És így gondolkoda: „Fölöttünk az főte lőn, az felett meg a hegy, az Mészkőbül, még afölött pedig lőn az égbolt meg más efféle flancos dolog."
8. „Alattunk azonban csak mészkő leend, mészkő pedig értelmetlen lőn az Barlang nélkül, így tehát abban lennie kell egy ugyanilyen Barlangjáratnak. Meglehet, hogy fölöttünk is az vagyon. Az Föld Szelleme pedig mindenre képes."
9. És így gondolkoda: „Azokban a barlangokban bizonyára választ kapok minden kérdésre. Megyek tehát és feltárom őket."
10. Ezze1 magára hagyá az ő feleségét és elindula megkeresni előbb az felső barlangot.
11.Ezután pedig felmásza minden kürtőbe és megállapítá, hogy:
1. nem tud repülni
2. onnan föntröl piszkosul nagyot lehet esni
3. a gravitáció vektora lefelé irányul
4. ha az ember kezét-lábát összekaristolja, az rendszerint fáj
5. nincs meg az felső barlang.
12. És felmásza az legmagasabb oszlopok tetejére és kocogtatá az plafont. Megállapítá, hogy az a helyén vagyon.
13. Lekászálóda ezért az plafonról és elindula megkeresni az alsó barlangot.
14. És benézett vala a szőnyeg alá.
15. És végig kopogtatá a padlót.
16. És leméne a medencék fenekére.
17. És magára ránta néhány cseppkövet.
18. És akkor még szelid lőn, mert tisztelé az Föld Szellemének alkotását, de mikor könyökén és térdén is az utolsó bőrfoszlányok kopának, úgy dönte, hogy ő is az Szellem alkotása és ha az barlangnak szabad bántania őt, akkor neki is szabad bántania az Barlangot.
19. Bészerze ezért csákányt, pájszert, viharlámpát, rádiótelefont, trotilt, kvarclámpát, bugylibicskát, gyógyfüveket, köszörűkövet, kenyérpirítót, fluoreszceint, ruhakefét, pionyerkát, fél kiló fokhagymát, végbélkúpot, protekciót, zsebtelepeket, a búr király lányát és fele birodalmát, kötelet és hasmenést s nekiláta az kutatásnak.
20. Estve pedig az Föld Szelleme sétára indula az Barlangba.
21. És meghűlt testetlenségében az éter, midőn meglátá az Dúlást.
22. Mert a tapéta lőn leszaggatva, a szőnyeg összekaristolva, a medencék leeresztve, a szökőkutak megszöktetve, a denevérek megrugdosva, a korlát kötélpályának használva, a járda teleköpködve, az Mészkő szétforgácsolva és az Barlangász Férfi ápoltatva az Nő által.
23. És kérdezé az Föld Szelleme: „Mit tettetek, nyavalyások?"
24. És mondá Tivadar: „Az asszony, akit mellém adál, kérdezé, hogy van-é alsó barlang és ezért én keresém azt."
25. „Ellenemre cselekedtél, " - mondá az Föld Szelleme - „ezért ölegem van belőled. Hülyébb vagy, mint gondolám vala. Takarodj ezért az barlangból és ezután csak véres verejtékkel juthass vissza oda és légyen az Barlang agyaggal bélelve, hogy emlékezz születésedre és tudd meg: agyagból valál, agyaggá levél."
26. „És ellenséget szerzek néked az barlangászok között. Családi békétlenséget az asszony és te közötted, mert hallgattál reá és válaszolni akartál neki. Amennyi eszed van, erre még lesz is precedens."
27. „Továbbá pedig minden lehetséges módon üldözzön átok, büntessenek meg a vonaton, menjen rád a Zetor ha a szántóföldön alszol, a ragya verjen ki, stb, stb ..."
28. „Ezze1 pedig kivágá az Barlangászokat az Barlangból és a bejárathoz az nagyképű OTVH-t, a tehetetlen MKBT-t és szakértő barlangigazgatókat állíta.
29. Az Barlangászok pedig behúzott világnézettel elvonulának a szélrózsa minden irányába.
30. Az Föld Szelleme pedig hozzáláta a második nagy munkához, az Barlang átalakításához.

V. A Baradla teremtése

1. És elrontá a nagy művet az Föld Szelleme. Lebontá a tapétát, felszedé a szőnyeget s eladá szuvenírként nyugatiaknak. Kidönté a korlátot, szétszedé a patakmedret, elcsavará a járatok futását. Teremte törmeléket és töménytelen agyagot.
2. Összezúzá az Mészkővet és az lőn telve repedésekkel és vetőkkel, a víz pedig folya benne össze-vissza.
3. És készíte az Barlangnak sok-sok bejáratot, nevezé egyiket Domicának, a másikat Denevér-ágnak, a harmadikat Kis-Baradlának, a negyediket Főbejáratnak, mely vala az Pitvar felöl. És befolyatá még innen az Acheron viznyelőjét, mely telve vala törmelékkel és kultúrréteggel, csontokkal és trutyival. És ezt nevezé Aggteleki résznek.
4. A Domicát pedig összeköté az Barlanggal a Styx által. Ez pedig lőn szörnyű hely az Barlangászoknak, pofájuk itt lóga a vízbe és az agyagba, sok-sok méteren kúszniuk kelle négykézláb, mint a kutyának, hason, mint a gilisztának.
5. Leágaztatá ebből a Csernai-nyelő ágát, mely lőn kevésbé csatornaszerű, de jóval hosszabb, repedezett, mint a rendőrcsizma és szövevényes, mint az ementáli.
6. S az barlangász, midőn neszét vevé az új járatnak, be is tolá ide képét, mert itt mérik a legjobb reumát és aranyeret.
7. Teremté itt a plafont közel a vízhez, hogy a víz néha kitölthesse a járatot, ha kint esik az eső. Az eső pedig akkor jöve, amikor neki tetszik.
8. Azután pedig teremté a Vaskapu fölötti labirintust, mely lőn a második francos hely az Barlangban, hatalmas kövekkel, közöttük repedésekkel, bennük karbidlámpáknak és törött bokáknak való helyekkel.
9. Harmadszorra teremté az Óriás-termi nyelőt, mely lőn olyan, mint a húsdaráló és bizonytalan, mint az alsó barlang.
10. Ezután megalkotá a Vetődéses-termi nyelőt, mely olyan mint a varsa, lefelé könnyű menni, fölfelé eltéved az ember.
11. Majd tevé az járathoz a Vass Imre oldalágat melyhez képest egy betoncső repülő-kifutó.
12. És teremté ezután sorban a barlangi nyelőket és hozzá két alsó szintet, melyek levének külön rendszer. Mindegyik lőn külön szörnyűséges, neveztessék akár Tündérvár víznyelőjének, vagy Dancza-aknának, de akár Vaskapu víznyelőjének.
13. Aztán teleraká a falak mentét, a termeket törmelékkel, bélelé agyaggal és jószándékkal, hogy ebben majd haladjon gyorsan az Barlangász ásója, mint a Sírboltnál, csak értelmet nem ada a munkának.
14. És összeköté ezeket zegzugos járatokkal, melyek keresztmetszete egészen kacifántos vala, megpakolá cseppkövekkel, melyek mindenféle figurát utánoznak és frászt kap tőlük a halandó, ha bágyadt pilácsával egyedül csámborog közöttük.
15. És lőn két forrása az Barlangnak, egymás mellett, mert úgy bonyolultabb, keservessé téve az barlangász gondolatjait, mert dagadtra töré az fejét, miért lőn ez így.
16. Teremté még a Törökmecset-ágat, ahol a kövek lenyúzzák az utolsó rongyos gúnyát is a behatolóról és az vazelinért sipítoza közben, mert laposra préselik a falak.
17. Hozzáadá a Retek-ágat, melynek végére érve az Barlangász hasra ese saját földig érő nyelvében, mert lőn messze mindenféle bejárattól.
18. Az Föld Szelleme összekuszálá a felszínt is, ada néki sajátságos arculatot, mert az mindig olyan lőn, mint amilyennek állíták az kútfők. Raka pedig ide mindenféle nyelőt, dolinát, vakvölgyet, töbörsort, csak úgy össze-vissza.
19. Végezetül pedig feltevé a pontot a műre az Föld Szelleme, mert megteremté az idegenforgalmat és hozzá bürokráciát, mely lőn mint a hatnapos puliszka, rágós és keserű, nem feledkezve meg a bürokratákról sem, melyek leendenek mint Mészkőben a repedés, s nem lőn egyik sem illetékes, mert körbekapcsolá őket és aki elindul jobbról, balról érkeze vissza, ugyanoda.
20. Mondá ekkor az Föld Szelleme: „Teremtettem méltó házat magamnak, mert itt már nem zavarhat senki sem. Mivel a sógor már ellőtte a poént és lőn már Paradicsom, legyen ezért ez Barlang neve Baradla!"
21. Körültekinté birodalmát, s látá, hogy jól van ez így.
22. Felbuzdula ezért a sikeren és teremte másutt is mészkövet, belé barlangot, mert ezután ez lőn a hobbyja.
23. És ha jó kedve lőn, nagy barlangot teremte, ha fáradt lőn, akkor vánnyadtat. És a barlangok levének különbözőek, bonyolultak és még bonyolultabbak, díszesek és kopárak.
24. Vidám kedvében felbosszantá az vizeket a mélyben, melyek begerjedének és ettől felforrósodának vala, nekirontának alulról az Mészkőnek és itt-ott át is lyukaszták, s keletkezének hévizes barlangok, mint az egyszerű nép nevezé.
25. És variálá a formákat az Föld Szelleme, mégpedig a klíma szerint, mert így olvasá valahol, teremte ezért trópusi karsztot is, meg magashegységi karsztot.
26. Végezetül pedig már elfárada és már nem futá erejéből barlangokra, csak holmi függőleges lyukak sikeredének vala, melyeket zsombolynak neveztetnek. Így tehát a zsomboly nem más, mint elfuserált barlang, tele az alja szeméttel meg döggel, ezért egy tucat sem ér fel egy picinyke barlanggal, bármekkorák is azok.
27. Megkeresé ezek után az Barlangászokat, akik egy vasúti váróteremben kucorgának szokásuk szerint, és mondá nékik: „Szaporodjatok és sokasodjatok, uralkodjatok az földi állatokon, tegyetek amit akartok, de a barlangba be ne gyertek, mert eltöröm a derekatokat."
28. Ezek után, mint ki dolgát végezé, elméne a barlangjaihoz és azóta bennük lakozék. Mivel azonban mindegyik kedvére való lőn, elosztá magát annyifelé, ahány barlang van. Ezért az Barlangászok azt hivék, hogy minden barlangnak saját szelleme vagyon, pedig ez nem igaz, mert a földnek csak egy szelleme vagyon.
29. A Baradlával azonban kivételt teve, mert az lőn az első barlang, melyet alkotott vala, ezért a szíve mindig itt lakozék.
30. Az Barlangászok pedig meghallgaták az Föld Szellemének parancsát és elvonulának a barlangoktól, bele a pusztába és jobb dolguk nem lévén, szaporodni kezdének.

VI. A barlangászok szétszéledése

1. És levének gyermekeik: Áin és Kábel, mert tetsze nekik e két név és már hallák valahol.
2. Ezek keveredének mindenféle fura históriába, míg végül csak Áin marada. Nem pedig klerikális okokból végze testvérével, hanem azért, mert összerugák a port a mélységi karszton és Áin vala az erősebb. De születének még gyerekek és lőn utánpótlás vagonszám.
3. És levének azoknak is meg neki is gyermekei, nem tudni, hogy csinálák vala, valószínűleg tiszta beltenyészet lőn. Nagysokára ezek összekerülének az emberekkel, akik nem is hallának soha a barlangokról, csak a mesékben és azt hivék arról, hogy az pince, vagy alagút.
4. Mert tudvalévö, hogy az ember nem barlangász, és a barlangász nem ember, mint azt egyik apostolunk mondá.
5. És magukban hordák a rontást, mert az Föld Szelleme elfeledé már rég Tivadar és Emőke vétkét s ezért történhetett, hogy más barlangászok és az ő gyermekeik lejuthatának a barlangokba anélkül, hogy nyakukat törék.
6. Amellett azonban a kórság is rajtuk üle és gyakran bírságolák meg őket a vonatokon, a Zetor sem kerülé ki őket, ha a szántásban alvának, némelyiket még a ragya is kiveré és imitt-amott satöbbi is történe velük.
7. Mivel azonban egyik-másikuk teljességgel hasonlatos lőn az emberhez, az emberek gyermekei gyakran házasodának a barlangászok gyermekeivel és ebből a gyermekek mellett szörnyű galiba is származa.
8. Mert megtörténe, hogy barlangásznak normális gyermeke lőn vala, de embereknek a házasságából ízig-vérig barlangász születe. Szerencsére akkor Mendel éppen nem foglalkoza a domináns-recesszív öröklésmenettel, mert ha foglalkozott volna, megtagadá tanait és önmagát.
9. És azóta is születének barlangászok emberek házasságából és emberek barlangászok házasságából.
10. A hagyomány szerint azonban amely barlangásznak gyermeke nem hasonlíta szülejéhez, az nem is barlangász, csak csóró ember.
11. Aki barlangásznak születe, eleinte maga járkála a barlangokba. Ilyenkor gyakran kerüle szörnyű veszélyekbe: néha a huzat kezdé ki, másutt a cseppkövekről ráperge a víz, esetenként még egy-két kö is megindula a lába alatt. Ez persze nem vala baj, de a krónikák szerint erről hébe-hóba könyvet íra.
12. Az pedig, aki igazi barlangi árvízbe kerüle vala, vagy a kő nem alatta, hanem fölötte indula meg, esetleg huzat helyett megálla a levegő s nem méne tovább, nem íra könyvet, mert már nem vala.
13. De minden barlangász rájövel, hogy egyedül nem érdemes vala barlangba járnia és sokkal szórakoztatóbb, ha társasága lőn. Természetesen társaság és Társaság között különbség vagyon.
14. És lőn a legkellemesebb a társaság akkor, ha két főből tevőde össze, és tagjai különböző neműek. Egyesek szerint az sem rossz, ha a nemek között nincs különösebb eltérés.
15. Akkor sincs baj, ha a társaság három tagot számlál, mert akkor már lehet ultizni.
16. Szintén megnyerő állapot, ha négyen turkálának együtt, mert ilyenkor nagyokat lehet mérni s ez esetekben a jegyzőkönyv alkotója nő vala. A pusztákban élő agrár-ember az ilyet vetésforgónak is nevezé.
17. Ha a társaság ezen felül is tartalmaz tagokat úgy sem lőn baj, mert már feltaláltatott a bridzs, a kanaszta, a bicskázás és a biliárd is.
18. De lassan megnyilatkozának az Föld Szellemének adományai, vagyis az epe. Mert madarat tojásáról, barlangászt ellenségéről lehet megismerni.
19. És széthúzás lőn a társaságok, közkeletűbb nevén a csoportok között, mindenki félti a másét és egekbe dicséré a magáét. És ettől kezdve lőn a pánik, mert szegény embert nem csak az ág húzza.
20. Szétszóródának ezért a barlangászok a világban, összegyűlének a karsztvidékeken és alakítának egyesületeket az emberek városaiban, akik ezt tévedésből sportnak nézék, pedighát lőn az őrület egyik formája, vagy ha következetesek levénk, akkor sors.
21. És egy városbán pedig lőn annyi ilyen egyesület, illetve szakosztály, mert flancos neve is vala, amennyire az epe adatott a barlangászoknak. Mert ha szereték egymást, akkor csak egy szakosztály lőn, ha nem szereték, akkor sok. Mert már akkor tudák, hogy egységben az árulás.
22. A szakosztályokon belül pedig csoportok valának, epe-szinten. Ők ezt mondák létszám miatt történő felosztásnak, pedig hát néhol azért lőn csupán nagy a barlangászok száma, mert gyakran vegyülének közéjük csóró emberek.
23. Másutt azért lőn sok csoport, mert mások valának a barlangászok hajlamai. Van ki csak a vizet szereté, van ki a zsombolyt, míg mások a barlangot.
24. És aki a vizet szereté, könnyűbúvár lőn, mely nem barlangász, csupán nemnormális-ember, mert hiába levének szebbnél-szebb tavak, folyók és pocsolyák, ő a barlangba méne lubickolni. Egyes esetekben csak néha tévelyedék meg, úgymond kalandvágyból, máskor meg azon barlangászok hívák öket, akik nem tudának fél óráig a víz alatt maradni csak úgy natúr. Ezek néha egészen rendes emberek is lehetnek.
25. A zsombolyok kutatói pedig nevezhetének zsombolyásznak, gödörásznak, zöld disznónak vagy akárminek, csak barlangásznak nem, bár ezek közül is sokan jutának e kolduséletre.
26. Aki viszont a barlangot szereti, minden pénzét fekteté a barlangászásba és gyakran evé ebédre a barlang levegőjét, vacsorára pedig alvást, az lőn igazi barlangász, mint az nevében foglaltatik.
27. És az ilyen lőn mindig vidám, csak akkor komorula el, amikor kizárák őt a barlangból. Önmagán és barlangász társain kívül senkinek nem akara rosszat. Az ilyenek tervezének a nap huszonnégy órájában és ellógák a tervezett munkát ugyanennyiben.
28. Lőn pedig mindezek fölött egy nagyon-nagy társaság, mely magát meg Társulatnak nevezé. Feladata pedig lőn a csoportok összetartása és segítése. A társaság sok mindent csinál vala, de ügyel rá, hogy ki ne száradjon.
29. És lőn még egy társaság, mely magát Intézetnek becsülé. Ennek pedig feladata, hogy kiskendője négy sarkában hordja a kutatási engedélyeket, szerszámokat, műszereket és munkákat a csoportoknak, ha már maga nem tudja megcsinálni. Mivel pedig ez utóbbit igen titkolá, az előbbit sem tevé.

VII. Özönvíz helyett

1. És folya a kutatás szépen, csendben, később egyre szebben és egyre csendesebben. Azután már csak az Estvéli Hírpapír és a Rádió nyekkene róla, hébe-hóba.
2. Mentől többet gondolkodának a barlangászok annál közelebb kerülének a nyugdíjhoz s annál távolabb egymástól.
3. Sok-sok víz csordogála le a Styxen az Teremtés óta, Tivadarnak és Emőkének számtalan leszármazotta növekede fel a barlangokban és az élő barlangászok elfeledék az Föld Szellemét.
4. Azt hivék róla, hogy gügye elődeik találák ki s eszük ágában sem vala tisztelni őt.
5. Ehelyett ellenségeskedést szítának egymás között és mindenki azt akará, hogy ő legyen a leghíresebb és a legnevesebb. Áskálódának ezért maguknak, hogy más essen bele.
6. Kiárusíták a barlangokat maszek gombatenyésztőknek pince helyett, a MÁV-nak alagút helyett, gilisztáknak nagyestélyi helyett, a Csatornázási Műveknek kanális helyett és turistáknak vurstli helyett.
7. De akada még barlangász, aki szereté és tisztelé az Föld Szellemét és annak teremtményeit. S ezeknek sóhajaiból, keserű köpéseiből és bánatos ruhacafatjaiból megtudá az Föld Szelleme, hogy szörnyű kórság telepede közébük, és hogy anti-barlangászok születének a világra.
8. Felrázá magát ezért hosszú álmából, és így szóla:
9. „Megmutatom én ennek az agyagos népségnek, hogy él még az Föld Szelleme, és iszonyú hatalma vagyon az barlangászok fölött!"
10. „Olyan leckét adok nekik, hogy nyöszörögve kérnek SZOT-beutalót az özönvízbe, és lakásaikat egy szoba-félkomfortos viskóra cserélik Szodomában!"
11. Felhallatszott ám az szörnyű átok, és az Baradla igazgatója el is meneküle ennek hallatán, kezét-lábát törve a nagy sietségben.
12. Rendeze akkor mindent az Föld Szelleme, ahogy ő mondá. Teremte még nagyobb viszályt, de most már a csoportokban.
13. Azok elhagyák vezetőjüket, a vezetők elhagyák csoportjaikat, és külön-külön kóválygának a káoszban.
14. És ezentúl nem vala köze a barlangosnak a barlanghoz. Az átok legsúlyosabb vala Aggtelek és Jósvafő között, ahol a barlangásznak még az sem volt adatott, hogy szobát fessen, mert ahhoz is mész szükségeltetik.
15. Rút hírek üték fel fejüket, miszerint a barlangászok lopák a sarat és a vizet a Styxböl és nagy ravaszul ruhájukba dolgozván szállíták haza. Lehorzsolt epidermiszük árkaiban mészkövet szállítának szilánkosított formában hétvégi nyaralók építéséhez. Lenyalogatják a vizet a cseppkövekről, hogy azok ne nőjenek tovább. Kobakjaikat a plafonhoz csapkodják, hogy az leszakadjon. A Csónakázó-tó fenekéről kihúzák a dugót, s azért megy el minden víz belőle.
16. Nem ada nékik szállást senki sem, elhagyott csűrökben, állomásokon hajtják csak álomra fejüket, s reggelre még azt is ellopák.
17. S teltek soraik dilettánsokkal: bérelszámolóval és női fodrásszal, rendőrrel és birkapásztorral, szemfényvesztővel és hosszú járatú hajóskapitánnyal, ceruzahegyezővel és vásári kikiáltóval, jegyüzérrel és torreádorral.
18. De nem jöve esztergályos, marós, lakatos, aki jófajta cuccokat tudna fusizni, műszerész, térképész, fényképész, aki érte ahhoz, amit csinál, vízügyi mérnök és geológus, aki megmagyarázza, amit nem ért.
19. Ezért pedig a csoportok egyre kevesebbet csinálának, mígnem a végén már csak tavalyi és tavalyelőtti munkáikat jelenték le.
20. Azután az Föld Szelleme árakat emele és állásokat variála, míg végül úgy folya a pénz a barlangászok zsebeiből, mintha ott sem lett volna.
21. És megerősíté az őrizetet az Föld Szelleme a barlangok előtt, s mondá: „No? Tudjátok már ki valék? Hát gyertek csak bogárkáim, s akadjatok fönn az én kerítéseimen, és hulljon ám a férgese, de izibe! És aki marad, annak tán majd egyszer megengedék egy rövid túrát a Szemlőben."
22. Történe pedig minden ahogyan ő mondá: ritkulnak vala a barlangászok sorai, kit katonának vittek el, ki házasságba vagy teherbe esett, ki pediglen nyakát szegé.
23. A csóró barlangászokkal teltek meg a karsztok, akiknek nemhogy fluoreszceinre, de még májkrémre sem lőn pénzük. Utolsó barlangos ruháikból is felmosórongy lőn, de legtöbbje arra sem vala jó, mert még évek múlva is dőle belőle az agyag.
24. A határőrök arra sem méltaták őket, hogy beléjük lőjenek.
25. Hónapszám tengődtek vala egy szem cikkel, és nem volt lap, mely leközölé vala, mert még a központi tájékoztatót is eladák krumpliért. S nem vala pénzük arra sem, hogy beiratkozzanak az MKBT-be, pedig az már mindennek a vége.
26. Így tehát akik nem valának igazi barlangászok, azokat elmosá a nagy átok, felhagyának a barlangok mászásával, és áthasonulának emberré, vagy elmenének jegyellenőrnek, esetleg sziklamászóknak.
27. Málladozó csontjaikkal és rozsdás karabinereikkel telének meg a barlangok.
28. És azokat is rágá a zord sors, akik igazi barlangosok valának, de szilárdan ellenállának minden kísértésnek, még akkor is, ha évszámra egy nyúlfarknyi barlangot sem találának.
29. Ezek hetekig spórolának, hogy elihassák a Cseppkő-szállóban vagy a Tengerszemben.
30. Mikor aztán már az aprószentek is összeesküvének ellenük, és mikor társaik java és kevésbé javarészét elnyelé az átok agyagos mocsara, mindhárman összedugák fejüket, és a lehetőségek felmérésével úgy döntének: „Légyen az Baradla-csoport!"

(Szerző: Von Tolla, Baradla-csoport)

<- Vissza a főoldalra