Vecsembükki-zsomboly

,,Az összes zsombolyok között a látszólag legmélyebb és legfélelmetesebb a Vecsembükki-zsomboly, óriási nyílása rendkívüli mélységet sejtet..”,

Egyéb névváltozatok:V/7, Nagyvecsembükki-zsomboly, Pongrác 5.sz -zsombolya.

Megközelítés: Bódvaszilasról (3.5 km) a kék+, majd a kék barlang túrista jelzésen, kb. 1 óra gyaloglással érhetjük el. Bejárati szádája jellgzetesen nagy, (4-5 m átmérővel) előtte barna védőkorlát húzódik.

Beszerelés: E zsomboly esetében bonyolultsága miatt egy vázlatos leírást is adunk táblázatos formában, ahol a bejáráshoz feltétlenül szükséges információk mellett rögtön a szükséges felszerelés igény is megtalálható.

Hely		Kötéligény	Rövid leírás
Bejárati akna	E 2 E 30 E 30	70 m	Indulás a korlát bal oldalán lévő fától Tk.Rögtön az akna tetején a korlát alatti szálkőfallban RN. Elhúzás 2 m-rel lejjebb a túloldali repedésből Tk.30m-rel lejjebb RN egy jellegzetes kőél jobb oldalán. Talajfogás a törmeléklejtőn egy látványos ereszkedést követően.
II. akna	Kh 4 E 14	21 m	Balra a törmeléklejtőn RN a jobb falon, 4 m-t traverzálva az akna felett a jobb falon RN, felette Tk, 2.5 m-es Kgy-val a felette levő cseppköves lyukból lebiztosítható.
90-es akna	E 12 E 24	94 m	Omladék között elmászva a lebetonozott résznél, beszállás az aknába egy beszorult kőtömb alatt (!). Tk (fűzőlyuk) és RN a kőtömb felett, s a kötelet a kőtömb mögött vezetjük be, amit a kő alól könnyen elérhetünk. 12 m után cseppköves párkány alján a jobb falon RN. 24 m-el lejjebb a cseppköves Párkány.
Párkány alatt	E 24 E 23		A Párkánnyal szemben lévő falon RN. 24 méterrel lejjebb RN. (A Párkány alatt 11 m-rel elágazás az Új rész felé!) Látványos ereszkedés a cseppköves aknában az akna aljáig.
Záporos-akna	M 5.5 m létrán E 13.5 m létrán	15 m biztosító-kötél	2 m felmászás a 90-s aknából, majd 5.5 m-es létrán fel a Záporos-akna tetejére. Lemászás a létrán, vigyázva a még megmaradt képződményekre.
Rom-akna 200-as Depó	Kh 4 E 17	22 m	Létra mögötti kő (Tk), majd az akna feletti RN-ről ereszkedés az akna aljáig (200-as Depóra).
Végpontra vezető akna	P 15 P 17	56 m	Ereszkedés beszállása a vaspalló túloldalán két kőél között (Tk) egy Y bekötéssel. 15 m ereszkedés után egy párkány és csN. (Elágazás a Cseppköves-teremhez) 17 m ereszkedés az egyre táguló aknában, jobbra csN.
	P 16		16 m ereszkedés az akna aljáig, majd 3 m lemászás az igen sáros végpontra (-236 m).

Hely		Kötéligény	Rövid leírás
90-s akna - Párkány	E 12 E 24	42 m	lásd fent!
Párkány alatt	E 11 E 4	41 m	Párkánnyal szemben RN, 11 m-rel lejjebb jobbra oldalra traverzálva RN 4 m-rel lejjebb folytatva az oldalazást a hasadékban RN a jobb falon.
	E 3		3 m-el lejjebb azonos oldalon RN a keskeny hasadékban, 4 m oldalazás, átbujás egy szűkűleten egy terem tetejére. Szűkűlettel szemben cseppköves fűzőlyuk (1.5 m KGY, Tk).
Új rész	E 10		Ereszkedés a terem aljáig, ahonnan 3 féle útvonal lehetséges: 1. és 2. le a 200-s Depóra, míg a 3. felefelé a 71-es Mikuláshoz.
1. változat Y-akna	E 23 E 12	32 m 16 m	A terem túloldalán a lejtő tetejéről 2 RN. Y-bekötés Az akna alján kibújás a 200-as Depó fölé. Tk (átfúrt kőél - 9 mm-s kötél jó)
200-s depó	E 8	9 m	Nitt 12 m-rel lejjebb. Ereszkedés a 200-as Depóra.
2. változat Rom-akna	E 8 E 26	55 m	Indítás az Y-bekötésről, le a lejtős terem alján lévő lyukba, ott a bal falon csN elhúzásra (ereszkedésre nem alklamas), 2 m Kgy, 8 m ereszkedés után cseppköves lejtő, balra az aknában eN. 26 m ereszkedés a 200-s Depóra.
3. változat: a 71-s Mikulás	M 15 M 20		A terem túlsó oldalán induló beépített kötél felfelé. Beépített kötél.

Hely		Kötéligény	Rövid leírás
	M27		a 200-s Depóról induló beépített kötélen felfelé, 11 méter magasan egy elhúzás, felette agyagpárkány.
Hideg- álom	M 12 M 4	87 m	beépített kötél beépített kötél
	M 6 M 13		beépített kötél, széles átlépés(!) az elhúzás után, majd E 25 a párkányról. beépített kötélen a kürtő elszűkűlő teteje felé (-121 m).
	E 25	25 m	ereszkedés a párhuzamos aknában lefelé a Párkányról, kötél több helyen felfekszik!
Titokzatos oldalakna - a Bejárati aknából indulva	E 2 E 30	38 m	lásd fennt! lásd fennt!, majd nem lefelé, hanem oldalra a másik aknába.
Párhuza-mos oldal-akna	Kh 4 + 2 E 7	25 m	Az RN után jobbra 4 m-t eltraverzálva bemászás egy szűk lyukon, majd megint 2 m traverz. Cseppkőfűzőlyukból (Tk) E7 egy kőlejtőre, majd ott szűkűletsor, majd bent eN és csN.
	E 40	40 m	Az ereszkedés alján átkommunikálhatunk a 90-s akna Párkányához (nem átjárható):

Itt szemben, a falon láthajuk a kővetkező nittet (RN). (A párkány alatt lehet elágazni a 90-es aknával párhuzamosan futó ún. ,,Új rész” felé.) Itt az akna szelvénye időlegesen szűkebbé válik, majd ujra kitágul és újabb 24 méter erszkedés után a cseppkövekkel is dúsan díszített aknában érjük el az utolsó megosztást (E24, RN). Erről még 23 métert ereszkedünk (E23) az akna agyagos talpáig (94 m kötél - nem tévedés, sajnos az újabb felmérések ezzel egyezően azt mutatták a "90-es akna" nem is kilencven méter mély...83.).

Innen a talajfogással ellentétes sarkában az aljzatnak, kínálkozik a továbbhaladást jelentő 3 méternyi felmászás, ellentétben a leérkezéssel szembeni derékmagasságban hivogató emberfejnyi lyukkal, mely alig mélyebb 4-5 méternél.

Záporos-akna: Szabad mászással, egy létrán haladhatunk felfelé, az aknácska tetjén átmászva a túloldalra lefelé is egy beépített létrán tehetjük meg az utat. Sajnos a névadóként ismert szép képződmények a gyakori nagy forgalom miatt már jószerivel teljesen megsemmisültek.

Rom-akna: A létra mögött található követ lehet körülkötni (Tk), majd a kötélen magunkat biztosítva az aknába vezető lyukon bebújva, egy elég nagy nyújtozkodással érhetjük el az akna fölé helyezett nitet (RN). Ezen 17 métert ereszkedhetünk (E17), a monumentális teremszerű aknában, míg elérjük a "200-as depót" (ami, csupán -183m-en van). (22 m kötél). A következő akna beszállását, egy keskeny hasadékban, egy akna felett keresztülfektetett vaspallón átaraszolva az utána elért teremben jobbra lefelé találjuk.

Végpontra vezető akna: A "200-as depóról" lefelé vezető akna felett két kőél között egy kötélgyűrű segítségével egy "Y"-bekötést készítünk (Tk, Kgy), és itt 15 métert ereszkedhetünk egy nem túl tágas, sáros hasadékban (E15). Itt egy párkányra érkezünk, ahol mellmagasságban egy nitt található ahová egy csavart nittfület (csN)csavarhatunk be. (itt a kötélröl kiszálva, lehet elmászni a labirintusos járatokon keresztül a két szintes Cseppköves-terembe.) Innen további 17 métert ereszkedve (E17) az egyre táguló aknában jobbra van az utolsó megosztás (csN), ahonnan már csak 16 méter választ el (E16) minket az egyik leghíresebb, nótákban is megénekelt Alsó-hegyi sártengertől. (56 m kötél).

A "90-es akna" párkányáról a mellmagasságban található rögzített nittet (RN) felhasználva 11 métert ereszkedünk (E11), majd egy újabb nitthez érkezve (RN), oldalt haladunk lefelé a hasadékban mintegy 4 métert a hasadék végében lévő nittig (E4, RN). Ez alatt 3 méterrel egy újjabb megosztás van (E3, RN) ,majd a nittel szemben lévő hasadékban egy kis szűkűleten átbújva az ott megpillantott akna szemben lévő oldalán található cseppkő fűzőlyukról (Tk, 1,5m KGY kell) ereszkedünk további 10 métert (E10), immáron az oldalaknában, amelynek alján egy terembe érkezünk (összesen: 41 m kötél szükséges!).

Innen három útvonalon haladhatunk tovább: két különböző úton juthatunk a 200-as depóra, illetve megtekinthetjük az az oldalakna felfelé tartó, ún. "71-es Mikulás" nevű szakaszát:

1. Y-akna: A terem tetejéből nyíló akna felett egymással szemben két nittet találunk (2RN), amelyek szinte önként kínálják az Y-bekötés lehetőségét. Innen 23 métert ereszkedhetünk (E23, 32 m kötél).

Itt elérjük a közvetlenül a 200-as depóra vezető látványos akna beszállását amelynek beszállásánál egy átfúrt kőélhez rögzíthetjük kötelünket egy kőtélgyűrű segítségével (Tk, csak 9 mm átmérőjű fér bele). (16+9 m kötél) Az akna oldalából kibukkanva 12m-t ereszkedhetunk (E12) a hatalmas kövekből felépült párkányra. Erről tovább, egy megosztást alkalmazva (Tk) juthatunk le.

2. Rom-akna: A teremben levő lejtő alján nyíló aknába a fent már említett 2 nittből (2RN) kezdhetjük meg az ereszkedést olyan módon, hogy a lejtő alján lévő nittbe (csN, 2m Kgy) helyezve egy kétméteres kötélgyűrűvel elhúzással biztosítjuk a kötél felfekvésmentességét. (az a nitt ereszkedésre nem alkalmas!) 8 m ereszkedés után (E8) egy cseppköves lejtőre érkezünk, amelynek végénél balra jócskán kinyúlva egy egyenes nittfület csavarhatunk be(eN). Innen 26 m ereszkedés következik (E26), s így talán a leglátványosabb, legimpozánsabb irányból landolhatunk a 200-as depón (55 m kötél).

3. 71-es Mikulás: Ez a kürtő három ágra szakadva halad függőlegesen a felszín felé az oldalaknából indulva, hogy azután 25 méter magasságban a kiindulópontunk felett egy kis cseppköves járatban újra egyesülve véget érjen. Kimászása szép, és egyben nagyon nehéz feladat. A legtetejéből letekinteni nem egy átlagos élmény!

Ezt a kürtőt a BEAC-os kutatók 1993-ban mászták ki egy dermesztő téli táborozás során ( amikor a barlang térképe is készült), innen hát az elnevezés.

Akkor találhatjuk meg, ha a normál útvonalon, a 200-as depó előtt említett pallókkal ellentétes irányba térve az ott található kürtőbe felnézünk. Ez kezdetben csak egy vékony kőhiddal van elválasztva az eredeti aknától, majd később újra egybe nyílik azzal, de nem sokkal ezután végleg magára marad. Ebben a helyenként kissé elszűkűlő, hasadékalakot öltő, majd újra kitáguló aknában 65 méterrel mászhatunk a 200-as depó szintje fölé (M62, ami megosztásokkal: M27, M12, M4, M6, M13). A kürtő középső szakasza azonos szintben van a Záporos-aknával, és hasonlóan bámulatosan gazdag képződményekben, de mivel ezek jelenleg még nincsennek, letarolva szépségük a barlang hajdani állapotát tükrözi vissza, vigyázzunk hát rá. 13 méterrel a tetőpont alatt egy kecsegtetően szellős, hosszúkás kapun átléphetünk egy párhuzamos, lefelé haladó akna párkányára, amely 25 m mély (E25), az alján egy huzatos, ezeddig átjáratlan szűkűlettel. Ez az akna nincs bekötelezve, ezért a bejárásához 25 m kötél szükséges, amelyet a beépített kötelek kikötési pontjaihoz rögzíthetünk (2K, 2N).

" A titokzatos oldalakna" (az első aknából nyíló párhuzamos oldalakna): Megközelítése az első aknában a nittről ereszkedve történik, elnevezését nehéz megtalálhatóságából következő csekély felkeresettsége, és az ebből fakadó téves elmesélések elterjedtsége indokolja. Az elhúzást, még ugyanúgy betesszük, mintha a normál útvonalon haladnánk lefelé, s leereszkedünk az első nittig (E30). Ott 4 m-t jobbra elingázva egy kis oduban találjuk magunkat (Kh4), s bele is bújunk gyorsan. Bent 2 méter után egy kereszthasadékot találunk, melynek túloldalán cseppkőfűzőlyukban oszthatjuk meg kötelünket egy kötélgyűrű segítségével (Tk, Kgy) az itt következő 7 m-es ereszkedés előtt (E7). A kőlejtőnek, melyre érkezünk, kb. a közepénél a kereszthasadékban történő behatolás irányát követve egy lefelé haladó szűkűletsoron megyünk keresztül. Itt érjük el a tulajdonképpeni akna tetejét. A két nittet becsavarva 38m ereszkedés után (1 eN, 1 csN, E38, innen még 40 m kötél), az akna aljára érkezve egy igen szűk lyukon át kommunikálhatunk a 90-es akna párkányán álló társunkkal. Az akna megtekintése bizonyos testmérethatárokhoz kötött (azaz szűk!).

Egyéb információk – A zsomboly kutatásának története, egyéb érdekességek

A zsomboly bejárását elõször az 1911. évi expedició során kísérelték meg, de a felszerelés hiányosságai miatt Jordán Viktor csak 35 mélységig jutott le. Elsõ írásos említése Scholtz Pál Kornél naplójában található. Õ az ” Az V. számú: A Vecsembükki zsomboly lyuk” súllyal mért mélységét 73 méterként adta meg. Ugyan errõl az expedícióról 1914 -ben Bekey Imre Gábor azt írta: ” — A Vecsembükki-zsomboly merõleges falai mentén lebocsátott mérõszalag és lámpa 89 métert, vagyis 18 emelet mélységben ért feneket. A zsineg vége nedves volt, lent tehát víznek kell lennie.” Komoly érdeklõdésre ezután 1927-ben került sor, amikor Kadic Ottokár hívta fel a figyelmet újra a zsombolyra, ami alapján ” — ....Beliczai András, Frank István, Kessler Hubert és Kis Gyula húsvét hetében, megfelelõ felszereléssel Torna-Nádaskára utazott, ahol Gróf Hadik János és Pongrác Ernõ százados vendégszeretetét élvezték. Az összekapcsolható hágcsók és kötelek segítségével sikerült több kisebb zsombolyon (20-40 m mély) kívül a nagy Vecsembükki zsombolyban 70 m mélységben feneket érni, azonban ez álfenéknek bizonyult, mert az egyik kutató alatt egy része hirtelen hatalmas dübörgéssel ismeretlen mélységbe szakadt. A gondos kötélbiztosításnak köszönhetõ, hogy ez nem járt komolyabb következményekkel. Kiderült tehát, hogy még mindig nem érték el a barlang legmélyebb pontját. A felszerelés azonban további kutatásra nem bizonyult elegendõnek.” — írta Kessler Hubert Pünkösd hetében tökéletesebb felszereléssel ismét Nádaskára indultak. A felszerelés fénypontja egy 60 méteres drótkötélhágcsó volt, melyet Gróf Hadik János ajándékozott s melyet Kesslerék konstruáltak. Hágcsó rövidségét úgy kompenzálták, hogy annak végérõl egy kis odúba álltak ki, majd annak lejjebb engedése után visszamásztak arra. Így már sikerült a zsomboly végleges fenekét -91 m mélységben elérni.

Hosszú szünet után nagy áttörést eredményezett a Vörös Meteor Raisz Keresztély Barlangkutató Csoportjának Alsó-hegyi zsombolykutató tábora 1969 november 3-9. között. ” — A modern, kis súlyú felszerelés lehetővé tette, hogy a mászók a zsombolyba minden fáradtság nélkül lejussanak, mivel fentrõl leengedték őket, ugyanakkor a zsombolyban teljes erõbedobással dolgozhattak, nem kellett a feljövetelre erőt tartalékolni, mivel a felszínről külön személyek húzták őket csörlõvel a felszínre. A 83 m mélységben, a régen ismert fenék megbontásával egy keskeny hasadékot sikerült szabaddá tenni, melybe a bedobált kövek egyre halkuló pattogással estek lefelé, a fenékre való becsapódásuk nem volt észlelhetõ. A hasadékba kötélen leeresztett lámpa kb. 15 méterrel mélyebben egy párkányt világított meg. Késõbb a párkányra karabinerfékkel leeresztett, felderítést végző kutatók egy kb. 3,5 m x 10-15 m-es szilvamag keresztmetszetû, cseppköves hasadékba jutottak, melynek feneke reflektorral sem volt látható. Másnap a csörlõberendezést a felszínrõl a zsomboly régi fenekére szállítottuk le és az ott elhelyezett ácsolatokhoz kötöttük ki. A drótkötélen leeresztett kutatók az újonnan feltárt akna fenekét -95 méternél érték el a régi végpont alatt, tehát a felszíntõl -178 m mélységben. A mélység becslése a felhasznált drótkötél segítségével történt. A drótkötél végig szabadon futott. A 95 méteres akna oldalából lefelé és felfelé további párhuzamos kürtők nyílnak. Ezek még felderítésre várnak”. — írta Szenthe István.

1970 március 14-én, — az előző év áprilisi sikertelen vízfestés után — 2000 kg konyhasóval 20 m³-nyi hóval összekeverve festették meg újra a zsombolyt. A megfigyelt források közül csak a szlovákiai Torna-völgyben: a Zsámány-kútban és a Kör-kútban észlelték a klorid tartalom emelkedését olyan mértékben, ami a felszín alatti vízrendszerek összefüggését bizonyítja. 1970 április 30. és május 3. között újabb támadás indult a zsomboly feltárására Szenthe István irányításával, melyet 5 egyesület összefogásával (Vörös Meteor hegymászói és barlangkutatói, az EGYT hegymászói, FTSK, VITUKI és a Ganz-Mávag hegymászói) 36 résztvevő valósított meg. Ekkor sikerült a 90-es aknából kiindulva a Záporos-kürtõn keresztül lejutni a később 200-as Depóra keresztelt zónába jutni, ahonnan tovább ereszkedve elérték a zsomboly -280 m mélységre becsült végpontját. Az idő rövidsége miatt a további feltárásra és tudományos feldolgozásra akkor nem került sor.

Október közepén szervezett táborban a már bevált csörlős technika mellett a zsombolyban elhelyezett vaslétrák könnyítették a kutatók munkáját. A barlangba -60 méterhez törmelékfogó ácsolatot helyeztek, a 90-es akna tetején lévő három szûkületet átbontották, valamint vasbeton csörlőállást építettek ki. A tovább kutatás során feltárták bejárati akna oldalából kb. -25 méternél nyíló oldalaknát, mely azzal párhuzamosan haladva a 90-es aknába egy kis — ember által nem átjárható — nyílással csatlakozik vissza.

1971 június 12-27 között létrejött népes kutatótábor vezetője ismét Szenthe István volt. A mintegy 86 fõ, amelybõl folyamatosan átlagosan 36 fõ volt jelen a karsztvízszint elérése érdekében a zsomboly 250 méter mélységben levő talppontján megkísérelte a törmelékdugó átbontását. Az expedíció idején a kitöltés annyira folyékony volt, hogy a kőtömbök közül kibontott agyag állandóan visszafolyt a munkagödörbe. Így a rendelkezésre álló idő alatt a rendkívüli erőfeszítések árán is csak 6 méterrel sikerült mélyebbre jutni.

A legnagyobb eredményt a 90-es akna oldalában (-118 m-nél) sikerült elérni. Egy hasadékon keresztül eddig ismeretlen, nagy keresztmetszetû aknába jutottak, ahonnan vissza lehet ereszkedni a 30 m-el lejjebbi 200-as Depóra (Új Rész : Rom-akna). Emellett kisebb feltárásokat is eredményezett még a kutatás: a 60 méteres akna K-i tövében lévõ hasadék mentén bontva egy kis 6 méteres hasadékaknába, a 90-es akna talpán annak oldalfalából rendkívül szûk, 6 méternél eltömõdött aknába jutottak. A Rom-akna aljáról (200-as Depó) kiindulva egy vízszintes kúszójárat tárult fel, melynek alját kiszáradt vörös agyag tölti ki. A Cseppköves-terem Ny-i sarkából sikerült egy ÉÉNy-i irányú keskeny cseppköves hasadékszerû járathoz felmászni.

Ezzel lényegében feltárult a zsomboly csaknem egésze és megszületett az Alsó-hegy és egyben Magyarország akkor legnagyobb mélységet magába foglaló barlangja. Az ezt követõ évek kutatói sokáig csak a bejárásra szorítkoztak, mivel a feltáró kutatást lényegében lezártnak tekintették.

1988 júliusában egy az akkor Jósvafõ térségében lezajló központi kutatótáborral párhuzamosan Juhász Márton irányításával megkezdték a zsomboly korszerû térképezését és újradokumentálását. Ez a térkép azonban soha sem készült el teljes egészében.

1992 õszén három hétvégés akcióval és egy téli tábor keretében a BEAC kutatói elkészítették a zsomboly befejezetlen térképének újrafeldolgozását. Ezzel párhuzamosan megkezdték a térképezés során felmerülõ beláthatatlan kürtõk feltárását, kimászását. Ekkor került sor az Új-rész termébõl kiinduló + 43 m magas kürtõ kimászására (okt. 10). A 30 m mászással meghódított ismeretlen kürtõ legtetején lévõ teremben sajnálattal tapasztalhatta a kürtõmászó csapat vezetõje (Zsolyomi Zsolt), hogy már nem õ az elsõ aki ebbõl az új dimenzióból visszatekinthet az Új-rész termének 40 m magas mennyezetébõl. A kürtõ termében egy szerény ceruzás felirat figyelmeztetett a zsomboly életének egy jeles ünnepére mi szerint: ” 1971 MIKULÁS” . Ez tehát nem volt új feltárás, de a térkép sem lett volna teljes nélküle. Hiába, 1971-ben alaposabban átvizsgálták a barlangot, mint azt sokan gondolták. Ezalatt egy másik sötétlõ ûr igézte meg a térképezõket a 200-as Depó feletti Rom-akna rajzolása közben. A december 12-i akció alkalmával Nyerges Attila és Rose György V megkezdték a minden kétséget kizáróan ember által még nem járt kürtõ kimászását. Ekkor ugyan még nem sikerült feljutni a kürtõ tetejébe a nehéz mászási körülmények miatt, de feltárult újabb 30 méternyi függõleges szakasza a barlangnak. A szokatlanul szerény létszámú, már-már hagyományos szabópallagi szilvesztert és az azt övezõ napokat (dec. 27-jan. 3.) a BEAC kutatói térképezéssel és kürtõmászással töltötték. Meg is lett az eredménye: és feltárult a 200-as Depótól 66 m-rel magasabbra nyúló kürtõ (-118 m-es szintig), benne egy 25 és egy 13 m-es aknával, melyet Hideg-álomra kereszteltek. Elkészült a zsomboly teljes térképe, ami alapján a legmélyebb pontja -235,5 m-nek, felmért hossza 900 m -nek adódott. Ezzel lezárult a több évtizedes a legmélyebb barlangjaink listáján a Vecsembükki-zsomboly a 2. helyre szorult vissza. Lezárult a Vecsem oldaláról a több évtizedes kérdés, miszerint: melyik a mélyebb barlang, az István-lápai-barlang, vagy a Vecsembükki-zsomboly ?

Befoglaló kõzete világosszürke, homogén, tömött szövetû középidei Wettersteini triász mészkõ , mely szinklinálisba rendezõdve közel függõleges helyzetû kõzetrétegdõlést mutat. Ettõl anyagában némileg eltérõ a legalsó 2 méter, ahol krinoideás mészkõ van, mely megfelel a középsõ anizuszi (triász) emelet aljának. Az aknák és a kürtõk arculatát az erõs tektonikus preformáltság mellett a beszivárgó vizek korroziója határozza meg. A zsomboly több pontján vett vörös agyagminták alapján nagy mennyiségben kerültek elõ olyan anyagok, amely a mészkõ oldási maradékaként nem számíthatók, mint dihexagonális kvarcszemcsék, metamorf kõzetszemcsék, kvarckavicsok és limonit szemcsék. A dihexagonális kvarcszemcsék egyértelmûen riolittufaszórásra, a zsombolyból elõkerült kvarckavicsok pedig egykori törmelékes fedõhegységre utalnak.

A 900 m hosszúságú függõleges járat 14x28 m-es (kosárlabda-pályányi) alapterületen koncentrálódik. Ez mutatja, milyen sûrûn egymás mellett találhatóak az aknák, amiket helyenként csak néhány méteres, deciméteres falak választanak el, helyenként ablakokat alkotva egybenyílva. A fõ hasadékok mentén kibõvülõ aknák, más alárendelt tektonikai vonalakkal kiegészülve alkotnak nagyobb légtereket, esetenként több akna egymásba olvadásával. Az aknák közötti kapcsolatot a hosszan elnyúló hasadékok találkozása is megteremtheti (hasadékablakok), amelyek többnyire igen keskenyek (90-es akna — Új Rész).

A Vecsembükki-zsomboly óriásaknáival az Alsó-hegy legmonumentálisabb zsombolya, -83 m mély aknája (90-es akna) az országban a legnagyobb. Feltûnõ az összesen 19 akna (ill. kürtõ) közül, hogy lényegében 4 nagymélységû akna: Bejárati-akna (65 m), 90-es-akna (83 m), Oldal-akna (60 m), Hideg-álom (53 m) adja a zsomboly fõ részét, valamint az eredetileg egybetartozó, csupán egy aknateremmel késõbb kettéosztódott Új Rész—Rom-akna (+43, -46 m), ami közel 90 m-es szintkülönbségével és átlag 12-14 x 5-7 m-es keresztszelvénnyel a legnagyobb. Ezen kívül a 2 db 30 m feletti, 2 db 20 m feletti, 6 db 10 m feletti és 3 db 10 m alatti, hossz a keresztmetszetben is kisebb “normálaknák” alkotják. A zsomboly mélyzónájában két csomóponti helyzetû aknaterem található (alul-felül aknakapcsolódásokkal): az Új Rész terme és a 200-as Depó — Cseppköves-terem, benne igen összetett tektonikai viszonyokkal. Ezek formakincsét még a jelentõs méretû omlások elagyagosodása és cseppkövesedése is nagymértékben átalakítottak.

Az aknák talpát legtöbbször vörösagyag, esetenként kõzetomladék, ritkán a hasadék szálkõbeli beszûkülése jelenti. Kivétel ettõl a Bejárati akna alja, ahol nagy mennyiségû javarészt felszíni eredetû kõzettörmelék, talaj, avar és behullott faágak találhatóak. A belsõ részek kürtõinek tetejét összeszûkülõ, bezáródó hasadékok alkotják, helyenként teljesen elcseppkövesedve. A barlang kisformái t legtöbbször a töredezett vagy sima falfelületek, ritkábban szálkõbe mélyedõ fejletlen karrosodott falfelületek, valamint szálkõbõl és oldalfalakból kipreparálódott szálkõoszlopok, kõpengék, kõhidak és párkányok jellemzik. Az elöregedés stádiumában lévõ üregben aktív vízfolyás nincs, mivel ha volt is vízgyûjtõ területét elvesztett, bejárata töbör peremére került. Még nagyobb intenzitású esõzésekkor is csak helyenként erõsödik fel a vízbeszivárgás. Az omlások a jó megtartású szálkõzet miatt ritkák és rendszerint hatalmas kõzettömbökbõl állnak, helyenként a teljesen körül oldott falroncsok tömbjei képezik azokat (Bejárati-akna alatt és a Rom-aknában). Jellemzõ az elagyagosodás, ami a mélyebb részeken egyre nedvesebb és hígabban folyós, valamint az elcseppkövesedés , aminek szín és formagazdagsága rendkívül változatos. A hatalmas (több m2-es) lefolyások, bekéregzések és függõcseppkövek a leggyakoribbak, itt-ott kisebb, az aknák falára tapadt állócseppkövek, zászlók láthatóak, melyek közül a legszebb a 90-es akna teljes hosszában végighúzódó cseppkõképzõdményei. A Cseppköves-termet emeletesre kettéosztó 20 m2-es cseppkõlefolyás és az alatta az agyagon álló 1,5 m-es cseppkõoszlop a barlangban a legnagyobb. A Záporos-akna és vele azonos szinten lévõ (-160 m) a Hideg-álom fala rendkívül gazdagon díszített finom korallszerû borsókövek kel. A kõhullástól kevésbé védett helyeken és az aktív vízbeszivárgási pontokon a cseppkövek teljesen hiányoznak. A falakat nagyjából felerészt sima vagy töredezett képzõdménymentes barnás felületû részek alkotják. Érdekesség, hogy feltárásnál, a 200-as Depónál és a Cseppköves-teremben nagyméretû emlõscsontok at találtak, ami alapján feltételezhetõ, hogy azok a felszínnel közvetlenül kapcsolatban voltak, — bár ezek nyomai mára már nem láthatóak — ami alapján a zsomboly relatíve gyors (geológiai mércével mért) átrendezõdésére lehet következtetni.

Vecsembükki-zsomboly

A Vecsembükki-zsomboly bejárata

Ereszkedés az első aknába

Felmászás a Hideg-álom kürtőjében

A Hideg-álom belső oldala