AZ ALSÓHEGY TORNA-VÖLGYI FORRÁSAI

Az északborsodi Alsóhegy karszthidrográfiájának tanulmányozása szükségessé tette az északi hegylábnál fakadó kisebb-nagyobb források számbavételét, annál is inkább, mert a szakirodalomban Láng Sándor egy nem kizárólag ezzel a vidékkel foglalkozó, 1942. évben publikált dolgozatában említ csupán néhányat ezek közül, viszont az e területtel foglalkozó más leírások e forrásokról említést sem tesznek, vagy kifejezetten tagadják még létezésüket is.

Jómagam 1958 nyarán és az azt követő években, a Vörös Meteor Barlangkutató Csoport expedíciói során ismertem meg e források egy részét, majd 1962. aug. 1-én és 2-án Ránky Ernő munkatársam társaságában bejártam az északi hegylábnál fakadó forrásokat és rögzítettem vízhozam adataikat. Az alábbiakban saját mérési eredményeim mellett feltüntetem Láng Sándor 1942-ben már publikált 1940. és 1941. évi adatait, valamint Lustig Valériának, a Vörös Meteor 1963. évi expedíciója keretében Ránky Ernő közreműködésével felvett és eddig publikálatlan vízhozammérési adatait is. (Ez utóbbiak szíves rendelkezésre bocsátásáért ezúton is köszönetet mondok.)

Az így összeállított adatsorban a nagyobb forrásokra vonatkozóan három; sőt a két legnagyobbnál négy rendkívül eltérő időjárású év vízhozam adatait közlöm. Az 1940. év kifejezetten vízbő nyarat hozott, 1941 nyara is elég vízbő volt, de kevésbé az előző évinél. Az 1962. év szokatlanul száraz volt, 1963 nyara is száraz de az előző évinél kevésbé.

Az Alsóhegynek a Torna völgyében húzódó északi hegylába a Rablókő feletti Kisfalutól majdnem a Torna-Bódva összefolyásáig nyúlik, mintegy 23 km hosszúságban, enyhe íveléssel, nagyjából nyugat-keleti irányban. Az alábbiakban a Bódva völgyétől elindulva, a hegylábnál keletről nyugat felé haladva tekintjük végig az egymás után következő forrásokat egészen Jabloncáig, pontosabban Jabloncától keletre, a Vidomáj-pusztától észak felé lefutó völgyig, amely határozottan különválasztja az Alsóhegy keleti tagját, a terjedelmes Szilasi-fennsíkot, a hegynek a Derenki-medencét is magában foglaló nyugati tagjától. A Szilasi-fennsíkhoz tartozó északi hegyláb hossza közel 17 km, az Alsóhegy nyugati tagjának északi lába kb. 6-km hosszú.

Az Alsóhegy keleti végétől a Nagy-Paklan-dombig húzódó közel 10 km hosszú szakaszon egyetlen nagyobb hozamú forrás sem fakad. Az első számottevő forrást a Nagy-Paklan-dombnak az Alsóhegyhez simuló keleti hajlatában, 198m A. f. magasságban találtuk; a magyarországi, déli hegylábnál fakadó Vecsem-forrással nagyjából azonos délkörön. A forrást, amely az Alsóhegy fennsíkjának északi peremén emelkedő 579 m magas Zsámány-tető lábánál fakad, Zsámány-kútnak nevezik a kör

nyékbeliek. Hogy a forrás vizét itatásra felhasználhassák, lemélyítették, téglával kibélelték. A kútba vascső van leeresztve, melyen át a mellette épült kis gépházban elhelyezett villanymotor kiszivattyúzza és a kiépített csőrendszeren át a fennsíkra felnyomatja a forrás vizét, ezzel látva el a tornagörgőiek nyaranta odafönn legelő gulyáját. A szivattyú csak meghatározott napszakokban működik, és olyankor fenékig kiüríti a kút aknáját. A forrást 1962. aug. 1-én 12 órakor kerestük fel. Minthogy a szivattyú éppen működött, a vízhozamot még becsülni sem lehetett. A gépkezelő közlései alapján kb. 20-30 l/perc szokvány hozamra lehet következtetni. Ránky 1963. aug. 24-én 13 órakor 12-15 l/percet mért.

A Zsámány-kúttól 750 m-re nyugatra, a Nagy- és Kis-Paklan-dombok hajlatában, 210 m A. f. magasságban kis forrás fakad, 1962. aug. 1-én 13 órakor túlfolyása jelentéktelen szivárgás volt csupán. 1963. aug. 24-én 14 órakor Ránky 2-3 l/perc hozamot észlelt.

Fél km-rel tovább nyugat felé, a Kis-Paklandombnak az Alsóheggyel bezárt hajlatában találtuk 212 m A. f. magasságban a Kis-Paklan forráskutat, amelynek túlfolyása 1962. aug. 1-én 13:30 órakor csekély szivárgás volt csupán, mely néhány m-nyire a forrástól már el is párolgott a nagy melegben. Ránky 1963. aug. 24-én 15 órakor 4-5 1/perc hozamot mért itt.

Egy km-rel nyugatabbra, az Alsóhegy legmagasabb csúcsa, a 615 m magas Pálútfej északi lábánál, 202 m A. f. magasságban fakad az Alsóhegy egyik legnagyobb hozamú karsztforrása, a Tapolca. Minthogy vize egy szélesen elterülő mocsaras tó sarkában tör fel, amely közvetlenül kapcsolódik a hegylábi források vizét összegyűjtő és a Tornába vezető csatornába, így lineáris folyása még rövid szakaszon sincsen, ezért hozama nem mérhető még becsléssel is alig közelíthető meg. Láng 1940. aug. 26-án 13 órakor és 1941. jul. 28-án 18 órakor egyaránt 30-40 1/sec-ra, tehát 1800-2400 1/percce becsülte a forrás hozamát. Jómagam 1962. aug. 1-én 14 órakor 1000-1500 1/perc hozamot becsültem, Ránky 1963. aug. 24-én 12 órakor 1200 1/percet.

A Tapolca-forrástól délkeletre 80 m-re, néhány m-rel magasabb szinten a hegyoldalban impozáns árvízi forrásteknőt találtunk, melynek mohos kövekkel kitöltött tölcsérétől köves aszó patakmeder vezet ÉÉK irányba, hogy 80 m után beletorkolljon a Tapolca vizét levezető mocsaras tóba. A helybeliek közlése szerint az árvízi forrás tavaszonként, nagyobb hóolvadások után szokott egy ideig működni.

Itt emlitem meg, hogy a Tapolca-forrástól délkeletre mintegy 400 m-nyire a hegyoldalban, kb. 60-80 m-rel a forrás szintje fölött szenilis barlangüregre bukkant Rónai Miklós munkatársam a Vörös Meteor 1965. évi expedíciója során. A Pálútfej-barlangjának elnevezett üreg alaposabb vizsgálatára még nem került sor, de amíg a későbbiek során valamely ellentmondó adat fel nem merül, addig nem zárhatjuk ki annak feltételezését, hogy ez a barlang a Tapolca ősi forrásszájának maradványa, amely egy valószínűleg pleisztocénkori helyi erózióbázisszintet határoz meg. A barlang meredek, erdős hegyoldalban, sziklaletörés tövében nyílik, szája előtt kis törmelékplató. A 1,5 m széles, 1 m magas szádán behatolva, mintegy 4 m széles, 6 m hosszú és 3 m magas termecskébe jutunk, melynek folytatását kitöltés zárja el.

A Tapolcától 1 km-nyire nyugatra az Alsóhegy északi lábának másik hatalmas karsztvízfeltörését, a Réti-malom forráscsoportját találjuk. A főforrás, a Köszörű közvetlenül az út mellett, 208 m A. f. magasságban fakad és vízhozamát a Kassai Vízgazdasági Központ által beépített négyszögszelvényű oldalszűkítéses bukógáttal rendszeresen mérik. A hivatalos mérési adatokat nem ismerjük. Láng itt 1940. aug. 26-án 15 órakor 38 l/sec-ot, tehát 2280 l/perc vízhozamot, 1941. júl. 27-én 19 órakor pedig 25 l/sec-ot, azaz 1500 l/perc hozamot mért.

Jómagam az időközben felépült 50 cm széles, négyszögszelvényű bukógáton, illetve a mögötte kialakított nyugodt szintű tóban elhelyezett mércén 1962. aug. 1-én 16 órakor 5 cm átbukást mértem, ami 1000 1/perc hozamot jelent. Lustig 1963. aug. 14-én 15 órakor 6 cm átbukást, azaz 1300 l/perc hozamot mért.

A Köszörűtől délkeletre pár m-nyire a bokrok között fakad a kis Malom forrás. 1962. aug. 1-én 16 órakor túlfolyása nem volt. A szádalmási tsz. pásztor közlése szerint a ma már romos malom dolgozói annak idején e kis forrás vizét szokták inni. Kérdésemre, hogy miért nem a mellette lévő bővizű, nagy forrás vizét itták, elmondotta, hogy azt nem szerették, mert a Köszörű vize tavaszi hóolvadások, vagy nagyobb felhőszakadások után zavaros, viszont a kis Malom-forrás mindig tiszta vizet ad.

A Réti-malom forráscsoportjához tartoznak még a Köszörűtől néhány m-re északra, mélyebb szinten fakadó nagyobb vízszivárgások is, melyek a kenderáztató tavak vizét közvetlenül táplálják, ezért gyakorlatilag nem mérhetők.

Ezeknél lényegesen jelentősebb a Köszörű árvízi forrása, mely tőle KDK-re 120 m-re, kb. 7 m-rel magasabb szinten, 215 m A. f. magasságban fakad. A helybeliek Andródkerti forrásnak nevezik. Láng Réti-malom keleti forrása néven említi és benne 1940. aug. 26-án 16 órakor kb. 8-10 1/sec, vagyis mintegy 5-600 1/perc hozamot észlelt. 1941. júl. 28-án 19 órakor a forrás nem működött, helyét csak csekély szivárgás jelezte. Én itt 1962. aug. 1-én 16 órakor csak mohos kövekkel bélelt tekintélyes méretű száraz forrásteknőt találtam, melyből északi irányba köves mederágy vezet. A helybeliek közlése szerint a tavaszi hóolvadások idején kezd működni, vízhozama állítólag nagyobb a Tapolca árvízi forrásánál és rendszerint jóval tovább, gyakran nyár elejéig, sőt előfordul, hogy nyár közepéig is működik. (Láng 1940-ben aug. végén észlelte!)

Eddig az Alsóhegy lába mentén nagyjából keletnyugati irányban haladó szekérutat követtük. A Rétimalomtól mintegy fél km-nyíre a szekérút északnak fordul és bevisz Szádalmás községbe. Mi a lassan délnyugati irányba hajló hegylábig lehúzódó erdőszél közelében haladó ösvényen megyünk tovább. Ösvényünktől néhány méterre északra az úttal párhuzamosan fut KÉK-i irányba az a csatorna, amely a derenki út alatti forrástól a Kis-Paklan-forráskútig a hegylábnál fakadó vizeket gyűjti össze és vezeti le a Tornába. Ösvényünk és a csatorna közötti sáv vizenyős, néhol kifejezetten elmocsarasodott. A tócsákat, vizenyőket kisebb források, szivárgások táplálják.

A hegylábi ösvény és a csatorna közötti bozótban, a Réti-malomtól mintegy km-nyíre fakad 208 m A. f. magasságban a Lengyel-kút vagy Fűz-kút. A szádalmási tsz. pásztor szerint vízhozama egyenletes, télen sem fagy be, közlése szerint a mai forrás kb. 80 méterre nyugatabbra van a régi forráshelynél. 1962. aug. 2-án 10 órakor az egymás közvetlen közelében fekvő két feltörési pont együttes vízhozamát 50 l/percnek mértük. Fél km-rel tovább, az ösvény mellett, a bokrok között tócsát tápláló jelentéktelen forrást találtunk.

Újabb fél km-nyíre, messziről felismerhető terebélyes égerfa tövében, 216 m A. f. magasságban fakad a jóvízű Hideg-kút. Hozamát 1962. aug. 2-án 11 órakor 10 l/percnek mértük. Lustig 1963. aug. 14-én 14 órakor 45 1/percet mért.

A Hideg-kúttól fél km-nyíre, ösvényünktől délre, a hegyoldalba bemélyedő teknő alján, 218 m A. f. magasságban fakad a csekély hozamú Béres-kút. Figyelemre méltó azonban a tőle mintegy 30 mnyire húzódó és kb. 3 m-rel magasabb szintről kiinduló köves aszó meder, amely talán a forrás árvízi kitöréseinek vizét vezeti le. 1962, aug. 2-án 12 órakor a Béres-kút hozama jelentéktelen volt, a forrásteknőn túlfolyó csekély víz a tűző napon átforrosodott kövek közt néhány méter után már el is tűnt. Lustig 1963. aug. 14-én 14:30 órakor 25-30 l/perc hozamot mért. Láng hivatkozott publikációjában szereplő Derenki út elejétől keletre lévő forrást véljük a Béres-kúttal azonosíthatónak. Ennek hozama a rendkívül vízbő 1940. év nyarán, augusztus 26-án 16 órakor kb. 3-4 1/sec, vagyis kb. 200 l/perc volt.

Ezután keresztezzük az Alsóhegy oldalából a völgybe lefutó derenki kövesutat. Ahol az út az erdőből kilép, az út alatt impozáns, köves forrásteknőben 218 m A. f. magasságban fakad a Derenkiút-alatti forrás. Hozamát Láng 1940. aug. 26-án 16 órakor kb. 3 l/sec-nak, tehát kb. 180 l/percnek mérte. Én a kivételesen száraz 1962. év nyarán, augusztus 2-án 13 órakor a forrásteknőt teljesen kiszáradva találtam, a köves patakmeder is mintegy 150 m hosszan száraz volt, csak ott fakadt kevés víz a kövek között. Ugyanilyen állapotban találta a forrást 1963, aug. 14-én 12 órakor Lustig is, aki a mederben a forrásteknőtől 150 méterre fakadó kis forrás hozamát 30-50 1/percre becsülte. A tekintélyes forrásteknő és a széles, köves patakmeder azonban tekintélyes árvízi hozamra enged következtetni.

Ha délnyugati irányban egy km hosszan követjük az erdő szélét, a hegyoldalba mélyen hátravágódott vakvölgyben egymásra torlódott hatalmas, mohos sziklák között 225 m A. f. magasságban fakadó, jellegzetes karsztforrásra bukkanunk. Népi elnevezését nem ismerjük, Láng úgy határozza meg, hogy Jablonca községtől keletre 1,5 km-re ered. Tekintettel arra, hogy a Szilasi-fennsík nyugati sarkán emelkedő Öreg-tető tövében fakad, népi elnevezésének megállapításáig Öregtetői forrásnak nevezem. Hozamát Láng 1940. aug. 26-án 17 órakor kb. 4-5 1/sec-ra, vagyis 240-300 1/percre becsülte, én 1962. aug: 2-án 14 órakor 20-30 1/percre, Lustig 1963. aug. 14-én 123° órakor 40-45 1/percnyire. A forrás erőteljes hátravágódása, a nagy kősziklákkal körülvett forrásteknő és a széles, köves meder itt is jelentős árvízi hozamra enged következtetni.

Az Alsóhegy nyugati tagjának Torna-völgyiforrásaival nem kívánok ezúttal részletesen foglalkozni, csak megemlítem teljesség kedvéért, a Jablonca községtől délnyugatra 1,2 km-re, 256 m A.f. magasságban fakadó bővizű Csordakutat, melynek mésztufadombja 10-15 m magas és a Torna-völgy délnyugati sarkában, a Rablókő alatt '315 m A. f. magasságban kibukkanó Sólyom forráscsoportot, mely sok kis ágból, nagyobb területen, a sziklaomladék alól ered, és együttes hozama az Alsóhegy legnagyobb forrásaiéval vetekszik.

Az Alsóhegy északi hegylábánál fakadó források tanulmányozása a szpeleológiai kutatás szempontjából igen fontos adatokat nyújt. Áttekintve a leírtakat megállapíthatjuk; hogy az Alsóhegy keleti tagjának, a Szilasi-fennsíknak közel 17 km hosszú északi lábánál kelet-nyugat felé haladva közel 10 km hosszan számottevő forrás nem fakad, további 2 km-en csupán három kisebb forrás, viszont a hegyláb ezt követő alig több mint 5 km-es szakaszán nagy vízhozamú és áradásos karsztforrások egész sora tör felszínre.

Ennek magyarázatát az Alsóhegy geológiai felépítésében, szerkezeti- és kőzetviszonyaiban kell keresnünk. Ezek elemzése azonban már meghaladja e közlemény célját és kereteit; e témával külön dolgozatban kívánok foglalkozni.

IRODALOM

DR. DÉNES GYÖRGY: Az Alsóhegy karsztjának hidrográfia viszonyairól. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1963. 9. sz, p. 163-165.

DR. LÁNG SÁNDOR: Karsztforrásokra vonatkozó mérések eredményei 1940-42-ből. Hidrológiai Közl. 1942. p. 197-200.

LUSTIG VALÉRIA: Az Alsóhegy forrásainak 1962-65. években mért adatai. Kézirat, 1965.

Die Quellen des Alsóhegy im Tornatal von

Verfasser berichtet über die Karstquellen, welche an der nördlichen Grenze Ungarns, in der Tschechoslowakei, am Fusse des Alsóhegy im Tornatal entspringen. Er teilt deren Schüttungen auf Grund mehrjühriger Beobachtungen mit, macht atifmerksam aúf die höhérgelegenden Mündungen der grösseren Karstquellen. und auf die neu erforschte, bisher unbekannte ;Höhle über der grössten Quelle. Er stellt fest, dass an dem beinahe 17 km langen nördüchen Fusse der Szilasi-Hochebene - des östlichen Gliedes des Alsóhegy - vom Osten nach Westen vorwártsschreitend in der Lánge vor. cca 10 km keine bedeutenden, auf der ferneren 2 km langen Strecké bloss drei kleinere Quellen entspringen, aber auf der náchstfolgenden, kaum 5 km langen Strecke des Bergfusses entspringt neben kleineren Quellen éine ganze Reihe von grossen, überflutenden Karstquellen. Dies erklárt der Verfasser mit dem geologischen Aufbau: der Tektónik und den Gesteinverháltnissen des Alsóhegy.