Nyerges Attila - Nyerges Miklós - A Tornai-Alsó-hegy barlangjainak bejárási útmutatója
Egyéb névváltozatok: S/7
Mélység: -52,5 m
Hossz: 80 m
Legnagyobb horizontális kiterjedés: 20 m
Beszerelés: 40 méter kötél, 1N, 1K;
Helye, megközelítése: 505 méter tszf magasságban nyílik az országhatártól (XII 41.) 115 m-re D-re, egy hármas töböregyüttes legdélebbi töbrében, mely magába foglalja a November 7.-zsombolyt (lásd a két zsomboly közös hosszmetszetét – tanulságos!) is (az É-i töbörben az országhatáron pedig az Almási-zsombolyt). A Szabó-pallagi vadászháztól K-re található nagy rét É-i szegletéből induló szekérutat követve, arról mintegy 120 méter után balra leágazva, a második jobbra eső töbör peremén némi erdei karrmezővel, fákkal és egy kevés dróttal körülvéve található 1,5x2 m-es bejárata.
|
Bejárási útmutató: A kötelünket a bejáratnál nagy választékban található fák valamelyikéhez rögzítjük (Tk), majd az egy méterrel lejjebb látható nittel megosztva (N) már kész is a beszerelés. Erről 36 m-t ereszkedhetünk az emberközeli méretekkel rendelkező akna aljáig (E36), amely csak az alsóbb szakaszokon válik valamivel tágasabbá (2-3 m). Mintegy 6 m-el az alja felett egy ablakon át egy oldalkürtőbe mászhatunk be, ami két, hosszában, majd magasságában is egyre elszűkülő hasadékból áll, amelyeket szép cseppkőlefolyások díszítenek. Az akna talpán meredek, sáros lejtőre érkezünk, ezen lecsusszanva, egy kis lyukon bújhatunk át a zsomboly Nagy-termébe. Ennek a bejárat felé eső része meredek, törmelékes lejtő. Rögtön a bejbújásnál, egy jelentős méretű cseppkőlefolyás és igen szép heliktitek csoport figyelhető meg. Vigyázzunk rájuk! A terem alján hatalmas leszakadt kőtömbök hevernek, felettük sztalagtitok lógnak alá a mennyezetről. Legalsó részét a két kutatási végpont a Gödör, és a közvetlenül mellette található lefelé haladó szűk meander jelenti. A korábbi térképeken előszeretettel ábrázolt homályba vesző kürtő csupán a fantázia szüleménye, ezt a tévhitet magunk is eloszlathatjuk, egy nagyobb fényerejű elektromos lámpával. |
|
Kutatástörténet: A bejárati száda valószínűleg a történelmi idők óta ismert, de a felső részek kibontásával a ’70-es évek elején jutottak le a varázsvesszős módszerrel is kimutatott alsó szakasz Nagy-termébe. Sajnos erről írásos emlék nem maradt fenn. A Nagy-terem első vázlatos felmérését Gádoros Miklós 1973-ban végezte el, s bár több hossz-szelvény és alaprajz ismert, a zsomboly részletes térképe csak 1999 -ben készült el. 1974 november 9-én a Foton csoport kutatói Tihanyi Péter irányításával csontleleteket gyűjtöttek a Széki-zsombolyból, melyek: — varangy, erdei béka, kecskebéka, kígyó, nagyfülű denevér, denevér, vakond, sün, erdei cickány, egér, erdei pocok, mezei pocok, görény, menyét és őz— azonban holocén korúnak bizonyultak. 1999 júliusában a KöM TvH Barlangtani Osztálya részletesen felméri a fokozottan védett barlangot és elkészíti annak térképét (Egri Csaba, Nyerges Attila , Zengő Beáta ). A felvett adatok alapján kiderült, hogy a barlang eddíg ismer méretei (hossz, mélység) jó közelítésűek voltak, de némileg nagyobbnak adódtak. Hossza: 120,76 m, mélysége:-51,23 m. A barlang alapos feltáró és tudományos jellegű megkutatása még várat magára.
Morfológiai jellemzők: Befoglaló kőzete középső-felső-triász wettersteini anizuszi lagúna fáciesben kialakult szürkés mészkő, mely itt kb. 75-85o-os dőlésszögben áll. Ez a függőleges dőlésű kőzet nagyban meghatározza a barlang arculatát. A zsomboly két nagy részre osztható: 1. A barlang erdei karrmezővel körülvett sziklás bejáratát is magába foglaló tulajdonképpeni egyetlen akna, mely 37 m mélységű egytagú hasadékakna.
A legfelső szakasz a bejárati aknatípusba sorolható. Itt a tektonika némileg elmosódottabb, lekerekítettebb de a felszínen jól követhető függőleges rétegződési irányok tisztán felismerhetőek. A bejárati flóra növényzete a mélység szerint tagozódva borítja be a szálkőkibúvásos szádát. Az akna felül egy, majd –11 m-től lejjebb két hasadék találkozásánál alakult ki (30o és 120o). Ezeknek a dominanciáik erősségétől függően kis határok között változik a keresztszelvénye. Legnagyobb átmérője 6 x 4,5 m, amellyel még a normálaknák (1-5 m-ig) kategóriájába sorolható. Falai simák és képződménymentesek, ill. töredezett felszínűek. Az alsó szakaszon (-27 m-en) a hasadék K-i végében át lehet mászni, egy ablakon, ami egy fokozatosan elkeskenyedő Oldal-aknába (ez folytatása az eredeti aknát preformáló tektonikus hasadéknak) és egy másik, párhuzamosan + 12 m-el magasabban elszűkülő hasadékba vezet. A fő akna talppontján nagymennyiségű üledék felhalmozódás van. Ezek nagyobbik része a felszínről hullott be, kisebbik hányada pedig a zsomboly falából pereghetett ki (elsősorban a felszínközeli erőteljesebben fagyaprózódó felületekből). Ez az üledék tölti ki a zsomboly nagytermével összeköttetést jelentő átjáró aljzatát is, csaknem feltöltve azt (átmérője az aktuális kitöltöttségtől függően változik). Az átjáró az aknatalp Ny-i oldalában nyílik. Felső peremvonalát szálban álló kőzet képezi éles peremmel, azon túl hirtelen átmenettel már a terem főtéje magasodik fel.
A 130 m2-es (átl. 20 x 8 m-es átmérőjű) Nagy-terem, jelenti a zsomboly végét. Az aknából a terembe egy átjáróablakon keresztül az ÉK-i szegletébe jutunk. A terem hosszirányú kiterjedése 20 m (ÉÉK-DDNy-i), az erre merőleges, keresztirányú kiterjedése a beérkezési ponttól (ahol 3 m) távolodva egyre nő, mígnem a K-i fal mély beöblösödése 8 m-es szélességűvé növeli méreteit. Magassága a közepe táján eléri a 16 m-t. A aljzatát nagymennyiségű üledék tölti ki.
Az akna becsatlakozásából befolyt kőtörmelék a terem közepéig, 8 m szintkülönbséget foglal magába, egységes (45o-os) lejtőt alkotva. Anyagát tekintve kevert felszíni, barlangi kőzettörmelék és földes (talaj eredetű), rajta növényi (fák, gallyak, levelek...) és biogén eredetű törmelékkel. Ez a jól láthatóan felszínről bekerült törmelék vastagon elfedi az eredeti aljzatot. A terem középvonalától - ahol a K-i fal beöblösödik - az aljzat határozottan megváltozik. Hatalmas (1-2x3 m-es) a főtéből leszakadt kőzetblokkok egymásra halmozódott darabjai láthatóak, a vízszintes vörösagyagon. Ezek képezik a másodlagos teremaljzatot. Az aljzatot sehol sem fedi cseppkő kitöltés.
|
Heliktiek a Széki-zsombolyban |
|
A terem K-i kiöblösödése egy 1,5-2,5 m mély, 3 m átmérőjű Gödröt foglalja magába, ami tulajdonképpen 16 m magasra felnyúlva egy önálló kürtő, csak éppen beleolvadt a terem oldalába az alján szintén kőzettörmelékkel kitöltve. Közvetlenül mellette a K-i fal másik kiöblösödésében van az egyetlen tovább vezető keskeny kis keresztszelvényekkel rendelkező -5 m-es aknaembrió, amin keresztül érhető el a -51 m-es mélységű végpont. A függőleges hasadék aljzatát barlangi eredetű agyag és némi kőzettörmelék alkotja. Folytatása egy keskeny meander jellegű kanyarulat miatt nem követhető tovább. A bedobott kövek néhány kisebb pattanás után meg állnak, de a folytatást ez jelentheti. Ezt a MAFC kutatói 2004-ben kibővítették és tovább követték lefelé a hasadékot melynek alját bontható szelvényben kitöltés zárja el.
|
A terem falait gazdagon díszítik cseppkőképződmények. Bejáratával szemben egy főte alól kiszivárgó víz táplálta cseppkőlefolyás található, ahol a plafont és környezetét több m2-es, aktív heliktitek fedik be. A főte a terem közepén töredezett és képződménymentes, kivéve a széleit alkotó épebb felszíneket, ahonnan kisebb sztalagtitok nyúlnak alá. A barlang egyetlen (legnagyobb) 2 m-t meghaladó függőcseppköve is itt látható. A K-i fal meredek felületét (főleg a Gödörnél) borsókövek és cseppkőbekéregzések díszítik, amelyek egykor aktív vízbecsepegésből váltak ki. A terem legbelső végén a DDNy-i falat a főte kürtőszerű felmagasodásából hajdan kiszivárgó víz építette, a mára már inaktív agyagosodó cseppkőlefolyást. A kialakulását tekintve egy érdekes párhuzam figyelhető megy a közeli November 7-zsombollyal. A két barlang egymáshoz képeset, egy lépcsőzetes, a víznyelőbarlangokhoz hasonló szerkezetbe rendeződik. A felső, régebbi lejáratot a Széki-zsomboly, az alsó 10 m-el lejebbi visszafejeződött bejáratot a November 7-zsomboly képezi. |
Cseppkőlefolyás a teremben |
A két barlang legközelebbi pontjai között (Nov. 7: alja — Széki: Oldal-akna) kevesebb, mint 15 m a különbség. A zsomboly vörösagyagos kitöltése jelentős mennyiségű holocén csontanyagot tartalmaz (varangy, erdei béka, kecskebéka, kígyó, nagyfülű denevér, denevér, vakond, sün, erdei cickány, egér, erdei pocok, mezei pocok, görény, menyét és őz).
Fokozott védelem alá helyezését 1993 óta e barlangtípusnál különlegességnek számító képződményei indokolták. A zsombolyt csak barlangjárásban gyakorlott kutatók, az Aggteleki Nemzeti Park engedélyével látogathatják.
A Széki-zsomboly hosszelvénye
A Széki-zsomboly alaprajza
