Karszt és Barlang 1998-1999 I-II. p.95-104

A TORNAI ALSÓ-HEGY FELSZÍNALAKTANI VIZSGÁLATÁNAK ÚJ EREDMÉNYEI

Az Alsó-hegy karsztfennsíkja a Szilicei-takaró Pelsőc - Borzova - Hídvégardó között húzódó keskeny mészkősávjában alakult ki. Az Alsó-hegy lényegében a Szilkei-fennsík középső mészkősávjának folytatása, de attól domborzatilag jól elhatárolódik. A helyenként erősen tektonizált szinklinálisban uralkodóan lagúna- és zátonyfáciesű wettersteini mészkő van felszínen. Az Alsóhegy pikkelyekre tagolódó központi részében, a Derenki medence és Bódvaszilas között felszínre kerülnek egyéb középső- és felsőtriász mészkövek (Hallstatti Mészkő Formáció, Derenki Mészkő Formáció, Nádaskai Mészkő Formáció, Pötscheni Mészkő Formáció, Guttensteini Mészkő és Dolomit Formáció) mellett alsótriász korú nem karsztosodó kőzetek is (Bódvaszilasi Homokkő Formáció, Perkupai Evaporit Formáció), amelyek egyébként csak a szomszédos antiklinális völgyekben fordulnak elő, és a Szilicei-takaró bázisául szolgálnak.

Az Alsó-hegy meredek lejtőkkel határolt vonulata két, alsó-triász homokkőből és palás mészkőből álló antiklinális - a Torna-völgyi antiklinális, amely K-en Torna-völgyi-tektonikai ablakként folytatódik, valamint a Ménes-völgyi antiklinális - közé ékelődik. Az Alsóhegynek a Torna-völgy felé néző 23 km hosszú É-i lejtője szinte teljesen karsztosodó kőzetekből áll. Alsótriász palák és homokkövek csak Tornagörgő és Jablonca határában bújnak elő a wettersteini mészkő alól. Utóbbi helyen (Vidomáj-puszta) a szerkezeti mozgások tetőhelyzetbe emelték a fenti nem karsztosodó kőzeteket. A Toma-völgyi tektonikai ablak területén a Tomai-takaró enyhén metamorfizált (anchimetamorf) kőzetei is felszínre bukkannak (Nagy- és Kis-Paklan) (MELLO, J. 1996, 1997).

Komplikáltabb az Alsó-hegy D-i szegélye, ahol az erősen deformált Ménes-völgyi antiklinális vízzáró kőzeteit tárták fel a fennsík peremén kialakult völgyek (Király-kút-, Ménes-, Acskó-, Szénhely-, Bódva-völgy). A vízzáró homokkövek és palák a kevésbé jól oldódó mészkövekkel (hallstatti mészkő, derenki mészkő, guttensteini mészkő) és dolomitokkal (guttensteini dolomit) együtt behálózzák a karszt Derenk romközség és Bódvaszilas közti részét (Derenk-bódvaszilasi pikkelyes öv; KOVÁCS S. 1979, LESS GY. et al. 1988, LESS GY. 1998), amely karsztformákban ugyan szegényebb, morfológiailag viszont változatosabb, mint a fennsík tisztán mészkövekből álló részei.

A nem karsztos kőzetek szeszélyesen kanyargó szalagjai (Kecskés-, Vidomáji-, Bába-völgy, Derenki medence) kisebb-nagyobb karsztos szigeteket ölelnek körül (Kobujanka, Szádvár, Nagy-Bene-bérc stb. 1. ábra). A fenti szerkezeti-kőzettani felépítés nagyon fontos morfológiai és hidrogeológiai következményekkel jár, amely legszembetűnőbben a felszíni és felszín alatti vízhálózat váltakozásában mutatkozik meg. Az Alsó-hegy legszebb víznyelősora ehhez a kőzetsávhoz kapcsolódik. Morfológiailag kevésbé feltűnő annak a két kis pikkelynek a jelenléte, amely az Alsó-hegy egészen kihegyesedő K-i végét zárja le a Torna-patak és a Bódva összefolyásánál (KOVÁCS S. 1979).Különálló tömbként kapcsolódik az Alsó-hegy hosszan elnyúló vonulatához a wettersteini mészkőből és dolomitból álló Dusa vagy Kis-fennsík. A Dusát a Ménes-völgyi antiklinális vonalát követő Acskó és Szénhely-völgy választja el a tulajdonképpeni Alsóhegytől. Nem is ugyanahhoz a mészkősávhoz tartozik, hanem az attól D-re eső Kecső - Jósvafő - Bódvaszilas közti mészkősávhoz. Ez utóbbi mészkősáv a Ménes-patak áttörése által leválasztott K-i nyúlványa a Dusa. A Kisfennsík D-i lábánál a Jósva-völgyi antiklinórium alsótriász képződményei alól kis foltban felszínre bukkannak a Bódvavölgyi Ofiolit Formáció kőzetei is.

Kovács S. (1979) szerint az Alsó-hegy fentebb vázolt szerkezete a wettersteini zátonykomplexum D-i irányú mozgásával, és az Alsó-hegy D-i lábánál végighúzódó medence fáciesű üledékekre történő rácsúszásával alakult ki. A rátolódási vonal a mozgások során kialakult ÉÉNy-DDK-i és ÉÉK-DDNy-i irányú harántvetőkkel együtt mozaik-szerűen összetörték a fennsík kőzeteit. A fenti szerkezeti vonalak és a zátonykomplexumok közt húzódó Derenk-bódvaszilasi pikkelyes öv vízzáró kőzeteinek váltakozása és térbeli helyzete szabta meg az Alsóhegy felszínfejlődésének jellegét. A legérdekesebb felszínformák az előzőekben ismertetett szerkezeti irányokhoz kapcsolódnak.

Az Alsó-hegy orsószerűen elnyúló karsztfennsíkját a Derenk-bódvaszilasi övben kialakult völgyek három

elkülönülő fennsíkrészletre osztják. A Ménes-völgy és Toma-völgy felől Vidomáj-puszta felé hátravágódó völgyek egy kisebb Ny-i részt (Derenki-fennsík) és egy nagyobb K-i részt (Szilasi- vagy Nagy-fennsík) határolnak el az Alsó-hegy (s. str.) területén. Legszembetűnőbb a Dusa (Kis-fennsík) különállása.

A Derenki-fennsík

A ma is aktív nyelők (Borz-lyuk, Zúgó-tói-víznyelő, Kajaba-kúti víznyelő mellett a a hátravágódás és mélybe-fejeződés (batükaptúra) következtében már elhagyott, idősebb víznyelőpontok (Mész-hegyi-zsomboly, Majko-barlang) is megfigyelhetők, amelyek a Toma-völgy fejlődésének egy korábbi állapotát jelzik.

Eredetileg ezek a vízfolyások a felszínen folytak a mai 485-497 m tszf. magasságú vakvölgyön át a Tornavölgy felé. A víznyelők kőzethatáron való kialakulása (mélységi lefejeződése) után a felszíni vízfolyás nélkül maradt völgy fejlődése megállt, torzóban maradt. A 0,47- 491 1/sec. minimális, ill. maximális vízhozamú Sólyomforrás (HANZEL, V. 1997) felé tartó búvópatak vize ettől kezdve a mélyben fejtette ki eróziós tevékenységét és a Majko (Mész-hegyi)-barlang járatainak kialakításában vett részt. Ennek a - feltehetően többszintes - barlangrendszernek ma még csak két rövid kis szakaszát ismerjük. A víznyelők közelében tárták fel a barlangrendszer első 400 m hosszú, cseppkő-képződményekben gazdag szakaszát (Majko-barlang). Felső, vízfolyásoktól már elhagyott folyosójának egy szakasza a Sólyom-forrás közelében, a Torna-völgy Sólyom-kőnek (Rabló-kőnek is) nevezett sziklaletörése alatt nyílik hatalmas szádával (Sólyom-kői- vagy Rabló-kői-barlang). A barlang további kutatása több szempontból is fontos lenne. A szerkezeti-földtani-morfológiai viszonyok azt valószínűsítik, hogy járatai az Alsó-hegy alatt Magyarországra is átvezetnek, és a Mész-hegy alatti búvópatak-rendszer feltehetően hidrogeológiai kapcsolatban áll a Ménes-völgy felső forráscsoportjával főleg a Sárogkert 355 m magasan fekvő Ny-i forrásával (CSÜLLÖG G. - MÓGA J. 1997).

1. ábra: A Szilasi fennsík és a Derenk-bódvaszilasi pikkelyes öv

Jelmagyarázat: 1. a karsztfennsíkok pannon elegyengetett felszíne, ill. karsztosodó kőzeten kialakult völgyközi hát. 2. karsztfennsík magasabb tetője. ill. karsztosodó kőzeten kialakult völgyközi hát tetője, 3. nem karsztosodó kőzeten kialakult völgyközi hát, 4. völgyközi hát tetője (nem karsztosodó kőzeten), 5. töbör, 6. barlang.

 

A Szilicei-fennsík határán kialakult vakvölgy és a Ménes-völgy széles talpú völgyfője között az Alsó-hegy nyergekkel tagolt keskeny hegyvonulatként húzódik. A szomszédos völgyekből 80-100 méterre kiemelkedő vonulat a Mész-heggyel (580 m) kezdődik, és nagyjából a Sólyom-kőnél végződik. A Sólyom-kő (Rabló-kő 485 m) az Alsó-hegy legnagyobb, csaknem száz méter magas szikla-képződménye, amely az Alsó-hegy É-i lejtőjében alakult ki a Sólyom-forrás felett. Tetején a középkorban kisebb vár állott, melynek nyomai még kivehetők. Tövében nyílik impozáns szádával a korábban már említett Rabló-kői-barlang, a Sólyom-forrás régi, magasra kiemelt, elvíztelenedett járata.

A Rabló-kó és a Kecskés-völgy között terül el az Alsó-hegy Ny-i részének legegységesebb karsztfennsíkja, a Derenki-fennsík, amely tekintélyes lejtőkkel emelkedik ki a mélyre vágódott Torna- és Ménes-völgyből. A fennsík legmagasabb tetői (Somos- [476 m], Busa- [482 m], Éles- [473 m], Bikkes- [499 m], Kecskés-tető) a széleken sorakoznak, és mély uvalákat, valamint törésvonalakhoz igazodó töbörsorokat zárnak körül.

A szinklinális szerkezetnek megtelelően ezek a karsztos mélyedések a fennsík hossztengelyében sűrűsödnek. A fennsíkot alkotó, karsztosodásra kiválóan alkalmas wettersteini mészkő ellenére a töbrökön, uvalákon és karrfomákon kívül nagyon kevés felszíni és felszín alatti karsztjelenség figyelhető meg. A töbrök alján néhány jelentéktelen kis víznyelő (pl. a Sárog-kerti-források felett, ill. a Busa-tető lábánál) alakult ki, amelyek azonban rendkívül kis vízgyűjtő területtel rendelkeznek.

Ilyen fejletlen réseken, hasadékokon keresztül folyik el, ill. szivárog a mélybe a Derenki-fennsík felszínére érkező csapadék. A fennsík lábánál fakadó forrásokat is főleg a beszivárgó vizek táplálják. Az. Alsó-hegy Ny-i részén az eddig megismert egyetlen jelentős barlang 400 m hosszú Majko (Mész-hegyi)-barlang. Búvópatakja a Sólyom-forrásnál tör felszínre, de ahogy ezt már korábban ismertettem, földtani, hidrogeológiai megfontolásai, alapján feltételezhető egy magasabb szintű elágazás Sárog-kerti-forrás (Ny-i-forrás), esetleg a bővizű Medvekerti-forrás felé is, amelyek véleményem szerint árvizi kifolyói a fenti rendszernek.

A fenti feltételezett hidrogeológiai kapcsolat meg létét célzatos vízjelölési vizsgálatokkal (radioizotóp vizsgálattal) lehetne kimutatni. A Sárog-kerti-fonás feletti sziklafalban nyíló üregek forrásszájnak tekinthetők az egykor abban a szintben kialakult forrástevékenységről árulkodnak.

A Sárog-kert Keleti (Lizina) forrása, a Köpüs-, Mocsolya-források, a Kecskés-kút és a Jablonca környéki források (Galya-szögi-forrás, Szörnyű-kút, Csorda-kút) ugyanezt a karsztfennsíkot csapolják meg. A fenti források a wettersteini mészkő és az alatta fekvő Szinpetri Mészkő Formáció és Bódvaszilasi Homokkő Formáció vízzáró kőzetsáv határán fakadnak a fennsíkot átszelő É-D-i törésvonalak mentén. A fennsík peremén kibukkanó palák és homokkövek felszínébe a forrásokban feltörő víz rövid, mély völgyeket alakított ki. Különösen szembetűnő e völgyek megjelenése Jablonca környékén, ahol valósággal felszabdalják az Alsó-hegy Torna-völgy felé néző lejtőjét. A források vizéből mésztufa válik ki. Különösen nagy mésztufaépítményt hozott létre a jabloncai erdészházzal szemben fakadó Csorda-kút.

A fennsík elegyengetett, hullámos felszínébe a törésvonalak kereszteződésében kialakult sok töbörből álló töbörfészkek (uvalák) akár 40-50 m-re is bemélyednek. A töbörsorok a törésvonalak mentén beszivárgó víz korróziós tevékenységének kitüntetett irányait reprezentálják. A töbörsorok, ill. uvalák töbrei néha annyira szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy a köztük emelkedő éles gerincekről a lefolyó víz lemossa a talajt. A talaj alól 6080 cm magas, karr-csatornákkal elválasztott kangerincek emelkednek ki. A lekerekített, mohos karrgerincek között olykor tálnyi méretű gyökérkarrok is felszínre kerülnek. Terepi megfigyeléseim szerint a töbrök közti keskeny gerincek karrcsatornáiban agyagásványoktól mentes fekete rendzina talaj, egyéb helyeken az agyagtartalomtól fúggően barna rendzina, ill. humuszos vörösagyag borítja a fennsík felszínét.

A töbrökhöz kapcsolódnak az Alsó-hegy legjellegzetesebb felszínformái, a zsombolyok. Függőleges aknabarlangok előfordulnak a Gömör-Tornaikarszt úgyszólván minden részében, és valamelyik típusával biztosan találkozhatunk a karsztfennsíkokon. Az aknabarlangok lehetnek felszíni vízgyűjtő területtel rendelkező víznyelőbarlangok (pl. a Nyírsár-zsomboly a Szilicei-fennsíkon), főleg szerkezeti mozgások során keletkezett függőleges hasadékok (pl. a Hó-lyuk, a Barkai-fennsíkon), esetleg egy felszín alatti üreg felszakadásai (pl, a Feneketlen-Lednice a Szilicei-fennsíkon), vagy alulról felnyomuló hévíz oldotta üregek (pl. a Rejtekzsomboly a Dusa-fennsíkon), de a klasszikus értelemben vett zsombolyoknak az Alsó-hegy az igazi hazája, itt fordulnak elő legnagyobb számban. és maga a zsomboly név is innen származik.

Az Alsó-hegy Szilasi-fennsíkján több mint száz zsomboly ismert, nagyjából fele-fele arányban a magyarországi és a szlovákiai oldalon. Valamennyi közül legmélyebb a Vecsem-bükki-zsomboly, 236 m-es mélységével Magyarország második legmélyebb barlangja. További három szakadék haladja meg a 100 m-es mélységet (Baglyok szakadéka -151 m; Almási-zsomboly -100 m; Óriás-zsomboly -100 m) és még további tíz az 50 méteres mélységet. A fenti szakadékok tágas szájjal nyílnak a külvilágra, mint pl. a Vecsem-bükki-zsomboly, de vannak szűk nyílásúak is (pl. az Almási-zsomboly), sőt olyat is ismerünk, amelyet a mészégetők kőfejtés során nyitottak meg (Mészégető-zsomboly -50 m, BALÁZS D. 1966, KÓSA A. 1992a).

A zsombolyok keletkezése komplikált, sok hatótényezőtől függő folyamat, amelyet Dénes Gy. (1971 /b), Kósa A. (1965, 19926), Sárváry L. (1970) és Szentes Gy. (1964) vizsgált legalaposabban. Véleményem szerint a zsombolyképződésben a tektonikának, a korróziónak, az eróziónak és az omlásoknak van meghatározó szerepe. Zsombolyok csak olyan helyeken alakulhattak ki, ahol már a kőzet elsődleges repedéshálózata is fejlett, vagy a szerkezeti mozgások utólag alakítják ki a zsombolyképződés csíráját képező repedéshálózatot a karsztosodó kőzetben.

A fenti kutatók szerint a függőlegesen, vagy közel függőlegesen vezető kőzetrepedések mentén indul meg a víz beszivárgása, és a hasadékok kitágulása a karsztos korrózió és erózió révén történik. A zsomboly a dolina mélypontján kezd fejlődni, ahova összefolyik a dolina pereméről a víz. Az üreg kioldódása fentről lefelé történik a lefelé mozgó víz korróziója révén. A karsztos korrózió alsó határa a víz oldóképességétől függ. A zsombolykezdemény drénhatása elvonja a vizet a dolina hozzá közeleső részéről, a víz telítetlen állapotban hagyja el a dolina zsombolykezdemény körüli részét. A dolinának ez a része nem tud ugyanolyan gyorsan fejlődni, mélyülni, mint a dolinafenék más részei, így a töbör mélypontja szükségszerűen áthelyeződik. Az új mélyponton új akna fejlődik, amelyik idővel kapcsolatba kerül a régebbi, idősebb, omlással már felszínre nyílt aknával és ezzel létrejön az Alsó-hegy legáltalánosabb aknabarlang típusa, a lépcsős, aknás zsomboly (SÁRVÁRY 1. 1970).

Dénes Gy. (1971 b) az aknák kialakításában a karsztfennsík vízzáró fedőüledékeinek szerepét hangsúlyozza. A zsombolyakna kialakításában szerepet játszó beszivárgás, és az ehhez kapcsolódó karsztos korrózió az Alsó-hegy kavicstakaró foszlányainak szegélyein koncentráltabb lehetett, mint napjainkban, a fedőüledékek lepusztulása után. A fokozatosan kihantolódó karsztfennsík csökkenő felületű kavics-takarójáról lefolyó víz a takaró szegélyén nyíló fejlett kőzetrepedésekben nyelődött el. Az intenzív beszivárgás kedvezett mind a dolinafejlődésnek, mind a zsombolykezdemények kialakulásának.

Nagyon fontos hangsúlyoznunk a tektonikai mozgások szerepét. Az Alsó-hegyet erős tektonikai hatások érték a miocén elején, amikor a Rudabányai hegység blokkjai (szegmensei) ÉK felé tartó mozgásuk során ütköztek a Szilicei-takaróval. A Szuhogyi szegmens aktiválta a régi tektonikus zónákat (Rozsnyói-szulára, Torna-völgy, Ménes-völgy) és Ny felé eltolta az Alsó-hegy tömbjét. Az Alsó-hegyen e mozgások során támadó feszültségek felhasították a Ménes-völgyi antiklinálison nyugvó Alsó-hegyi-, Éles-tetői- és Derenki-pikkelyeket, és az így kinyílt résekbe alulról benyomultak a Perkupai Evaporit Formáció és a Bódvaszilasi Homokkő Formáció könnyen mobilizálódó kőzetei (LESS GY. 1998).

A pliocén-pleisztocén határán jelentős kiemelkedés történt (az Alsó-hegyen 200-250 m), amely az erózióbázis süllyedését okozta, és a karsztvízszint csökkenésével járt együtt. A kiemelkedéssel a korróziós folyamatok alsó határa mélyebbre tolódott, amely újabb, mélyebb szintű aknák kialakulásának kedvezett. Nagyobb horizontális barlangrendszerek nem jöttek létre, vagy legalábbis ez idáig nem sikerült feltárni őket.

Az Alsó-hegy Nagy-fennsíkjáról hiányoznak a tipikus víznyelők. A csapadékvíz réseken át szivárog el a mészkő repedés-hálózatán keresztül. A víznyomjelzések szerint az Alsó-hegy zsombolyai élő kapcsolatban állnak a fennsík peremi karszt-forrásokkal, még ha járható méretű folyosók nem is kapcsolják össze őket. Víznyelők hiányában a karsztfennsík lefolyási viszonyai elég tisztázatlanok. Csupán néhány zsombolyban végzett festési kísérletek állnak rendelkezésünkre.

A Sárváry I. (1971) által végzett víznyomjelző vizsgálatok szerint a Vecsem-bükki zsomboly az Alsóhegy É-i, szlovákiai oldalán a Nagy- és Kis-Paklan között fakadó Kör-kúttal és a Nagy-Paklan K-i lábánál fakadó Zsámány-forrással áll összeköttetésben. Az Almási-zsombolyba eresztett festett víz a szintén szlovákiai oldalon fakadó bővizű Tapolca-forrásban (fonástó), ill. a pár száz méterrel távolabb eső Andród-kerti-forrásban jelent meg. A Szilasi-fennsík D-i szegélyén kialakult víznyelők (Kisvizes-töbri-, Nagyvizes-töbri-, Pócsa-kői víznyelő) megfestett vize pedig az Alsó-hegy magyarországi lábánál fakadó Vecsem-forrásban látott napvilágot. Egyéb publikált víznyomjelzés hiányában (a többi vízfestés a Derenk-bódvaszilasi pikkelyes öv fejlett nyelőiben történt) a Szilasi-fennsík lefolyási viszonyait csak nagy vonalakban lehet felvázolni. A fennsík központi részéről a Szabó-pallag, a Fertés, a Kopasz-galy és a Kis-Kopasz-galy területén beszivárgó víz az Andród-kerti forráscsoport (Köszörű-forrás), ill. Tapolca-forráscsoport felé, a Vecsem-bükk területéről ugyancsak É felé a Nagyés Kis-Paklan körül fakadó források (Kör-kút, Kis-Paklan-, Zsámány-forrás) felé áramlik. A Nagy-Kopaszgally D-i lejtői, és talán még a Szabó-pallag D-i része felszín alatti vizeit a Vecsem-forrás csapolja meg. Pontosabb adataink azonban nincsenek; víznyelők hiányában a víznyomjelzés költséges és nehézkes. A három forrás közti vízválasztó pontosabb meghúzása ma még nem lehetséges.

Még kevesebb adatunk van a fennsík É-i és D-i lábánál fakadó egyéb fon-ások vízgyűjtő területéről (Öregtetői-, derenki Út alatti-, Pasnyag-, Lótusz-, Kastélykerti-, Melegvíz-fonás, Béres-, Hideg-, Lengyel-, Rongyos-kút stb.) (LÁNG S. 1942, DÉNES GY. 1965, HAZSLINSZKY T. 1965).

A Derenk-bódvaszilasi pikkelyes öv

Az Alsó-hegy Szilasi-fennsíkjának kb. 200 méteres, vagy ezt meghaladó kiemelkedése érintette a szomszédos völgyet is. Ott a kiemelkedés kisebb mértékű volt, és differenciáltan ment végbe. A pikkelyes zóna kiemelkedését az Acskó-torok, Acskó-völgy, Bükk-lápa, Szénhely-völgy vízválasztó nyeregpontjai jelzik, ill. a pikkelyes övből kiemelkedő tetők (Nagy-, és Kis-Bene-bérc, Kerek-hegy). A Dusa tömbje a fenti tektonikai mozgások során ekkor vált le a Szinpetri-fennsíkról, és -miközben a kiemelkedő hegytömeg elzárta a Ménes-patak útját a régi völgyszakaszban, a víz új lefolyást talált a Vár-völgyben a Bódvaszilasi-medence DNy-i, Jósva-völgy nyílása és Szögliget közti süllyedéke felé.

Az alsótriász homokkövek É-i - keskenyebb és töredezettebb - zónájában völgyek és víznyelők alakultak ki. A Szádvár É-i lejtője és a Várkert felől K felé húzódó homokkő sáv két ága közül az egyik ÉK felé kanyarodik, fokozatosan elvékonyodik és hamarosan kiékelődik, a másik pedig a Bába-völgyön át a Kopaszgaly és Kis-Kopasz-galy lejtőit keresztezve a Nagy-Kopasz-galy tetőig húzódik, ahol szintén kiékelődik. Az utóbbi keskeny, néhol nehezen követhető vízzáró kőzetsáv nyomvonalát a két oldalán sorakozó víznyelők rajzolják ki legszembetűnőbben. Alsó szakaszát a Bábavölgyben a Bába-völgyi I., Il., III. és IV. sz. víznyelők jelölik ki, kissé keletebbre pedig a Kopasz-galy, Kis-Kopasz-galy, Nagy-Kopasz-galy D-i lejtőin a fenti kőzethatáron kifejlődött víznyelősor (Hangyás-, Pócsa-kői, Nagyvizes-töbri-, Kis-vizes-töbri-víznyelő, 404-es víznyelőbarlang) jelöli irányát. Valamennyi víznyelő a fenti vízzáró kőzetsáv felszínéről lefolyó vizeket vezeti a mélybe.

A legfejlettebb víznyelők a Bába-völgy alsó szakaszán alakultak ki (Bába-völgyi I., II., III. és IV. számú víznyelő), amelyek a Bába-völgy szakaszos mélybefejeződésével keletkeztek. A töbörsoros völggyé átalakuló Bába-völgy a Szilasi-fennsík egykori vízlevezető völgye lehetett. A karsztfennsík Fertési részéről vezette le a vizet a Ménes-völgy felé, feltehetően a jégkorszakok közti csapadékosabb interglaciálisokban. A felszíni vízfolyás napjainkra fokozatosan áttevődött a mélybe. A felszín alatti vizek mozgását, áramlási irányát az elmúlt évtizedekben végzett vízfestési kísérletek elég jól tisztázták. Az Alsó-hegy víznyomjelzéseinek nagy része az itt nyíló fejlett víznyelőkben történt. A Bába-völgy az Alsó-hegy hidrogeológiailag legalaposabban tanulmányozott része.

A Bába-völgy felső szakasza elvíztelenedett, aszósodott, ill. töbörsoros völggyé alakult át. Alsó részében azonban csapadékosabb időszakokban és hóolvadás idején rövid, időszakos vízfolyások alakulnak ki, amelyek néhány tíz vagy száz m-nyi felszíni folyás után a víznyelők torkában tűnnek el. A Bába-völgyi I, és II. számú nyelő vize a vízfestések tanúsága szerint a Szádvár lábánál fakadó Borz (Lakatos)-forrásban jelenik meg újra. A II. számú víznyelő kibontásával szép cseppköves járatot tártak fel 120 m-es hosszúságban a kutatók. A Bábavölgyi III. számú nyelő az Acskó-forrás felé adja le vizét. A Bába-völgyi IV. számú víznyelő elfolyó vizét Dénes Gy. 1970-ben festette meg, és a víz 25 nap múlva az Alsó-hegy szlovákiai oldalán, a Torna-völgy peremén fakadó Andródkerti-forrásban jelent meg. (HAZSILNSZKY T.1965, DÉNES GY.1969a,1969b,1970,1971,1975).

Az alsótriász homokkövek vízválasztó szerepét éppen a fenti vízfestési vizsgálatok bizonyították. A Bába-völgyi III. és IV. számú víznyelőt csak néhány tíz méter választja el egymástól, mégsem ugyanahhoz a hidrogeológiai rendszerhez tartoznak, mivel a III. sz. víznyelő a vízzáró homokkősáv D-i szegélyén, a IV. sz. víznyelő pedig a homokkősáv É-i szegélyén nyílik. A két szomszédos víznyelőhöz tartozó karsztforrás (Acskó-, Andród-kerti-forrás) azonban már több kilométerre fakad egymástól.

A Kopasz-galy, továbbá a Kis- és Nagy-Kopasz-galy oldalán húzódó keskeny homokkősávról lefutó kis vízfolyások mind víznyelőtorokban végződnek. A Bábavölgyhöz legközelebb eső, legnagyobb vízgyűjtővel rendelkező Hangyás-víznyelő a Bába-völgy III. számú nyelőjével együtt az Acskó-forrásnak adja le a vizét. Ennek a rendszemek egy rövid szakaszát (a 48 m mély Frank-barlangot) a közelmúltban végzett kutatások tárták fel. (HAZSLINSZKY T. 1965, NYERGES M. 1993).

 Kisebb-nagyobb barlangrendszereket tártak fel a víznyelősor többi nyelőjén keresztül is (404-es víznyelőbarlang, Pócsa-kői-, Nagy-vizestöbri-, és Kis-vizestöbri-víz-nyelő). A Kisvizestöbri-víznyelő kibontásával tárták fel Dénes Gy. (1961) vezetésével az Alsó-hegy eddig ismert leghosszabb barlangját, az 1 km hosszú Meteor-barlangot, amely a Titánoknak nevezett cseppkőoszlopokról és hatalmas méretű csarnokáról (Titánok csarnoka) nevezetes.

Valamennyi víznyelőbarlang tektonikailag erősen összetöredezett zónában alakult ki. Szentes Gy. (1963, 1964) karszt-genetikai vizsgálatai szerint a fenti víznyelőkhöz tartozó barlangok erős tektonikai hatásról tanúskodnak, a törésvonalak mentén beszivárgó vizek csak kis mértékben, és főleg a víznyelőkhöz közeli szakaszokon vettek részt az üregformálásban. A nagyméretű, tágas termek (pl. a Titánok csarnoka) kialakításában a tektonikának, főleg a vetődéseknek volt szerepe. A vízfestési vizsgálatok szerint a Pócsa-kői-víznyelőben (ill. a Kisvizestöbri- és Nagy-vizestöbri-víznyelőben) elfolyó vizek, a Kis-Kopasz-galy és Nagy-Kopasz-galy tetőin beszivárgó vizekkel együtt a Vecsem-forrásban látnak napvilágot, amely a vízgyűjtőterületén nyíló kevés víznyelő ellenére is hirtelen árad, mint a „B" típusú karszt forrásai (HAZSLINSZKYT. 1965). A Ménes-völgyből Bódvaszilas felé húzódó homokkővonulat mentén is számos víznyelő nyílik, amelyek 3 különálló rendszert alkotnak. A Nagy-Bene-bérc lábánál nyíló Szúnyogos-nyelő és a völgytalp fölött kialakult, tőle Ny-ra eső Bene-bérci-víznyelő az Alsó-Acskó-forrás, ill. a kisebb hozamú Bene-bérci-fonás

felé adják le vizüket (DÉNES GY. 1975, SÁSDI L. SZILÁGYI F. 1986).

A homokkősáv középső részét az Acskó-völgy nagy, lefolyástalan katlana foglalja el. A völgy felső részében fakadó Acskó-fonás kis vízfolyása rövid felszíni út után éri el az Acskó-rétet, ahol szétterül. A zsombékos völgytalpon szétterülő víz az Acskó-rét eliszaposodott nyelőjében szivárog el. A felszín alatti megcsapolású medence (Acskó-rét) víznyelőjéhez kapcsolódik a leghosszabb és legkomplikáltabb felszín alatti vízrendszer. A búvópatak vize a légvonalban kb. 2 km-re, Szögliget község központjában fakadó Csörgő-forráscsoportban jelenik meg újra (HAZSLINSZKY T. 1965, DÉNES GY. 1977). Mivel az Acskó-forrása Bába-völgyi II. számú víznyelőtől és a Hangyás-víznyelőtől kapja a vizét, itt alakult ki az Alsó-hegy egyik legérdekesebb és legkomplikáltabb felszíni és felszín alatti vízfolyások váltakozásából álló rendszere. A felszín alatti vízfolyásokhoz tartozó barlangrendszer egyes rövid szakaszait már sikerült feltárni (Frank-barlang, Csörgő-forrás barlangja).

Az Acskó-réttől K-re egy vele nagyjából azonos méretű felszín alatti megcsapolású medence alakult ki, a Bükk-lápa, amelynek időszakosan működő víznyelője a közeli Szénhely-forrással áll összeköttetésben (HAZSLINSZKY T. 1965).

A Szénhely-forrásnál kezdődő és a Szőlőskertvölgy (Barlang-kutató-forrás) vizével bővülő patak vörös színű homokkövekben, helyenként palákban mélyre vágódott völgye a Dusa-fennsík tövében Bódvaszilas felé kanyarodik és a falu határában ömlik a Bódvába.

A Dusa

A kis területű - a peremeken dolomitból, középen wettersteini mészkőből álló - plató központi részén fejlődtek ki csak töbrök, míg a szegélyéről teljesen hiányoznak a karsztformák, ellenben egészen a fennsík pereméig felkúsznak a sekély, széles talpú, dolomitfelszínekre jellemző aszóvölgyek (Kis-völgy É-i mellékvölgyei, Pólyás-völgy völgyfője, Ilasi-völgy).

A Dusa tetőin a karsztos felszínformákat főleg a különböző méretű töbrök Mogyorós-, Mély-, Páskabükki-töbör stb. képviselik. Az utóbbihoz nagy vízgyűjtő terület is tartozik. A töbör alján elszivárgó vizek a Csörgő-forrást gyarapítják. A karsztfennsík egyetlen feltárt zsombolya, a 72 m mély Rejtek-zsomboly hévizek által kioldott üreg, genetikája eltér az Alsó-hegy korábban tárgyalt zsombolyaitól. Kósa A. (1963) és Szentes Gy.

(1964) földtani, ásványtani vizsgálatai szerint a tektonikus eredetű litoklázisok mentén beszivárgó vizek korróziója alakította ki az elsődleges üreget, amelynek utólagos átformálásában és az aragonitos ásványkiválás lerakásában azután a hévíz, ill. kevert víz is szerepet játszott. Maga a zsomboly a felszínről beszivárgó vizek által megnyitott fedőrétegek beomlásával nyílt ki.

Mivel a felszínen nincs semmi nyoma a hévforrás tevékenységének, és a melegvízből kivált képződmények is csak a felszíntől számított 20 m alatt fordulnak elő, valószínűnek látszik, hogy az üreget csak időszakosan és csak a mélyebb szinteken borította el a hévíz. A hévizes (kevert vizes) korróziós tevékenység előfordulása a Dusa-fennsíkon egyáltalán nem meglepő, hiszen a közvetlen szomszédságában emelkedő Szalonnai-karszt területén a hidrotermális tevékenység számos jelét láthatjuk. A környék legismertebb hévforrása a szalonnai kőfejtőben fakad. Néhány hidrotermális eredetű üreget feltárt az Esztramos-hegy kőfejtője (Földváry-barlang, Rákóczi 1. és 2. sz. barlang).

A hévíztevékenység kiterjedt az Alsó-hegyre is. Langyos vizű forrás fakad Szögligeten a templom téren (Csörgő-fonás), Komjáti község közelében (Lótuszfonás) és Tornanádaska mellett (Tapolca-forrás). Hidrotermális hatásra bekövetkezett dolomitporlódásról ír a Dusa-fennsík D-i határán kialakult Csendes-völgyben. Szentes Gy. (1964) kőzetmikroszkópiai vizsgálatai is kimutatták a hévíztevékenység nyomait. Megfigyelte, hogy a fennsíkot felépítő wettersteini mészkőben gyakoriak a málladékkal kitöltött telérek és limonitos sávok.

A Csipkés-tető - Nyerges-hegy - Miklós-hegy alacsony vonulatát éles szerkezeti vonal választja el a Dusa tömbjétől. A törésvonal a Kis-völgy hossztengelyében húzódik, de hozzákapcsolódik a Pólyás-völgy és hasi-völgy völgyfője is. Ezek a Gömör-Tornai-karszt legszebb szerkezetileg előrejelzett völgyei közé tartoznak. A - márgából, gyengén karsztosodó alsó- és középsőtriász mészkőből (színi márga, miklóshegyi mészkő, gutensteini mészkő és dolomit) álló - vonulatban karsztos formák csak elvétve fordulnak elő (pl. egy magányos töbör látható a Csipkés-tetőn). Ujra megjelennek viszont a felszíni vízfolyások által létrehozott normális eróziós völgyek és völgyközi hátak.

A D-i vonulat Bódva-völggyel határos területén Szögligettől K-re, a Bódva-medence Ny-i oldalán emelkedő Ragácsa-domb alján felszínre bukkannak a Bódvavölgyi Ofiolit Formáció szerpentinit-, gabbró-, bazaltos párnaláva és vörös radiolaritképződményei, amelyek a Szilicei-takaró bázisát képező felső permi evaporitösszletbe vannak tektonikusan belegyúrva (Perkupai Evaporit Formáció, RÉTI ZS.1993).

DÉNES GY. (1969b): Tavaszi víznyelőfestések az Alsóhegyen - MKBT Tájékoztató, 5. p. 3.

DÉNES GY. (1970): Újabb fontos adalékok a TornaiAlsó-hegy karszthidrográfiájához - MKBT Tájékoztató, 6. p. 5-6.

DÉNES GY. (1971a): A Tornai-Alsó-hegy vízföldtani kutatásának eddigi eredményei - MKBT Tájékoztató, 3. p. 5.

DÉNES GY. (1971 b): A fokozatosan lepusztuló vízzáró takaró szerepe az exhumálódó karszt morfológiai fejlődésében - Karszt és Barlang, I. p. 5-8.

DÉNES GY. (1975): Felszíni túraútvonalak az Aggteleki karsztvidéken - Aggteleki-karsztvidék úítikalauz. Sport Budapest, 1975. p. 265 343.

ELEKES B. - NYERGES A. - NYERGES M. - ROSE GY. (1993): A Szabó-pallagi-zsomboly (Baglyok szakadéka) kutatásának újabb eredményei - Karszt és Barlang, 2. p. 3-8.

FORD, D. C. & WILLlAMS, P. W. (1992): Karst Geomorphology and Hydrology - Chapman & Hall, London. 601 p.

GRILL J. (1989): Az Aggtelek-Rudabányai-hegység szerkezetfejlődése - MÁFI Évi Jel. 1987-ről, p. 411-431. 

GRILL J. et al. (1984): Az Aggtelek-Rudabányaihegység földtani felépítése és fejlődéstörténete Földt. Kut. 27. 4. p. 49-56.

HANZEL, V. (1997): Hydrogeologické pomery, in Vysvetlivky ku geologickej mape Slovenského krasu 1 : 50 000 - Vyd. Dionyza Stúra. Bratislava p. 167-183.

HAZSLINSZKY T. (1965): Az északborsodi Alsóhegy karsztjának néhány hidrográfiai kérdése - Hidr. Közl., 6. p. 259-266.

HEVESI A. (1986): Hidegvizek létrehozta karsztok osztályozása - Földr. Ért., 35. 3-4. p. 231-254. 

JAKÁL, J. (1975): Kras Silickej Planiny - Vyd. Osveta 145 p.

JAKUCS L. (1960): Általános karsztgenetikai, morfológiai és hidrológiai problémák vizsgálata az Aggteleki karszton - Kandidátusi értekezés, Budapest.

JAKUCS L. (1964): Geomorfológiai problémák az Észak-Borsodi-karsztvidéken - Borsodi Földrajzi Évkönyv, 5. p. 12-23.

JAKUCS L. (1971): A karsztok morfogenetikája Akadémiai kiadó, Budapest, 310 p.

KORDOS L. (1984): Magyarország barlangjai - Gondolat, Budapest, 326 p.

KÓSA A. (1963): A szögligeti Rejtek-zsomboly - Karszt és Barlang, 2. p. 66-70.

KÓSA A. (1965): Adalékok az Alsóhegy zsombolyainak megismeréséhez - Karszt és Barlang, 1965. p. 1 

KÓSA  A. (1968): Újabb adatok az Alsó-hegy zsombolyainak megismeréséhez - Karszt és Barlang, 12. p.17-20.

KÓSA  A. (1992a): Alsó-hegyi zsombolyatlasz - MKBT Budapest, 145 p.

KÓSA  A. (1992b): Nyolcvan év az Alsó-hegyen (Még egy szó a zsombolyokról) - Karszt és Barlang, 1-11. p. 9.

KOVÁCS S. (1979): A Dél-Gömöri Alsóhegy magyarországi részének földtani felépítése - Ősl. Viták, 24. p. 33-58.

LÁNG S. (1942): Karsztforrásokra vonatkozó mérések eredményei 1940-42-ből - Hidr. Közl.,1942. p.197-200. 

LÁNG S. (1943): Karszthidrológiai megfigyelések a Gömör-Tornai-karsztban - Hidr. Közl.. 23. 7-6. p. 38-58.

LÁNG S. (1955): Geomorfológiai tanulmányok az Aggteleki karsztvidéken - Földr. Ért. 4. 1. p. 1.-17. 

LESS GY. (1998): Földtani felépítés, Az Aggteleki N. P. Mezőgazda, Budapest, p. 26-66.

LESS GY. et al. (1988): Az Aggtelek-Rudabányai-hegység fedetlen földtani térképe, 1:25.000 - MÁFI.

MELL0  J. (1994): Geologická stavba - Slovensky Kras. Osvetct, Banská Bystrica, p. 12-22.

MELLO  J. (1996): Geologická mapa Slovenského krasu - Geologická slu_ba Slov. Rep. Bratislava. 

MELLO  J. (1997): Vysvetlivky ku geologickej mape Slovenského krasu 1 : 50 000 - Vyd. Dionyza Szúra, Bratislava. 255 p.

ORVAN, J. (1995): Podzemné vody - Slovensky kras, Ovreta, Banska Bystrica. p. 225-237.

RÉTI ZS. (1993): Bódvavölgyi Ofiolit Formáció Magyarország litosztratigráfiai alapegységei, MÁFI, p. 792-193.

ROZLOZNIK,M.. KARASOVÁ. E. (199-I): Slovensky kras - Osreta, Banská Bystrica, 477 p. 

SÁRVÁRY I. (1970): A zsombolygenetika kérdéseiről Karszt és Barlang, 1, p. 5-14.

SÁRVÁRY 1. (1971): Víznyomjelzés az Alsó-hegy zsombolyaiban - Karszt és Barlang. 1. p. 25-32.

SÁSDI L. (1990): Az Aggtelek-Rudabányai-hegység karsztjának földtani fejlődéstörténete - Karszt és Barlang, I. h. 3-8.

SÁSDI L. - SZILÁGYI F. (1986): Víznyomjelzéses vizsgálatok az Aggteleki-karszton - Karszt és Barlang,1. p. 33-38.

STRÖMPL G. (1928): A Gömör-Tornai-karszt hidrológiája - Hidr. Közl,. 3. p. 20-33.

SZENTES GY. (1963): A bódvaszilasi Meteor-barlang környékének kőzet-földtani viszonyai - Karszt és Barlang, 2. p. 61-66.

SZENTES GY. (1964): A Bódvaszilas környéki karsztterület genetikai kérdései - Karszt és Barlang, 1. p. 21-24.

ZÁMBÓ L. (1998): Felszínalaktani jellemzés. Az Aggteleki N. P - Mezőgazda, Budapest, p. 70-96.

 7400 Kaposvár