Karszt és Barlang 1966 II, p 65.

Dr. Balázs Dénes

A MÉSZÉGETÕ - ZSOMBOLY

Az Alsó-hegy szlovákiai oldalán fekvő Tornagörgő község lakói 1954. nyarán a határ közelében, a 49/9. határkõtõl ÉK-i irányban kb. 25 m-re, egy kisebb dolina oldalában mészkemencét készítettek. A mészégetéshez a követ a töbör oldalából termelték ki. Kõfejtés közben csákányuk üreget ért: a lefejtett sziklatömbök helyén egy zsombolynyílásra bukkantak. A mészégetõk köveket és fadarabokat dobáltak a mélybe a háromszögalakú; kb. 20-30 cm átmérõjû nyíláson át, azonban annak mélysége elriasztotta õket a leereszkedéstõl.

A zsomboly első bejárása

A mészégetõk által véletlenül felnyitott zsombolyszájra Petró László, Komjáti község tanácselnöke 1957. augusztusában hívta fel a Kinizsi barlangkutató csoport tagjainak a figyelmét, akik azon a nyáron az Alsó-hegy zsombolyait és barlangjait kutatták. A csoport vállalkozott a zsomboly átkutatására,amire - a szükséges határátlépési engedélyek beszerzése után - 1958. április 5-én került sor.

A szükséges felszereléseket (köztük - minden eshetõségre számítva - 120 m kötélhágcsót és 250 m biztosító kötelet) még az elõzõ napon, április 4-én kiszállították szekéren a zsomboly közelében levõ határszélre. Másnap reggel Gyöngyösi hadnagy vezetésével egy magyar határvadászjárõr és csehszlovák részrõl Miskovic fõtörzsõrmester jelenlétében a barlangkutatók átlépték a határt, és zuhogó esõben leeresztették a barlangba a kötélhágcsókat. A hágcsók biztonságos felerõsítését megkönnyítette a zsomboly nyílásától ÉNy-ra 2 m-re levõ, kb. 20-25 cm átmérõjû fatörzs. Az első leereszkedőket gégemikrofonnal és fejhallgatóval szerelték fel, így azok állandó telefonkapcsolatban álltak a felszínen levõkkel. A nap folyamán a csoport valamennyi tagja (Balázs Dénes, Bártfay Pál, Csekõ Árpád, Horváth János, Pestl Lajos, Stefanik György, Szentes György és Szentidai Klára) egymást váltva leereszkedett az üregbe, és ott elvégezték annak térképezését, valamint fényképfelvételeket készítettek.

A zsomboly háromszögalakú szája olyan kicsi, hogy azon a vékonyabb ember teste is éppenhogy átfér. A nyílás felé fokozatosan bõvül, pár méter után már másfél-két méter átmérõjû. A 9.-12. m-nél meredek agyagos padka van, melyre a hágcsó ráfekszik. Itt Ny-i irányban egy kb. 1 m széles kürtõ ágazik lefelé, amely azonban pár méter után ismét visszacsatlakozik. A zsomboly Ny-i oldalában kb.14 m mélységben szintén kisebb padka található, azonban a hágcsóról azt nem lehet elérni.

Pompás cseppkõképzõdmények díszítik a Nagy teremben a zsomboly falait. (Balázs D. felv.)

A 14. métertõl kezdve a zsomboly D-i fele, mely mellett á hágcsó fekszik, teljesen függõleges, majd kb. 30 m után gyengén aláhajlik. A szemben levõ É-i falat egyre bõvülõ hasadék váltja fel, gazdag cseppkõképzõdményekkel.

A hágcsó 43 méter mélységben ér talajt, ltt a kb. 2 x 2 m átmérõjû kürtõ (Hágcsóház) alját ÉK-felé lejtõsödõ törmelékhalmaz borítja. A törmeléken leereszkedve a kb. 1 m széles sziklaszoros elhagyása után kiszélesedõ terem található (Nagy terem). A terem hossza 10, szélessége 6 m; boltozata kb. 15-20 m magasságban van és természetesen összefügg a zsomboly felsõbb részeivel, annak mintegy kiszélesedõ hasadékát jelenti.

A Nagy-terem alját kõtörmelék, az alsóbb részeken agyag tölti ki. Az ÉK-i részén a vízzáró agyagrétegen 1-2 m2-nyi kis víztócsák találhatók. A kutatók a terem alján megtalálták azokat a 2-3 m-es fadarabokat, valamint egy lapátot, amelyeket annak idején a tornagörgõi mészégetõk dobáltak be.

A Nagy-terem É-i falát mintegy 100 m2-nyi felületen igen szép cseppkõkérgezõdés díszíti. A cseppkõvel nem borított falrészeken a lefolyó víz mély csatornákat vágott a mészkõbe. A terem D-i oldalfalát, annak cseppkõkérgezõdéseit agyagos bevonat fedi.

A Nagy-terem D-i oldalának közepén egy kb. fél méter széles, hasadékszerû járat indul. Ennek vége tekinthetõ a Nagy-terembe zúduló vizek nyelõjének. A nyelõ elagyagosodott állapotban van, az első kutatók próbabontással mintegy fél métert haladtak benne.

A DNy-ÉK-i fõ törésvonal mentén a terem folytatásaként szűk hasadékszakasz következik. Itt mintegy 3-4 m-t lehet beljebb mászni rendkívül szép cseppkõképzõdmények között, majd leereszkedve elérhető a zsomboly legmélyebb pontja kb. 50 m-rel a bejárati szint alatt.

A Mészégetõ-zsombolyt szpeleológiai szempontból mindenekelőtt az teszi érdekessé, hogy az Alsó hegy első olyan aknabarlangja, melyet - ha nem is tudatosan - emberi kéz nyitott fel; a zsomboly felharapódzási folyamatának utolsó fázisát a természet erői helyett az ember munkája végezte el. Ez egyben azt is jelenti, hogy a zsomboly törmelékkúpjának felhalmozódásában a nyitott zsombolyszájon bekerülõ külső, idegen anyagok semmi szerepet nem játszottak. A felszín közelében (elsősorban a dolina alsó szintjénél) húzódó hasadékok mentén azonban a víz nagymennyiségû agyagot szállít, ami a zsomboly feltöltõdését növeli.

A Mészégetõ-zsomboly az alsóhegyi fennsíkot többszáz méter vastagságban alkotó középtriász korú (ladini emelet) mészkõben képzõdött. A zsomboly ugyanazt a típust képviseli, mint a tõle Ny-ra található vecsembükki aknabarlangok nagy része. Kialakulásában egy DNy-ÉK-i irányú litoklázis játszotta az elsõdleges szerepet, melyet merõlegesen a jelenlegi Nagy-terem közepe táján egy kereszttörés (víznyelõs hasadék) harántol át. A zsomboly bõvítésében nagy szerepet kapott befolyó csapadékvíz korróziós hatása. (A kutatás alatt is sûrû cseppekben, helyenként kisebb zuhataghoz hasonlóan zúdult be a zsombolyba a víz a dolina felõli oldalról).

A barlang morfológiai képét ez a hasadék-jelleg határozza meg. A cseppkõképzõdmények elsõsorban a falakon képzõdtek bekérgezõdés formájában. A hasadékrendszer ÉK-i végében különösen szép cseppköves alakzatokat találhatunk, melyék fõleg drapériákra, lobogókra emlékeztetnek.

A barlang hõmérséklete a Nagy-terem alján méréseink szerint 7,8 C. (Külső hõmérséklet + 5-12 C közt ingadozott.) A barlang 475 m tengerszintfeletti magasságban nyílik, a 7,8 C-os hőmérséklet megközelítően megfelel az itteni évi középhőmérsékletnek.

A zsomboly alsó részének víznyelős oldaljáratában kisebb emlősállatok csontmaradványait találtuk. A kihozott koponyáról megállapítást nyert, hogy az egy nyest (Martos foina) koponyája és mindössze néhány éves lehet. Valószínüleg a zsomboly felnyitását követően zuhant le a mélybe és pusztult el.

A zsombolyban a további feltáró kutatás az erős eltömődés miatt kevés sikerrel kecsegtet. Az aknában eltûnő vizek feltehetően a Pasnyag-forrás hidrográfiai rendszeréhez tartoznak.