Nyerges Attila - Nyerges Miklós - A Tornai-Alsó-hegy barlangjainak bejárási útmutatója

Frank-barlang

Egyéb névváltozatok: Acskói-barlang.

Mélység: -48 m

Hossz: 186.1 m

Legnagyobb horizontális kiterjedés: 79 m

Beszerelés: 25 m kötél, 2N, 2K

Megközelítés: Az Acskó-forrás feletti hegyoldalon egy meredek lefutású völgyecske jobb oldalán felkapaszkodva 50-60 m-re a dózerút alatt található a barlangot rejtő kis berogyás.

Bejárási útmutató: A barlang néhány méter mély bejárati aknáján lemászva egy ferde agyagos lejtõre jutunk, amely meredek lejtéssel egy kisebb szûkûlethez vezet. Ezen átbújva a járat hasonló lejtéssel folytatódik, ám a méretek megnövekszenek, akár fel is lehet állni. A talpon laza, száraz, agyagos-földes a kitöltés. Továbbhaladva lefelé egy elágazáshoz érkezünk ahol megjelennek az első cseppkövek. Itt célszerû a tágasabb jobb oldali ágon tovább haladni, melynek az alját követve az egyre sárosabbá váló, helyenként szűk meanderszerû járatban hamarosan elérjük a hasonló jellegű, ám jóval megerőltetőbb bal oldali ág becsatlakozását. Továbbhaladva lefelé, egy 2 méteres tereplépcsőn lemászva érjük el a barlang fő látványosságának számító patakos ág monumentális járatának tetejét. Itt egy 25 m hosszú kötél, és két nittfül szükséges a továbbhaladáshoz. A kötél végét egy az aknabeszállás előtt található szerény természetes kikötéshez rögzítve (kõél, Tk), kicsit lejjebb ereszkedve, az akna belső, lefelé tekintve bal oldalán találjuk meg az egyik, nittet (N). Innen a meglehetősen sáros falon ereszkedve gyönyörködhetünk a patakos ág méretes folyosójában.

A következő nitt mintegy 7 m ereszkedés (E7) után jobbra található meg, ahol a fal formájából adódóan újra felfeküdne a kötél, ahonnan már szabadon függő kötélszakaszon ereszkedve (E10) érhetjük el a járat talpát. Innen két irányban folytathatjuk utunkat.

A patak folyását követve a ragadós sárban, nagy méretû járaton haladhatunk, bár hamarosan egy kövön való átmászás után a patak hirtelen jobbra kanyarodik egy szûkebb járatba és szifonná (Nyelõ) válik az egyre lealacsonyodó folyosó, melynek túlsó oldala feltehetõen az ember számára járhatatlan szakaszokat követően az Acskó-forrásnál a felszinen végzõdik. Az elágazásban, ha nem lefelé követjük a patakot, hanem egyenesen továbbhaladunk, egy magas hasadék alá érkezünk, amelynek teteje 25 m magasságban van a talpponttól. Ez valószínúleg igen erõsen megközelítí a felszínt.

A patak folyásával szemben haladva a szelvények kisebbek, s hol a sáros falon, hol a vízben haladva érhetjük el a felsõ szifont (Forrás). Az idõjárási viszonyoktól (csapadék), és elszántságtól függően néhány métert a vizben fekve elõrekúszva érhetjük el a barlang ezen végpontját.

Egyéb információ: Földtani, hidrológiai és morfológiai értékei alapján 1993 óta fokozottan védett barlang az Aggteleki Nemzeti Park területén. Az Aggteleki- és Szlovák-karszt más barlangjaival együtt 1995 óta a Világörökség része. A Bódvaszilas község határában, az Acskó-forrás felett 357 m tszf magasságban nyíló barlangot 1971-ben bontással tárták fel (Szenthe és frank társai). A bejárati akna mintegy 4 m mélységig a 80-as években eltömődött, s a rendszer hosszú időre megközelíthetetlenné vált. Az 1994-ben újra feltárt (MAFC), mintegy 47 m mély, 180 m összhosszúságú barlang járatai - az Alsó-hegyen egyedül itt - harántolják a középső-triász gutensteini mészkövet.A közvetlenül a Frank-barlang alatt található Acskó-kút a vizét vízfestések alapján a Hangyás-töbörból, és a Bába-völgyi III.sz víznyelõbõl kapja. A Frank-barlangi patak feltehetőleg e vízrendszer része. 1976-ban a Debreceni Könnyûbúvárklub tagjai megpróbálták a befolyó víz mentén fekvő szifont átúszni, ahonnan 3 m vízalatti út után egy kis levegős fülkébe jutottak, ahonnan további 10 m hosszúságban, és -5 m mélységben sikerült tovább úszni de ott a járat alján felhalmozodott agyag a továbbjutást megakadályozta.