Nyerges Attila - Nyerges Miklós - A Tornai-Alsó-hegy barlangjainak bejárási útmutatója

Az Alsó-hegy földtani felépítése és fejlődéstörténete

A terület kis kiterjedése ellenére helyenként igen bonyolult földtani szerkezetet mutat, rétegtani ( a különböző üledék képzõdési környezetek miatt) és tektonikai szempontból egyaránt (takarós, gyûrt, pikkelyes és vetős szerkezet).

Általában véve a hegység legnagyobb részét közép idei triász üledékek képezik, amelyek egy szinklinálist mutató szerkezeti egységbe rendezõdve húzódnak végig a területen. Emiatt a fennsík legnagyobb részén a kőzet rétegek közel függőleges helyzetûek, vagy csak kissé kibillentek, amik nagyban meghatározzák a felszín alatti karsztjelenségek arculatát.

A hegységben óidei képzõmények nem ismeretesek, kivéve a felsõ-perm (több, mint 250 millió éve) egységes kontinentális aljzatán keletkezett evaporitos rétegek üledékeit (gipsz, anhidrid), ami a sekély tenger borítás és a partok mentén lévő sivatagok partjainál kialakult bepárolódott túl sós lagúnákban keletkeztek. Ezek jelenléte ritka és nem jellemző (Perkupa, Alsótelekes).

A triász (250-210) a terület fõ üledékképzõdési idõszaka. A kimélyülõ tengerbe a zátonyépítõ korallok kedvező élõhelyet találva hosszú évmilliókon keresztül építhették meszes vázaikat, ami nagyban hozzájárult a szárazföldi környezetről lepusztult üledékekhez, hogy több ezer méter vastag mészkõ réteg alakuljon ki, zátony és lagúna környezetben (Guttersteini, Wettersteini). Ez a triász idõszaki mészkõ alkotja az Alsó-hegy legnagyobb részét (csaknem egészét), valamint foglalja magába a terület valamennyi barlangját, zsombolyát.

A triászban keletkezett az a vöröses lila homokkõ és agyagpala, ami a Szilasi-fennsík DK-K-i; a Nyugati rész D-, NY-i; valamint a Dusa É-i peremén helyezkednek ma el. Lényegében a Szádvár, Kobulyanka és a Derenki -medence környezetében. Ez alkotja a Ménes-völgy aljzatát is, valamint a Bába-völgyben találhatóak meg foltjai (sávos elrendezõdésben), amelyek a mészkõ rétegekkel tektonikusan érintkeznek (határán néhány barlanggal). Alárendelten dolomit és márga is keletkezett, ezek foltjai, ma a Dusa-fennsíkon fordulnak elő.

A Bódva terasz bázikus intrúziója (gabró) ekkor nyomult bele egy ladini palafoltba, ami talán kapcsolatba hozható a terület melegvizes karsztosodási mechanizmusaival magyarázható jelenségeivel (Rejtek-zs. ásványkiválásai, meleg és kevertvizes források, valamint az Esztramos barlangjai, és ásványkiválásai).

A jura idõszakban (210-140) a tenger kimélyült. Megszûnt a sekélytengeri üledékképzõdés és mélytengeri váltotta fel. Megkezdõdött a terület takarós szerkezetének kialakulása (amely a kréta végéig tartott).

A kréta idõszakban (140-66) az óceáni medence feltöltõdött és bezárult, elindult a terület kiemelkedése (kollizió és orogenezis). Ekkorra tehetõ az elsõ karsztos lepusztulás kezdete, amit késõbb a további lepusztító (denudációs) hatások eltöröltek.

A harmadidõszakban (66-1,7) került jelenlegi helyére az Alsó-hegy (K-rõl NY felé tolódott és 90⁰-ot az óramutató járásával ellentétesen elfordult). Megkezdõdött a tektonikus feldarabolódás és a felszínét elõször 5-10 méter vastag riolittufa lepel szórta be, késõbb pedig a pannon végi (kavicsos) üledékek fedték be, amelyek a lepusztulása után folytatódott a karsztosodás.

A negyedidõszakban (1,7-0,1)befejezõdött a terület tektonikus feldarabolódása, és az egyidõben keletkezett tönkmaradványok különbözõ magasságokba kerültek. Kialakult a domborzat és a völgyhálózat nagy egységeinek mai képe. A nem karsztos fedõ üledékek lepusztulása nyomán a karsztosodási folyamatok kialakították a nagy barlang rendszereket (víznyelõk-források), valamint a magas fennsíkokon a zsombolyokat és töbröket.

Napjainkban a feszíni és a felszín alatti karsztosodási jelenségek hatásai jól tanulmányozhatóak. Felszínformáló hatásuk elsõdleges és meghatározó. Ezt csupán befolyásolni tudják az antropogén hatások ( pl: erdõirtás, mészkõbányászat...).