A BÓDVASZILAS KÖRNYÉKI KARSZTERÜLET GENETIKAI KÉRDÉSEI

Szentes György

A Bódvaszilas környéki karsztterület jelensége sajátos formákat mutatnak és sok esetben nem egyeztethetők össze a karsztosodás, főleg pedig a barlangképződés jól ismert magyarázataival.

A karsztjelenségek létrejötte az exogén erők hatásának tulajdonítható és a felszíni eredetű vizek, valamint a mészkő vagy egyéb karsztosodó kőzet kölcsönhatásának tekintik őket. A belső erőknél csupán a tektonikus preformációk hatását veszik figyelembe.

Más karsztterületen ezek a megállapítások részben vagy egészben helytállóak, azonban az Észak-Borsodi­karszt bódvaszilasi vidékén a sajátos földtani és szerkezeti felépítés következtében a jelenségek értelmezését sokkal kiterjedtebben kell vizsgálnunk, pontosabban az endogen hatások fokozottabb figyelembe vételével.

A terület barlangjainak és zsombolyainak vizsgálatánál rögtön szembeötlenek az igen erőteljes tektonikus hatások. A Rudabánya-Esztramos vonal széles pásztában igen zavart, pikkelyezésekkel tarkított övet alakított ki, mely a karsztterülettel is kapcsolatos. Ezen öv mentén jellegzetes az élénk mozgás, hidrotemális hatásra az ércképződés, magmatizmus és metamorfózis. A tektonika, mint a legszembetűnőbb mozgási forma, !messzemenően kihatott a karszt fejlődésére is.

A triász rétegsor alsó tagjai vékony réteges homokkő, agyagpala, márga, lemezes mészkő, míg fölötte a guttensteini mészkő és a világos mészkőcsoport jól karsztosodó tagjai települnek. Az előbb említett alsó törmelékes rétegsor tektonikus hatásokra képlékenyen válaszol, gyűrődik, vagy erősebb igénybevétel esetén pikkelyeződik. Ezzel szemben merev tömegként áll a világos mészkőcsoport vastag rétege. Ez sajátos tektonikát eredményez, mely igen fontos a barlangok képződése szempontjából. A mészkőtömegek jórészt csak a seisi agyagpalával érintkeznek tektonikusan, mivel a campili rétegek kivékonyodnak. A seisi agyagpala és homokkő az elmozduló mészkőtömegek közé feltolódott és több helyen vékony sávban becsípődött a mészkő közé. Ezekkel a hatalmas csúszásos tektonikus zónákkal kapcsolatban alakult ki a Meteor- és még több más - részben feltáratlan - barlang is.

Feltételezéseink szerint tektonikus eredetűek a fennsíkon található zsombolyok is, amelyek szabályszerűségeire később kívánok kitérni. A guttensteini és wettersteini mészkő tektonikus érintkezésénél alakult ki a Bába-völgy és az Acskó víznyelő rendszere. A wettersteini mészkő hatalmas töréseiben képződött a Csempész- és a Magastetői-barlangok sora. Melegvizes eredetű a Szögliget környéki .Rejtek-zsomboly. A víz szerepe sajátos minden tektonikai típusnál, jelentőségét külön kell értékelni és elsődleges vagy másodlagos szerepét hangsúlyozni.

Vegyük sorra a főbb barlangok típusait a karsztterületen a tektonikus hatások, minta belső erők képviselője és a velük együtt ható külső erők szempontjából, melyek fő képviselője a felszínről a mészkőbe jutó víz.

A környék legnagyobb barlangja a Meteor-barlang. Kialakulása a már említett becsípett seisi rétegekkel kapcsolatos tektonikus zónával magyarázható. A vizsgálatnál szembeötlik a tektonika igen nagy szerepe, és az sem hathat megtévesztően, hogy a barlangnak jól kifejlett víznyelő bejárata van.

Ki kell hangsúlyozni még azt a tényt, hogy a mozgások a rétegtanilag alul fekvő nem karsztos kőzetet, a homokkövet és az agyagpalát morfológiailag fölé emelték a karsztosodó mészkőnek, így lehetővé tették törmelékanyagának a mészkő üregeibe való bejutását, melynek, ha nem is döntő, de megemlítendő szerepe van a barlangi forma-elemek kialakításában.

A bejárati töbörrész hosszú törésre enged következtetni, melyet igazolni látszanak a megfigyelhető csúszási lapok. A barlang hatalmas terméig, a Titánok-csarnokáig, egy ferde lapos törés húzódik, mint fő irányadója a járatrendszert kialakító töréses zónának. E mentén a formaelemek vizsgálatából kitűnik, hogy a barlangjelentős részeit már kialakultnak kellett tekinteni mielőtt víz belejutott volna és ma is vannak jelentős részei, melyek kialakulásába víz egyáltalán nem szólt bele. A víznyelőn befolyó víz e ferde törés aljában összegyűlve, kis patakként áramlik, sajátos eróziós formaelemeket létrehozva, melyek terjedelme és nagysága a barlang méretei mellett elenyésző. Ebben jelentős szerepe van a besodort kavicsanyag kicsiny keménységének, lazaságának, mely a legalsó szinteken szétesésével már barlangfeltöltő tényezővé válik. Egyes helyeken a szövevényes hasadékrendszerekből egységes járattá összeálló járatrészek szivárgó és folyó vize összegyűlik és előtérbe hozza az eróziós tevékenységet. Ezt elősegíti a víz nagy esése. Így alakultak ki a barlang úgynevezett kútjai, vagyis a patakocska kisebb-nagyobb vízesései.

Fontos szerepe van a barlang genetikájában a szivárgó, lassan áramló vizeknek. Tektonikus okok miatt, számos hasadék, repedés húzódik függőlegesen, vagy közel függőlegesen. Ezeken a járatokon, ill. kezdetben réseken megindul a mészkőben szivárgó víz áramlása és oldó tevékenységénél fogva tágítja azokat. A lefelé egyre növekvő vízmennyiség mind tágabb üregeket hoz létre, melyek legfelső része már általában centiméteres nagyságrendűvé szűkül. Ezek az alul már jelentősen tág, hasadékszerű oldott formákat mutató kürtők beletorkollnak a barlang ferde törés által megjelölt járatába, igen szövevényessé alakítva a rendszert. Ezeken a nyílásokon állandóan áramlik a víz a barlangokba kisebb vagy nagyobb mértékben. Ez a víz szintén juttat be jelentős idegen anyagot az üregekbe, de nem a felszínről, hanem a barlangban feltáródott seisi törmelékes rétegekből, melyeket az erős pikkelyező mozgás a barlangi mészkő közé gyúrt.

Látjuk tehát, hogy a víz jelentős része nem egy ponton, a víznyelőn, jut a barlangba, hanem nagyobb vízgyűjtőről számos barlanghasadékon át, és oldó tevékenységgel alakítja ki a függőleges, alul szélesebb, felül elkeskenyedő kürtőket. Ez a megállapítás jelentős genetikai kapcsolatokra mutathat rá a zsombolyokkal való összefüggés terén. A legalsó szinteken jelentős mennyiségű víztömeg halmozódik fel. A felhalmozódás okára már feltételezésekbe kell bocsátkoznunk. Valószínűleg alul igen elkeskenyednek a járatok a tektonikus hatás gyengülése miatt és ebben a. felszíni törmelékből humuszból, homokkőmálladékból álló, vízzel telített iszap települ, mely megállítja a lefelé áramló vizeket és a felhalmozódó vizek oldó tevékenységet fejtenek ki. A vizek agresszivitása lefelé természetesen csökken, azonban az utánpótlás viszonylag nagy, különösen csapadékos időben és ez biztosítja az oldótevékenység kifejlődését. Álló vagy lassan áramló vízre utal ezen a szinten a felhalmozódott borsókő, továbbá a falakon az álló vízszintre mutató kicsapódások. A további folytatás kutatása tehát a felfelé menő hasadékokon reményteljes, esetleg lehetőség nyílik szomszédos járatrendszerekbe való átjutásra.

A továbbjutó víz tömege lassan áramlik a réseken, repedéseken át a karsztvízszint felé és ott bekapcsolódva a töbreik hézagaiból leszivárgó és a mészkő repedés-rendszereiben lassan áramló vízhez, valamely forrásban lát napvilágot. Ezt látszik igazolni a legutóbbi vízfestési kísérletek során elért eredmény is. A nyelőcsoporthoz tartozó Pócsakői-víznyelő vize a Vecsem-forrásban bukkant a felszínre. A forrás azonban nem érezte meg hirtelen az olvadást, vize nem zavarodott meg, de nagyságrendekkel többszörösére megnövekedett a hozama (16 000 liter/perc). Ekkor ,jelentkezett a festett víz. Ez arra utal, hogy a nyelő vize nem közvetlen vízjáratokon jut a forráshoz, hanem csatlakozik a repedésekben mozgó vizekhez, azaz a karsztvíz tömegéhez.

Az elmondottak alapján 3 fő genetikai rendszert különíthetünk el a barlangon belül, természetesen nem éles határokkal. Az első rész a Titánok-csarnokáig terjedő szakasz, ahol a szivárgó és a folyó vizek hatása nagyjából egyenlő a tektonikus üregformáló hatásokkal. Az utóbbi hatás túlsúlyba jut a felsőbb szinteken, míg a vízhatás a nyelőszájnál és a nagyesésű alsóbb szinteken mutatkozik. A barlangnak ebben a szakaszában ma is tart az aktív mozgás. Erre utal a fiatal cseppkövek elferdülése, a sziklák rendellenes feszültség alatt állása. Egyes kőzetdarabok kis ütésre szinte szétrobbannak. A vöröseres wettersteini mészkő ebben az övben néhol igen jellegzetes irányokat, struktúrát vesz fel, mely mikroszkóposan, de makroszkóposan is jól megfigyelhető.

A második részt a Titánok-csarnoka képviseli. A formaelemekből következtetve, a tektonika alakította ki a hatalmas üregeket. A terem minden oldalról éles törésekkel körülhatárolt, melyeket az utólagos beszakadások néhol felismerhetetlenné tesznek. Az ún. kutakból összefolyó víz a terem alatti törmelékben már szabályos patakmedret vág magának, mely másodlagos mozgatóhatásával tovább formálta a terem arculatát. A tektonikának különösen szembeötlő tevékenysége a terem egyik oldalán mutatkozó hatalmas, függőleges lezökkenés, mely elválasztja a termet az eddigi járatokat létrehozó töréstől. A korábban emlegetett ferde törés mentén kialakult járat hosszan nyomozható, több függőleges, ember számára is járható hasadék keresztezi, míg végül egy függőleges lezökkenés zárja le.

Részlet a Meteor-barlangból

Ez a járatrész nagyszerű példa a barlang fejlődésének kezdeti állapotára, itt az aktív víz valószínűleg soha, semmiféle tevékenységet nem fejtett ki. A harmadik, legalsó szint a töréses eredetű hasadékok mentén történt kioldásra utal.

E három rész vizsgálata már a fejlődés időbeliségére is rámutat. Először valószínűleg a Titánok­csarnoka és a felette levő rész alakult ki, majd megindult a vizek áramlása lefelé. A leghatározottabb beszivárgási pontok állandósultak és kialakultak a víznyelők.

A részletes földtani elemzésből tehát kitűnik, hogy a tektonikailag igen erősen igénybe vett karsztterületeken, mint ezt a Meteor-barlang példája is igazolja, nem szükségszerű a jól definiált vízrendszerek létezése. A vízmozgás jórészt szivárgásból áll, mely csak a nagyobb üregekben alakul át vízfolyássá.

A wettersteini és guttensteini mészkőrétegek töréses érintkezésénél mély völgyek alakultak ki, ahol vizek számos ponton a mélybe jutnak és létrehozták az Acskó- és Bába-völgyek víznyelőit.

Dr. Dénes György vizsgálatai alapján ismerjük a bábavölgyi vízrendszer összefüggéseit. A völgy felső részének víznyelői sorban alakultak ki és vizüket, mint ez festéssel bizonyítottá vált, a nyelősor alatti Bába-forrásban adják a felszínre. A víznyelő-forrásrendszer éles törés mentén nyomozható. A forrás felszínre bukkanását a Szádvárral kapcsolatos tektonikai zónának tulajdoníthatjuk.

A nyelőkön és forrásszájon át feltárt kisebb-nagyobb üregek választ adnak a kialakulás főbb kérdéseire. A tektonikus hatás igen gyenge volt határozott megjelenése ellenére, a járatok kialakításában a lefolyó víznek lehetett nagyobb szerepe. A víz mennyisége azonban kevés volt, ezért ezek a barlangok igen szűk hasadékok, ember számára többnyire járhatatlanok. Az üregek kialakításában döntő szerepe van a kőzetanyagnak. Mivel a töréses zóna jelöli meg a barlangok fő irányát, a kőzetanyag sűrűn változik a wettersteini és guttensteini mészkő között. A wettersteini mészkő jó üregképző az említett barlangképződési feltételek mellett, azonban a guttensteini mészkő már nem. Ezért a guttensteini mészkőbe hatoló járat rendszerint elszűkül, és csak néhány cm-es repedés vezeti a vizet. Szépen mutatja ezt a kettősséget a 2. sz. víznyelő mintegy 100 m hosszúságban feltárt barlangja. Ebben a barlangban még felismerhető egy vízoldás által képződött, felfelé hatoló kürtő, hasonlóan a Meteor-barlangéhoz, azonban annál sokkal gyengébb kifejlődésben. A 4. számú víznyelőbarlang szintén igen keskeny hasadék.

A Bába-forrásnál napvilágot látó vizek a forrás közelében már oly mennyiségben halmozódtak fel, hogy jelentős szelvényű üregeket hoztak létre. Ilyen az ún. Borzlyuk. Itt már csak a járatot preformáló törésről beszélhetünk, mely gyengén fejlődött ki. A jelentős szelvényű üreg azonban rövid és azt is hordalék tölti ki. A falain korrodáló és erodáló hatásra utaló formaelemek egyaránt felismerhetők.

A bábavölgyihez teljesen hasonló kialakulású az acskóvölgyi víznyelők sora. Kevéssé vannak feltárva, azonban ha az ún. Szúnyogos-víznyelő hasadékszerű üregébe néhány méterre behatolunk, azonnal észlelhetjük a hasonlóságot. Megtaláljuk a völgy tengelyében húzódó nyelőket is és tovább Ny-ra a törés tengelyében az erősen összetört, gyűredezett guttensteini mészkőben fakadó Alsó Acskó-forrást. Az összefüggés ténye ugyan még nincs festéssel igazolva, de az analógiák alapján a kapcsolat valószínűnek látszik.

A két kőzet ugyanezen tektonikus határán K-i irányban alakult ki a Bükklápai-víznyelő és a Szénhely-patak forrásának kicsiny vízrendszere. Ezt az összefüggést szirtén sikerült vízfestéssel kimutatni.

Látható tehát ezeknél a barlangoknál a tektonika preformáló hatása. A víz további jelentős szerepet végez az üregformálásban. Feltétlenül megvan a jól meghatározható vízrendszer víznyelővel és hirtelen ingadozó karsztforrással, melyek általában egy fő törésvonalat képviselnek. A forrás körül az összegyűlő vizek már jelentős hatások kifejtésére képesek és így barlangképző szerepük alárendeli a tektonika hatását.

A fennsíkon nyílnak a környék legrégebben ismert karszt jelenségei, a zsombolyok. Ezeknek a kisebb-nagyobb mélységű aknabarlangoknak eredete szintén a tektonikával és a leszivárgó vizekkel, valamint alárendelten másodlagos beszakadásokkal magyarázható. A zsombolyok genetikájának részletes újravizsgálásával Kósa Attila foglalkozik, éppen ezért nem kívánom részletezni a velük kapcsolatos tényeket, hanem csupán a folyamatok általános menetébe beillesztésük miatt említem meg ezt a témát.

Közismert az a magyarázat, miszerint a zsombolyok nagy barlangrendszerek felharapódzó beszakadásából keletkeztek volna, a további folytatást pedig elzárta a behulló, részben saját anyagú, részben idegen eredetű törmelék. Ennek az elméletnek tarthatatlanságát az alsóhegyi zsombolyok vonatkozásában az újabb vizsgálatok világosan kimutatták. Az Alsóhegy zsombolyainál a következő szabályszerűségek figyelhetők meg. Az egész zsomboly kialakulása jól megfigyelhető törésvonal mentén történt. A nyílás mindig a töbör oldalában van, éspedig a felső harmadában. A zsomboly lefelé fokozatosan tágul és lent egy széles, de szélességénél jóval hosszabb hasadékban zárul. Jellegzetesek a felszökő vakkürtők, a szintekre tagolódások és a mellékhasadékok. A legfelső néhány méter lehet beszakadásos eredetű, vagyis a felszínhez legközelebb cső vakkürtő képezi a zsomboly bejáratát.

Keletkezésükben a tektonika két hatását kell figyelembe venni, egyrészt a nagy tektonikai vonalak hatását, másrészt a töbörképződések helyén előállt helyi hatásokat. Ezek kedvező esetben olyan repedésés üregrendszert alakíthatnak ki, melyen át megindulhat a vizek szivárgása és ollóhatásuknál fogva lefelé egyre táguló üregeket hozhatnak létre a hasadékok mentén. Igen gyakoriak az oldási formaelemek egyes zsombolyokban. A zsombolyok keletkezéséhez tehát kedvező tektonikai feltételek igen fontosak, de szükséges, hogy kellő mennyiségű ollóvíz is jusson a barlangba. Ez függ a törések egymásközti kapcsolatától, rétegdőléstől stb. Ha a feltételek nincsenek kellő összhangban, vagy csak az egyik jelenség észlelhető, akkor már ember számára járható üreg nem alakulhat ki. Pl. Vidomájpuszta felett a Szilasi-fennsík Ny-i végénél két igen szűk hasadék figyelhető meg az egyik töbör oldalában, tanújeléül az oldóviz hiányában kifejletlenül maradt tektonikus hasadéknak. Ugyanakkor számos töbör oldalában figyelhető meg kisebb­nagyobb oldott üreg, melyet a víz kellő tektonikus megalapozás nélkül oldott a töbör oldalába és így a víz csak vékony repedésrendszeren szivárog tovább.

Legújabb vizsgálataink valószínűvé tették a nagyobbméretű hidrotermális hatást a karsztterületen. Ezt a tevékenységet fontos barlangképző tényezőnek kell tekintenünk megfelelő tektonizmus esetén. A jelenség nem meglepő, hiszen a nagy Rudabánya-Esztramos vonallal kapcsolatban számos magmás és hidrotermális tevékenység észlelhető. Az esztramosi ércesedés mellett a hidrotermák nagy méretű üregeket oldottak a hegy belsejében. Ezeket a minden oldalról zárt üregeket a bányaművelés tárta fel és pusztította el néhány nap alatt. A belőlük előkerült ásványtársulás kétségtelen bizonyítéka a hidrotermális tevékenységnek. A karsztterületen számos jel mutat rá, hogy e hatás az alsóhegyi területen is erőteljesen megvolt. A wettersteini cukorszövetű dolomit makroszkópos és mikroszkópos megjelenésében igazolja a hévforrások jelenlétét. Málladékkal kitöltött telérek és limonitos sávok gyakoriak a kőzetben.

A melegvizes hatás különösen aktív a Bódva völgye melletti hegycsoportban. Itt nyílik a dolomitos wettersteini mészkőben a Rejtek-zsoniboly bejárata. Azonnal meg kell említenünk, hogy ennek az üregnek semmi köze az előbb említett zsombolyokhoz, hanem eredetére nézve melegvizes kürtő. Oldott üstszerű formaelemeiből, a Kósa Attila által kimutatott aragonitból kétségtelenné válik, hogy az üregképző víz a normálisnál nagyobb hőfokú  volt. A Rejtek-zsomboly­tól nem messze levő Rókalyuk szintén melegvizes eredetű. E két üreg genezisében tehát a magasabb hő­fokú víz oldása játszotta a fő szerepet, a tektonika az előbbiekhez képest alárendelt. Az üregek viszonylag fiatalok lehetnek, környékükön ma is aktív meleg­vizes tevékenység ismeretes. Így távolabb az Alsóhegy lábánál fakad a Lótusz-forrás, mely langyos vízű. Szalonna község kőbányájából melegforrás tör fel. de magában Szögliget községben is fakad langyos víz.

Bonyolultabbak a Magastető környéki barlangok képződési viszonyai. A Magastető a Szilasi-fennsík Ny-i peremének kiemelkedő vonulata. Oldalában nyílik néhány hasadékjellegű, de rendkívül határozott oldott formát mutató, nagyméretű barlangrendszer. Különösen hatalmas méretű a Magastetői-barlang. Képződésükben ismét fő szerep jut a tektonikának. Kialakulásuk az egyveretű wettersteini mészkő függő­leges törésrendszerei mentén történt, feltételezhetően meleg vagy langyos vizek hatására.

Ezeknek a barlangoknak akárcsak a derenki karsztterületnek a részletes vizsgálata még hátra van. Ezeket a vizsgálatokat is a sajátos adottságok miatt a földtani szemlélet alapján kell megoldani.

GENETISCHE FRAGEN DES KARSTGEBIETES IN DER UMGEBUNG VON BODVASZILAS

von György Szentes

Nach den Ausführungen des Verfassers haben die geologischen Faktoren bei der Entstehung der Höhlen des Alsó-Berges in Nordungaru stellenweise eine wichtigere Rolle gespielt als der durch Korrosion und Erosion erfolgte Verkarstungsprozess selbst. In der grössten Höh1e des Gebietes, der Meteor-Höhle, haben beispielweise die tektonischen Bewegungen ungeheure Nohlraume und Spalten zustandegebracht. In manchen Höhlen dieser Gegend lassen sich auch die hydrothermalen Lösungswirkungen erkennen.