Létrejött a kapcsolat a Mátyás-hegyi- és a Pál-völgyi-barlang között !

Az átbontást 2001 december 2-án tették végre átjárhatóvá a Bekey Imre Gábor és az Acheron Csoportok kutatói. Elsőként jöhetett ki ember a Mátyás és a Pál bejáratán, anélkül, hogy ott ment volna be. Éppen ezért a kapcsolat pontos helye nem publikus, sőt az átjárás jelenleg illegálisnak minősül. Az összeköttetés helyén egy ajtó fogja védeni a két barlangot az illetéktelen behatolóktól.

Ezzel 18,5 km-re növekedett az immár közös barlangrendszer hossza (mélysége: -131,5m). A leghosszabbnak számító 25 km-es Baradla-barlang magyarországi szakasza eléri a 19 km, de ez egy csapásra elérhető közelségbe került a kitartó kutatóknak.

Újabb távlatokat jelenthet a többi nagy budai rendszer felfűzése, amit jól jellemez, hogy például a Pál-völgyi-barlang legtávolabbi Jubileumi-szakaszából légvonalban közelebb van a Ferenc-hegyi-barlang bejárata, mint a saját Fő-bejárata.

További Jószerencsét !

Gratulálunk !

Forrás: MKBT levelező lista

(http://temak.mkbt.lx.hu/)

MKBT TÁJÉKOZTATÓ 2002 március – április

MEGSZÜLETETT AZ ÖSSZEKÖTTETÉS A PÁL-VÖLGYI- ÉS A MÁTYÁS-HEGYI-BARLANG KÖZÖTT

A Bekey Imre Gábor és az Acheron csoportok együttműködésének eredmé-nyeként, 2001. december 2-án egy több évtizedes álom vált valóra: sikerült megte-remteni az átjárót Magyarország második és hatodik leghosszabb barlangja között. Persze ezt az átjárót nem egyszerűen „felfedezni” kellett: nemcsak az odavezető járatokat kellett előbb feltárni, de az egymást megközelítő s meglehetősen bonyolult alaprajzú szakaszokon mindkét oldalon meg kellett találni azt a pontot is, ahol ez az összeköttetés megvalósítható.

A két barlang összekötésére irányuló kutatásokhoz az első lendületet a Bekey csoport számára a Pál-völgyi-barlang Térképész-ágának 1981. évi felfedezése szol-gáltatta, ami elődeink pontszerű bontási lehetőségével szemben már mintegy 60 m szélességű fronton közelítette meg a Mátyás-hegyi-barlang Meteor-ágát. Bár e zóna közel egy éves intenzív kutatása több kisebb továbbjutást is eredményezett, érdemben nem sikerült közelebb kerülni, s nemigen volt biztató az összekopogások sikertelensége sem.

Az összekötést célzó kutatások második időszakát a Pál-völgyi-barlang K-i zónájában 1987-ben történt feltárás-sorozat indította el; melynek ÉK-i végpontjairól a Szépvölgyi-ág 1988. évi, illetve a Dezodor-ág 1989. évi felfedezésével a Mátyás-hegyi-barlang Természetbarát-szakaszát sikerült – a rendelkezésre álló térképek szerint – közvetlenül megközelíteni. Az itt végzett összekopogások már gyengén hall-hatóak voltak; de sem a légnyomjelzés, sem a megkezdett bontások nem jártak eredménnyel.

A harmadik „nekifutás” 1996-ban, a Szépvölgyi-ág folytatásának felfedezését követően történt, ami egy újabb irányból közelítette meg a Természetbarát-szakaszt. Itt a kopogás már kifejezetten jól hallható volt; ez a végpont azonban a Pál-völgyi felől bonthatatlannak bizonyult, s az új szakaszon végzett egyéb bontások sem hoztak kedvezőbb támadási lehetőséget.

Az összekötés gondolatával 1999-ben kezdtünk el ismét foglalkozni, s az Osztrigás-folyosó végpontján indított bontás már 2000. januárjában jelentős tovább-jutást eredményezett a Természetbarát-szakasz irányába. Ekkor úgy tűnt, hogy az összekötés már csak napok kérdése, ám az összekopogás a várt átjáró helyett még csak konkrét bontási helyet sem jelölt ki. A végponti zóna lehetséges bontási helyeit sorra megkutatva érdemi változást nem értünk el; a depózási lehetőségek viszont elfogytak, s az új feltárás felszerkesztésével egyre nyilvánvalóbbá vált a két barlang viszonyát ábrázoló térkép pontatlan volta is.

Így 2001. nyarán kísérletet tettünk az egymást megközelítő pontok nagytel-jesítményű CB-rádióval való „összehozására”. A kísérlet a várakozáson felül sikerült: mindkét oldalon viszonylag széles zónában mozogva tudtunk beszélni egymással, de egy-egy optimális pontot ismét nem lehetett kijelölni. Mint utóbb kiderült, a meg-oldáshoz a kulcsot a CB-rádió és a Peeps lavina-jeladó együttes használata szolgáltatta: a jeladó mozgását illetve adásra-vételre kapcsolását a rádión keresztül irányítva, a Természetbarát-szakaszban sikerült kijelölni azt a járatot, ahonnan érde-mes bontást indítani. Itt a területre kutatási engedéllyel rendelkező Acheron csoport tagjainak ősszel egy magasbanyúló, omladékos kürtőt sikerült megnyitniuk, amivel végre megszűnt a két szomszédos barlangrész közötti jelentős, 10—15 m-es szint-különbség. A következő feladat e végpont Pál-völgyi „megfelelőjének” megtalálása volt, ami két további CB-Peeps-es akciót igényelt: a második alkalommal ez olyan jó közelítést eredményezett, hogy még aznap, 2001. december 2-án, alig egy órás bon-tással sikerült is megteremteni az összeköttetést a kürtő tetőrésze és az Osztrigás-folyosó végponti zónája között. Ebben az akcióban mindkét oldalon mindkét csoport tagjai képviseltették magukat; a Pál-völgyi—Mátyás-hegyi-barlangrendszert megte-remtő átjárón elsőként Benkovics Barnabás hatolt át.

Az immár összefüggő barlangrendszer együttes hossza a felmérések jelenlegi állása szerint mintegy 18,7 km; ami alig 150 m-rel kevesebb a Baradla—Domica-barlangrendszer magyarországi részének hosszánál.

A „tanbarlang” Mátyás-hegyi és a zömmel az utóbbi 21 év során feltárt, szinte érintetlen Pál-völgyi között az átjáró természetesen lezárásra került, de kialakításának módja nem zárja ki az átmenő túrák időnkénti megszervezésének lehetőségét.

Kiss Attila–Takácsné Bolner Katalin