Hát a kérdés, hol is kezdjem. És talán most az egyszer a végén fogom...

Süt a nap, az élet szép, és már ki is aludtam magamat. Pedig a hétvégében sok alvás nem volt. De annál több kacagás meg bőr kanapés elmélkedés. Igen ez az eredménye ha három csaj összefog és nap reggeltől hold keltéig élvezi az életet. Kacagva néha döcögően, fáradtan vagy éhesen megérkezünk, ahol felverhetjük a kicsiny sátrat a hétvégére, na de a sátor mikor érkezik? Közben hívogatóan vár a Balaton hűsítő vize, az éjjeli hold vöröslő fénye...
De a hétvége (ha nevezhetem így a péntek estétől vasárnap hajnalig terjengő időt) mély nyomokat hagyott nem csak a narancssárga pólómon, hanem a lelkemben is. Az egyikben emlékeket idézgetek amik mosolyt varázsolnak arcomra, a másikon lila meggy vagy más bogyó foltokat.
Első kép: (ez már a sokadik felvonás) fullasztó meleg a sátorban. Az ötlet gyorsan megszületik. Irány a víz. Félve és remegve de enyhülést várva ereszkedtem bele a Balaton hűsítő vizébe többed magammal. Majd kacagva alámerül sok fej a vízben, a fröcskölés és a reggeli ébredés sűrű nyomai tovalendülnek a nap felé a reggeli párával. És csak az órát lessük, mikor indul a nagy megmérettetés.
Második kép: Árnyék, sok apró három fős csoport, persze a segítségek jelen vannak. Hosszas tanakodás, hogy mi is lehet a helyes válasz. Gyors agyalások, hogy kinek hány darab foga van még, és ki bírja legtovább a víz alatt. Majd a számolás rejtelmei kötik le a csapatokat. És uzsgyi. A végeláthatatlan gyaloglás megkezdődik, persze mi próbáltuk bevetni a beszélőkéinket, hogy ki visz fel a hegyre de elutasító válaszok hada fogadott minket. És tele lelkesedéssel, hogy azért is. Elindultunk, majd kiérve az első kanyar után, még egy utolsó próba a stoppolással. És igen Tücsök sikerrel járt. Bepattanunk és indulás, integetés ki a kocsiból a többieknek. Majd szépen hálát rebegünk, és elfogadjuk a pénztáros nénitől az útbaigazítást.
Harmadik kép: Lassan rá kellett jönnünk, hogy nem jó felé megyünk, a kávé körüli megegyezések ekkor alakultak ki Panka és Tücsök között. Majd pillanatnyi tanakodás után megfordultunk, és pár száz méterrel arrébb megtaláltuk amit kerestünk. A kőfejtőt. Ahol már majdnem az összes csapat várt a sorára. Így hát az árnyék után vándoroltunk egész nap mire mi is dobálhattunk vízibombát a kötélről. mindeközben nyakig vizesek lettünk mi is a pont őrök által. De legalább melegünk nem volt :)
Negyedik kép: Pontos útbaigazítás, majd tanakodás, persze rossz irányba indulás, majd stopp. És fuvar. Caplatás a hegyre, végeláthatatlan vízmosásban, de a célpont megvan. Már messziről lehetett a kacagást hallani ami a Szél liknál fogadott bennünket. Gyors pihenés víz ivás és megint csak várakozás várt ránk. De mi hoztuk a jobbik formánkat (ha fogalmazhatok így), és jól szórakoztunk. Mindeközben aggódtunk alkudoztunk, kacagtunk, mínusz pontok százait gyűjtöttük be, és listát írtunk :)
Ötödik kép: Ugrás a szűk járatokba. Rohanás tojás csomagolás két, levegővétel, futás kifelé. Tanácsok, kérdések, hagyják el fülemet. És a biztos tudat, hogy csapatban dolgozunk. Hogy igenis él az egy mindenkiért mindenki egyért mondás. (uhh és ez most kicsit nagyon is sablonos volt de ez az egész túl összetett a lelkemnek most...) És ekkor az emlék képeim lekorlátozódtak, a por ízére a számban. A bíztatásra, és a tudatra, hogy megcsináltuk. Majd megint csak a kacagás. És röpke kapkodás jellemez ekkor engem. A pontos útbaigazítást most is megkaptuk, de most nem tévedtünk, se el, sem a kalandok nem vittek más útra minket.
Hatodik kép: A ponton túrából kifáradt emberek hada fogadott minket. De a feladat így is feladat volt. igaz kedveztek nekünk és a jó hírt hallhattuk, csak pár méter travizáson kell túllendülnünk. És utunkra engedtek minket lefelé a hegyről. A tizenöt tojással a markunkban. Lefelé menet mi mást is tehettünk mint megint stoppot szerezni. Így hamar és fáradalmaktól mentesen megérkeztünk a kiinduló egységre a Balatonedericsi strandra.
Sokadik kép: ... Meleg van, enni kéne, de a víz hívogat. Fél óránk maradt, hogy mindennek eleget tegyünk, hisz a versenynek még nincsen vége. Hétkor mindenki overallban a parton ült, és feszülten várt. És voltak akik vakmerőek voltak vagy csak szétszórtak. De a beugró feladatuk szerint a víz alatt kellet tölteniük a leírt percek hosszú sorát. És mit érdemelt az a bűnös aki ép tojást hozott ki a barlangból? Remek haj pakolást. Igen mindet egymás fején törtük szét. Apelláta nem volt. Csak pár perc döbbenet, hogy komoly e a dolog. És igen az volt. De ha törni kell akkor tenni kell. Így hát reményeinkkel ellentétben nem dobáltunk meg senkit sem, csak törtünk, de azt nagyon. És kezdetét vette az ember embernek farkasa jelmondat megértése, hiszen az összepárosított csapatok egymástól nyerték el a pontokat. Volt kiknek vacsorát kellett rekord idő alatt gyártaniuk, és igen kreatívak voltak egyesek. Másoknak négykézláb a vízben gumi abroncsot húzni, vagy vödörrel a fejükön minél tovább úszni. Volt akik homokkal tömték a baget. Majd mások ugyanezt a vízben cipelték. Valakinek csak egyszerűen nevettetnie kellett. Voltak csapatok akik a vízen óhajtották fölverni a sátrat. És persze mindenki kikötött a vízben vagy így vagy úgy. De talán a legjobb hír mindenkinek a vacsora volt. Miközben a pontozó bírák elmentek tanakodni, hogy idén, ki hogyan hányféleképpen kapja meg a gumi pontokat, vagy éppen a korrektséget. A sok szétszéledt embert nehéz volt újra összecsődíteni, az eredmény hirdetésre. De a végén sikerrel jártak a rendezők, és megtudhattuk, melyik csapat volt a legelvetemültebb. És kik vitték el a dobogós helyeket. Talán ekkor az egész társaságon a feszült figyelem volt úrrá és netán egy hajszálnyi remény is, hogy elvihetjük a kupát.....
Bennem remény az volt bőven, hiszen egész nap küzdöttünk, és célokat érünk el. Csapatban nevettünk, és hitetlenkedtünk. Így hát az arcunkra döbbenet fagyott, amikor a csapat nevet kihirdették az idei kupa tulajdonosi évre. (és megjegyeztük, jó, hogy nem az eredeti csapat névvel indultunk :)
Igazából leírhatatlan élmény az, hogy állsz a tömeg gyűrűjében és nyújtanak feléd egy kupát cuppanós gratulációkat fogadsz az arcodon, meg elismerő szavakat. Fotók tömkelege készül ekkor. És a későbbiekben csak a remény él, hogy ezek a képek válogatva lesznek még. És persze az első megszeppenés után az út az egész nap áhított kávéhoz vezet, na meg a közös koccintáshoz. Igaz pezsgőt nem ittunk a kupából. De hangulatosan nagy kerek szemekkel néztem a világot, hogy ilyet is tud...

macskanadrág

© 2018 MKBT. All Rights Reserved. Építette: JoomlaAbc