A Szemlőhegyi-barlang kutatásának eredményei
Írta: Kadic Ottokár dr.
Barlangvilág III. kötet 1933, 3-4 füzet
Miklóssy Géza gyógyszerésznek szemlőhegyi telkén kőfejtés közben I930. évi szeptember hó elején a munkások üregre akadtak. A beomlott nyíláson bedobott kövek hosszabb gurulásából arra lehetett következtetni, hogy a megnyílt üreg nagyobb mélységbe vezet. Mivel a tulajdonosnak a mélységbe való leereszkedéshez nem volt kellő felszerelése, a Budapesti egyetemi Turista Egyesület Barlangkutató Szakosztályához fordult avval a kéréssel, hogy tagjai kutassák át az újonnan felfedezett mély üreget.
Az Egyesület elnöke Sebős Károly és főtitkára Futó András örömmel vállalkoztak erre a feladatra és szeptember közepén teljes felszereléssel kiszálltak a helyszínre. A kőtörmelékkel telt nyílásba leereszkedve és szűk hasadékon átkúszva a kutató diákok meredek lejtésű, csatornaszerű folyosóba jutottak, amely 24 m távolságban agyag és kőtörmelékkel annyira el volt torlaszolva, hogy feltáró munka nélkül itt továbbjutni nem lehetett.
Szeptember végén a nevezett Egyesület Barlangkutató Szakosztályának elnöke Kessler Hubert Futó András társaságában szintén felkereste az üreget azzal a szándékkal, hogy az említett törmeléktorlaszt kibontják és a folyosónak esetleges folytatását szabaddá teszik. Aránylag csekély munka után a kutató diákoknak tényleg sikerült az üreg belsejébe hatolni s még aznap bejárták a mai barlangnak legfontosabb részeit. A következő napokban Kessler nagyjában felmérte a barlangot, arról több fényképet készített s mindezek alapján a nyert első benyomásokat rövid cikkben a „Turistaság és Alpinizmus" című turista lapban közölte (Kessler H.: Az új Zöldmáli cseppkőbarlang. 2 képpel. - Turistaság és Alpinizmus, XX. évf. 282-284. old. Budapest, 1930.).
Amikor az első bejárások révén kitűnt, hogy a Szetnlőhegy mélyében nagy kiterjedésű, cseppkövekben gazdag barlang nyílt meg, a tulajdonos a nyílást elzáratta s jelentést tett a m. kir. Földtani Intézetnek a felfedezésről. Az Intézet igazgatósága erre engem bízott meg, hogy ezt a barlangot tanulmányozzam és részletesen felmérjem. Megbízatásomhoz képest 1930. évi november hó elején munkához láttam és vizsgálataimat a tulajdonos állandó támogatása mellett és a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület Barlangkutató Szakosztályának néhány buzgó tagja segítségével közel egy hónapi munkaidő alatt befejeztem. Mindenek előtt a barlangot fel kellett mérni és a kapott mérési adatok alapján a térképet megrajzolni. Ebben a munkámban lelkes munkatársakra akadtam a nevezett Egyesület elnökében Sebős Károly bölcsészettan hallgatóban és Jancsika Albert orvostanhallgatóban, akikkel először a könnyebben járható szakaszokat együttesen mértük fel, a nehezebben hozzáférhető részeket pedig, amelyeket csak gyakorlott sziklamászással lehetett megközelíteni, nevezett munkatársaim a legnagyobb pontossággal egyedül mérték fel.
A szóban levő barlang Budapest székesfőváros területén a Szelőhegynek a Zöldmál felé lejtő peremén Miklóssy Géza gyógyszerész telkén levő kis kőfejtő oldalán nyílik, maga a barlang azonban a Szemlőhegy alatt terjed, ezért ezt a barlangot földrajzi fekvésénél fogva a tulajdonossal egyetértve Szemlőhegyi-barlangnak neveztük el.
A barlang a közeli Pálvölgyi barlanghoz hasonlóan nummulinás mészkőben fejlődött, hasadékai azonban fölfelé a mészköre vízszintesen települt briozoás márgába is felnyúlnak. A főjáratok itt is, függetlenül a kőzet rétegzésétől északkelet-délnyugati irányban terjedő hasadékok mentén alakultak ki. A főjáratok harántszelvényeit tanulmányozva azt láttuk, hogy felső részük szűk hasadék, alsó részük viszont öblösen kibővül, vagyis az először korrózió útján kialakult szűk hasadékokat a folyó víz, örvénylő mozgásánál fogva, alsó részükben kibővítette. A magasabb járatokban, ahol a víz szabadon folyhatott, a gravitációs erózió mélyítette és bővítette a hasadékok alját, az alacsonyabb és meredeken lejtő csatornaszerű járatokban viszont a nyomásos erózió (Druckerosion) jutott különös szerephez, itt a felülről betóduló víz nyomása és örvénylő mozgása nemcsak a járat alját, hanem annak oldalait, sőt mennyezetét is kivájta. Így keletkeztek azok a szép kerek kiöblösödések (Druckkolke), amelyeket egymásután sorakozva klasszikus ki fejlődésben látjuk az erről a tüneményről, Örvény-folyósónak elnevezett szakaszban.
A barlangnak legérdekesebb tüneménye a benne található nagy mennyiségű cseppkőbekérgezés. A barlang falait ugyanis gyönyörű szép kelvirágra és mohára emlékeztető cseppkövek (mészrózsák) fedik, ilyen mészrózsák néhol a barlang alját, sőt ott, ahol a járatok alacsonyak, a mennyezetet is bevonják. A cseppkövek színe fehér, sárgás vagy szürkés. A kelvirágszerű képződmények helyenként hófehér, vese alakú cseppkövek váltják fel. Szembetűnik, hogy ezek a képződmények az összes barlangrészekben csak bizonyos szintig érnek, ezenfelül a falak teljesen meztelenek. Azt is megfigyeltük, hogy a kelvirágszerű cseppköves bekérgezések annál vastagabbak és dúsabbak, minél lejjebb vannak. Mindebből a cseppkövek képződésére vonatkozólag arra következtetek, hogy ezek a képződmények hosszabb ideig stagnáló kalcium karbonáttal telített karsztvizből csapódtak le ilyen alakban. Erre nézve esetleg ásványtani vizsgálatok fognak kellő fényt deríteni.
A mészrózsákat helyenként frissen esett megfagyott hólepelre emlékeztető, kristályos képződmények vonják be. Ezek a hófehér, kristályos bekérgezések Papp Ferenc dr. és Szentiványi Ferenc előzetes vegyi vizsgálatai szerint, gipsznek bizonyultak. Minthogy ezek lepelszerűen a kelvirágszerű képződmények fölött vannak, azoknál fiatalabbak.
Tulajdonképpeni tömör cseppkövek, nevezetesen stalaktitok és stalagmitok szerény alakban csak egyes szakaszokban fordulnak e!õ, legtöbbször a kelvirágszerű képződményekről lecsüngve, ezek is tehát fiatalabbak, mint a kelvirág-alakulatok.
Cseppköveken kívül a barlang egyes szakaszait elmállott márga, mésztufa, barlangi agyag és kőtörmelék tölti ki. Kőomlást mindenütt találunk, ahol a barlang járatai a mennyezet felé kiszélesednek, leghatalmasabbak a Hosszú folyosó végén, ahol a mennyezetről lehullott hatalmas kőtömbök annyira kitöltik az itt kiszélesedett szakaszt, hogy a barlang falai a kőtömböktől nem is látszanak. Nagyobb kőomlást észleltünk továbbá a barlang felső szakaszában is, amely már közel lehet a külszínhez.
A főjáratok, mint említettem, északkelet-délnyugati irányban haladó hasadékok mentén fejlődtek, ezeket azután haránt irányban rövid hasadékok kötik össze. A barlang kifejlődése eszerint azonos a Pálvölgyi barlang kialakulásával és összhangzásban áll az egész hegység tektonikai szerkezetével.
Az első hasadék felső részében van a barlangba meredeken levezető alacsony Örvény-folyosó az említett szép eróziós kiválásokkal. A lejárás itt eleinte igen nehézkes volt, mert a hasadékot nagy mennyiségű kőtörmelék és lehullott kőtömb töltötte ki. A tulajdonos ennek az anyagnak jelentékeny részét kihordatta és létrákat helyezett el, úgy hogy jelenleg a lejárás sokkal könnyebb, mint azelőtt volt. Az ebben a folyosóban észlelhető kiválások klasszikus példája a nyomás alatt álló folyó víz örvénylő munkájának. Ezt a jelenséget először az alpesi Mammut-barlangban figyelték meg, ahol a régebben jóval magasabban folyó Traun-folyó a barlang egyik járatába befolyva annak alján, oldalain és mennyezetén hasonló, de nagyobb öblösödéseket vájt ki. Hazánkban hasonló kiöblösödéseket a Pisznice- és Solymári, valamint a tavaszkor átkutatott Balatonfüredi Lóczy-barlangban is észleltem. Az Örvény-folyósó további kiterjedésében annyira alacsony, hogy ebben eleinte csak fekvő helyzetben lehetett előrenyomulni. Ezeket a részeket azután annyira leástuk, hogy most már erősen hajolva és az oldalfalakba kapaszkodva elég jól tudunk haladni. E folyosó végén több méteres mélység állja utunkat. Itt jó ideig csak úgy tudtunk továbbjutni, hogy a hasadék fölé hajolva lendületes lépéssel egy a bal falban nyíló hasadékba ugrottunk, innen azután függőleges falon az említett mélységbe lemászva az Elágazásba jutottunk. A tulajdonos újabban ezen a helyen erős létrát állíttatott, miáltal a lejárás sokkal könnyebb.
Ezt a mélyebb helyet azért neveztük elágazásnak, mert a barlang itt többfelé terjed. Ugyanabban a hasadékban, amelyben az Örvényfolyosó fejlődött, mélyebb járat is van, amelyet rendkívül bonyolult szerkezeténél fogva Labirintusnak neveztünk el. Ebben a szakaszban látjuk először a kelvirágszerű bekérgezéseket pompás kifejlődésében.
Az Elágazásba torkollik egy további rövid haránthasadék, a Sároskürtő, mely igen magasra, egészen a briozoás márgába húzódik. Ebből a kürtőből nagy mennyiségű agyag és kőtörmelék omlott be a barlangba. Ez a törmelékkúp eleinte elzárta az utat a következő oldal. folyosóhoz. Most, hogy a turisták ezt a törmelékkúpot leásták, könnyebben megyünk ebbe a folyosóba. amely az első hasadék meghosszabbításában van, igen tagolt is szintén tele van mészrózsával. E folyosó egyes fülkéiben találjuk az említett hófehér gipszképződményeket és néhány stalaktitot.
Az Elágazásból most széles kapun átbújva s alacsony falon lecsúszva a barlang legtekintélyesebb szakaszába, egy 80 m, hosszú, 3-4 m széles és átlag 20-30 m magas járatba érünk, amelyet hatalmas voltánál fogva Óriás-folyosónak neveztük el. Ez a szakasz is bizonyos szintig tele van mészrózsa bekérgezéssel s mivel a járat befelé fokozatosan lejt, a falakon a bekérgezés is mindjobban emelkedik, úgy hogy e szakasz végső részében, a Bete-teremben, a mészrózsák dús kiképzésükben és szépségükben a tetőpontot érik el. Ezzel a hatalmas járattal fut párvonalasan a már említett Oldal folyosó. A két folyosót vékony fal választja el egymástól, több nyílás azonban helyenként összeköti a két járatot.
Az Óriás-folyósóból nyílik a barlang leghosszabb járata, amelyet ezért Hosszú-folyosónak neveztük el. Ez erősen tagolt, számos teremből, szűk folyosóból és fülkéből álló barlangszakasz, amelyet szintén mindvégig mészrózsák díszítik. E folyosóval párvonalasan fut elülső részében a Kettős-folyosó, hátulsó részében pedig az Oldal hasadék. Ezt a két barlangszakaszt munkatársaim a felmérés közben fedezték fel. A Hosszú-folyosó végső szakaszát hatalmas, a mennyezetről lehullott kőtömbök töltik ki. Ezek a kőtömbök a barlang végső szakaszában oly sűrűn feküsznek egymás mellett, hogy a továbbjutás ez idő szerint itt lehetetlennek látszik. Nincs kizárva, sőt valószínű, hogy a barlang ezen az omladékon túl tovább terjed.
Mikor az eddig ismertetett barlangszakaszok felmérését befejeztük hátra volt még az Elágazásból a magasba felnyúló, igen nehezen megközelíthető hasadéknak az átkutatása. Ezt is végül fel kellett mérnünk s mikor fiatal munkatársaim ebbe is felmásztak, legnagyobb meglepetésükre azt látták, hogy itt a magasban a barlangnak egy külön szakasza fejlődött. Ez a felső barlangszakasz többfelé ágazik, járatai jórészt tele vannak kőtörmelékkel és nyirkos, nedves agyaggal. Cseppkövek itt hiányoznak, csupán bekérgezést találunk helyenként.
Ha összeadjuk az összes járatok hosszúságát, akkor kitűnik, hogy a barlang teljes hosszúsága kb. 600 m- t tesz ki.
A fentiekből kitűnik, hogy a Szemlőhegy mélyében felfedezett új barlang nagy kiterjedésű cseppkövekkel dúsan díszített elsőrangú természeti emlék. Bár a mészrózsák más barlangokban is előfordulnak, ilyen nagy kiterjedésben azokat eddig még sehol sem észleltük; ebben a tekintetben ez a barlang páratlanul áll előttünk. Ha továbbá tekintetbe vesszük, hogy ez a kiválóan szép barlang székesfővárosunk, területén, könnyen megközelíthető helyen van, önkéntelenül kínálkozik, hogy ezt a természeti látványosságot a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tegyük, villannyal kivilágítsuk és rendszeres kezelésbe vegyük.
A könnyebb megközelítés első lépéseit a tulajdonos már megtette. Ezt a munkát most megfelelően folytatni kellene. A barlang bejáratát kiépíteni, a lejárást kényelmes lépcsőkkel ellátni, az Örvény-folyósót mélyebbre ásatni, az Elágazáshoz levezető falétrát vasszerkezetű lépcsőzettel kicserélni és az Óriás-folyósót végig szabályozni kellene.
A Hosszú-folyosó rendezése nagyobb változtatásokkal járna, ami kétségtelenül a benne fejlődött pompás cseppkőbekérgezések megrongálását vonná maga után, ezért ennek a barlangszakasznak csak a legszükségesebb rendezését ajánlom. Ez főleg abban állana, hogy azokat a helyeket, amelyek agyaggal és törmelékkel túlságosan fel vannak töltve, leásással magasabbá tegyük, ott pedig ahol az igen szűk cseppköves rések és lyukak a továbbhaladást nehezítik, alkalmas helyen bujtatókat kellene létesíteni. Az igen nehezen, főleg csak sziklamászással megközelíthető szakaszokat, nevezetesen az egész Felső-szakaszt, a Kettős-folyosót, az Oldal-hasadékot és a Labirintust teljesen érintetlenül kellene hagyni.
A forgalom könnyebb lebonyolítására és a látványosság fokozására érdemes volna az Óriás-folyósó végiben levő Felső-terem fölötti széles kürtőbe a külszínről aknát mélyíteni s ebbe felvonót építeni. A barlangba végül villanyvilágítást kellene bevezetni s egy-két betanított vezetőt állítani. Mindezek elvégzése után a székesfőváros egészen új, páratlanul álló természeti emlékhez, idegenforgalmi szempontból kiváló látványossághoz jutna.